Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. december 25. Békeprogram a világnak Nemzetközi politika az SZKP XXBV. kongresszusa széliemében 1971. március 30-tól április 9-ig ülésezett a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa. Az SZKP Központi- Bizottságának kongresszusi beszá­molója tételesen meghatározta az időszerű külpolitikai feladatokat. Az azóta Bákaprogram címet viselő doku­mentum leglényegesebb hat pontja: 1. Föl kell számol­ni a háborús tűzfészkeket Délkelet-Ázsiáhan és a Kö­zel-Keleten; 2. A második világháború eredményeképp pen Európában történt területi változások végleges el­ismeréséből üdtadulva alapvető fordulatot kell végre­hajtani ezen a kontinensen az enyhülés és a béke irá­nyába, biztosítani kell az össz-európai értekezlet össze­hívását és sikerét; 3. Szerződéseket kell kötni az atom-, a vegyi és a -baiktériúmfegyver betiltására; 4. Szorgal­mazzuk világkonferencia összehívását a leszerelési kér­dések átfogó megvizsgálására; 5. teljes mértékben vég­re kell hajtaná a még meglévő gyarmati rendszerek fölszámoláséra vonatkozó ENSZ-határozatokat; C. A Szovjetunió kész minden területen elmélyíteni a köl­csönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat azok­kal az államokkal, amelyek a maguk részéről törekednek erre. Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Ideiglenes Forra­dalmi Kormány külügyminisztere 1973. március 2-án Párizs­ban aláírja a nemzetközi Vietnam-konferencia záróokmányát. (Telefoto — UPI — MTI — KS) Fontossági sorrendet is ad, a megoldandó feladatokat rangsorolja az SZKP XXIV. kongresszusának igen nagy horderejű programja, amely tulajdonképpen összegezi az immár hatodik évtizede foly­tatott lenini külpolitika nap­jainkban, a huszadik század utolsó negyedében az embe­riségre váró történelmi kül­detést Nincs és nem is lehet a ma emberének fontosabb és magasztosabb küldetése, mint az, hogy immár fel­nőtt fejjel — az iszonyú fe­lelősség minden réskhetét át- éxezván — mindent megle­gyen egy újabb világégés el­kerüléséért, mely számára a legbor zasztóbbat jelentené. A szovjet párt békére han­golt nemzetközi politikai fel­adatterve, a Békeprogram — mint a hatpontos fölsorolás­ból is kiviláglik — első he­lyen a háborús tűzfészkek megszüntetését tűzi oéM- És mindjárt másodikként Európára irányítja a figye­lem fényszóróit. Miért éppen Borőpára? Azért, mert ezen a földrészein a legérettebbek a minden nép és nemzet számára egyaránt ajánlott, a jövőbe vezető biz­tos út, a kollektív biztonsági rendszer feltételei. Mert Európában a leghosszabb a két világrendszer határa, fa néznek farkasszemet egymás­sal a leghosszabb vonalon a Varsói Szerződés tagállamai­nak és a NATO-nak a leg­korszerűbb fegyverekkel föl­szerelt hadseregei. Mert egv esetleges konfliktus, a két rendszer közötti összecsapás óvhatatlanul atom-világhá­borúvá terebélyesednék, mely ember-százmilliók pusztulá­sával járna. Mert Európa az a földrész, ahonnan már két vilá ' égés rettenete járta be országok sorát. Mert e kon­tinens lakói — keserű-gyár szos tapasztalataik, máig saj­gó sebeik tűzétől égetvén — a béke, a népek közötti együttmunkálkodás, mint egyetlen alternatíva szerint élhetnek. A Szovjetunió és a vele szövetséges, a szocialista or­szágok következetes, osztály­szempontű egyeztetett, össze­hangolt külpolitikája veze­tett ed odáig, hogy a hetvenes évek elejére a sokoldalú Európa-párbeszéd számára kedvező feltételek kínálkoz­zanak az öreg kontinensen. Létrejöttek a Német Szövet­ség Köztársaság és a szocia­lista országok közötti szerző­dések, amelyeknek közös lé­nyege: az NSZK elismeri a második világháború után és következtében kialakult európai államhatárokat, egy­szer s mindenkorra szákit a hírhedt Haüstein -doktríná­val, amely tagadta az első német békeállam, a szocializ­must építő Német Demokra­tikus Köztársaság létét Mindazok, akik Helsinki­ben aláírták az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet legmagasabb szintű szakaszán, 1975. agusztus 1- én a „Zöld könyv” tíz alap- elvét a földrész biztonságá­ról, népeinek együttműködé­séről, s elfogadták minden passzusát, tulajdonképpen szerződést kötöttek, hogy megtartják Európa „házi­rendjét”. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára így fo­galmazta meg a helsinki nagy tanácskozás célját és értel­mét: „ ... Az a nemzedék, amely átélte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozás­nak történelmi értékét. A ta­nácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek az eszéhez és szívéhez szólnak, amely már a béke körülmé­nyei között nőtt föl és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképpen nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Euró­pa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült ABamok & Kan»^ da legfelső politikai és álla­mi vezetői azért gyűltek ösz- sze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé vál­toztassák Európát, amely mindörökre megszabadul a háborús megrázkódtatások­tól. A békére való jogot biz­tosítani kell Európa vala­mennyi népe számára. Ter­mészetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biz­tosítsuk Földünk valamennyi népe számára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsé, képes rá, hogy példát mutas­son a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok felépí­tésére .. Az enyhülés reményes ta­vasza köszöntött Európára, a világra: népek és országok •kiszabadultak a hidegháború évtizedekig dermesztő jég­páncél-fogságából. Az SZKP XXIV. kongresszusán elhatá­rozott Békeprogram szerin­ti két- és sokoldalú, osztály- tudatos tárgyalásait hosszú sorozata után vonulhattak már hetvenhárom nyarán a helsinki Finlandia-ház nagy koncerttermébe harmincöt ország küldöttségei élükön a külügyminiszterekkel, hogy elmondják kormányuk véle­ményét Európa békekódexé­ről ... ... Akkor csak pár hónap­ja múlt annak, hogy — a Helsinkibe is hivatalos kül­ügyminiszterek közül számo­sán — a párizsi Kiéber su­gárúton lévő Nemzetközi Konferencia Központban az érdekelt felelt (koztuk ha­zánk képviselői is a Nemzet­közi Konferencia Központban az érdekelt felek (köztük ha­zánk képviselői is a Nemzet­közi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság tagjaként) aláírták a Vietnam-konferencia záró­okmányát. Emlékezzünk csak! „Föl kell számolni a háborús tűzfészkeket Délke­let-Ázsiában ...” — szólt a szovjet párt 1971-ben. megfo­galmazott Békeprogramjának első pontja. A Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista orszá­gok külpolitikai céljai között igen fontos teendőként szere­pel, hogy támogatjuk a nem­zeti felszabadító mozgalma­kat és határozottan vissza­verjük az imperializmus ag­resszív erőit az emberiség ér­dekében, azért, hogTr meg­mentsük a világot egy új vi­lágégéstől. Az SZKP XXIV. kongresz­szusának beszámolójából idé­zünk: „Szocialista szolidaritás és erős harci barátság fűzi ösz- sze pártunkat, a szovjet né­pet a Vietnami Dolgozók Pártjával, a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal Ho Si Mink, a nagy. hazafi és forradalmár végrendeleté­hez híven a vietnami nép magasra emeli a szocializmus zászlaját és retten thetetkmül ellenáll az imperialista ag- resszoröknak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság meg lehet győződve, hogy a fegyveres harcban és a bé­kés munkában egyaránt a to­vábbiakban is számíthat a Szovjetunió testvéri támoga­tására.” A Szovjetunió és a szótá­ri’ ista országok mindent el­követtek azért, hogy Délke- Ázsia neuralgikus térségé­ben, elsősorban az Indokínai­félszigeten dúló imperialista agresszió és népelnycmó csatlósainak amúgy is meg­semmisülésre ítéltetett véres éjszakájára mielőbb békés hajnal következzék. Azzal egyidejűleg, hogy anyagilag támogatta a vietnami nép honvédő háborúját, nemzet­közi tekintélyét is latba vet­ve a tárgyalóasztalhoz szorí­totta az agresszort és zsoldo­sait, hogy a népek törvényes jogainak tiszteletben tartásá­val az Indokínai-félsziget la­kói végre magúk vehessék kezükbe sorsuk irányítását, maguk rendelkezhessenek sa­ját országaikban. Párizsban 1973. március 2- án aláírták a Vietnam-kon­ferencia záróokmányát. Viet­nam, Laosz és Kambodzsa népe újra hazára lelt ősei földjén. Az indokínai népek által kivívott győzelmek minde­nekelőtt saját erőfeszítéseik eredményei. Ezzel együtt e győzelmek elérésének egyik döntő tényezője volt a Szov­jetunió és a többi szocialista ország sokoldalú és hatékony segítsége, az összes békeszere­tő ország és nép részéről ka­pott támogatás. Az Indokínai-félszigeten folyó felszabadító harc befe­jező szakaszának sikeres fej­lődését igen nagy mérték­ben az a körülmény tette le­hetővé, hogy ez a harc a nemzetközi enyhülés hatásá­ra a világban kialakult új körülmények között folyt Ezt az enyhülést a Szovjetunió, az egész szocialista közösség aktív külpolitikai akciói in­dították; el. Az tedeíkfaaS nfipdk, külö­nösen a hős vietnami nép győzelme a szocializmus, a forradalmi és a nemzeti fel­szabadító mozgalom, az egész haladó emberiség együttes, nagy sikere. Egyúttal hatal­mas csapós is az indokínai országok belső reakciójának erőire, a nemzetközi imperi­alizmus agresszív elképzelé­seire, általában az imperia­lista politikára. Ma a földgolyón alapjában vége a közvetlen gyarmati uralomnak, amely a feszült­ség állandó forrása és az el­nyomott népek fegyveres nemzeti felszabadító harcá­nak oka volt. Magának az anyaországnak és a felszaba­dító mozgalomnak az együt- te csapásai alatt hullott szét az utolsó gyarmatbirodalom a portugál Néhány héttel ezelőtt, november 11-én ki­kiáltották Angola független­ségét, s Portugália afrikai utolsó gyarmata is az önálló ország- és társadalomépítés útjára léphetett. Napjaink nemzetközi poli­tikai körülményeit, általában a világpolitika légkörét alap­vetően meghatározza a Szov­jetunió és az Amerikai Egye­sült Államok viszonya. Ez­zel kapcsolatosan érdemes idézni Andrej Gromikónak, a Szovjetunió külügyminiszte­rének a Kommunyiszt című folyóiratban megjelent cikké­ből: „... A legutóbbi években lényeges pozitív fordulat kö­vetkezett be a szovjet—ame­rikai kapcsolatokban. Ezek­ben jelenleg az enyhülés és a javulás irányzata van túl. súlyban. Bár az Egyesült Ál­lamokban bonyolult társadal­mi áramlatok hatnak, van­nak olyan befolyásos erők, amelyek ellenséges magatar­tást tanúsítanak a Szovjet­unióval való együttműködés - sei szemben; az amerikai po­fttíkáí meghatározó körök­ben megszilárdult 'az a felis­merés, hogy e kapcsolatok ál­landó feszültsége —, amely komoly bonyodalmak veszé­lyét, még inkább a fegyveres konfliktus fenyegetését rejti magában — saját érdekeik­nek sem felel meg, hogy a Szovjetunióval való kölcsö­nös kapcsolatok számára nem lehetséges semmilyen már alap, mint a békés egymás mellett élés, mindkét állam biztonsága érdekeinek köl­csönös tekintetben vétele...” A részvevő országok legmagasabb szintű politikai vezetői 1975. augusztus 1-én a hel­sinki Finlandia-paloiában ünnepélyesen aláírták az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet záródokumentumát. (Telefoto — AP — MTI — KS) A világban végbemenő események céfolhatatlanul tanú­sítják, hogy helyes és előrelátó volt az SZKP XXIV. kong­resszusának elemzése és következtetése a nemzetközi helyzet fejlődéséről. Lehetséges döntő fordulatot elérni ebben a fej­lődésben, és széles fronton előre lehet lépni az időszerű világ- problémák építő jellegű rendezése felé. Maga az élet bizo­nyította: a kongresszuson kitűzött feladatok szükségesek és ls- nyegbevágóak voltak. A Szovjetunió és a szocialista világ nagyszerű sikerei a forradalom bíborkönyvébe írva kerülnek a XXV. kongresszus asztalába. Kulcsár László Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára ismerteti a Központi Bizottság beszámoló­ját, a többi között a hatpontos külpolitikái programot. A felvétel az SZKP XXIV. kongresszusán készült 1971 tavaszán. (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS) Leond Cardoso, Angola portugál főbiztosa 1975. november 19-én nyilatkozatban nyilvánította ki Angola függetlenségét, és az országot átadta népének. (Telefoto — AP — MTI — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom