Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
1975. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 AZ ÉY VÁLOGATOTT]A Akik öregbítették a megye hírnevét Mit tettek a megye legjobb sportolói a sportbarátok karácsonyfája alá? Nem is olyan szegényes az ajándék. Országos bajnoki arany — nem is egy csillog a fenyőfánk alatt Első osztályba jutott csapatok, — asztaliteniszben, tekében, vívásban — szép sportolói teljesítmények, melyeknek jutalma a montreáli repülőjegy megszerzésének lehetősége. Amikor számba vettük azokat akiknek a neve legtöbbször szerepelt a sportágunk slágerlistájának élén az év során, kiderült egyetlen újságoldal kevés bemutatásukra Az év válogatottját mégis összeállítottuk, reméljük, hogy olvasóink nem sok helyen változtatnának. Milos Imre A - Kilián FSE NB I-be jutott asztaliteniszezői az utazás lázában topogtak a főiskola testnevelés tanszékén. Kéthetes edzőtáborozásra készültek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. — Az utazók között volt Milos Imre, az együttes legjobbja is. Nem is titkolta lámpalázát — Még sohasem játszottam ázsiaiak ellen, most végre itt a nagy alkalom. A tanulmányút nagyszerűen jön ahhoz, hogy a játékom gyenge elemeit kissé megerősítsem. Elsősorban védekezni szoktam, de a jó ütemű közbeütésekkel még adós vagyok. Az NB n. valamennyi mérkőzésén asztalhoz állt, 85 százalékos teljesítményével a szakosztályban a legkiválóbb eredményt érte el. Céltudatosságát ismerve azonban még jóval többre is képes. — Bevonulásomkor tudtam mit vár tőlem a Kilián FSE, ezért örülök, hogy nem okoztam csalódást. A legemlékezetesebb összecsapás a Miskolci ÉMTE elleni találkozó volt, ezen legyőztem a válogatott Beleznay Mátyást. A húszéves fiatalember tizennégy hónap múlva le- sz--el, és anya egyesület éhez, a Postá'hoz kíván visszatérni. Addig azonban még számos ke11 '-mm percet szerezhet a Kilián szurkolóinak. Szabó Zsuzsa A TU—114-es tízezer méter magasságban úszott a f'Hegek fölött. A felhők felülről vége’áthatat'an jégmezőknek tűntek. Lenyűgöző látvány — ha ilyen a’ 'rök jég birodalma, me"- tem Amun-lsen éket. miért ■állatták a sarkvidéken való bolyongás kockázatát. A Lehel SC röplabdás lányai Tallinnba igyekeztek és a tizenöt és féi éves Szabó Zsuzsa a szédítő magasságban elfogódottan' szorongatta hegy ess üvegű rongybabáját. — Nagy gyerek ez a Zsuzsa — jegyezte megSáiközy László intéző. A napokban Zircher Tibor edzőtől érdeklődtünk Zsuzsa felől. A mester elmondta, hogy a 183 centi magas kislány azok közé tartozik, akik jelentős szerepet vállaltak a legjobb hat közé jutásért, s ez a sportág vezetőinek is feltűnt Olyannyira, hogy dr. Kotsis Attiláné meghívta a válogatottba Zsuzsát és az első közös tréningek után elégedetten nyilatkozott felkészültségéről. Egyelőre tagja a bő montreáli keretnek. Szabó Zsuzsa, a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban érettségi előtt áll. IttjSipszélgeUünk vele egyik szüretben. — Milyen esélyei vannak arra, hogy ott legyen az olimpián? — Ó, semmilyen — tiltakozott hevesen, — nagyon jól tudom, hogy engem már „moszkvai szemüvegen át” néznek. Sokat tanulok a legjobbaktól és ez egyelőre elég. Az olimpia után viszont örülnék, ha időnként a nagy válogatottban számításba vennének. — Tudja-e hogy sokan Szalayné utódjának tartják? Még hevesebben tiltakozott. — Az összehasonlítás is zavarba hoz ... Tizenhét éves múltam, jól érzem magam Jászberényben, a továbbtanulás gondolata is foglalkoztat és Zsidai Rozika a legjobb barátnőm. Ennyi Zsuzsa jelene. A jövőjével pedig foglalkozzanak azok a mindenttudó felnőttek. Pagonyi Ernő A bajnokság élén ólló Szolnoki MÁV labdarúgója a sportág igazi rejtélye. A vasutasoknál kezdte a futballt serdülő gyerekként, tizenhét éves korában máraz NB Il-es " „nagy csapatban” szerepelt, de a világot nem fordította ki sarkaiból. Aztán az idén — huszonhat kissé odafigyel az ember, akár a fellegekben is járhat. És Pagonyi Ernőnek egyre több oka volt az örömre. Szabadrúgás góljai, érintés nélküli szögletei mindig jól jöttek a csapatnak, ö a nézők kedvence. Az őszi szezonban tizennyolc gólt szerzett — egy szerényebb együttes beérné ennyivel. — Sokáig én voltam a kölyök az idősebbek között — mondja. — Amikor szabadrúgáshoz készülődtünk, engem szolidan eltoltak a labdától az öregebbek. És én jól éreztem így magam. Hatalmasakat lazsáltam az edzésekén, hiszen a szekeret elsősorban nem nekem kellett húznom. Egyszerre azt vettem észre, hogy én lettem az „öreg”. Rámnéztek. ha nekünk ítélt a bíró és akkor is engem kerestek a tekintetükkel a fiatalok, ha baj volt — És az edzések? — Rossz példával nem járhattam elől. Meg aztán a nősülésem is éppen időben jött. A sportszerű életmód jótékony hatását a pályán is éreztem. Amikor pedig már ment a csapatnak, bűn lett volna nem megtenni mindent a sikerért. — A legemlékezetesebb mérkőzés ? — Jánoshalmán tíz emberrel játszottunk és 2:2-nél az utolsó percben én találtam a hálóba. Pagonyi Ernő nevétől gyakran volt hangos a nézőtér. Ám a szurkolók nem egy esetben azért is méltatlankodtak, mivelhogy ő indult el legkorábban zuhanyozni ... Két esetben is kiállították. Az „öregnek” pedig nemcsak húzni kell — de olykor önfegyelemből is illik példát mutatni a fiataloknak. Pintér István A margitszigeti úszókollégiumban parányi úszócsemetéket képzel az ember. Ehelyett szélesvállú^ kétméteres óriások járnak-kelnek a folyosón. A magyar vízilabda-válogatott itt ütötte fel tanyáját, hogy semmi ne zavarja az olimpiai felkészülésüket. A „nagyok” között két szolnoki fiú is ott van, Pásztrai László és Pintér István „gyötri magát” a napi edzéseken a montreáli repülőjegyért Mindketten tudják mit vár tőlük a Tisza-parti város. Pásztrai pályafutásának végleges irányt szabhat egy sikeres olimpiai szereplés, — a harmincegy éves „Pi- tyesz” számára pedig az 1980-as moszkvai terminus kissé távolinak tűnik... — Egy percig sem hisszük azt, hogy a közös felkészülés már határozott ígéret az olimpiai válogatottságra — mondja Pintér István, — hiszen egymásután jönnek a „rostavizsgák”. Az egyik nem is sokára lesz, a tizen- kilences keretből januárban két játékos elbúcsúzik. Aztán nemzetközi mérkőzések következnek, szinte futószalagon — közöttük a szovjet válogatott elleni, Tallinnban — majd egy kubai edzőtáborozás és maradnak akik maradnak... Májusban dől el, ki lesz ott a szerencsés tizenegy között. — Mégis hányán érezhetik magukat