Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
1975. December 35. nouns hegyis néplap Hunka közben Országsáért® fcmxatA és keresettek a Szolnok «negyei Vasipari Vállalat szászberekl akknmn- látorü zemének term ék eL Képünkön: Így forrasztják össze a formáció* kádakban1* az akkumulátor-lemezeket Többre vitték Tiszafüreden Jó évet zár a Hámán Kató Tsz Tiszafüreden valamikor 17 termelőszövetkezet volt. Számuk az évek során egyre inkább fogyatkozott", az „utolsó” két gazdaság ez év január 1-vel egyesült Hámán Kató Tsz néven. Az első perctől kezdve A Hámán Kató Termelő- szövetkezet zárszámadásra készüL A két gazdaság közös vagyona 1974-ben 173 millió forint volt, most 199 millió. Az árbevétel több mint 13, a termelési érték pedig 20 százalékkal nőtt. Az üzem dolgozói mindezt abból érezhetik, hogy naponta átlagosan 16 forinttal többet keresnek, és így az egy tagra jutó évi jövedelem a tavalyi 26 ezer 600 helyett, az idén 32 ezer 200 farimit Mi van a számok mögött? Az, hegy a termelőszövetkezet dolgozói az egyesülés első percétől kezdve úgy látAz új vezetőség első döntése szerint a gazdaság 12 millió forintért vásárolt gépeket A helyes tápanyagvisszapótláson, a szakszerű növényvédelmen, és a technológiai fegyelem szigorú betartásán túl, ennek is köszönhetik, hogy kukoricából például a tavalyi 47 mázsa helyett az idén hektáronként 64 mázsa került az időközben 900 vagon kapacitásssal bővített raktárba. Az állattenyésztésben is hátak neki a munkának, mintha világéletükben egy téesz tagjai lettek volna. A két üzemben előzőleg kilenc agrármérnök volt, most az elnökkel tíz, de a szakemberek megoszlása egy évvel ezelőtt jóval kevésbé volt szerencsés. Nem lehetett szakosítani: az egyik üzemben erejükön felül is vállalniuk kellett a vezetőknek, a másikban pedig volt, aki azt kérdezhette magától: minek tanultam ennyit? Mindez, ha nem is egycsapásra, de megszűnt, és az eredmények sem maradtak eL ladtak. Az egy tehénre jutó tejhozam 320 literrel nőtt, s bár az évi 2260 literes fejési átlag még messze van az él- vonaltóL mégis számottevő az előrelépés. A takarmányozási gondok megszűntek, most már a minőségi tényezőkre kell jobban figyelniük. A jövőre felépülő 224 férőhelyes tehénistállóba már TBC és brucella mentes állomány ke-" rüL és az az idő sincs mesz- sze, amikpr a gazdaság egyetlen szarvasmarhája sem szenved majd ezekben a betegségekben. A sertéstartásra jogosan lehet büszke az üzem: egy anyakocára 1975-ben 17 malac jut, ez a korábbinál 600 mázsával több hús értékesítését teszi lehetővé. A szikes legelőket is használta az üzem, több mint 500 mázsa vágó juhot adtak eL Egy lépés előre Tulajdonképpen ennyi volt, amit az egyesült gazdaság rövid távú célként maga elé kitűzött. Érdemes azonban belepillantani a termelőszövetkezet további elképzeléseibe is. A Gabonatröszttel közösen keverő üzem építését tervezik, ahonnan nemcsak a saját állataikat látják majd el takarmánnyal, turném jut a háztájiba és a környező falvak állattartó gazdáinak Is. A tiszaszőlősi Petőfi Tsz-szel együttműködve új szarvasmarha- és sertéstelepet építenek. Amíg el nem készül, a tiszafüredi gazdaság. Tiszaszőlősre szállítja a hízott sertések egy részét. A szakemberek elérkezettnek látják az időt arra is, hogy jövőre már növéyvédő repülőgép vegyszerezzen a tiszafüredi határban. Milyen termésre számítanak? Kovács Gyula elnök azt mondta, hogy a búza például 45 mázsa átlagtermésre való tápanyagot kapott, de a kukorica sem adhat majd 60 mázsánál kevesebbet. B. A. Gépesítés, korszerű technológia A huszonnégy testvér így emlegetik őket: a huszonnégy testvér. Nem egy népes családról van szó pedig, hanem a martfűi Tisza Cipőgyár két asszonybrigád- járóL A „Tyereskováról’ ’ és a „Geisler Etáról”. Elmúlt tíz éve, hogy barátság szövődött közöttük, amely azóta szinte testvéri szeretetté erősödött, összetartanak a munkában, élvonalban küzdenek a brigádmozgalornban, segítik egymást a tanulásban, közösen művelődnek, és nem szakaidnak el egymástól a masánétetben sem. I Iá hírnévért Nyolcán ülnék az asztal körül. Szabó Lajosné, Pinter Margit, Varga Béláné, Takács Imréné a „Tyereskova”, Dinya Irén, Szabados Gyöngyvér, Kávást GAbomé, Zilahi Hona pedig a „Gedsler Eta” brigádból. Kicsit nyugtalanok, mert két óra előtt már a szalag mellett készülődnek a délutáni műszakra. Most sietni kellene, hiszen a 251-es, szocialista címmel kitüntetett komfekciós műhelyben is év végét írnak. Igaz, már december 2-re teljesítették az 1975-ös tervet De mégis, esztendők óta így szekták meg... — A műhelyünk a francia ADIDAS cégnek készít sportcipőket — szólal meg Szabó Lajosné, a „Tyerestoo- vások” vezetője. — Tavaly is 122 százalékra teljesítettük a tervünket, az idén sem kell szégyenkeznünk. A két brigád a kongresszusi és a felszabadulási munka verseny tiszteletére terven felül 7 ezer pár cipő elkészítését ajánlotta fel. Ez egy kicsit megerőltető' volt, mert a cipők exportra mennek és bizony, ilyenkor szigorúbb a meó is. Nem kockáztathatjuk a gyár jó hírnevét, és persze a sajátunkét sem. Három éve kezdeményezték, hogy szervezzenek a gyárban minőségi őrjáratot. Azóta ez már folyamatos és az eredmény: 97,4 százalékról 99,4-re javult a minőség. Egy-egy őrjárat alkalmával elmondják, hogy hol, mivel van baj. Legutóbb a jelölősablonokra panaszkodtak, másnap kicserélték őket — Ama is büszkék vagyunk — szól közbe Dinya Irén, a másik brigádvezető —, hogy az idén sikerült a minőséget további fél százalékkal javítanunk. Takarékoskodtunk is, de a műhely már kiszabott cipőfelsőrészt kap, így az anyaggal kevésbé tudunk gazdálkodni. Az idén mégis hatezer forintot sikerült „fél- retermiink” a gyár számára. — Ennyi* a termelésrőL Elmeséljük Inkább, hogyan barátkoztunk össze. Eme kíváncsi az újság — mondják szinte egyszerre. Nehezen döntenek, hogy végül is ki kapjon szót. Takács Imnéné- re esik a választás. Barátság szövődött — Tizenhárom esztendeje annak, hogy néhány fiatal lány és asszony elhatározta, hogy ifjúsági brigádot alakít Aztán amikor Tyereskova ’63 június 16-án felrepült az űrbe, elsőként az országban ez a brigád választotta a nevét A következő évben „megszületett” a másük brigád, a „Geister Eta”. Innen aztán már ki is lehet találni, hogy mi következett. Egy műhelyben dolgozunk, egymás munkájára vagyunk utalva — számunkra természetes, hogy barátságot kötöttünk. Ahogy mondtam, a munkánk hozott össze bennünket — Szívesen veszünk minden segítséget a Tyereskova brigádtól — veti közibe Szabados Gyöngyvér. — Nálunk több a fiatal, a huszonéves. Ezt nem azért mondom, mintha nálunk csak idősek lennének. Tőlünk egy év alatt hárman-négyen is elmemnek szülési szabadságra, helyettük újak jómnak. Mire beletanulnak a munkáiba, megszokják a közösséget elég sok idő telik eL A „Tye- reskova” stabilabb, jobban begyakorlott a munkában is. Látják, hogy mikor seotu- lunk segítségre, már szólni sem kell nsefcilc. — Nem mondom, hogy nálunk minden fenékig tejfel — így Dinya Irén. — Bizony, sokszor kerekedik parázs vita közöttünk. Nem pocskondiázzuk, szidjuk egymást, de arra a szavunkon, az a szánkon. . Kritizálunk, de mi is elviseljük a kritikát Ez is a jó, őszinte közösségi étet egyik feltétele. Barátság a fótS gyermekváros lakóival, üzemi bölcsőde patronál ás, minőségi őrjárat szervezése, tisztaságii versenyfelhívás, munkahelyi testnevelés bevezetése ... Sorolni lehetne még azokat az eseményeket, amelyek efcmé- kezetesék maradnak a két brigád számára. Ezekről Pintér Margit beszélt fl brigádért váüa!ta A tanulásra terelődik a szó. Mindannyian Varga Béláméra néznék. Pillantásaikkal biztatják, hogy ő beszéljen róla. — Jó, hát elmon dom. Harminc éve vagyok „tiszás". Nem tagadom, most az ötvenedik esiztendőmeí tapo- sonf, de nem szégyellek beülni az iskolapadba. A brigádért megteszem, hiszen én már nemsokára nyugdíjba megyek. Persze, azt mondják, a tudást senki sem veheti el tőlünk. Tavaly végeztem a hetedik—nyolcadik osztályt Az eredményre büsizikie vagyok, 4,6 volt az átlagom. Most meg a szafc- mumkásbdzonyítvámyért iratkoztam az iskolába. Ez már nehezebb. Nehezebb, mert szomorú dolgok történtek velem az utóbbi időben. A férjem betegeskedik, most is kórházban van. Aztán meg nyáron a belvíz... a házunk tönkrement. Nem hagytak magunkra a munkatársak. A járműs brigádok — a férjem ott dolgozik — felépítették az otthonunkat. Az ón műhelyem pedig ötezer forinttal segített. A napokban be is költöztünk. Sajnos, mindenre egyedül voltam. Kidolgoztam magam otthon. Egy kicsit fárasztó most Szolnokról az utazgatás. Pedig istenem, hányszor megtettem már ezt az utat életemben. Tudja, hány vasúti talpfa van a Béke uitoától az állomásig? Én már megszámoltam: kétezer- hét&zázmegyvennyalc.— Talán Tyercskovát is A brigádtagok mindegyike vállalta, hogy önszorgalomból legalább három-négy munkaműveletet megtanul a harmincból. Most már szinte mindenki tud fejet, orrborí- tákot varrni, a tűzőgéppel bánná, élezni, oldal pán tot fűzni, hátsó szíjat tűzni ... Akinek nem megy valami, addig .gyakoroltatják, amíg rááll a keze Dicsekedtek, hogy jövőre már mindenki szakmunkás. lesz. Jelenleg ketten tanulnak a szakmunkások középiskolájában. Többen a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetés tulajdonosai, így Dinya Irén, Varga Béláné, Kávás! Gá- bomé; a Szakma kiválója Pintér Margit. Szabó Lajosné 1972-ben a Parlamentben kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Mesélnek még a közős ki- rándulásokróL arróL hogy mindannyian aktív természetjárók. Szabados Gyöngyvér például már ezüstérmes túravezető. Ha beköszönt a jó idő, alig van olyan hétvége, amikor a huszonnégy „testvér” el ne menne kirándulni. Tréfáséul hozzáteszik: „Felkeressük mi még egyszer Tyereskovát is”. Szekeres Edit Tervszerűtlen tennia karóssal Fontos dolgokról, érzelmesen F elvtárs. az üzem egyik vezető?« ' tájékoztat Nem beszélget, arra nincs ideje: tájékoztat. ■ Hogy „a takarékosság a szolnoki Járműjavítóban a legfontosabb feladatok között szerepel”. Hogy „közös feladat”. Hogy „mindenkinek a saját területén kell javítania”. Jóvicc. Hol kellene másutt. L Meg, hogy „tervszerűen; összehangoltan. az igényeket és lehetőségeket mérlegelve kell fejleszteni”. És: „a vezetők felelősségét kell növelni, a munkát szervezettebbé, fegyelmezettebbé kell tenni”. Tudom. Tervszerűbben, szervezettebben, hatékonyabban. Tudom. Ha nem mondja akkor is. Egyébként persze igaza van. Mindenütt ezt kell tenni. Meg is kérdezem. No és ezeknek az elveknek megfelelően végül is mit tettek eddig? A határozat óta — amely takarékosságot kért — eltelt egy év. Sok mindent, kapom a1 választ. Sőt: nemrég tárgyalták a tervet és az intézkedéseket és „jónak ítélték meg”. Konkrétan? Konkrétan inkább Ö. elvtárstól. Ö elvtárs. Kedves és siet. Sorsolja a terv végrehajtott!!) pontjait: tervet készítettek a „javítási profilok változtatásának megfelelő létszám-átcsoportosításra”. Tervet készítettek „a veszteségidők feltárására”. Tervet „a zárt ciklusú munkafolyamatok kialakítására”. És kialakították? Nem, még nem. Majd jövőre. Javaslat készült „a darabolás korszerűsítésére”, terv” az üzemi