Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-04 / 259. szám

1975. november; 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szép nap volt Veteránok találkozója Szolnokon A iiidoménygk és az Akadémia írta: Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára (I.) Egy kis beszélgetés a tanácskozás szünetében. A képen balról jobbra: Szentesi László a jászberényi városi párt- bizottság első titkára, és há cm idős elvtárs: Pesti Mi­hály, Gömöri Imre, Vasas Márton „'Nagyon szép nap volt a Ltai, ezt nem lehet elfelejte­ni” — mondta Szabó Imre. ö Tiszafüredről jött a talál­kozóra, amelyen minden év­ben régi harcostársakat lát vendégül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulóján a Szolnok megyei és városi pártbizottság. Vete­ránok találkoznak egymással, akik ma megvalósulni látják mindazt, „amiről talán csak álmodozni mertünk, harminc negyven, ötven évvel ezelőtt”. Az alkalomnak kijáró ünne­pi viseletben és ünnepi han­gulatban gyülekeztek, szívük­ben is ünnepi érzésekkel. Megílletödöttségük legalább is erről tanúskodott. — Megszokottá vált, hi­ányozna, ha ilyenkor, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén nem találkoznánk idős elvtársa­inkkal, azokkal, akik hosszú évtizedeken keresztül, a fa­sizmus nehéz éveiben is őriz­ték a Nagy Október lángjait, a szocializmus eszméjét, — mondta a tegnapi ünnepséget m^nyitó beszédében Majo­ros Károly, a megyei pártbi­zottság titkára. Mintegy het­venen ültek a széksorok kö­zött, mind idős párttagok. És a többiek: középkorúak, KISZ-esek, akik köszöntem jöttek virággal, szíves szóval, szeretettel. Ott volt Szekeres László és Barta László a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei ta­nács elnöke, ott voltak a já­rási-városi pártbizottságok titkárai. — Ünnep és munkaértekez­let, így lehet a legtalálóbban nevezni a mai tanácskozást, — mondta Majoros Károly. Számadás volt ez a nap, az elődöknek kijáró tisztelettel. Azoknak, akik vöröskatonák­ként, internacionalista har­cosokként, az illegalitás he- héz éveiben életüket is koc­kára tevő kommunista embe­rekként, és felszabadulásunk napjai után az új élet megte- remteőiként dolgoztak. És dolgoznak még ma is, hisz er­ről tanúskodnak a kitünteté­sek, amit közülük ebben az évben is többen kaptak aktív közéleti tevékenységükért: Székely Károly, Juhász Im- réné, dr. Lambert Érnő, Hó­dos János, Kácz József, Szi­lágyi Károly, Janó János, Szabó Sándor. ÉS, hogy valóban munka- értekezlet is volt ez a tegna­pi találkozás arra bizonyíték a számadás, amit Szekeres László tartott tegnap délelőtt . számukra: — Megyénk dolgos népe — mintegy harminchárom ezer kommunistával az élen — eredményesen dolgozott pár­tunk politikáját követve a szocializmusnak a gazdaság­ban, a kultúrában, a fejek­ben való megvalósításáért, — mondta többek között majd szólt azokról az események­ről, amelyek fémjelezték az idei esztendő munkáját: párt­értekezletek, pártkongresszus, képviselőválasztások, felsza­badulásunknak —, a győze­lem napjának —, Szolnok születésnapjának évfordulója. És, hogy az ünnepi percek mellett szorgalmas munka folyt a megyében, arra ismét idézet a „számadásból”: — A megye iparának nincs szégyenkezni valója, mert az elmúlt esztendőben is mint­egy 20 milliárd forintnyi ter­melési értéket állított elő. Ör­vendetes, hogy 1975 október 1-Lg az állami ipar az előző évhez képest 6,8 százalékkal termelt többet. Ez erőtelje­sebb termelésnövekedés az 'országosnál, és a teljesítmény méltón dicséri megyénk mun­kásainak, mérnökeinek, tech­nikusainak szorgalmas mun­káját. A mezőgazdáság ter­melési értéke várhatóan a ta­valyit, a 10 milliárd forintot éri el. Megbecsült hely ez így is az országos ranglistán, mert tudjuk, mit jelentett mezőgazdaságunknak az el­múlt évi ősz, és a kritikus nyár. Beruházásaink javaré­sze időben, pontosan teljesült. A születésének 900. évfordu­lóját ümieplő Szolnokon is jelentős, nagy értékű beru­házásokat sikerült megvaló­sítani ... Hosszú volt a sor, amit Sze­keres László ismertetett, hisz sok mindennel gyarapodott a megyeszékhely és á megye többi városa egyetlen eszten­dő alatt. De szólt arról is, hogy: » * — 1 Ideológiai, kulturális munkánk legfőbb eredménye, a marxizmus-léninizmusnak, a szociHiiSia kuLúr&iiaa a to­vábbi térhódítása. Pártszer­veinkkel együtt leffjobb tu­dásunk szerint az elmúlt év­ben is arra törekedtünk, hogy orooagandánk, agitációnk tartalmasabb, hatékonyabb és szélesebb körű legyen, mint korábban volt. A beszéd után a veteráno­kat riem kellett biztatni a vé­leménymondásra: a róluk való megemlékezést megkö­szönve nemcsak harcaikat, nehéz életük epizódjait ele­venítették fel. Sok véleményt, hasznos javaslatot is mond­tak, amit Majoros Károly szavaival , élve: „megfoga­dunk, igyekszünk munkánk során hasznosítahi”. Berkó Sándor vallomással kezdte: A múltban fájt nekem, hogy néz ki Szolnok. Most nemrég egy napot arra szántam, hogy Jánoshidáról bejöttem és megnéztem a várost. Hát örült a lelkem annak amit láttam ...” Tabók Lajos kom­munistához méltó lelkiisme­retességgel tett javaslatot a cukorrépa-termelés javításá­ra. Magda *Árpád, Mezőtúr szülötte az óvó szót is ki­mondta: figyeljünk a fiata­lok nevelésére. „Mi vagyunk a tanítók, úgy tanítsunk, hogy fiaink, unokáink különbek legyenek, mint mi voltunk annak idején”. A tiszafüredi Szabó Imre így mondta: — „Szeretnék még megérni sok ilyen értekezletet”, a szolnoki Fodor János meghatottan szólt a találkozásról. Mert szép volt ez a talál­kozás; Sok-Sok élménnyel te­li. Megnézték az idős kom­munisták a Szolnokról ké­szült filmet, amelynek töb­ben maguk is szereplői. Meg­csodálták a város új épüle­teit, az egyre szépülő Szolno­kot, és a városi tanács elnöké Kukri Béla „idegenvezetői szerepkörében” már a jövő terveiről is beszélt nekik. A legfelemelőbbek mégis azok a percek voltak, amikor a KISZ-esek virággal, őszinte szép szóval köszöntötték az ötven éve párttagokat — Csuka Lajost, Fodor Jánost, Gál Gyulát, Hajdú Jánost, Pomázi Ignácot, Sipos Feren­cet, Murányi Jánost —, ami­kor a Tallinn mozi nézőterén Sándor T,n,,^.lo köszöntő sza­vai után hosszan tartó taps­sal üdvözölték őket a jelen­lévők, a városi pártbizott­ság tagjai, az üzemi pártszer­vek vezetőit a körzeti párt­szervek titkárai. így mondta Szabó Imre: „Nagyon szép nap, volt a mai...” A középkorúak a KISZ-esek pedig azt Vallot­ták, amit Majoros Károly is mondott: — Igyekszünk úgy dolgoz­ni, hogy „forradalmunk ne fillérre váltva röpködjön szét, mint a szikra”, hanem szervézetten, egységesen ha­ladjunk előre a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben. V. V. Szolnokon Új, korszerű postahivatal Hojík és derük a Szoiejetuniönak A Magyar Hajó- és Daru­gyár a következő ötéves tervidőszakban tovább bő­víti a folyami hajók, vala­mint az úszó és portáldaruk exportját a Szovjetunióba. 1976-tól kizárólag szov­jet megrendelésre állítják elő többek között az újon­nan kifejlesztett 2 ezer ló­erős toló-vontatóhajót, öt év aiatt 29-et adnak át part­nerüknek ebből a gazdasá­gosan üzemeltethető új tí­pusból. Ezenkívül az ugyan­csak új gyártmánynak szá­mító ! 290 lóerős tutaj-von­tatóból he4et gyártanak a szovjet vevőnek. A partne­rek megá'’ apadtak a közös fejlesztések irányairól, foko­zásáról is. Tegnap délelőtt hiva­talosan is átadták a szol­noki vasútállomáson épült 2. sz. postahivatalt. Az ezerötszáz négyzet- méteres, háromszintes létesítmény méltán ara­tott elismerést nemcsak a vendégek között, ha- , nem a postás dolgozók és az' ügyfelek körében egyaránt. Az új hi­vatal gócpont is, ahöl a Du­nántúlról a Tiszántúlra Budapestet megkerülve érkező küldeményeket szétosztják. Az átadási ünnepségen jelen volt többek kö­zölt M. Szabó István vezérőrnagy, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Rsndőrfőkapitány- ság vezetője, TurőcZi Fé- rencné, a városi pártbi­zottság titkára Kukri Béla, a városi tanács el­nöké, Piroska István a Posta Vezérigazgatóság osztályvezetője. Dr. Szi­lágyi Gábor, a debrece­ni Postaigazgatóság ve­zetője adta át az új hi­vatalt. A magyar tudomány — tár­sadalmunk egészéhez hason­lóan — az alkotó, termékeny évék időszakát éli. A tudo- domány eszközeivel fel­tárt eredmények gyakorlati hasznosítása formálja kör­nyezetünket, gyarapítja né­pünk gazdaságát, növeli szel­lemi értékeit. A fejlődés je­lentős állomása volt hat esz­tendővel ezelőtt az MSZMP Központi Bizottsága tudo­mánypolitikai irányelveinek kidolgozása és megjelenteté­se. Az irányelvek a hazái tu­dományos élet minden lénye­ges kérdésére kiterjedő, hosz- szútávú programot fogalmaz­ták meg. 3 fá?sgdsroi«i jre^ei Az irányelvek hatására meghőtt hazánkban a tudo­mányok társadalmi súlya és közéleti szerepe. A tudomány művelői világosabban látják saját tevékenységükben a szocializmus felépítéséhez va­ló hozzájárulásuk lehetősége­it, s a közvéleményben is mélyebb gyökeret vert az a felismerés, hogv a tudomány egvik nagy hajtóereje célja­ink elérésének. A kutatási tervekben, va­lamint a kutatóhelyek min­dennapjaiban lényegesen na­gyobb lett a társadalmi igé­nyeknek és szükségleteknek a szerepe. A konkrét társa­dalmi célokat szolgáló kuta­tások — pl. a központi fej­lesztési programokhoz kap­csolódó célprogramok — a tudományos kutatómunka ér­tékrendjében mindinkább el­foglaljak, az őket megillető helyet. Az Országos Távlati Tudományos Kíutatási Terv­be sorolt kutatási feladatok egyaránt szolgálják a tudo­mánynak alapkutatások ré­vén történő fejlesztését és eredményeinek gyakorlati al­kalmazását. Több hasznosít­ható ismerettel rendelkezünk a tudományos-technikai for­radalom várható világméretű és hazai hatásainak előrejel­zésében is. Az irányelveknek megfele­lően általában korszerűsödött a tudomány állami irányítá­sának szervezete, több vo­natkozásban javultak a kuta­tás személyi és gazdasági fel­tételei. A kutatás és fejlesztés területé"» dolgozók száma az 1969, évi 61 490-ról 1974 vé­gére 8b 509-ra nőtt. Az éven­kénti növekedés lényegesen gyorsabb, mint a néogazda- s ;g más ágazataiban. A pénz­ügyi ráfordítások az 1989. évi 6.4 milliárd Ft-ról l974-b"n 1*1.4 milliárd Ft-ra növeked­tek. A tudománypolitikai irány­elvek intencióinak megfele­lően az Akadémia 1970. évi közgyűlése a szervezet kor­szerűsítését határozta el. Az azóta eltelt négy év tapasz­talatai szerint a megtett in­tézkedések általában helyes­nek és hasznosnak bizonyul­tak. A tudományos testületek országos funkcióinak kibon­takoztatása új lehetőségeket tárt fel a kutatómunka ori­entálásában, s előmozdította a különféle kutatások foko­zottabb összehangolását. Az elnökségnek, valamint a tu­dományos osztályoknak és bizottságaiknak tevékenysé­gében mind nagyobb szerep­hez jutnak az országos jelen­tőségű munkálatok, közöttük a tudománvágazati helyzet- elemzések és prognózisok. Jól jelképzel e törekvést, hogy különösen a termeléssel köz- vet’en kapcsolatban levő tu­dományterületeken aj illeté­kes állami vezetők az érintett osztályok ülésein rendszere­sen részt vesznek, és a bizott­ságokban is közreműködnék a tárcák felelős képviselői. A hazai kutatásokban je­lentős helyet foglalnak el a természettudományok és a firsad alom tudományok, ame­lyeknek felelős koordinátora a MTA főtitkára, s amelyek­nek bázisa t’'!nvomórészt akadémiai intézményekből áll. 1974 végén mintegy 140 kutatóhely (éhből 38 kutató­intézet és több mint 199 egyéb kutatóhely) tartozott az Akadémiához. Ezekbén kb. 7"90 '■zemálv do’gozott. köz­tük mintegy 2500 kutató. (Folytatjuk) A szovjet Mára napjai masvarerszáii rendezvényeiről Tájékoztató a Magyar Sajtó Házában V. I, Popov, a Szovjetunió kulturális miniszterhe­lyettese és a vele érkezett szovjet művészek, írók a Ma­gyar Sajtó Házában újságírókkal találkoztak. — Mennyiségileg és tártál-, mukban egyaránt tovább bő­vülnek a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok, az or­szágaink közötti együttműkö­dés, s ennek újabb jelentős állomása a szovjet kultúra napjainak magyarországi rendezvénysorozata — jelen­tette be Vlagyimir Popov, a Szovjetunió kulturális mi­niszterhelyettese azon a saj­tótájékoztatón, amelyet hét­főn délután tartottak a Ma­gyar Sajtó Házában. Elsőként Király András, a Magvar Új­ság írók Országos Szövetségé­nek főtitkára üdvözölte a szovjet kultúra napjai alkal­mából hazánkba érkezett de­legációk tagjait, művészeket, írókat, a kulturális élet irá­nyítóit. Ezután dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár méltatta a november 4-től' 13-ig tartó hagyományos kul­turális seregszemle jelentősé­gét, és köszöntötte a vendé­geket, közöttük Tóth Dezsőt, az MSZMP Központi Bizott­sága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának he­lyettes vezetőjét, Nagy Mári­át, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkárát. Vlagyimir Popov elmondta: hagyomány immár, hogy Ma­gyarországon november 7. tiszteletére színházi és film- bemutatók, vendégszereplé­sek, kiállítások sora köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját, s április 4. tiszteletére a Szov­jetunióban is hasonló művé­szeti eseménysorozat tiszteleg nemzeti ünnepünk előtt. A szovjet kultúra napjainak idei programját úgy állítot­ták össze, hogy szinte vala­mennyi művészeti ág java termését megismerhesse a budapesti és vidéki közönség. Többek között gyönyörködhe­tünk a Leningrádi Filharmo­nikus Zenekar muzsikusainak művészetében, megcsodálhat­juk a ZSOK, a Moldvai SZSZK 80 tagú népitánc­együttesének produkcióit, míg a leningrádi Kirov Szín­ház balettművészei a szovjet balett világhírét erősítik mostani vendégjátékukkal. Ellátogat hozzány ebből az alkalomból a moszkvai Szov- remenyik Színház is, amely­nek műsorán Gorkij, Roscsin és Rozov egy-egy drámája szerepel. Ugyanakkor az Operaház­ban neves szovjet énekesek vendégjátéka emeli az ünnep­ségsorozat művészi rangját, és számos kellemes progra­mot találhatnak a könnyebb műfajok kedvelői is. többek között a Pezsnyári együttes bemutatkozásán. Neves szov­jet hangszeres előadóművé­szek fémjelzik a következő hetek koncertprogramját, és különlegesen gazdag válasz­tékkal fogadja számos múze­um is a kiállítások kedvelőit. A rendezvénysorozat nagy­szerűen szemléleted a Szov­jetunió népeinek kulturális fejlődését. Az UNESCO ada­tai szerint a Szovjetunió je­lenleg az élső helyét foglalja el a világban a színházak, mozik, koncertek, múzeumok, könyvtárak látogatottsága te­kintetében. | A szovjet kultúra a hatal­mas ország népeinek több tu­cat nyelvén, a nemzeti for­mák gazdag sokrétűségében fejlődik. — Várjuk a találkozást a magyar közönséggel, bízunk abban, hogy ez az ünnepi eseménysorozat egyben ba­rátságiunk erősítésének újabb fontos láncszeme lesz — mondotta befejezésül Vlagyi­mir Popov.

Next

/
Oldalképek
Tartalom