Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

1975. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 w. i ma " : *. W '»W !' ' ■ í .**.!! ÍL / i:: / ! »í w*.. . juä - - - ® ä . »* ■ "~ Kádas Mad »écsányl Zoltánná tedfccty Gdbsr Bátrán Mihály rOMp Zoltánná Trázil József Skp ©el fele, helyes utran Beszélgetések a politikáról, a munkáról, a feladatokról a XI. kongresszus megyei küldötteivel Még egy esztendő sem telt el azóta, hogy összeült több mint 750 ezer magyar kommunista képviseletében pártunk XI. kongresszusa. E legfelsőbb pártfórum az elkövetkezendő évek alapvető céljaként, a fejlett szocialista társadalom építését határozta meg. Ennek meg­felelően az élet minden területén — a politikában, a gazdaságban, a kultúrában, az emberi kapcsolatokban — erősítenünk és fejleszte­nünk kell a szocialista vonásokat. A kongresszus mindemellett hang­súlyozta, hogy nagyobb következetességre van sz’ukség a párt politi­kájának gyakorlati megvalósításában. Megyénk párttagságának képviseletében a meghívott vendégeken kívül harminchárom küldött vett részt a kongresszus munkájában. E néhány hónap eltelte után véleményük szerint hogyan valósulnak meg az ott hozott alkotó határozatok? Mit tartanak ők a közeljövő legfontosabb feladataink éppen a kongresszusi határozatok alapján? Erről beszélgettünk néhányukkal. • Dinamikusabb a pártáiét Nádas József, az MSZMP szolnoki járási Bizottságának első titkára — Amikor közvetlenül a kongresz- szus után találkoztunk, azt mondta: ha kettőnél több kezük lenne, akkor is akadna bőven tennivaló. — Ez így is van. A dinamikusabb pártélet, ami a kongresszus előkészí­tésével — pártcsoportülésekkel, be­számoló taggyűlésekkel, pártértekez­letekkel — kezdődött, a kongresszust követően csak fokozódott. Akkor a kongresszus határozatainak mind szé­lesebb körben való megismertetését, megértetését határoztuk meg egyik legfőbb feladatunknak. És ezt siker­rel teljesítettük is. Csak példának említem: a járás kommunistáinak mintegy 79 százaléka vesz részt je­lenleg pártoktatásban. A propagan­damunkának, a különböző agitációs fórumoknak, a különféle pártrendez­vényeknek is köszönhető, hogy az emberek mindinkább tudják, érzik, hogy a kongresszus határozatainak megvalósításától függ egyéni sorsuk alakulása. Ez a politikai munkában nagy erőt jelent. — És mindez szorosan összefügghet a pártépítő munkával, a emberek közéleti, politikai, munkaaktivitásá­nak növekedésével is. — Mi a pártélet két területére kü­lönösen nagy figyelmet fordítottunk ezekben a hónapokban. Egyrész a szervezettség javítására, a tervszerű utánpótlás biztosítására, másrészt a pártmunka tartalmi színvonalának emelésére. Ami a tagfelvételeket Il­leti: az idén 130 elvtárs felvételére került sor a járásban, akik közül nagy többség — mintegy 74 százalé­kuk — fizikai munkás vagy a ter­melést közvetlen irányító szakember. De nemcsak többen vagyunk, hanem többet és jobban dolgozunk. Folya­matos pártszerveinknél, szervezete­inknél a pártellenőrzés, a feladatok teljesítésének számonkérése. Csak megjegyzem, hogy például a közsé­gi, az üzemi pártvégrehajtóbizottsá­gok az idén tárgyalt napirendjeik több mint felénél visszatérően ellen­őrizték a korábban hozott határoza­tok végrehajtását. Az aktivitás foko­zódásáról pedig — amely azt mutat­ja, hogy a kommunisták magukévá téve a kongresszusi határozatokat hozzáláttak a végrehajtáshoz — csak annyit: tagságunk 