páholyban? — Talán öten, vagy hatan, és én nem vagyok közöttük. Egy . dolog biztos, a lazsálás miatt nem fogom elveszíteni a válogatók bizalmát. így van ezzel Pásztrai is, hajt, ha kell küiönórázik is. De- hát lehet ezt másképp vízilabdában, éppen abban a sportágban, melynek örök olimpiai esélyese a magyar csapat? Echbauer Katalin A csinos cserkeszöllői kislány Szolnokon látott először kosárlabda-palánkot elsős korában a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában. A tornaórán állandó műsorszám a kosa- razás, ez számára kezdetben csak kedvelt időtöltés volt — aztán egyszerre rájött a valódi ízére. Jelenleg a Szolnoki MTE NB Il-es csapatának kezdő ötösében biztos a helye. — Tavasszal 105 pontot dobtam — ősszel a dupláját. Minden okom meg lenne rá, hogy jól érezzem magam, mégis ... Sajnos meglehetősen rossz a közösségi szellem az együttesnél. Olykor az MTE színeiben szinte két csapat van a pólyán. És persze ilyenkor elkerülhetetlen a torzsalkodás. Az ellentéteket sokáig jól sikerült leplezni, aztán a Kandó elleni vesztes találkozó után elszabadultak az indulatok Engem a csendesebb játékosok közé sorolnak, ám akkor én is „kiborultam”. Nagyon összevesztünk, egymást vádoltuk a vereségért, s ekkor még a baráti klikkek is szétestek. Azóta nem megy a csapatnak. Ügy érzem ebben a feszült légkörben képtelen vagyok igazán felszabadultan játszani. — Hogyan tovább? — A szakosztály vezetői vagy összehangolják a csapatot, vagy nem is tudom ... Imádom a kosárlabdát. Nekem a szórakozást is a sport jelenti. Nem sajnálom rá aZ időt. Csak érezném. hogy egy-egy dobásnál együtt szorítanak velem a többiek. Kati olykor örömében — és bánatában is elsírja magát. Jó lenne, ha a tavaszi idényben csak örömköny- nyeket kellene hullatnia. Paróczai András Paróczai András, az év atlétikai „plasztikbombája” volt. A jászladányi asztalos biztató eredményekkel utazott a görög fővárosba a nyáron, ahol szép, tágas, fehérre festett dobogóról álmodozott az ifjúsági EB-n. Aztán a mediterrán ég hirtelen beborult számára: görcsöt kapott a lába és elveszett az . indultak még” szürke seregében. Edzőjének, Balassi Péterinek egyszerűen nem tudta megmagyarázni az esetet. Akinek pedig nem kenyere a sok beszéd — az tettekkel bizonyít, ö ilyen. Az országos felnőtt magyar bajnokságon a 800 méteres síkfutásban akart érmet szerezni az EB-trófea helyett. Ügy a harmadik hely körül nézett ki magának egy tisztes „besorolást”. Aztán robbant a fent említett plasztikbomba: maga mögé utasította az egész magyar élgárdát, első lett. ősszel Paróczai András felöltötte az „angyalbőrt”. Jelenleg Tatán a reggeli torna ideje alatt rója a kilométereket, nem is rossz társaságban, hiszen Szénégető, az egyik legnagyobb táv- futó-ígáret az edzőpartnere. Délután az edzőtáborban dolgozik Balassi Péter levélben küldött instrukciói alapján. — Legkésőbb júliusban ott leszek a versenypályán és szeretném megvédeni az országos bajnoki címemet — mondta legutóbbi beszélgetésünkkor. — Addig leadom azt a négy-öt kiló súlyfelesleget, amit a honvédségi koszton szedtem magamra. — Mit üzen a hazaiaknak? — Ha nem tudnék hazautazni karácsonyra és újévre — mert ez is előfordulhat egy újonc életében —, akkor kellemes ünnepeket a szüleimnek, edzőmnek, a jászladányi barátoknak és a Szolnoki MÁV-ban a versenyzőtársaiknak. Vass Nándor Az Olajbányász NB I. B-be jutott kézilabda-csapatának játékosa rendhagyó eset Oroszlánrésze volt a nagysikerben. Megkértük, beszéljen magáról, dióhéjban elmondta a legfontosabbakat, azt, hogy Cegléden kezdte, majd Leningrádban az egyetemen szombaton kosarazott, vasárnap kézilabdázott. Aztán amikor közgazdász mérnökként Szolnokra került az Olajbányászhoz igazolt Miután mindezt elmondta, egy szónoki fordulattal így folytatta: — Ha már szót kaptam, hadd mondjam el a nyilvánosság előtt aggályaimat a Bányásszal kapcsolatban. Magasabb osztályba kerültünk és ez a tény máris kiélezett számos, eddig lappangó problémát. Az együttes tagjai közül többen a legjobb szándékuk ellenére sem tudják vállalni a várhatóan növekvő edzésmunkát. Dr. Szász László ügyvéd, dr. Szűcs Sándor gyermekorvos, de én és a bátyám, Gábor is felelősségteljes munkaköri töltünk be. Eddig merő sport- szeretetből kézilabdáztunk — jóllehet nem egy csapattagnak jelentős anyagi ráfizetés volt. Szeretnénk tudni, hogyan tovább? Legutóbb egy viharos szezonzáró szakosz- tályértekezleten elmondtuk a gondjainkat. Megnyugtató választ nem kaptunk. Én személy szerint szívásán játszanék még, hiszen huszonhat éves vagyok, a családi helyzetem is rendeződött — novemberben született Nándor fiam —, de ha nem lesz mód a magasabb osztály követelményeinek megfelelő edzésmunkát végezni, akkor inkább élek a hivatásomnak, hiszen a SZÜV termelési osztályvezetőjeként sok örömet találok mindennapi elfoglal óságomban. — Viszont mi lesz Szolnok kézilabdasportjával? Mert, ha nem történik semmi, úgy akár öí-hat standard játékos is kénytelen lesz búcsút venni a csapattól... Az oldali írták: Palágyl Béla Constantin Lajos évesen — egyik percről a másikra rájött, hogy a labdarúgás nem is az, aminek eddig gondolta. Hiszen a pályán örülni is lehet — és ha Sportesemények Péntek Teremlabdarúgás: Képes Sport Kupa: Szolnok, tászali- geti sportcsarnok, 15.30: Szolnoki MTE—Szolnoki MÁV ifi, 16.30: Budapesti Vasas—Békéscsaba; a csapatokban a következő játékosak szerepeinek: Bp. Vasas: Mészáros, Török, Komjáti, Szőke, Zombori, Gass, Vára- di, Tamás, Szí j jártó, Müller, Izsó, Becsei, Fábián, Kovács, Kántor. Békéscsaba: Tusnádi, Bugyik, Paróczay, Kerekes, Dobó, Láza, Pásztor, Németh, Bánáti, Bogács, Márthat, Kolasánszki, Erőss. 17.15: Videoton—Tatabánya; Videoton: Kovács I., Szabó I„ Kovács J., Czeczeli, Csongrádi, Kársai^ Jankovics, Ga- ramvölgyi, ' Hartyáni, Fejes, Tieber, Végh, Nagy III., Tatabányai Bányász: Csepecz, Dombai, Lakatos, Néder, Tóth, Halász, Arany, Csapó, Müller, Selsnka, Szabó, Nagy, Takács, Kőműves. Szombat Teremlabdarűgós: Képes Sport Kupa: 15.30: Lehel SC (Jászberény)—Tisza Cipő (Martfű) N3 Ill-as csapatok, 16.30: Békéscsaba—Videoton, 1715: Budapesti Vasas—Tatabánya. Vasárnap Teremlabdarúgó«. Képes Sport Kupa: 10: Fővárosi— Vidéki Újságírók válogatottja, 15.30: Szolnoki MTE NB II.—Sz. MÁV NB III., 13.30: Bskéscs.—Tatabánya, 17.15: Bp. . Vasas—Videoton. A teremkupa fő mérkőzéseit mindennap 16.30-tól befejezésig, a televízió egyenes adásban közvetíti.
