Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-25 / 251. szám

a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. október 25. Fények a lakásban Ahogy az emberiség mun­kálkodásának területe a ter­mészeti környezettől kezdett elválni, és az épületekbe be­húzódni, úgy nőttek az év­századok során a lakások ab­lakai, hogy minél többet bo­csássanak be a természetes Növelni vagy csökkenteni a lakásunkban lévő fényt nem csak világítótesttel lehet! Az első és legfontosabb — a nap­pali fény szempontjából — a bútorok elhelyezése. Ha a vi­lágosság hívei vagyunk, a bú­torokat az ablakok falára merőlegesen helyezziík el, úgy, hogy a többi falhoz hú­zódjanak. A szoba közepére az ülőgarnitúra kerüljön vagy olyan alacsony bútor, amely nem magasabb az ablaknál. Ha térelválasztó szükséges a szoba bizonyos részének el­választásához, olyat válasz- szunk, amely áttört, kovácsolt vasból vagy polcrendszerből áll. Színnel is fokozhatjuk a világosság érzetét. A meleg színek — elsősorban a sár­ga különféle árnyalatai, s a vöröses színek — világosabbá teszik a helyiséget, mint a hi­deg — zöld, kék, lila. A mesterséges világításnak Érdekes általános megvilá­gítása a szobának a függöny fölé szerelt rejtett fényforrás — lehet fénycső is —, amely a függönyre vetíti fényét, így ad kellemes, a nappali fény­hez hasonló világítást. A lámpatestek és a csillá­rok nagy választékából min­dig a berendezésnek megfele­lően válogassunk. Régi, világosságból. Az esti, éjsza­kai vílágosságigény is növe­kedett, amíg az elektromos­ság szolgáltatásának megin­dulásával a fáklya, mécses, petróleumlámpa után eljutot­tunk az elektromos fényfor­rásokig. többféle feladata van a la­kásban: biztosítani kell a közlekedést, tehát kellemes, derengő fényt kell adnia, ezt nevezzük általános világítás­nak. Erős, világos fénnyel kell megvilágítani a munkál­kodás, az otthoni elfoglaltság különféle területeit: az író­asztalt, étkezőasztalt, az ol­vasó- tanulósarkot, kézimun­kázó helyet, a konyhaasz­talt stb. Ezt nevezzük helyi fénynek. Végül az általános derengésnél erősebb, de kel­lemes, nem vakító fényt kell biztosítanunk vendégfogadás­hoz, beszélgetéshez, zenehall­gatáshoz — ez a hangulatvi­lágítás. (Vannak még a lakás­ban egészen apró fények is: pl. a televízió mögött vagy fölött égő kis lámpa vagy a frizsider, bárszekrény belső megvilágítására szolgáló kis fényforrás.) bronz vagy kristálycsillár csak régi berendezéshez, stílbútorhoz alkalmas. Mo­dern lakószobában a fehér lampionszerű papír és hár­tyalámpák, opálgömbök ad­ják az általános világítást. Magas lakásban állólámpa, alacsony lakásban padló kö­zelében, elhelyezett nagy gömbforma az ideális hangu­latvilágítótest. Minden mun­kálkodáshoz bal oldalról ér­kező fény szükséges. (Kivéve a balkezeseket. Számukra a jobboldalról érkező fény az ideális!) Külön figyelemmel kell lennünk a konyha világításá­ra. A középen lógó lámpa a fal mellett elhelyezett beren­dezés esetén a háziasszony árnyékát vetíti az előkészí­tés főzés, mosogatás helyére. Hasznos a felső konyhai polc aljába szereltetni a fényfor­rást. (Ebben az esetben is szükség van általános fény­re, meri az erősen megvilágí­tott felületről felpillantva a sötéthez nehezen alkalmaz­kodik a szem.) Amíg a gyerek kicsi A gyerek szobájában az ál­talános fény a fontos, amíg a gyerek kicsi; úgy elhelyez­ve a kapcsolót és a lámpát, hogy a kicsi ne tudjon hozzájuk érni! Az iskolásgye­rek számára is olyan helyen kell felállítani a dolgozó asz­talt, ahol a nappali fény és a mesterséges megvilágítás egy­aránt bal oldalról érkezik. A hallban, előszobában, na­gyobb helyiségekben jó szol­gálatot tesz a dupla fény vagy alternatív kapcsoló, a mindkét oldalról, mindkét bejárat felől felgyújtható fényforrás. Megszabadulunk a sötétben botorkálástól ál­tala. A fényforrás a mai ember számára nélkülözhetetlen esz­köz, életének minél jobb, tartalmasabb kihasználására. Torday Aliz Á meleg színek Rejtett fényforrás A lábápolásról A mai, modern „emeletes” női cipők nagyon igénybe veszik * a lábakat. Az üzletekben kevés olyan lábbelit találunk, amely megfelel az egészségügyi és esztétikai követelményeknek. De hát milyen egészségügyi törek­vés tudna harcolni a mindent elsöprő divat ellen? Nem is ez a célunk, inkább néhány taná­csot szeretnénk adni a meg­gyötört lábak ápolására. A nők túlnyomó része álló foglalkozást űz, a második mű­szak teendői is állásra, járásra kényszerítik. A fáradt, fájós láb nemcsak a munkateljesítményt befolyásolja hátrányosan, ha­nem kihat kedélyállapotunkra. A lábak edzésére hideg-meleg váltakozó fürdőt alkalmazzunk. Következőképpen: egyik mosdó­tálba meleg vizet, a másikba hideg vizet teszünk. Felváltva fürdessük meg a lábakat négy- szer-ötször. Kitűnő értorna. Ha­tását fokozhatjuk, ha utána ke­femasszázst végzünk, vagy dörzstörölközővel alaposan meg­dörzsöljük a bőrt. (Ha visszeres a lábunk, nem szabad kefemasz- százst alkalmaznunk!) Lábáztatás után a sarkon, tal­pon levő bőrkeményedést dör­zsöljük be meleg olívaolajjal és masszírozzuk meg, hogy a bőr megpuhuljon. Ezután finoman kaparjuk le és ismét olajozzuk be, nehogy kiszáradjon és be­repedjen a sarkunk. A bőrkemé- nyedések elávolítására kis koz­metikai reszelő kapható az il­latszerboltokban. A lábunk egészsége érdekében feltétlenül szükséges, hogy ál­lómunka közben néhány perc­re megpihentessük. Különösen a házimunkáknál tehermentesít­hetjük a lábat. Sok olyan mun­ka van. amelyet ülve is elvé­gezhetünk. Ilyen például a bur­gonyahámozás, zöldségtisztítas, fehérnem ü-vasalás. stb. Igen gyakori panasz a bőr gombásodása a lábujjakon, ez a betegség rendkívül fertőző. A fertőzés forrása: zuhanyozók, strandok farácsa, fürdők, bőr­beteggel közös törölköző hasz­nálata. A gombaféleségek szere­tik a meleg, nedves helyeket, ezért az ujjhajlati redőket, ujj- közöket támadják meg. A gom­bák elszaporodását elősegíti a szoros cipő viselése, vagy a gu­micsizma, mert gátolja a láb­ujjak szellőzését. A gombásodás kezelése szak­orvosi feladat, de kisebb fer­tőzést házilag is kezelhetünk. Vegyünk naponta lábfürdőt, amelybe tegyünk három evő­kanál ecetet. Fürdő után alapo­san töröljük meg a lábujjak közét. Utána egy-két percig nyissuk szét a lábujjakat, hogv jól kiszellőzzenek, majd hintsük be Mikofen fertőtlenítő hatású hintőporral. A harisnyánkat minden nap mossuk ki! A ci­pőket is váltakozva hordjuk, hogy jól kiszellőzzenek. A na­pozás, vagy a kvarcfénvkezelés jót tesz a fertőzött bőrnek, fer­tőtleníti, gyógyítja. (F. EL.) Őszre, télre Blúz, blúz, blúz Több réteg egymás tetején, ez jellemzi a mai divatot, s ezek­ből a rétegekből most kiemeljük a blúzt, amely legváltozatosabbá teszi az öltözéket és amelyre mindig szükség van. A blú^t viselik a pulóver, a mellény vagy a kardigán alatt, de ami érdekesebb — viselik a blúzt a pulóver tetején szoknyához és nadrághoz egyaránt. Ebben az esetben lehet a blúz ingszerü befejezett aljával eldolgozott, kis „seszlis”, vagy tunikaszerú. 1. sz. Nyomott flanellből télre nagyon csinos, a derékban és az ujja végén gumizott blúz. Alatta színben harmonizáló pulóver. 2. sz. rajzon bemutatjuk a teljesen újfajta ingblúzt. A modell vállrész alatt és az ujja bevarrásnál húzott, így a puhán eső, könnyű mintás vagy egyszínű hurkolt kelmét ajánljuk elkészí­téséhez. 3. sz. rajzon látható tunika vagy kabátszerű, rövid ujjú blúz kockás barhentből vagy nyomott mintás hurkolt kelméből, esetleg műszál szövetből készülhet. Alá egyszerű ingblúz pulóver is viselhető. 4. sz. rajzon alkalmi blúzt mutatunk be, amelynek anyaga nylon, szintetikus selyem, vagy madeira is lehet. A blúz alját széles, 8—10 cm-es pánt fogja be, s így a szoknya tetejére, vagy a nadrág övjére ráfekszik. 5. sz. rajzunk nyomott mintás kasmír hatású kelméből készült tunikát mutat be, a hosszú ujját gombolós pánt segítségével rövid ujjúvá lehet felhajtani, övvej vagy anélkül is hordható, alatta vékony egyszínű pubóv&rreJ célkz&tű xcbanlet. flz őszinteségre nevelés Az őszinteségre neve­lésnek leghatásosabb eszköze a jó példa. Olyan légkörben kell élnie a gyermeknek, ahol a csa­lád tagjai őszinték egy­máshoz. Hallania kell a gyermeknek, hogy a szü­lei beszámolnak egymás­nak munkahelyi élmé­nyeikről, jó és rossz ese­ményekről, egyaránt, nem hallgatnak el sem­mit, nem csapjaik be egymást. Sajnos sok szülő „be­csapja” a gyermekét ami­kor orvoshoz viszi. Tud­ja, hogy oltásra vagy in­jekció beadására kerül a sor, de előre ígéri, eskü- dözik a gyermeknek, hogy semmit sem íog csinál­ni a doktor bácsi, csak meghallgatja. A gyanút­lan kisgyermek, aki bí­zik példaképében, a szü­lőben, nyugodtan visel­kedik s egyszercsak ott éri a szúrás váratlanul, ami nem is lenne olyan fájdalmas, ha előkészí­tették volna rá. S nem fájna még az is neki, hogy becsapták. Így csak egyszer szedjük rá a gyermeket! Másodszor és a továbbiakban sok­kal nehezebb dolgunk lesz. Akkor sem bízik majd bennünk, ha való­ban csak vizsgálatra visszük. Az ilyen 6zülő többszörös hibát követ el: gyermeke gyűlölni fogja az orvost, akit szeretnie kellene, mert meggyógyítja, ha beteg, csalódik a szülőjében, mert nem mondott iga­zat neki. Végül, de nem utolsósorban, példát kap arra, hogyan, kell ha­zudnia, mást becsapnia. A jó példa mellett vannak az őszinteségre nevelésnek apróbb „fogá­sai”. Nem büntetjük, vagy legalábbis enyhéb­ben büntetjük a gyerme­ket, ha őszintén elmond­ja, hogy elkövetett va­lami csínyt vagy» hibát. Ilyen esetben feltétlenül mutassunk rá, hogy azért nem kap büntetést, vagy azért kap enyhéb­bet, mert őszinte volt. A hazugságon, elhall­gatáson tettenért gyer­meket büntessük meg. A büntetés kiszabásokor mondjuk meg, hogy ha őszinte lett volna, akkor csak egészen kicsi bün­tetést kapott volna. Soha ne büntessünk veréssel! Annyi más, finom, de a gyermeknek mégis fájó büntetés létezik, hogy kár lenne a testi fenyí­téssel durvává tenni gyermekünket. Elhallgat­ta azt, hogy egyest ka­pott az iskolában? Le­gyen az a büntetése, hogy nem nézheti meg­határozott ideig a ked­venc tv-műsorát, nem magnózhat, nem mon­dunk este mesét neki, elzárjuk egy időre a leg­kedvesebb játékát stb. Ezek, és hasonló bünte­tések fájóbbak a verés­nél és nevelési szem­pontból sokkal hatáso­sabbak. Hiba lenne, ha őszin­teség esetén soha nem kapna büntetést a gyer­mek. Az értelmesebbje hamar megtanulná, hogy nem is olyan nagy baj hibát elkövetni, ha an­nak ára az őszinteség. Az ilyen őszinteségnek az erkölcsi értéke ha­sonló lenne a hazugsá­gához, hiszen mindkettő­nek az a forrása, hogy a gyermek szabadulni akar a büntetéstől. Ki­sebb hibák őszinte beval­lásáért ne büntessük, első esetekben a súlyos hiba bevallása után sem. De járjon büntetés a ki­sebb hibákért is, ha azok sorozatosan ismét­lődnek. Dr, Gergely Károlyné Hová menjünk kirándulni? Pécs (2.) Pécs rengeteg nevezetessége közül még igen sokkal megismerkedhetünk. A Széchenyi tér déli oldaláról induló Geisler Ete utca évtizedekkel ezelőtt épült há­zai szinte mind műemlékvédelem alatt állnak. Itt van a város legrégibb, 1697-ben alapított patikája is. Innen két-háromszáz éves faragott kapukkal, díszes ablak- párkányokkal, homlokzati címerekkel ékesített házak között vezet az utunk. A Szent István tér lépcsőzetesen emelkedő vízesé­sekkel, medencékkel díszített térségén át nagyon szép kilátás nyílik a Dóm tér és a székesegyház irányába. Itt van a Miasszonyunk temploma, amelyet 1855-ben építettek. A templommal egybeépülve pedig egy gim­náziumi színházterem van, amelyet főleg a diákok lá­togatnak, azok tartanak benne előadásokat. Itt áll a tér egyik oldalán Pátzay Pálnak a Két nővér című szobra. A körútszerűen hajló Rákóczi úton haladva megta­lálhatjuk a helybeli porcelángyár megalapítójának, Zsolnay Vilmosnak a szobrát. A mellékalakok, a faze­kas, a vegyész, a képzőművész, más-más alkotók mun­kái. A városra egyébként jellemző, hogy egyes épüle­teit a híres zsolnai porcelánnal díszítették. A Kulich Gyula utca érdekessége, hogy a páratlan oldalán lévő házak a régi városfal részleteinek beépí­tésével épültek. Az utca első háza, a Gyógypedagógiai Intézet is — amely 1742 táján épült — ilyen városfal részletet foglal magába. A járási tanácsi hivatal épületének külsején figye­lemre méltó a vertvas kapu, ami a környék egyik ékes­sége. Az épület udvarában pedig látható a várfal leg­épebben maradt része, amelyen még a hajdani lőrések is az eredetiek. A közelben van a tanárképző főiskola, amelynek botanikus kertjében mind a környék, mind más vidékek gazdag növénygyűjteményét találjuk. Akár mely részére megyünk is ennek a vendég­szerető, barátságos, városnak, rengeteg látnivalót, kel­lemes elfoglaltságot találhatunk, akár napokon át is. — B — Hívjunk vendégeket Egyre többször hallani a legkülönbözőbb korú és fog­lalkozású emberektől a visz- szatérő panaszt: nincs időnk semmire, a munkánk annyira igénybevész, Hogy jóforfhán csak aludni járunk haza... Családok, házaspárok élnek úgy, hogy szabad idejükben hétszámra nincs programjuk, nem mozdulnak ki otthonról, s hozzájuk sem nyit be egy- egy rokon, ismerős, vagy ió- barát. A barátkozásra, bár­milyen sokféle is elfoglaltsá­gunk, szükségünk van. Még a legharmónkiusabban élő emberpár, vagy család is el­unja magát előbb-utóbb „tár­sas magányában”, s emberek közé vágyik, vagy szívesen látna otthonában egy-egy ba­ráti házaspárt. Hogyan tu­dunk kitörni ebből az elszi­geteltségből, barátságokat kötni, fenntartani? A válasz egyszerű: elhatározás kérdé­se az egész, és annak a tény­nek a belátásán múlik, hogy önmagunkat rövidítjük meg, ha lemondunk a társas kap­csolatokról, a jóízű beszélge­tésekről. Sokakat az tart vissza a vendégek hívásától, hogy ta­karékoskodnak, befejezetlen még a lakásuk berendezése, vagy gépkocsira gyűjtenék, s ezért minden feleslegesnek ítélt kiadástól tartózkodnak. Tegyük túl magunkat ezeken az anyagi megfontolásokon, s kezdjük el inkább ma, mint holnap a baráti kapcsolatok építését. Ma már szinte minden csa­ládnak van televíziója, és so­kan azért nem hívnak vendé­geket, mert nem akarják őket a tévénézés programjá­ban zavarni, illetve magukat zavartatni. Nem lehet akadá­lya ez a barátkozásnak, ettől még azt, aki emberileg közel áll hozzánk, meghívhatjuk: ugorjon fel hozzánk vacsora után. Ilyenkor együtt is néz­hetünk tévét, s a főműsor után még egy órát elcseveg­hetünk. A vendéghívásból ne csi­náljunk nagy hűhót, ne le­gyen a traktálás a célunk. A túlságba menő, hivalkodó etetés-itatás zavarja vendé­günket is, hisz egyre azon töprenghet, - hogy tegyen túl rajtunk a visszahíváskor. De terhes számunkra is, mert felesleges kiadásokkal növeli háztartási költségeinket. Meg­teszi néhány hideg, vagy me­legszendvics, pár üveg hűsí­tő, akár egy kávé is a ven­dégek kínálására. Hogy jól érezzék magukat nálunk a hozzánk érkezők, az nem az ananászos, banánsalátás, többféle röviditalos felhajtá­son múlik, hanem szívélyes­ségünkön', igazi érdeklődé­sünkön, beszélgető kedvün­kön. Magyarországon a klubélet­nek nincs hagyománya, vi­szont kialakultak az eszpresz- szókban összefutó baráti tár­saságok, s a lakáshelyzet ja­vulásával egyre többen hív­ják meg otthonukba is isme­rőseiket. A férfiak a hét egy napján szívesen ülnek le megszokott partnereikkel ul­tizni, s kár ezt rossz szemmel nézni a feleségeknek. Köz­ben ők is römizhetnek, kézi­munkázhatnak, vagy cseveg­hetnek. Még mindig jobb en­gedni az otthoni ulticsaták­nak, mint a családtól elkülö­nülő ivócimboraságpak. Ne legyünk magunknakva- lók, a világ, elől bezárkózó hétalvók, mert ezzel akarat­lanul is beszűkítjük, s elszür- kítjük életmódunkat. Minden meghívott vendégünkből nem lesz meghitt barátunk. De ki­alakulhat és állandósulhat körülöttünk egy szilárd, jó- ban-rosszban együttérző, ben­nünket értő baráti kör. Akik­re a bajban is számíthatunk, akikkel megvitathatjuk dön­téseinket, munkahelyi és em­beri problémáinkat. Végső soron a barátság így gazda­gíthatja életünket, s töltheti ki sajátos, semmi mással nem pótolható tartalommal is sza­bad időnket. K. £.

Next

/
Oldalképek
Tartalom