Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-25 / 251. szám

1975. október 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BEJÁRÓK KÖZÖTT 3. Rflubnézöben, Tőszegen — író-olvasó találkozó Kertész Ákossal, Molnár Gá­borral. .. — Színházi előadás, ma- gyamóta est, Tolcsvay kon­cert. .. — Ismeretterjesztő előadá­sok. .. A tószegi bejáróklub há­rom „törzstagja”: Kovács Ferenc, Kiss Károly és Da- bis Sándor lassan összerak­ja az 1974—75-ös „szezon” programját. Beszélgetésünk estéjére nem jutott hasonló programkülönlegesség. Nyá­ron szünet volt, így ez af­féle évadnyitó összejövetel­nek számít. A mai program igazán klubszerű, kötetlen.­— Máskor is van ilyen? — Sajnos nincs —■ vála­szol Kovács Ferenc. — Ilyen­re nem lehet résztvevőket szerezni. — És a kötött progra­mokra? — Az más, oda szívesen jönnek az emberek. Volt olyan rendezvény, hogy négyszázan szorongtunk a nagyteremben.. — Melyik volt? — A színházi előadás és a magyarnóta est. —t— És az ismeretterjesztő előadásokon? — Én a „Jogi eseteken” voltam, lehettünk vagy hú­szán — harmincán. — Csak a bejáróklub ren­dezvényeire jár? — Csak... Azaz néha a munkahelyem, a Vegyimű­vek művelődési házába is, a brigáddal... Tudja három műszakba járok, meg aztán otthon is van mit csinál­nom. De ha sűrűbben vol­na jó műsor a klubban, sű­rűbben jönnék. Ide elhozha­tom a feleségemet, és itt vannak a barátaim is. A huszonkét fős brigádból ki­lenc tószegi, s mind a ki­lenc klubtag. A hajnali munkásbuszról elsőként Kovács Ferenc száll le, őt követi a betonelem- gyárnál Kiss Károly, majd legvégül a cukorgyari Dabis Sándor. Karcsi és Sanyi fia­talok, így nemcsak a bejá­róklubba járnak szorgalma­san, de az ifjúságiba is. — A két klubot össze se lehet hasonlítani — mond­ja Karcsi. — A bejáróklub egy puszta műsorsorozat, míg a mi „Szivárvány” klu­bunk igazi közösség. Beszél­getünk, vitatkozunk, kirán­dulunk. játszunk... Szerin­tem valami hasonlót kéne a bejáróknak is csinálni. — Gondolod, hogy volna sikere? Szerintem nem — vitatkozik azonnal Sanyi. — Miért? A nők és a nyugdíjasok is hasonló mó­don csinálják... Pont a középkorosztály, a harminc- negyven-ötven évesek ma­radjanak szórakozás nélkül? — Nekik ez nem szórako­zás. Húsz év múlva szerin­tem mi is otthon ülünk majd. — Nono. Már aki... A vita folytatódik tovább, végül a két barát abban egyezik meg, hogy az elmé­let próbája a gyakorlat — magyarul: érdemes volna az „igazi” bejáróklubot megcsi­nálni. — Érdemes volna valóban, csak mindezidáig nem sike­rült — válaszol a felvetésre Nádházi Sándorné, a műve­lődési otthon igazgatónője. Hívtuk a bejárókat szakkö­rökbe, művészeti csoportok­ba — az eredmény siralmas. Az első biztató jel, hogy az ifjúsági klubba és újabban a nők klubjába is egyre töb­ben járnak. Abban bízok, hogy ez a havonta ismétlődő rendezvénysorozat — melyet a Tiszamenti Vegyiművek finanszíroz — előbb-utóbb „összeráz” egy igazi közös­séget. Tapasztalataim szerint a bejárókat meg lehet nyer­ni a művelődésnek — csak nehezen. Minden program­mal bizonyítanunk kell... Hérész Dezső (Folytatjuk) Elismerés és bírálat Tanács vb-ülés Törökszentmiklóson Tegnap délelőtt Tö­rökszentmiklóson a vá­rosi tanács végrehajtó bizottsága ülést tartott. A napirenden az adó- igazgatási feladatok el­látásáról és az adópoli­tikai elvek érvényesü­léséről, valamint a helyi háziipari szövetkezet tör­vényességi felügyeleté­ről szóló jelentés szere­pelt. A vb határozatot fo­gadott el: növelni kelj a lakosság számára vég­zendő szolgáltatások minőségét és mennyisé­gét, ugyanakkor a házi­ipari szövetkezetben ha­tékonyabbá kell tenni a belső ellenőrzést. Széles­körben meg kell ismer­tetni a város lakóival a szövetkezet szolgáltatá­sait. A vb elismerését fejezte ki a szövetkezeti munka szervezettségéért. Utat, parkot, csatornát építenek Korszerűbbek, jobbak, gondozotta'bbak Szolnok útjai. A városi tanács útfenntartó üzemének dolgozóié az érdem, akik parképítéssel, parkfenn­tartással, , útépítéssel, kertészkedéssel és mély­építéssel foglalkoznak. Az üzem gépesítésére az idén jelentős össze­get fordítottak. Az útépí­téshez 1,2 millió forint­ért egy magyar gyártmá­nyú univerzális útfenn­tartó kocsit vásároltak, amely egyszerre több mint tizenöt ember mun­káját végzi el. Az út- és a parképítés­hez az idén két árok­ásó- és egy rakodógé­pet vettek, jelenleg egy román gyártmányú föld- munkagép beszerzéséről tárgyalnak. Parképítés­hez és fenntartáshoz az ■ idén négymillió forint­ért több kisgépet sze­reztek be, a fásításhoz pedig lyukfúrót vásá­rolnak. XX. századi grafika és Medgyessy Kiállítás a szolnoki Galériában A szolnoki Damjanich Mú­zeum és a debreceni Déri Múzeum ez évben közös ren­dezvényeket állított össze a múzeumi hónap idejére. A tudományos előadások mel­lett a szolnoki múzeum „Észt grafika” és „Tallinn képek­ben” címmel rendez kiállítást Debrecenben, a Déri Múzeum pedig iparművészeti anyagá­ból készít kamara-kiállítást Túrke vén, s bemutatja a Szolnoki Galériában „XX századi magyar grafika és Medgyessy Ferenc szobrásza- ta” című anyagát. A grafikai kiállítás har­minckét művész százharminc alkotásából áll. A magyar művészet klasszikusai közül Derkovits Gyula, Szőnyi Ist­ván, Nagy István, Holló Lász­ló, Kohán György, Medgyessy Ferenc, Frank Frigyes, Zádor István, Varga Nándor Lajos egyedi rajzait, sokszorosított grafikai lapjait láthatjuk a tárlaton. Derkovits Gyula há­rom kis méretű, de monu­mentális rézkarca (pl. „Asz­talos”, „Temetés”) mellett a teljes 1514 Dózsa fametszet sorozat szerepel a kiállításon. Az 1929-ben készített nagy méretű lapok Derkovits kézi levonatai. Mint ismeretes, az illegális kommunista párt megbízásából fogott e nagy arányú munkához Derkovits, a kis példányszámú lapokból pár sorozat került ki Bécsbe, az itthon maradt pár sorozat egyike a Déri Múzeum tulaj­dona lett 1952-ben. Szőnyi 'István, Zádor István, Varga Nándor Lajos a rézkarc, ver- nis-mou, rézmetszet Európa- szerte ismert mesterei. Zá- dort két szolnoki figurális tájképe, Vargát alföldi témá­jú lapjai, Szőnyit zebegényi tájba helyezett jelenetéi kép­viselik (pl. „Ökrösfogat a Du­nánál”, „Kisded imádása”). Szőnyi rajzművészetét egy gyors iramú „Női akt” kréta- rajz, Nagy István grafikai te­vékenységét a több száz anya-ábrázolás, egyike, egy kék, fekete krétarajz, Kohán György művészetét három monumentális hatású lavíro­zott tusrajz példázza. Holló László életművében nagy je­lentőségű a grafika. Több ezer vázlata, tanulmánya mellett számottevő az önáiló •'Ajz, a teljes értékű műalko­tás. Kiemelkedő a szolnoki kiállítás anyagában „Ülő női akt”-ja, valamint „Cigányok” című krétarajza. Ez utóbbi­val rokon a rézkarcai közül szintén itt szereplő „Dal szü­letése” című műve: Frank Frigyes nyolcdarabos szén­ás krétarajz anyaga festmé­nyeinek szellemével rokon: drámai tömörítő erővel, nagy­vonalúan fogalmazott („Vi­segrádi öreg tetők”, „Heverő akt”, „Linzenpolz bácsi”). A magyar expresszionizmus egyik legjelentősebb képvise­lője ez évben ajándékozta a Déri Múzeumnak húsz darab­ból álló anyagát, ennek része az itt bemutatott kollekció is. Gáborjáni Szabó Kálmán a modem magyar fametszés, Vadász Endre a rézkarc Európa-szerte, sőt Európa ha­tárain túl ismert mestere volt. Mindketten hosszabb- rövidebb ideig Debrecenben éltek, s részesei, alakítói, ve­zetői voltak a két világhábo­rú közti debreceni képzőmű­vészeti életnek. Vadász réz­karcai alföldi tájélményből („Síkság”, „Falu vége”), va­lamint olasz útjainak hatásá­ból táplálkoznak. Kékekkel, sárgákkal alászínezett karcai varázsosan játékosak, zsúfol­tak. Elemei: trattoriák, szob­rok, ódon házak, csónakok, halászbárkák, bódék, annak mélyén könyvet válogató, vagy csendesen szemlélődő emberek. Bájjal, humorral, ötletgazdagon jeleníti meg alakjait, környezetüket, szig­nói is játékosak (homokba, hídpillérre karcoltak.) Gábor jani olasz vedutáin nem a közvetlen tájélmény, a han­gulat uralkodik, hanem az olasz novecento geometrikus szelleme. Alföldi, tiszaparti, hortobágyi fametszetei, tus-, ceruzára izai frissek, nagyvo­nalúak. Portréin zárt, nagy tömbökben fogalmaz, monu­mentális kifejezésmódra tö­rekszik. A debreceni művészek kö­zül Senyei Oláh Istvánt de­koratív, síkszerűen fogalma­zott krétarajzaival, Maghy Zoltánt akvarelljeivel, Meny­hárt Józsefet fametszeteivel, Félegyházi Lászlót ceruzaraj­zával. Révész Napsugárt li­tográfiájával mutatja be a kiállítás. A grafika anyag je­lentős része 1974—75-ös szer­zemény: így az ajándékba kapott hét Holló László-réz­karc, Kutassy Imre Ferenc és Frank Frigyes rajzai, Vadász Endre rézkarcainak egy ré­sze. Ugyancsak új beszerzés Medgyessy Ferenc ceruzaraj­zainak zöme. A szobrok, domborművek grafikai előz­ményeikkel kapcsolataikkal együtt jelennek meg e kiállí­táson. A „Régészet” (fej) kö­ré a „Tudomány” és a „Mű­vészet” szobrok grafikai váz­latai, tanulmányai, a „Tá­maszkodó”, a „Táncosnő” kö­rül ülő, heverő, térdeplő akt­rajzai kerültek. A debreceni születésű nagy magyar szobrászművész kul­tuszát azzal ápolja a múze­um, hogy külön Medgyessy- termet rendezett be e művek­ből. A „Kis lovas”, a „Tán­cosnő”, a „Támaszkodó”, a „Korcsolyázók”, a „Kövér gondolkodó”, a „Hermán Ot­tó”, a „Móricz” szobor, a „Gellért-legenda”, a „Körösi Csoma-emlék”, az „Arany- szarvas” dombormű Med­gyessy életművének repre­zentatív darabjai, egyben pél­dák a modern, plasztikai ki­fejezésre. Sz. Kürti Katalin Kommunista műszakok A Szolnok megyei Ál­lami Építőipari Válla­lat KISZ bizottsága ma kommunista szombatot szervezett a műszaki és F- adminisztratív dolgo­zóknak. A déli ipartele- nteey százötvenen fizikai munkát végeznek. Tiszafüreden, az Épí­tő- és Vegyesipari Szö­vetkezet dolgozói közül csaknem nyolcvanan tar­tanak ma kommunista műszakot az „Egy nap Tiszafüredért” mozgalom keretében. A munkabé­rüket a nagyközségi ta­nácsnak utalják át. Olajat találtak Komódiban (Tudósítónktól) Kőolajat találtak tegnap az OKGT Nagyalföldi Kuta­tó és Feltáró Üzemének olajbányászai új kutatási területükön, a Hajdú—Bihar megyei Komádi határában. A 6-os számú kút kivizsgálása közben nagyobb mennyiség­ben tört fel az értékes szén- hidrogén. Az üzem kutatási programterve már korábban reményteljes területnek ítél­te Komádi térségét és ez a várakozás most egyre job­ban igazolódik. Az 1-es szá­mú kútban ugyanis már korábban nagyobb meny- ryiségű földgáz jelenlétét állapították meg. Az olajbá­nyászok ebben a térségben bonyolult terepviszonyok mellett, nehezen művelhető szerkezettel dolgoznak. A kezdeti nehézségeket azon­ban leküzdötték és jelenleg már a bőven feltörő olaj is jelzi munkájuk sikerét. A 6-os számú kút vizsgálatát tovább folytatják annak megállapítására, hogy mi­lyen vastagságú olajtelep húzódik a föld mélyében Heti jegyzeteink fl Tyereskova brigád vendégei Az elmúlt hét egyik napján a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat „Tyereskova” brigádja három előadóművészt látott vendégül. Zombori Lászlóné és brigádtánsai meghívására Bálint András, Vitai Ildikó és Böröczki József látogatott Szolnokra. Csak egy brigád hívta a művészeket, még­is valamennyi várta őket; a délutáni bemutatón legalább száznyolcvanán—kétszázan szorongtak... Volt aki olajos ruhában ült az ebédlő lócáján, volt aki már átöltözve, útrakészen — a véleménye azonban mindkét „tábornak” megegyezett. Érdemes volt vár­ni, érdemes volt a csatlakozó buszt elmulasztani. Bá­lint Andrásék igaz, maradandó művészi élményt sze­reztek. A MEZŐGÉP példáját említhettük, de említhettük volna a Járműjavítóét, a Vegyiművekét, vagy a Tisza Cipőgyárét is. Martfűn szinte mindennapos esemény, hogy valamelyik szocialista brigád író-olvasó találko­zót rendez, vagy éppen egy képzőművészeti kiállítás összeállításában segédkezik. Hogy mit bizonyít mindez? Azt, hogy érdekes, von­zó programokkal igenis lehet közönséget toborozni (még a bejárók közül is), s hogy a szocialista brigádok a munkásművelődés bázishelyei lehetnek. Azok lehet­nek, s mint a példa bizonyítja, egyre inkább azok is lesznek... H. D. n „gólyaüzem” ürügyén A napokban hallottam, hogy a szolnoki Papírgyár­ban „gólyaüzemet” akarnak létrehozni. Nem arról van szó, hogy ott papírból gólyákat gyártanak, bár lehet, hogy a gyerekek ezt az újfajta játékot is szívesen fo­gadnák. Ennek az üzemnek más lesz a rendeltetése: azok a kismamák dolgozhatnak majd ott, akiknek pi­ci babájuk van, és nem tudják emiatt vállalni, hogy három műszakban dolgozzanak, vagy akik éppen a gyermekvárás szép és nehéz ideje alatt nem tudnak nehéz fizikai munkát végezni. Javultak a papírgyári nők szociális körülményei is: felépült az ötvenszemélyes óvoda, korszerűsítették az orvosi rendelőt, és még hosszan sorolható az intézke­dések sora. És ami még biztatóbb: a tervek, a most tett intéz­kedések azt mutatják, hogy a párthatározat — és az erre épülő kormányhatározat — végrehajtása folyama­tosan napirenden lévő téma a szolnoki Papirgyárban. Több nő a vezetésben, a nők szakmai, politikai, általá­nos műveltségének növelése, női munkásszállás épitése, a fizikai munka további könnyítése, autóbuszvásárlás a vidékről bejárók — többségük nő — utazásának köny- nyítésére, és így tovább. A XI. pártkongresszus vitazáró beszédében mondta többek között Kádár János: „Régi marxista tétel: egy társadalom haladó jellegét megbízhatóan le lehet mér­ni azon, hogy milyen ott a nők helyzete. Minthogy a szocialista társadalom a leghaladóbb társadalom, en­nek a nők társadalmi helyzetében is megfelelően meg kell mutatkoznia”. Ezt szem előtt tartják a Papírgyárban. Épp ezért akarják létrehozni a gólyaüzemet is. Gondolom a nők nem kis megelégedésére. V. V. Felhívás restelkedésre Az újságíró dicsekszik. Tíz év után Szolnokra ve­tődött barátjának meséli, mi mindennel gyarapodott a jubileumát ünneplő város, s mondandóját illusztrálni — épp’ este van — az állomás előtti térre invitálja vendégét: gyönyörű az épülő lakótelep, az emlékmű kivilágítva. A barát elismerően megemeli képzelt ka­lapját, de egy epés megjegyzést is megenged magának: mintha csökkenne az ünnep fénye. Az újságíró restelkedik. Mert valóban, míg egyik oldalról pompásan emelkedik a tér fölé a Tanúhegy, a másikról egyetlen reflektor sugara metszi derékba — - három nem világít. Az újságíró magyarázkodik. Bizonyára holnapra kicserélik az izzókat, hiszen, ha a város meg a megye apraja-nagyja forintját adta, hogy emléke legyen a 900 évnek, tényleg, ilyen suta-felemásan mégsem állhat soká... ilyeneket, hasonlókat mond. Aztán.., aztán jó másfél hét múlva arra jár, s látja ugyanazt, pontosab­ban most már a másik oldalon is eggyel kevesebb a vi­lágító reflektor. Az újságíró elgondolkodik. Miért kell neki res­telkednie? Vagy: neki kell-e restelkednie? Megállapít­ja: igen, neki is kell, mert a várost magáénak érzi. De kellene mindazoknak is, akiken múlik, hogy szép alko­tásainkat, utcáinkat, tereinket, új lakótelepeinket és környéküket aprónak látszó, ám bosszantó szépség­hibák éktelenítik. (Kifejező szó ez az éktelenít, mert egy-egy törött falburkoló lap, amit gyorsabban ki lehet­ne cserélni, egy-egy törmelékkupac, amit gyorsabban el lehetne hordani — és sorolhatnám még — valóban ékeitől fosztja meg a várost, a várost, amelyet egyre inkább becsülve néz ittlakó és vendég egyaránt.) Az újságíró úgy gondolja: restelkedjünk hát töb­ben, akkor bizonyára hamarabb tűnik el, ami bántja a szemet, s hamarabb kerül a vak reflektorba, kandelá­berbe körte, jobban megőrizzük, ami nekünk és értünk szép, hogy jövőre se mondhassa senki: elhalványult már az ünnep fénye... T. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom