Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-03 / 283. szám
1975. tfecenatber 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A munka nzeiizi ivaivén Robog a Balt-Orient expressz. Szemben velem középkorú férfi matat a táskájában. Üveget húz elő, aztán bicskával szöszmötöl. Egyszerre kerítésszaggató törkölyszaggal telik meg a fülke. Emberünk zavartan mentegetőzik: — A Nyugatiban vettem ezt a körtepálinkát, nem hittem hogy ilyen kegyetlen illata lesz.-. Még hosszú az út Pozsony- ig. beszédbe elegyedünk. Utitársam, Vincze Gábor a Nógrád megyei Dejtárból utazik Bratislavába, ahol a Prior Áruház építkezésén dolgozik társaival, a budapesti Gépipari Építő Vállalat munkásaként. Meghív, másnap keressem meg őket az építkezésen. Valamennyien magyarok, szívesen elmondják miként élnek külföldi munkásként ... Az égigérő hipermodern Plotel Kiev tövében tétován toporgok. Merre lehet az épülő Príör? A hátam mögött lévő deszkapalánkon pufaj- kás .munkások könyökölnek. És éppen arról folyik a szó: milyen nagy futballesatákat vív egymással Abádszalók és Tiszabura. Az „előadó” Cseppentő Gyula, aki Tiszaburáról csöppent Szlovákiába. Megkerülöm a kerítést és már helyben is vagyok. Pillanatok alatt tucatnyi magyar vesz körül. Érdeklődnek mi újság van otthon? Bár öthetenként kereshetik fel a családot, jól'esik hallani hazai híreket! Sn visszakérdem: — fis maguk hogy vannak? — A legnagyobb baj, hogy drága a borovicska a Stafán- ban — mondja egyikük, amin aztán nagyot nevetnek. Komolyabbra fordítják a szót; . kiderül, hogy nem rossz dolog külföldi rmmkás- nak lenni. Cseppentő’Gyula például itthon 2300—3000 forintot kap a vállalat budapesti központjában. Ezenkívül Pozsonyban több mint 2000 koronát vehet fel ellátásra. Munkászálláson laknak, hárman egy szobában. Egyébként az idősebbek szerint kimondottan jó hatással van a fiatalokra egy kis „külföldi vendégszereplés”. Kiszakítva az. otthoni környezetből, önállóságot tanulhatnak, néhányuknak pedig egyenesen létkérdés, hogy otthon marad az ivócimbora, a rosszra bujtogató társ. Hallottam legendás meg javulásról: fiatalemberről, aki a külföldön töltött egy esztendő alatt valósággal kibújt a bőréből; nehezen kezelhető fiú volt, érett, fegyelmezett szakmunkássá vált A panaszt Is az öregebbek kezdik. — Nehezen forog a posta — mondja az ecsédi Kovács László. Hetek telnek el míg megtalál a levél. Legutóbb a feleségem már fel akart adni a rendőrségen, mert nem kapott hírt rólam, pedig én írtam rendszeresen. — Milyen a munkatempó? Szinte kórusban hangzik a válasz. — Nagyobb a munkaintenzitás, többet várnak tőlünk és mi többet is dolgozunk. Jobban „klappol” az anyag- ellátás mint otthon, jó a brigádunk is, igaz nem jöhet külföldre akárki; már otthon kirostálják a jelentkezőket. A felfogás is más itt Szlová- kiáhap. Ha egy talicskát odébb kell tolni, nem kiabálnak a segédmunkás után, az fogja meg, aki a legközelebb áll hozzá. — HaladÓ6abb a munka — foglalja össze a brigád véleményét Hanka Géza. Ez az utolsó mondat cseng a fülben még akkor is, mikor a villamosra várok. A megállóban két fiatalember beszélget Ipolyságiak, Lévára — Levicére — valók. — Magyarország? Nemrég jöttünk vissza onnan. Százhalombattán építettük az olajfinomítót A munkatempó? Jóval erősebb volt mint nálunk Csehszlovákiában. Meghajtottak bennünket, de maradt időnk pihenni is. Minden hétvégén a Balatonnál hűsöltünk, — ha éppen nem utaztunk haza. És pénzben sem jártunk rosszul ... Szerettük a munkahelyet, jól megvoltunk a magyarokkal. S Csehszlovák munkások Százhalombattán — magyarok Pozsonyban. A munka nemzetközi nyelvén nem nehéz szót érteni PalágyI Béla Magyarok a Prior építkezésén. A kép bal szélén Cseppentő Gyula Rend az új bérházak környékén Köztlsztassii szemle Szolnokon Ebben az, évben utolsó közös köztisztasági szemléjüket tartották tegnap délelőtt Szolnokon a városi tanács igazgatási, építési osztálya, a rendőrség, az IKV, a Köztisztasági Hivatal, és az Útfenntartó Üzem képviselői, őrjáratukon megállapították, hogy megyeszékhelyünk belterülete —• különösen az új bérházak környéke — gondozott, az esztétikai igényeknek, megfelelően parkosított, és általában tiszta. Egyelőre viszont megoldatlan gond, hogy nincs elegendő .hely a gépkocsik parkírozásához. Például a Május 1 útnak mindkét olda-^ Iá® minden centimétert kihasználva parkolnak az autók, és így az amúgyis szűk utcán alig lehet közlekedni. Ráadásul az autók miatt nem is tudnak megfelelően takarítani a Köztisztasági Hivatal alkalmazottai. A Verseghy úti barakkok területén ősszel az IKV segítségével . nagytakarítást végzett társadalmi munkában a lakosság. A napokban bejelentés érkezett, hogy a szeméttároló környéke ismét nagyon rendetlén, elhanyagolt. Az ott lakók tegnap kögös érővel ismét rendbe tették a környéket., Sokkal rosszabb állapotban találták azonban a szemle résztvevői á Hajnóczy utca környéki barakktelepet. Az utolsó házsor kivételével nemcsak az utcák, de a lakások is olyan ápolatlanok. hogy a KÖJÁL-nak kell intézkedni. A Botond utcában egyelőre nincs aszfalt, a lakók nem egy esetben szeméttel tömik be a kátyúkat., A köztisztasági szemle bizottság ezért tegnap néhány esetben kénytelen volt szabálysértési eljárást kezdeményezni a hanyag lakosok ellen. A megoldás — addig míg nem kap burkolatot az utca —, az lenne, ha az ott lakók földdel töltenék be a kátyúkat. Tanácskozás a rendészetről Kerekes Ferenc, a VOLÁN 7. számú Vállalatának igazgatója — mint a rendezvény házigazdája — nyitotta meg Szolnokon tegnap délelőtt azt a megyei ankétot, amelyen a közúti és vasúti szállításban, a postán és az ipari üzemekben dolgozó rendészek és vállalati igazgatók vettek részt. Először összefoglaló, értékelő jelentés hangzott el a társadalmi tulajdon védelmének helyzetéről, a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűn- cselekményekről. njajd a hozzászólások következtek. A fő tennivalók, feladatok ismertetése után miniszteri kitüntetéseket és főkapitányi dicsérő okleveleket adtak át. A „Közbiztonsági Érem” arany fokozatával tüntették ki, a társadalmi tulajdon védelmében kifejtett jó munkájáért Csillik Ferencet, a MÁV Építőgépjavító Üzem rendészeti vezetőjét, az ezüst fokozatot Kovács Gábor, a Híradástechnikai Vállalat karcagi gyárának rendésze kapta. Hárman főkapitányi dicséretben részesültek. MÁV szolnoki Járműjavító Üzemében 1 munkások iavaslataiból valóság Rákkutatás a KOSI-ben A rákos daganatok gyógyszeres kezeléséről kezdődött tudományos tanácskozás kedden az onkológiai intézetben. A KGST rákkutatási egyezményét aláírt szocialista országok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió és hazánk — onkológiai intézetei vezetőinek eszmecseréjén a résztvevők kölcsönösen tájékoztatják egymást a legutóbbi időben elért eredményeikről. A szocialista országok e téren megnyilvánuló együttműködéséről, a gyógyító eljárások ( alkalmazása szempontjából jelentős tanácskozásról dr. Eckhardt Sándor, az onkológiai intézet igazgatója elmondta az MTI munkatársának: A rákkutatási egyezmény alapján hazánknak az a feladat jutott, hogy a daganatok ellen használt gyógyszerek kutatását irányítsa, e téren összegezze az eredményeket, és szabja meg a további kutatások menetét. Biztosítjuk azoknak az orvosoknak kiképzését és továbbképzését, akik a rák gyógyszeres kezelésével foglalkoznak. A mostani tanácskozáson egy-egy összefoglaló referátum hangzik el az alapkutatási tevékenységről illetőleg a klinikai