84 százalékának van pártmegbízatása, többségüknek állandó jellegű. Egyébként ez a közös dolgainkért való nagy fokú tenniaka- rás abban is megmutatkozik., hogy a kongresszusi munkaverseny járá­sunkban ugyanúgy mint az ország­ban, ma is töretlenül tart. Pártbizott­ságunk épp a közelmúltban állapí­totta meg, hogy területünkön tizenöt­ezren vesznek részt a versenyben, köztük 660 szocialista brigádban mintegy nyolcezren. — A pártéletben most újabb, nagy feladat előtt állunk. — Valóban nagy és fontos esemény a párt belső életében a tagkönyv- csere, amely mintegy égy esztendeig tartó munkát jelent. E politikai akció célja, hogy erősítsük a párt eszmei politikai, cselekvési egységét, növel­jük a párttagok aktivitását a szoci­alista építés soronlevő feladatainak megvalósításában, tömörítsük sorain­kat a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására. A tagköny vcsere is segítse társadalmi, gazdasági, kultu­rális életünk minden területén a párt vezető szerepének, tömegkapcsolatai­nak erősítését. Egyben készítse fel a kommunistákat a magasabb követel­mények teljesítésére. Ezért most két­irányú munka folyik. Egyrészt a kom­munisták az egyéni beszélgetésekre készülnek, amelyeken saját és kom­munista közösségük munkáját érté­kelik majd. Másrészt készülnek az irányító pártszfervek, pártvezetőségek is, hogy munkájukról, tevékenysé­gükről taggyűlésen szóljanak, hogy azután a tagsággal közösen határoz­zák meg a feladatokat. Véleményünk szerint ez a munka akkor lesz ered­ményes, ha az új párttagsági köny­vek átvételénél minden kommunista úgy érzi majd: nagy megtiszteltetés pártunk tagjának lenni, ugyanakkor nagy felelősség is a közösséget szol­gálni a kongresszusi határozatok megvalósításáért küzdeni. El kell érni a világszínvonalat Trázsi József, a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységé­nek művezetője — Az adja a munka örömét, szép­ségét, amikor látjuk működés közben azt a gépet, amit mi gyártottunk. Nincs vele baj, hibátlanul dolgozik. Olyankor megmelegszik az ember szí­ve. Ezért is nagy jelentőségű az éle­tünkben az, hogy a következő évek­ben mi gyártjuk majd az 5 tonnás portáldarukat, amelyeket közvetlenül tőlünk szállítanak a Szovjetunióba, a lengyel, a görög tengeri kikötőkbe. — Ezek szerint jelenleg még nem teljes gépegységeket gyártanak. — Nem. Most az 5 és 16 tonnás da­ruk gépészeti és acélszerkezeti alkat­részeit gyártjuk. Elég sok az egyedi termékünk, így a legnagyobb igyeke­zet ellenére sem lehet úgy növelni a termelés hatékonyságát, ahogyan sze­retnénk, és ahogyan kellene. A XI. kongresszus határozatában csak egy fél mondat, de nekünk annak végre­hajtása eldönti egész jövőnket: javí­tani az iparban a gyártmányszerke­zetet. — Ezért dolgoznak nagy földmun­kagépek itt a csarnok mellett? — Készítik az új üzemcsarnok föld­munkáit, mert hiába új a gyárunk, a negyedik ötéves terv szülötte; mire felépült kicsi lett. Jövőre már össze-, szereljük az első 27,5 méteres, 16 ton­nás portáldarut, amellyel azután az 5 tonnásokat állítjuk Ö3sze. Vagyis azután már hozzákezdhetünk a pro­totípus gyártásához. — Egy üzem szakosodásához azon­ban kevés csak az új csarnok, a mo­dern gép. — A gyár vezetői gondoskodnak a munkások továbbképzéséről. Többen különböző szakmunkásképző tanfo­lyamokon tanulnak. Az egyik fő ten­nivalónk: megfelelően felkészülni az új, nagy feladatra. És ha a kongresz- szuson elhangzottakat visszaidézem, kiderül, hogy a gyártmáríyszerkezet megváltoztatása is csak egy lépés a határozatok végrehajtása felé. Emel­lett sok egyéb, kisebb-nagyobb lépést is tennünk kell. Nekünk is, mások­nak is. Itt van például a sokat emle­getett: ésszerű takarékosság. Ha erről beszélek, akkor szólni kell a munka­idő kihasználásáról is, mert az is ta­karékosság, ha ledolgozzuk a nyolc órát. A munkaidőt pedig akkor tud­juk kihasználni, ha van folyamatosan munka, anyag. Ha valamelyik hiány­zik, akkor lazul a munkafegyelem is, és ez nemcsak azt jelenti, hogy keve­sebbet termelünk, gazdasági veszte­ségeink lesznek. Rossz lesz az em­berek hangulata, már pedig a rossz hangulatú ember nem tud jól dolgoz­ni. Pedig a fő feladatunk most kez­dődik: felkészülni rá, aztán világszín­vonalon gyártani az 5 tonnás portál­darukat. Felzárkózva a legfcbbakhoz Bugán Mihály, a tiszaörsi—nagy- iváni—tiszaigari Petőfi Tsz elnöke — Igaz, hogy még ma is sajnálja, hogy a XI. kongresszuson nem kapott szót? — Szerettem volna elmondani, hogy ma a termelőszövetkezeti parasztem­ber már továbblát a dűlőútnál és a népgazdaság egészéhez tudja mérni feladatát, érzi a felelősségét. Én an­nak idején a határozattervezet azon részéhez akartam véleményt monda­ni — ami egyébként határozatra is emelkedett, — hogy ,,a jól és a köze­pesen gazdálkodó nagyüzemek fej­lesztésével, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek felzárkóztatá­sával, a természeti feltételeiknek job­ban megfelelő termelési szerkezet ki­alakításával nagyobb hatékonyságot és növekvő termelési eredményeket kell elérni”. — Mit tettek eddig a határozat végreha j tásáért ? — A mi tsz-ünk kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú. Itt a Hortobágy szélén, a fukar szikes földön nagyon nehéz megélni. De megtaláltuk annak a módját, hogy a rossz körülményein­ket is jóra fordítsuk. A juhtenyésztés fejlesztését tűztük ki célul. Saját programunk teljesítésénél még a fél­úton sem járunk, de máris jelentős eredményeink vannak. Juhállomá­nyunk tízezer, ez azt jelenti, hogy kezdjük kihasználni legelőinket. Ez kétféle hasznot is hoz: amellett, hogy a szikes legelőkön tartott juhok sok millió forint értékű tejet, gyapjút ter­melnek, amire a népgazdaságnak szüksége van, a modern technológiá­val hizlalt párhónapos bárányokért 1200—1400 forintot is kap szövetkeze­tünk. És hozzáteszem: ehhez a nagy állatlétszámhoz nem volt szükség be­ruházásra. — Igaz tehát az, hogy a termelő- szövetkezetekben az adottságokat nem kihasználni pazarlás? — Igen. A ,mi szövetkezetünk mély­pontról indult. Most az a feladatunk, hogy a tartalékok feltárásával beru­házás nélkül fejlesszük állattenyész­tésünket! Mert nekünk ehhez van adottságunk. A juhállományt 1980-ig 20 ezerre akarjuk növelni, így tud­juk majd jól hasznosítani szikes le­gelőinket. Ehhez igazítjuk aztán a tartástechnológiát. Célunk extenzív anyatartás, intenzív bárányhizlalás. A sertéstenyésztésben a kahib fajtára térünk át és saját erőből végezzük el a telep rekonstrukcióját — így ol­csóbb. Eddig 160 anyakocánk volt. ma 400 van. A célunk, hogy évente 5500— 6000 hússertést bocsásson ki a tele­pünk. Az ifjúság vállalkozó szellemű Récsányi Zoltánná, a Május 1. Ruhagyár szolnoki telepének elő- munkása, KISZ-tUkár — Nagykorúvá lesz a szolnoki gyár? — Nagykorúsodik! Nemrég kap­tunk automata varrógépeket és kü­szöbön áll az üzem bővítése: még két szalag