belső szállítás jobb megszervezésére”, tanulmányterv „a meglévő szerszámgépek és berendezések jobb kihasználására” és „a hulladékba került anyagok kiválogatására, esetleges újrahasznosításra” is intézkedési tervet dolgoztak ki Csak tervet? Egyelőre... Terv. Tervjavaslat Terv. Javaslat. Megint terv. A tervek már megvannak... Ja, és „az elfekvő anyagokból értékesítettek is” és „megszervezték a papírhulladék elkülönített összegyűjtését”. Ennyi? EnnyL „A tervek végrehajtása a következő év feladata”. Rosszkedvű vagyok. F. elvtárs és Ö. elvtárs persze udvarias volt. Tájékoztattak. Elmondták a direktívákat, a terveket. Akkor meg mitől ment el a kedvem? Tudom. F. és ó. azt mondták el, amit — ők úgy gondolták — mondaniuk kell az újságírónak. Elmondták: ez fontos feladat. De nem éreztem, hogy ők is úgy érzik: valóban fontos. Inkább: tudják, hogy nekik ezt fontosnak keld tartaniuk. • * • A mozdonyosztály. Munkásokkal beszélgettek. S valóban beszélgetünk. Szekeres István Diesel-mozdonyok villanyszerelője. Röviden, ám frappá- san fogalmaz. Magyarázza országos gondjainkat, azt miért kell most jobban takarékoskodniuk, mint korábban. Meglehet, egy közgazdász pontosabban határozná meg mindezt. Érzékletesebben aligha. Mert példákat sorol rögtön. Konkrét példákat. Mint ahogy Katona György műszerész, H. Nagy Gábor géplakatos és Fehér Lajos vízvezetékszerelő is. Tények sorakoznak egymás mögé. Csak úgy „kapásból” hisz „ki tudná mind felsorolni”. Kezdik az egyszerűbbekkel. Hogy „nem égnek a lámpák feleslegesen, nem megy gép üresen, hogy becsukják a műhelyajtót a targonca után”. Hogy rászólnak egymásra. S hogy ez már természetes. Aztán bonyolultabb „ügyekkel” folytatják. Hogy rövidebb kábel szakaszokat cserélnek, rövidebb kábelkötegeket használnak. Így gép és munkaerő marad másra. Hogy az irányváltók réz érintkezőit nem cserélik, mint régebben. Betéttel „oldották meg”, így sokkal olcsóbb. Hogy visszarakják a még használható kötőelemeket, nem dobják el. Mert úgymond „így nagyon sok forintot lehetne elhajigálni”. Hogy _ nekik könnyebb lemne beszerelni az új kör- möskapcsolót, de a használtat is sokszor „egy kis bütyköléssel még helyre lehet pofozni”. Végül ami bosszantó. Hogy sokszor úgymond „a patkó miatt kell megvenni a lovat”. Ha eltörik a relé érintkezőjének bakelittartója — filléres apróság — egész relét kell cserélni. Mert az apró dolgokat a gyártó „nem szereti”. Csak a komplettet. így aztán, hogy lehet takarékoskodni, ha „több száz forintos értéket el kell do- bálnLfi S még Jő, ha van relé! Mert „nem is a relé az ügy”. De ha nincs, esetleg tíz-húsz napot áll a gép, az az igazi pazarlás, mert már rég dolgozhatna”. Hát ezt bizony nem várják meg. Inkább leszerelik a javításra épp bekerülő mozdonyról a hiányzó alkatrészt. „Ideiglenes megoldásként”. Mert nekik „az igazi takarékosság az átfutási idő csökkentése, ezen lehet a legtöbbet fogni”. Mert ha a mozdony csak néhány nappal hamarabb mehet ismét dolgozni „az sok-sok ezrest jelent”. Hallgatom a példákat. Bizonyítják: mindenki, higgyem el, mindenki egyébként legalább ennyit tudna fel-. sorolnL Elhiszem. Mert bár nem tudom pontosan milyen egy relé, vagy egy kormos kapcsoló, meggyőz az, ahogyan mondják. • • • S ettől — most már — jó kedvem kerekedik. Mert megérzek valamit Míg az idén „fent” jószerével csak a takarékossági terv részterveinek kidolgozásáig jutottak el, addig „lent” szép csendben elkezdték végrehajtani. Lehet, nem olyan átgondoltan, nem olyan precízen, mint azt a hónapok munkájával készülő tervekben tervezik, — amelyek szükségességét persze most sem vitatom — ám a lehető legkonkrétabban. Ha úgy tetszik: tervszerűtlen nagy tenniakarással. Trömböczky Péter >