munkáról. Az ülésen ezen túlmenően áttekintjük a rákkutatás valamennyi területét, s meghatározzuk a következő időszak legfontosabb feladataik ToválMépzö tanfolyam népfront titkároknak A Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága háromnapos bentlakásos továbbképző tanfolyamot rendezett Szolnokon. Az oktatás tegnap délelőtt kezdődött, az Aranyiakat étterem különtermében. Ünnepélyes megnyitót dr. Bene Zoltán, a HNF megyei Bizottságának elnöke mondotk Üzemi demokrácir. összetevői közül az egyik fontos elem: mi lesz, milyen utat jár végig a munkások javaslata, észrevétele? Ad- 7,ak-e lehetőséget a vállalatnál, az üzemben a józan, okos javaslat elmondására? S ha elmondják a munkások, követi-e gyors és szakszerű intézkedés? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a MÁV szolnoki Járműjavító Üzemében. Kocsis László úgy fogalmazott, hogy fejlődik az emberek „látása”, az eddigi le- gyintők is — ha még nem is szólnak — már nem mennek el közönnyel az üzemet, a munkahelyet érintő gondok, eredmények mellett, hanem -jgyeinek. S ez már változás. De ez még nem minden. A MÁV Járműjavító szocialista brigádvezstője — saját kollektívája életéből hozott példákkal — állítását igazolja is: a vasúti személyk'ocsi-ja- vítóhan nemcsak „hallgatók” és „tudomásul vevők” vannak, hanem okos, józan javaslattevők a jóért szót emelők. Csak egy példa a legutóbbiak közül: a salét- romsavazó műhely elavult — berendezései miatt szóltak, egyben ötletet is adtak a változtatáshoz... S néhány nap elteltével már meg is szűntették az egészségre káros, balesetveszélyes helyzetet. A MÁV szolnoki Járműjavító Üzemének tanácskozásain készült jegyzőkönyveket lapozgatva javaslatok változatait, kevesebb és több embert érintő észrevételeket találunk. Jórészt a termelési tanácskozásokon, a szakszervezeti taggyűléseken, a szocialista brigádvezetők fórumán és a bizalmiak értekezletén hangzottak el. Név, műhely, pontosan, alatta a javaslat, majd a megjegyzés: ..Munkatársunknak a tanácskozáson, taggyűlésen válaszoltunk, észrevételét elfogadtuk. intézkedtünk...” S leírva pontosan mit tettek ekkor és ekkor. Ha szóban, tehát azonnal nem válaszoltak (kivizsgálást, műszaki intézkedést igényelt, az ügy), okkor írásban két héten belül értesítik a javaslattevőt. Ha a javaslat — például gazdasági, anyagi korlátok miatt — megvalósíthatatlan, akkor is minden esetben választ kap a munkás, az elutasítást megindokolják, s egyben meg is köszönik az észrevételt Észrevétel pedig van bőven. Sok és sokféle téma ad okot arra, hogy egy-egy tanácskozáson, vagy éppen menet közben szóljanak a munkások környezetük hiányosságairól. Kevés a takarító, mondták például, s javasolták is: átcsoportosítással, ese- í énként azzal, hogy ők maguk „öntevékenyen” kitakarítanak ez a gond is megoldható. Vagy: javasoltuk 'a rokkantsági nyugdíjasok rendszeres meglátogatását, segítésüket. A szakszervezet nemcsak helyeselte, hanem bővítette is az ötletet, épp a napokban hívják meg őket valamennyi nyugdíjassal együtt., és nemcsak az üzem gondjait, örömeit mondják el,’ hanem azt is megkérdezik, hogy miben segíthetné őket a gyár. Sorolhatnánk... Az egyik műhely ajtajának korszerűsítése is a „helybeliek” kérésére, javaslatára készült, nem csekély kollektív fejtöréssel. De a munkások beleszóltak a leendő új műhelycsarnok tervébe is, a fényezőüzemben, a vasúti kocsik aj tóinak fényezésére kémek lehetőséget — mert ez kimaradt a tervből. Ötüe?ek, ésszerű javaslatok sora, megvalósítható észrevételek sokasága a gondosan vezetett tanácskozási naplóban. Egyre többen vállalkoznak arra, hogy feláll - janak tíz, vagy száz. ember előtt, s véleményt mondjanak jóról, rosszról, javasoljanak más, jobb vagy még jobb megoldást. A KI SZŐ V elnökségi ülésén / Vezetés és utánpótlás Az Ipart Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetségének elnöksége tegnapi ülésén — többek között — jelentést hallgatott meg a szakszövetkezetek káder- és személyzeti munkájáról. i Noha a szövetség elnöksége minden évben értékeli a káder- és személyzeti munkát, a legutóbbi elemzésnek külön jelentőséget adott az a tény, hogy nem egy esztendő, hanem a negyedik ötéves terv időszakában végbement változásokról számoltak be, illetve elemezték a jelenlegi helyzetet. Az eltelt öt évben a tagszövetkezetekben több mint hatszorosára nőtt az egyetemet, főiskolát végzett vezetők száma. Mindössze öt elnöknek, műszaki vezetőnek és főkönyvelőnek volt felsőfokú végzettsége 1970-ben, ma már 32 diplomás van. Növekedett „a középiskolai végzettséggél rendelkezők aránya is, és természetesen csökkent az általános iskolai, vagy annál alacsonyabb képzettségűek száma. Az általános és szakmai műveltség bővítése mellett fejlődött a vezetők politikai felkészültsége, jelenleg is jófiéhányan tanulnak alap-, közép-, és felsőfokú politikai iskolákban. A jeleméts megállapítja, hogy a felsőfokú végzettséggel bíró szakemberek zömmel a városi szövetkezetekben helyezkednek el. Így a legnagyobb gondot a vidéki egységek színvonalas vezetésének biztosítása okozza. Ezek a szövetkezetek általában gyengén működnek, kevés fejlesztési lehetteég*°l rendelkeznek, s a III—IV. kategóriába tartoznak, ahol a vezetők havi munkabére maximum ötezerkétszáz forint. Ez a szakemberhiány egyik oka. A szövetkezeti iparban az első számú vezetőktől kezdve a szakvezetőkig mindenkinek igen sok feladattal kell foglalkoznia. Ezt a munkastílust az állami iparból hozott vezetők csak kevés esetben vállalják. Több helyen nem elég képzettek, rátermettek a szakvezetők Ezen a körülményen az ésszerű szövetkezeti egyesítés bizonyára változtat A szellemi és anyagi erők koncentrálásával erősebb szövetkezetek jöhetnek létre. Nagy feladat hárul a középvezetőiere, akik közvetlenül irányítják a termelést. Számuk eléri a 800-at. Nagyon alacsony a felsőfokú végzettségűek aránya, de középiskolát is kevesen végeztek, sőt vannak olyanok akik még az általános iskolát sem fejezték be. Az már megnyugtatóbb . — hallhattuk az ülésen — hogy jelenleg 431-en, köztük sbk fizikai munkás, tanút különböző középiskolákban. Tömören ennyi a sok adatot statisztikai kimutatást tartalmazó jelentés. A táblázatok száraznak tűnő ténye! mögé pillantva azonban, nagyon is mai, aktuális folyamat elevenedik meg: a vezető — legyen az elsőszámú, vagy középszinten irányító, csoport-, vagy brigádvezető, — szakmai, politikai, emberi felkészültsége, az utánpótlás előkészítése, a kiválasztás. Az MSZMP KB 1973. november 2'8-i határozatában — egyebek között — magasabb követelményeket állított a vezetőle elé, kiemelt feladatként jelölte mag a káder- munkában az utánpótlás kiválasztását. A szövetkezetiek is így, a határozat szellemében és útmutatásai alapján értékelték az elmúlt öt év káder- és személyzeti munkáját, határozták meg a jövő tennivalóit. Különösen a középvezetők helyzetéről, a termelést közvetlenül irányítók, nem mindig vonzó munkájáról hangzott el több példa és vélemény. Egy kvalifikált szakmunkás. még ha fiatalabb is művezetőjénél, többet leeres, több elismerésben részesül. Anyagi érdekeltség miatt tehát nem vonzódik fiatal a vezetéshez — még ha rátermettsége, szakmai tudása meg is van. Pedig ők, a szövetkezet tagjai a vezetőuján- pótlás „kiválasztottjai”, hisz ismerik egységüket ott dol- doznalk, ott élnek. A tanuláshoz a képzéshez megvan a lehetőség, szak- inailag politikailag egyaránt De kedvet, jó értelemben vett ösztönzést kell adni az Induláshoz. , T. SZ. E.