lesz. Szolnokon a fiataloknak adott a lehetőség, hogy a ruhaipar­ban helyezkedjenek el, úgy ahogyan mi is azt tettük, és együtt nőttünk a gyárral. Én is itt tanultam meg. mit jelent munkásnak lenni. Itt érettsé­giztem le és közben szakmát szerez­tem. Amikor Kádár elv társ a XI. kongresszuson vitazáró beszédében azt mondta, hogy az ifjúságot asze­rint kell megítélni, hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogyan tanul és dolgozik, hogyan foglal állást a tár­sadalmi kérdésekben, milyen a ma­gatartása, hát azt nagyon jó volt hal­lani. Magunkra gondoltam akkor. És arra, hogy nálunk is a KISZ-nek na­gyobb reszt kell vállalnia a gazda­ságpolitikai munkából. Az ifjúság vállalkozó szellemű, lehet számítani rá. — És ez sikerült a kongresszus óta? — Hellyel-közzel. A gyár vezetői adnak a fiatalok szavára, igaz a munkások többsége harminc éven aluli. Meg kell mondanom, hogy ná­lunk nem a kongresszus után kezd­tek törődni velünk. Én négy éve va­gyok KISZ-titkár itt a gyárban: ná­lunk természetes, hogy például a munkaversenyben jelentős vállaláso­kat teszünk és azt teljesítjük. — A feladatok mindig nagyobbak. — Igen, nálunk is. Az üzem bőví­tése, az új munkások betanítása mel­lett tovább kell javítani a termékek minőségét. Olyan a piaci helyzet, hogy gyenge minőséggel már nem le­het megélni. Emellett diktálnunk kell a divatot is, nem utána kullogni. Ez óriási követelményeket szab munká­sok és vezetők számára egyaránt Nevelni csak elkötelezetten lehet Fülöp Zoltánná, a tiszakürti álta­lános iskola tanára — A kongresszus elénk, pedagó­gusok elé nevelőmunkánk színvona­lának emelését tűzte célul. Azt, hogy hazáját szerető, aktív, kötelességtudó, szocialista embert neveljünk a gye­rekekből és ehhez minden lehetősé­get ki kell használnunk. Nevelő ok­tatásra van szükség, a szó legneme­sebb értelmében. És úgy is kell él­nünk, hogy ' tükröződjék szocialista elkötelezettségünk, kommunista mi­voltunk. — Az iskola a faluhelyen ma is a szellemi élet központja? A pedagógus a követendő példakép? — Azt hiszem igen, különösen az olyan községekben, ahol még nincs nagy művelődési ház, vagy klub­könyvtár. Aztán a gyermekneveléssel szorosan együtt jár a felnőttek tuda­tának formálása is, és ez politikai munka. A pedagógus nemcsak az iskola falai között nevel, részese min­den társadalmi-politikai feladat vég­rehajtásának. És ez fokozott felelős­séget ró ránk. Mit tettünk mi eddig hogy a kongresszus célkitűzéseit mi­nél jobban megközelítsük? Koránt­sem a teljesség igényével, csak pél­dákat említek. Természetesen tevé­. kenységünket befolyásolja helyze­tünk: például az, hogy négy helyen, zsúfolt tantermekben tanítunk, és bizony még vannak közöttünk képe­sítés nélküliek, akik ezekben az évek­ben tanulnak majd. Az idén megszer­veztük a dolgozók általános iskolá­ját; 7. és 8. osztályban összesen hu­szonhat felnőtt tanul. December 31- ig megalakul községünkben a közmű­velődési tanács: ott minden pedagó­gus személyre szóló megbízatást kap, aminek teljesítése számonkérhető, mérhető. Szerencsére közművelődé si feladatainkat nem egyedül végezzük: a szülők egy része velünk együtt dolgozik. — Mik most a legfőbb tennivalóik? — Teljesíteni akarjuk mind neve­lőmunkánkban. mind közművelődés­ben a ránk váró feladatokat. Nem tudok közöttük rangsorolni. Mun­kánkhoz segítségül hívjuk a kommu­nista szülőket, akiknek tanácskozá­sát februárban rendezzük meg elő­ször, utána