Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-04 / 259. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975, november 4. IVftÁPEW I Kártyaayitogata Bár a rádióműsor eredeti címe egészen más, jóval hi­vatalosabb, mégis ez jutott eszembe az egy óra múltán: milyen jó, hogy immár rend­szeresen ellátogat a Rádió egy-egy megyébe, hírt adni az országnak az ott történők­ről. Beláthatunk a kártyák­ba”, azokba, amelyek egyéb­ként sem titkosak, mégis így összefoglalva ritkán hall­hatunk egy-egy megye belső életéről. A hétfőnként rendszeresen jelentkező Sajtókonferencia az elmúlt héten Békésbe lá­togatott, ahol a megye párt­ós állami vezetői az országos lapok és néhány megyei új­ság képviselőinek kérdéseire adtak választ Céltudatos és közérdekű kérdésekre, olya­nokra, amelyek nemcsak a megye lakosságát érdeklik. Sokat megtudtunk Békés­ről, s még többet megtudhat­tunk volna, ha a vezetők — s ez nemcsak a Békés me­gyeiekre jellemző — tömö­rebb válaszokkal jobban a lényegre koncentráltak vol­na. Sajnos ma még gyakori, hogy a megkérdezett úgy ér­zi, az adott probléma minden összefüggését legalább érin­tenie kell, s így épp a lé­nyeg kerekedik ki nehezen. Most is, nem egyszer, a mű­sort vezető Rapcsányi Lász­lónak kellett egy-egy válasz után a legfontosabbakat mégegyszer összefoglalnia. S ha már a válaszadás mikéhtjéről esik szó, érde­mes megemlíteni: a megfo­galmazás módja, közérthe­tősége sem közömbös. Nem volna szabad hivatali zsar­gonban beszélni, mert nem­csak nehezebben érthető, ha­nem ellenérzést is kelt a hallgatóban, bármily fontos kérdés van is napirenden. Az egyszerűen okos, nem kön- törfalazó válasz — s szeren­csére erre is volt példa — sokkal többet ér, magát a műsort is pergőbbé teszi, s ami a legfontosabb: leköti a figyelmet. A negyed x után Talán éve, hogy elindult egy új sorozat, mindmáig az egyetlen „férfi” műsor, amely — lám a fejlődésnek ilyen útjai is vannak — egyre mé­lyebbre ás, már-már legben- söbb dolgainkat viszi mikro­fon elé. Petress István Mi, férfiak című sorozata az el­múlt héten a 40 éven túli férfiak érzelmi gondjait, a „megzavaradottság” idősza­kát boncolgatja, megannyi apró riport segítségével. Pet­ress már-már művésze a kér­dezésnek, legintimebb dolga­ikról faggatja beszélgető tár­sait, mégis sohasem érezzük magánügyekben vájkálónak, oly tapintatosan teszi mind­ezt. Szükség van erre hiszen mások megélt tapasztalatai­ból mindannyian okulhatunk. Kényes kérdéseket feszeget a műsor, de végső fokon, ez csupán látszat. Ha megtalál­juk a módját — és Petress megtalálja — olyan „ügyek­re” is sort lehet keríteni, amelyekről egyébként azt gondolná az ember, nem va­ló mikrofon elé. ■— trömböczky — TUDOMÁNY—TECHNIKA Háromszáz éves KHnyezetYcdelett a világra ny^n a küzdelemben, MuSiSÜ amelyet az em­ber napjainkban a környe­zetszennyezéssel kapcsolat­ban vív, védendő térséget ké­pez a világóceán és az atmoszféra. Az óceánok és az atmoszféra szennyezési foká­nak meghatározásában, a szennyanyagok helyének, ki­terjedésének felderítésében, és nyomon követésében a mesterséges holdak és az űr- laboratóriumok már ma is jelentős szerepet játszanak. Olyan ökológiai holdak fej­lesztése van folyamatban, amelyeknek fő feladatuk lesz a jövőben az óceánok és az atmoszféra szennyezésének felderítése. Ilyen jellegű kutatásokat eddig a szovjet Kozmosz és Meteor holdak, az amerikai Nimbus meteorológiai holdak és az ERST mesterséges hold végzett, valamint a Skylab- űrlaboratórium. Az amerika­iak most készítik elő a földi erőforrásokat felmérő Land- sat 3. mesterséges holdjukat. Az 1977-ben fellövésre kerü­lő Landsat 3. holdat a foto- kamerák mellett, hőérzéke­lőkkel is ellátják. A hold műszerei alkalmasak lesznek az óceánba került különféle szennyanyagok bemérésére. Napjainkban a mestersé­ges holdak a tengerekbe ke­rült szennyanyagokat, . az olajat, fémeket stb. külön­féle érzékenységű filmek, hő­érzékelők, spektrométerek és speciális radarberendezések segítségével mérik be. Ter­mészetesen nemcsak a tenge­rek, de a folyók és tavak szennyezését is ki lehet mu­tatni fenti műszerek és mód­szerek segítségével. A Skylab felvételei jól ki­mutatták a Loire folyó hő­szennyezését, amelyet a fo­lyó meEé telepített atom­erőművek okoznak. űgyan­úsak a Skylab felvételeken lehetett nyomon követni az Atlanti-óceánban az Amazo­nas folyamiból beomlott víz­mennyiséget, mintegy 1500 km hosszú tengerszakaszon. A tengerbe jelentős meny- nyiségű olaj kerül mint szennyeződés. Ez lehet gon­datlanság következménye (vízalatti olajfúrás, tankhajó tartályának kimosása stb.), de a tankhajó-katasztrófák során is előfordul a nagy ará­nyú olajszennyeződés. Az ola­jat a tenger színén elég köny- nyű kimutatni. Nehezebb feladat elé állít­ja az embert a tengerbe ke­rült fémszennyeződés kimu­tatása a világűrből. A fémek nem lebegnek a víz felszínén, hanem mélyebb régiókba süllyednek le. A fotokame- rák és az elektromágneses hullámok segítségével nem lehet „lelátni” a tenger mé­lyére. A fémszennyezés nem - okoz mindig olyan „színes” elváltozást, mint 1972-ben az olasz vörös-iszap botrány. Ennek során a Montedison cég hanyagságából nagy mennyiségű titánbioxid ke­rült Korzika partjainál a ten­gerbe. A vegyszer a tenger­vízzel érintkezve vörösre fes­tette a vizet. A színes tenger­részt könnyű volt felderíteni a világűrből közönséges fény­képészeti módszerekkel is. A lPfltÜhh esett)en azonban IGyiUUUa fém szennyezés nem okoz színváltozást a ten­gervízben. Ilyenkor a vízre telepített mérőbóják segíte­nek. Ezek automatikusan analizálják időnként a ten­gervizet. Mérési eredményei­ket a keringő műholdak gyűjtik össze és továbbítják a földi kiértékelő állomások­hoz. A jövőben ilyen együttes módszerekkel a világtengere­ken mérni lehet a fém szeny- nyezéseket (ólom, higany stb.) Sajnos, nemcsak a tenge­rek, de az atmoszféra is szennyeződik az ember tevé­kenysége következtében. A légköri szennyanyagokat is meg lehet határozni a világ­űrből. A-..szovjet Meteor - és- az amerikai.. Nimbus holdak fel'Várinak sZérél've olyan ér­zékelőkkel, amelyeknek se­gítségével meg lehet határoz­ni az atmoszféra szennyezett­ségét mennyiségi és minősé­gi szempontból minden irányban. Az ipari tevékenység során különféle gázok és gőzök ke­rülnek az atmoszférába. A tudósokat azonban talán en­nél is jobban nyugtalanítja az atmoszférában lebegő fi­nom porszemcsék jelenléte és az ózonréteg változása. A finom porszemcséket a fizi­kusok aeroszoloknak nevezik. Ezek részben elnyelik, más­részről megtörik a nap suga­rait. Mindez természetesen kihat Földünk időjárásának alakulására. Az aeroszol­problémánál a kutatók ve­szélyesebbnek tartják azt, hogy a mérések szerint az el­múlt 15 évben az atmoszféra ózontartalma megcsökkent. Az ózonoszíéra a légkör 15— 40 km magasságban elhe­lyezkedő ózontartalmú része. Ennek az ózonrétegnek az a feladata, hogy a Napból a Földre érkező és az élő szer­vezetre káros ultraibolya su­garakat e‘nyelje. Ugyanakkor az infravörös sugárzást is szabályozza az ózonréteg. Az ózonegyensúly felborulása hatással lehet Földünk élő­világára is. Néhány éve vitáznak arról, hogy mi lehet az oka az ózon- ritkulásnak? Egyesek a szu­perszonikus repülést teszik felelőssé. Más vélemények szerint természetes jelenség, amely időnként előáll a földi légkörben, csak eddig az em­ber nem mérte ezt. 1977-ben lövik fel a Nim­bus 7. amerikai holdat, amelynek fő feladata lesz az ózonkoncentráció és- elosz­tás mérése az atmoszférában. MSfrPClt az amerikaiak IVIflalColl most módosítják az OAO 3. csillagászati hold műszereit, és programját. (Kopernikusz program). Ez a hold is többek között ózon- meghatározási feladatokat kap. A hírek szerint szovjet űrkutatók is mesterséges hol­das és űriaboratóriumos mé­réseket szándékoznak végez­ni az ózonréteggel kapcsolat-, ban. A környezetvédelemben te­hát a világűr a jövőben foko­zottabban veszi ki részét, az itt keringő mesterséges hol­dak és űrlaboratóriumok se­gítségével. a greenwichi csillagda Az Isaac Newton-teleszkóp A talajon húzódó fémpánt felett egyik lábammal a ke­leti, a másikkal a nyugati féltekén állok, Greenwichiben, London mai belvárosától, a Citytől mintegy két kilomé­terre, a Temze közelében. Mögöttem az obszervatóri­um kőoilléreiben. falaiban a méridiánműszerek és a hí­res-nevezetes óra, amelyhez négy világtáion igazodik az idő. Az épületen húzódik át a nemzetközileg elfogadott kezdő földi meridián, amelv- től kiindulva a Földet szel­vényekre osztották; így áb­rázolják a térképeken, föld­gömbökön. A kezdő vonaltól 15 földrajzi hosszúsági fo­konként egy-egy órával csök­ken vagy nő a zónaidő. A Greenwichi Királyi Ob­szervatóriumot II. Károly angol király 1675-ben alapí­totta. Tehát éppen 300 esz­tendővel ezelőtt. Akkor Ang­lia még távoli földeken és tengerekén uralkodott éíeh- „ hez elengedhetetlen volt a biztos tájékozódás a vizeken, ez pedig csillagászati megfi­gyelések nélkül éppenséggel lehetetlen. A csillagvizsgálót Chistopher Wren építette. Első vezetőjéül John Flams­teed csillagászt nevezték ki. Távcsöves mérések alapján állította össze az égi tájéko­zódáshoz nélkülözhetetlennek bizonyult első csillagtérképet. A további munkálatok neveze­tes csillagászok nevéhez fű­ződnek, mint Edmund Hal­ley és Nevil Maskelyne. Ez utóbbi indította meg a fájó­sok körében oly népszerűvé vált Tengerészeti Évkönyve­ket, amelyekből mindent megtudtak, amit a tudomány akkori állása szerint megis­merni lehetett az égen és a vizeken. Azt a műszert, amelynek optikai tengelye a Föld nullameridinját, a 0-fok földrajzi hosszúságát jelzi, Georg Airy használta először 1851-ben. A pontos időjelzés úgy kezdődött, hogy az ob­szervatórium tornyában ár­bocra húztak fel, majd on­nan hirtelen lebocsájtottak egy messziről is jól látható gömböt. Az időjelzésre ter­mészetszerűen -napjainkban a korszerű féchniká'' -minden eszköze rerideíkez|sjikre áll. Az eget kémlelő korszerű távcsövek 1958-ban a tisz­tább levegőjű dél-angliai Sussexbe, a Herstmonceux- kaátélyba költöztek. Green­wich múzeummá alakult át. Mit kisziak! Afrika az Múlnának? Csehszlovákiában, a len­gyel határon fekvő Snezka- hegység 1603 méter magas csúcsán újonnan épült meteo­rológiai megfigyelő állomás és tudományos kutató inté­zet kezdte meg működését. Az új obszervatórium egyik fontos állomása lett az idő­járás-előrejelzés hazai és nemzetközi rendszerének, A világon mindenütt a greenwichi idő szerint, egy­szerre történnek a meteoroló­giai észlelések, egy időben röppennek a magasba a rá­diószondákat szállító ballo­nok, hogy 30—35 kilométer magasba emelkedve, a Földre továbbítsák a magaslégkört jellemző tudományos ' adato­kat. A talajészleléseket és a rádiószondák adatait számok­ból' álló kódokba foglalják és ezeket az időjárási közpon­tok összegyűjtik és egymás között kicserélik. Az észlelések az évek so­rán egyre sűrűsödnek. Ezért szükséges, hogy az adatcsere percről percre összehangolva történjék. Régebben ehhez rádiót használtak fel, ma már helyükre léptek a leg­modernebb telexgépek. A képen látható új obszerva­tórium a prágai telexközpont­ba továbbítja az észlelés ada­tait. Innen áz összesített adat­halmaz a Moszkvában mű­ködő időjárási világközpont­ba, valamint a Frankfurt am Main melletti Offenbach- ban levő regionális központ­ba is eljut. Közben persze a hazai meteorológusok is fel­használják az adatokat az időjárás előrejelzésére. Az űrkutatásban elérke­zett az az időszak, amikor az eredményekből nemcsak azoik az államok részesed­nek, amelyeknek mestersé­ges holdjai a világűrben ke­ringenek, hanem más or­szágok is, többek köpött a fejlődő országok. A földi erőforrásokat felmérő ameri­kai ÉRTS holdak és utódaik, a Landsot holdak nemcsak az Egyesült Államok, de más országok területeiről is ér­tékes felvételeket készítettek. Ezekből számos tudomány­ág, a mező és erdőgazdaság, a hidrológia, a meteorológia stb. húz hasznot. Az .űrkutatás szempontjá­ból — így a földi erőforrá­soknak a világűrből történő felmérése szempontjából — Afrika hatalmas kontinens, telítve kiaknázatlan nyers­anyagokkal, vízi energiával, hataSnas kiterjedésű erdő­ségekkel, szavannákkal és olyan sivatagokkal, amelye­ket esetleg a jövőben termé­kennyé lehet majd tenni. 1975-ben az afrikai kon­tinensen két jelentős űrku­tatási konferenciát tartottak. Az elsőre március 31, április 2-a között Bamako-ban ke­rült sor. A francia nyelvte­rület országai: Mali, Szene­gál, Mauritánia, Elelfánt- csontpart, Kamerun, Csád, Zaire vettek részt ezen az összejövetelen. A másikat április 8—10 között Accrá­ban tartották meg. Erre az angol nyelvterület országai küldték el delegációikat. A két konferencia fő témája az volt, hogyan lehetne Af­rika nyersanyagforrásait a világűrből felmérni és ezál­tal meggyorsítani a nyers­anyagok feltárását és kiak­názását. A két konferenciát megelőzően összesen tizen­három afrikai ország csat­lakozott az amerikai .Land­sat programhoz. Ez a prog­ram a földi erőforrások to­vábbi felmérését célozza a világűrből. A csatlakozó or­szágok mindegyikének meg­van a maga sajátos problé­mája. Gabon az ásványi kin­csek feltérképezését kéri a világűrből. Guinea problé­mája hasonló. Kenya az or­szág településeit óhajtja fel- térképeztetni. Leshoto-t szin­tén az ásványi kincsek fel­mérése érdekli. Libia az or­szág déli részét szeretné át- kutattatni a világűrből olaj után. Mali a Niger folyó deltájának állandó megfi­gyelését kérte. Zaire ugyan­csak a nyersanyagok felku­tatását szorgalmazza. Az 1975-ös év az afrikai államok bizonyos sikerét je­lenti az űrkutatás szemszö­géből nézve. Ez egyrészt ab­ban nyilvánul meg, hogy az Egyesült Államok érdeklő­dését sikerült a kontinensre irányítani, másrészt még eb­ben az évben megkezdi mű­ködését Kinshása-ban (Zaire) az az űrállomás, amelynek berendezései felfogják és értékelik a Lardsat földfel­színkutató hold férfyképeit és mérési eredményeit. Az űrállomás 37 afrikai ország­gal osztja meg a világűrből felvett adatokat Afrika föld­felszínére vonatkozóan. A Zaire Köztársaság (volt Belga-Kongo) területe 2 345 000 km2, lakóinak szá­ma 20 millió. Gigantikus vízienergia, kiaknázatlan ér­cek é^évi 25 millió metrikus karát gyémánt jellemzi ezt az országot. Á, jövőkutatók szerint a 21. század leggaz­dagabb országa lehet, ha si­ketül kiaknázni a különféle ásványi kincseket és megfe­lelő ipart és erőmű-hálózatot kiépíteni. Az amerikaiak érdeklődése egyébként nem véletlenül és talán nem is egészen önzet­lenül fordul most Afrika fe­lé 1974 nyarán a Landsat hold felvételei Mweru és Tanganyika között olyan re­pedéseket mutattak ki, ame­lyek gazdag rézlelöhelyekre utalnak. Űj gyémántbányák körvonalai is kezdenek ki­bontakozni a világűrből és a Landsat 1. felvételei azt is kimutatták, hogy Zaire jó­val gazdagabb nyersanyag- forrásokban, mint az eddigi földi kutatások alapján gon­dolták volna. Ahol pedig nyersanyag van a földben, ott Amerika nem sokat vá­rat magára. Ezen túlmenően azonban bizonyos, hogy a világűrből végzett kutató program meggyorsítja majd az afrikai kontinens gazda-, sági fejlődését. i Obszervatórium a begytetőn

Next

/
Oldalképek
Tartalom