rendszeresen minden tan­évben. Művészet és közönség Székely Gábor, a szolnoki Szig­ligeti Színház igazgatója — ön volt az egyik megyénkben küldött, aki szót kapott a kongresz- szuson. A többi között a színházak és a közönség kapcsolatáról is beszélt. — A kongresszus óta eltelt félév nagyon kevés idő ahhoz, hogy ebben minimális változást is regisztrálni le­hessen. Viszont éppen a mi színhá­zunknál alakult ki egy nagyon elgon­dolkodtató helyzet, ami tükröz vala­mit és amiről érdemes beszélni. Eb­ben az évben szervezőink rekord­számban adtak el bérletet: pontosan tízezret. Ez fantasztikusan nagy szám. Aztán elindítottuk a szezont és az el­ső nagyon érdekes előadásunk A re­vizor félig üres nézőtér előtt ment le. Megnéztük, melyek azok a vállalatok, ahol megvették azokat a helyeket, amelyek üresen tátongtak. Megkér­deztük miért nem jöttek el? Volt ahol elfelejtették kiosztani a dolgo­zóknak, a vállalat, vagy a szakszer­vezeti bizottság pénzén vásárolt je­gyeket Része van ebben szerintem azon szemléletnek, hogy annak a jegynek, amit ingyen adnak, vagy kis pénzért vesztegetnek, nincs igazán értéike. — Adva van tehát a feladat, ami nem kicsiny, hogy a formális közön­ségből valódi közönséget neveljenek. És ehhez a mind színvonalasabb elő­adások is hozzátartoznak, ami vi­szont elmélyültebb művészi munkát igényel. De úgy tudom e vonatkozás­ban is vannak gondjaik. — Elkészítünk egy bemutatót, az­tán viszonylag rövid idő alatt lefut­nak az előadások, de közben már ké­szítenünk kell a következő produk­ciónkat. Elég sok az évi kötelező be­mutatónk amit 25—26 tagú társulat­tal, kellő művészi színvonalon, kellő igényességgel egy határozott és elég nehéz műsorterv keretében tejesíteni nagyon nehéz. A körülményeket kel­lene úgy alakítani, hogy csökkenteni lehessen az évi bemutatók számát Ez kezdetben kevesebb előadással járna, de művészi teljesítményben és ab­ban, hogy akkor két produkciót is műsorra tűzhetnénk egyszerre, feltét­lenül megtérülne. — Megoldódnak ezek a problémák? Mi a véleménye? — Manapság nagyon sok vita fo­lyik a színházakról, túlságosan kiéle­zett, személyeskedő viták a budapes­ti és vidéki színházak szembeállítá­sával. Nem akarok ebbe most bele­menni. Azt hiszem, hogy a magyar színház strukturáld változásra szorul, ami magától értetődő. Hiszen az ál­lamosítás óta nem változott a magyar színház, ugyanazt a formát éljük Bu­dapesten és vidéken egyaránt. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy a szer­kezet felfrissüljön. A tehetségek jobb körülmények között több belső ener­giát fölszabadítva tudnának alkotni és ezáltal felfrissülne a magyar szín­ház. — Ha nem is így kimondva, de lé­nyegében ezt tartalmazza a XI. kongresszus határozata is. — Igen erről van szó. Ennek na­gyon sok anyagi, személyi, tárgyi fel­tétele van. Egyelőre ott tartunk, hogy a viták folynak. Reméljük egyre ke­vesebb lesz a személyi vita, ami sem­mit nem változtat a lényegen. Bízom abban, hogy egyre többet fogunk ten­ni azért, hogy a helyzet megváltoz­zék, éppen a kongresszus határozatai­nak szellemében. „A cél szép. az út helyes, mindent meg kell tennünk hogy a megfogal­mazott célok valóra váljanak” — hangzott el Kádár János, a Központi Bizottság első titkárának kongresszusi vitazárójában. Hol kisebb, hol na­gyobb léptekkel, de mindenütt elindultak már megyénkben is a célhoz vezető úton. Varga Viktória

Next

/
Oldalképek
Tartalom