Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

1075. október 15. í SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 II fejlődés forrásai 2. 1976. január elsejétől egy szövetkezetben dolgozik a város parasztsága, vagyis Túrkeve keresőképes lakos­ságának több mint egyne­gyede. A szegények házas­sága? Mert régen a szegény­ember lányát, ha tehették, hozzáadták a módosabb le­gényhez. Mi tagadás, a tsz-moz- galomtól sem volt ez ide­gen. .. Sok szegény rokont befogadott a gazdagabb test­vér, hogy jobban boldogul­jon a kisebb kenyerű is. A fejlődés mutatója: a ke- vi házasság esetében már nem erről van szó. A Búza­kalász tiszta vagyona 67 mil­lió forint, a Táncsics Tsz-é 81 millió, a Vörös Csillagé 101 millió forint. Kétségtelen, hogy a Búza­kalásznak eddig gyengébben ment, de a városban min­denki tudja, mostoha, rossz földjeik vannak, kedvezőtlen adottságai. • Nem kísért a „bekebele­zés” veszélye sem. A huszon­egy tagú vezetőség egyenlő arányban verbuválódott a három szövetkezetből. Egyik tsz-nek sem lesz külön ha­talma az új, nagy gazdaság­ban. A három szövetkezet gépei csaknem 100 millió forintot érnek. A jövő évben 16 mil­lióért új gépeket vesznek, s az eddigi 16 ezer mázsa mű­trágya hatóanyag helyett 40 ezer mázsa műtrágya ható­anyagot használnak fel. Eb­ből egy hektára 250 kilo­gramm jut. Jómódúak házassága a ke- vi egyesülés, hogy mielőbb gazdagok legyenek. Párbeszéd az Igazságra! Szélsebes Class dominator nyeli a kukorica rendeket. Nem, egy cső véletlenül ott­maradt. Nagy István gépke­zelő három fosztó fogással letöri. — Látom, nem felejtett még el parasztnak maradni se... — Ennyire még nem. A fasor hegyén rohanó felhőket lesi. — Lóg a lábuk. Csak eső ne legyen. Jó száraz a ku­korica, öröm benne a mun­ka. „Tisztelt ünnep! tanácsülés, kedves elvtársak!...” Szur- mai Lajosnak azon a délutá­non nem sikerült többet megírnia a besenyszögi ün­nepi tanácsülésre szánt be­szédéből, mert megzavartam. Számára a nemsokára megtartandó ülés háromszo­rosan is ünnep. Ünnep azért, mert a tanácsok fennállásá­nak 25. évfordulója minden tanácsi testületnek múltra emlékeztető szép esemény, másodszor azért, mert hiva­talból is az ünnepség házi­gazdája, harmadszor — ami még többet jelent: a huszon­öt év egyet jelent tanácsel­nöki működésével. 1950. ok­tóber 22. óta „elnököl” Be- senyszögön Szurmai Lajos, az egykori parasztlegény... — Agrárproletár! Ez a helyes kifejezés. Voltam én itt Besenyszögön cseléd, nap­számos, részes arató — mind a máséban. Nekünk még bérelt földünk sem volt. Nagyon hátul jártunk a Borban. — Egyszeresek' előre ke­rült. .. — Annyi más magamfajta harmincéves fiatal volt kéz­nél akkoriban... Aztán en­gem jelöltek. Nem tudom, hogy esett rám a választás. Talán, hogy érdeklődő, nvüzsgő ember voltam? Mindegy, elnök lettem. — Tapasztalatok nélkül. — De nehéz itt igazságot tenni. A másik táblában meg Biró Ferenc egy kis esőért fohászkodik. — A’ biiztos, nehéz igazsá­got tenni. — Tagja ugye a nagygaz­daság vezetőségének? Alkal­ma lesz megpróbálni, mi a nehéz. — Én bizakodó vagyok. A kevi emberek értik miről van szó. — Ez a tábla, hogy fizet? — Mennyi is ez itt? 153 hektár, úgy tudom. Hát... 70—75 mázsa morzsolt lejön egy hektárról. Le bizony, ha nem nyolcvan. Két géppel vagyunk benne, naponta négy vagont „letörünk”. Furcsa kukoricatörés. Két ember, négy vagon... — Nagy Pista középiskolát végzett — mondja Balogh Lajos. A Claas megfordul, neki­vág a kukorica hadaknak. Logarléces fantaszták A tudós-fantaszták a jövő mérnökei. Túrkevén van be­lőlük elég; negyvennégy fel­sőfokú mezőgazdasági vég­zettségű szakember dolgozik a három szövetkezetben. Óriási szellemi erő ez, külö­nösen ha a vállalkozókedv merészségét nézzük. Márpe­dig ez meg van, bizonyíték erre a megtervezett jövő. A kevi „fantaszták” ugyan­is „kiszámolták” a jövőt. Már 1980-ban járnak, a kétszer kettő négy igazságával. Búzából 1974-ben 35.7 má­zsa termett egy hektáron, 1980-ban 45 mázsára számí­tanak, rizsből 13 mázsa he­lyett 26-ra, kukoricából 64 mázsa helyett 70-re. cukorré­pából pedig a hektáronkénti 398 mázsa helyett 450 má­zsát akarnak felszedni. Felelőtlen jóslat ez? Nem is jóslás. A tudomány számí­tása. A termésnövekedés a tervezett agrotechnikai eljá­rásokból következik. S az állattenyésztők? ők mit akarnak? A tejtermelést a jelenlegi 2500 literről 3500 liter fölé szeretnék emelni, a húsüzemnek évente 12—14 ezer sertést akarnak átadni. Nem is szólva a TBC és brucella negatív szarvasmar­ha-állományról. .. A tejfel­— És egy világéletében mostohán kezelt községben, amelyikben nem volt orvos, gyógyszerész, sem megfelelő vízellátás, villanyhálózat, s a nadrágszíj-járdák is csak né­hány községi elöljárónak a házához vezettek... s az is­kola is... No de mit is mondott? Tapasztalat? Hát honnan is lett volna! Azt sem tudtam, hogyan kell megcsinálni egy jelentést, vagy milyen egy határozat. — Azt mondják, akkoriban menet közben tanultak, hogy „jött minden magától". — Nem így volt. Amikor vége volt a munkaidőnek, bevettem magam a régi köz­ségháza irattárába és átbön­gésztem a poros papírokat. Sok estém ment rá az ilyen­fajta tanulásra. Egyáltalán, a tanulásra. A hat elemihez megszerezni a nyolc osztá­lyos bizonyítványt, aztán az érettségi, majd a marxiz­mus—leninizmus esti egye­tem következett, s közben a tanácsi szakmai képzők, to­vábbképzők — szóval nem csak az előljárósági irattár... — És közben a község is változott. — Természetesen, és per­sze ez á fontosabb. A nagy feladatok szinte egymást ér­ték. A villamosítás, a tsz- szervezés, ami talán a leg­nagyobb erőpróba volt, az­tán a község életében na­gyon fontos szervezési akció, dolgozó üzem két és félmillió liter csomagolt tejet hoz for­galomba. .. Az elnök A tagság Szegő László ag­rármérnököt választotta meg a gazdaság elnökének. Ta­pasztalt szakember, több mint tíz éve állt a Táncsics Tsz élén. Mégis, mégis ... — Nem fél... a felelősség­től. .. — A gazdaság háromszor ekkora lesz. mint a régi Tán­csics. Hogy a felelősség hányszoros? Azt nem igen lehet mérni, előre talán tud­ni sem... Egy bizonyos: mindent végiggondoltam, na- hogy sok idő nem volt rá, hogy gondolkozzam, olyan váratlanul ért, hogy elnök leszek. De hajnalonként, amikor felébred az ember, s számbaveszi a napját, sok­szor elszorult a torkom. Igaz, már nem kenyérkérdésről van szó, olyan rosszul már nem mehet, hogy az éhség kopogtasson, de a feladótok igen nagyok. Bizakodom, mert támogat a tagság és az új szövetkezet kitűnő szak­embergárdája. Csak azért» mertem nyakamba venni ezt az óriási felelősséget. — Feltűnően sok, jól kép­zettagrárszakemberük van... — Javarészük ösztöndíjas volt, úgy került a városba, s lakást, felelősségteljes beosz­tást kaptak, amiben meg­mérhették önmagukat. Így, maradtak. — Beszélgettem a szövet­kezet egyik alapító tagjával, K. Tóth István bácsival. El­mondotta, milyen nehéz volt. a hőskorban. Mit gondol, most már könnyebb gazdál­kodni? — Könnyebb és nehezebb. A tagság szinte teljesen men­tesült a nehéz fizikai munka alól, ez tény. De az is, hogy a vezetőknek egyre bonyolul­tabb feladatokat kell legyűr­ni. Leegyszerűsítve mondom: ha a hőskorban tíz tényező­vel kellett számolni a gaz­dálkodás során, akkor most legalább százzal kelL Negyvenkét éves, erősen őszül. A halántékán ott a Táncsics Tsz tíz éve, gondja baja. — Szép terveink vannak... de a „nagy fodrász” addig még tovább festi a haját; .. — Számoltam ezzel is. De a jövőről nem lehet lemon­dani. Tiszai Lajos (Folytatjuk) a vízmű társulat megalakí­tása. .. az utak javítása, a járdák... Azóta épült az ál­talános iskola, a tanácsháza, a tornaterem, művelődési ház... Két orvos van a köz­ségben, gyógyszertár. — Szép leltár. — Engem most már első­sorban nem az foglalkoztat ami van, hanem az, ami nincs. Ügy értem: nincs, de a község igényei diktálják, hogy legyen. Jól működik a könyvtárunk, de ha azt néz­zük, hogy milyen körülmé­nyek között, akkor ez nem erény, hanem csoda. Szóval könyvtár kellen elsorolhat­nám még, de visszatérek a már említett víz ügyhöz. Új­ra kell szervezni a vízmű társulást — új feladatra. Az igényekhez képest ma már kevés a víz, s egyre több la­kásba kellene bevezetni. A Kossuth tsz kút járói kapunk percenként 500 liter vizet, csak a csőhálózatot, főveze­téket kellene a községnek elkészíteni. Ahhoz OTP hi­tel szükséges, amelyet pedig társulat nem kaphat. Elné­zést, hogy részletekbe bo­csátkoztam, de most ez fog­lalkoztat a legjobban a hét­köznapokban. — Pedig ünnepre készül. — Valóban. Születik az ünnepi beszéd — Szurmai Lajosnak egy ne­gyedszázad krónikája. I. Zs. Hogyan lehet az ipar nem­zetközi versenykepességét gyorsabb ütemben fejleszte­ni? Ez a következő ötves tervidőszak egyik alapvető kérdése. A legutóbbi ország- gyűlés — a kormány mun­kaprogramja, a tavalyi év zárszámadása — erre figyel­meztetett mindenkit a vál­lalati gazdálkodás irányító és végrehajtó posztjain is egyaránt. A versenyképesség növelésének egyik módja, feltétlenül, a gyártmányvá­laszték korszerűsítése. A leg­több vállalatnál hozzá is láttak már ehhez a munká­hoz, Ennek első, az állam- pénztár által is jól érzékel­hető eredményei azonban 2—3 évnél hamarabb aligha könyvelhetők el. A verseny- képesség javításának viszont léteznek más eszközei is. Mi több egyetlen módszer nem is hozhatja meg a kívánt ered­ményt: csakis egy komplex intézkedés-sorozat. Követve a legfejlettebbeket Számításba kell venni pL azt, hogy a versenyképesség nemcsak a konstrukció szín­vonalán múlik, hiszen rend­kívül döntő az is, hogy mennyibe kerül a termelés, mekkorák a költségek. Sőt: az ipar valóságos népgazda­sági hozama szempontjából ez áll az első helyen. Indul­junk ki abbéi ugyanis, hogy hazánk nem műszaki nagy­hatalom. Fejlesztésben, ku­tatásban csak egy-egy rész­területen veheti fel a ver­senyt a legjobbakkal. Ter­mékeink túlnyomó többsége úgynevezett „követő” gyárt­mány és ez — adottságaink folytán — holnap sem lesz Gyócsd Jenő elnöki meg­nyitója utón a szakszervezet főtitkára, Szabó Antal szó­beli beszámolójával egészí­tette ki a szakszervezet el­múlt négy esztendei tevé­kenységét értékelő írásos je­lentést. Hangsúlyozta, hogy a vasút az elmúlt időszakban minden évben áruszállítási rekordot döntött, már a ta­valyi 28,8 millió tonnás tel­jesítménye is meghaladta azt a szintet, amire csak 1980- ra számítottak. Ugyanakkor — bár a közlekedéspolitikai koncepció alapján sokat for­dítottak a vasút rekonstruk­ciójára, értek is el eredmé­nyeket — a vasút korszerű­sítésének üteme, műszaki­technikai színvonalának emelése nem tartott lépést a népgazdaság általános fejlő­désével, az igények növeke­désével. A vasúton az új és a régi technika még egyidő- ben működik, s ez hátráltat­ja az új, korszerű eszközök megfelelő kihasználását. Növelte a gondokat, hogy a vasút dolgozóinak lét­száma az elmúlt öt esz­tendő alatt csaknem 15 ezerrel csökkent. Mindezek hatására évről év­re csak fokq^ódó munkain­tenzitással tudtak eleget ten­ni a követelményeknek. így jobbára a vasutasok, a szo­cialista brigádok példamuta­tó helytállásának, áldozatos munkájának köszönhető, hogy ha sokszor nehézségek árán is, de teljesítették a népgazdasági szállításokból másképpen. A termékszerke­zetváltóssal nekünk a legfej­lettebbek szoros követését le­het elérni. Eléjük nem, illet­ve csak 1—2 gyártmánnyal kerülhetünk, és ez is szép eredmény... Mindebből az következik, hogy extra árbevételre a vi­lágpiacról termékeink zömé­nél nem számíthatunk. Több­nyire a mások által kialakí­tott árakhoz kell igazod­nunk, szolid haszonra kalku­lálva. Rlku önmagunkkal A „szolid hasznot” itthon kell „kialkudnunk” sajátma­gunktól, azzal, hogy a ter­melési költségeket a lehető legalacsonyabbra szorítjuk. A haszon ugyanis kétféle módon keletkezik: vagy olyan az ár, hogy a költsé- nok a költségek, hogy nem „lógnak ki” az elérhető ár­ból. Nekünk, miután több­nyire csak a saját költsége­inkre lehet százalékos befo­lyásunk — erre az utóbbira kell törekedni. Tavaly — sajnos — egy, az Országgyű- ' lésen megismert adat sze­rint, a 100 forint termelési értékre számított költségek szintje csak félszázalékkal csökkent 1973-hoz képest. Vagy pl. vessük össze a következő két adatot: 1971- 1974 között 40 százalékkal nőtt az egy foglalkoztatottra számított ipari termelés. Pontosan ennyivel emelke­dett azonban az egy foglal­koztatottra jutó gépek és esz­közök értéke is. Ez így je­lentős népgazdasági veszte­séget takar. Ha ugyanis a a termelés növekedését — globálisan — csak beruházá­sokkal érik el a vállalatok, akkor a termelés költségei, adódó követelményeket. Ezért a kongresszus külön is köszönetét mond mind­azoknak, akik hozzájárultak a sikerhez. A vasutasok anyagi megbecsülése érdeké­ben is örvendetesnek tartot­ta a szakszervezet vezető tes­tületé, hogy az elmúlt öt esztendő alatt saját erőből és központi támogatással 27,5 százalékkal növekedett a vasutasok átlagbére. Ugyancsak sikerült be­vezetni a vasútnál is a 44 órás munkahetet, bár ez sok dolgozónál még csak a magasabb keresetben jelentkezik, mert a többlet­szabadidőt nem mindenütt tudták realizálni. A beszámoló foglalkozott azzal is, hogy a dolgozók szociális-munkavédelmi el­látására a IV. ötéves terv­ben egy nagyszabású prog­ramot sikerült kialakítani. Erre a célra 2,8 milliárd fo­rintot fordítottak. A beszámoló a feladatok­ról szólva hangsúlyozta, hogy a népgazdaság fuvarszükség­letednek kielégítésében a vas­út továbbra is meghatározó szerepet tölt be. Most már egész évben csúcsforgalmi teljesítménnyel kell számol­ni, ezért elengedhetetlennek tartja a központi vezetőség, a vasút és az autóközleke­dés további, még jobb együttműködését, s azt. hogy a MÁV is jobban alkalmaz­kodjék a népgazdaság más ágazataiban kialakult mun­karendhez. A szakszervezet vagyis a termékek árai soha sem lesznek versenyképesek. A korszerű termelés ugyanis rendkívül eszközigényes, az új berendezések nagyon drá­gák, tehát, ha ezek teljesít­ményéhez a saját lelemé­nyességünkből, szorgalmunk­ból, tudásunkból nem te­szünk hozzá eleget, akkor a fejlődés talán legértékesebb forrásáról mondunk le. Gépek és emberek munká­jának hatásfokát egyszerre kellene javítani. Az ember nem „bújhat” a gép mögé. Ha a saját munkaidejét nem használja fel maradéktalanul, a gépet sem használja ki megfelelően. A jobb gép és munkaidő kihasználás (amel­lett, hogy újabb beruházáso­kat tesz feleslegessé) közvet­lenül csökkenti a termelés egy gyártmányra jutó költ­ségeit, pusztán azzal, ha egy műszak alatt több termék készül el. A villanyszám­la, a fejlesztés, a piaci mun­ka, a szükséges adminisztrá­ció költségei ugyanis nem emelkednek egyenes arány­ban a termékek számával. R fejlődésünk képlete A költségcsökkentés hasz­na már a termékszerkezet váltás befejezése előtt emel­hetné a vállalatok és az or­szág tisztajövedelmét. De mindenképpen: sok korsze­rű gyártmány, versenyképes önköltséggel a biztos alap a népgazdaság további megfe­lelő fejlődéséhez. Csak az egyik, vagy csak a másik — egymagában — nem hozhat­ja meg a teljes és szükséges eredményt. ’ Értékesebb ter­mék — olcsóbb termelés, ez a fejlődésünk képlete. G F. vezetői szerint a növekvő feladatokhoz nagy szükség van arra, hogy a vasutat a nép­gazdaság más kiemelt ágazataival együtt fej­lesszék. A főtitkár beszámolóját és az írásos jelentéseket a szakszervezet két titkára, Gulyás János és Molnár György a szakszervezeti ne­velés és oktatás, valamint a szociálpolitika időszerű kér­déseivel egészítette ki, majd a számvizsgáló bizottság el­nökének jelentése után meg­kezdődött a beszámolók meg­vitatása. A vitában felszólalt Vi- rizlay Gyula, a SZOT tit­kára, aki a szaktanács nevé­ben köszöntötte a kongresz- szust, a párt Központi Bi­zottságának üdvözletét Ja­kab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője tolmácsolta, és köszönetét fejezte ki a megfeszített munkáért, amit a vasutasok az árvíz megfé­kezésekor, a csúcsidőszak­ban jelentkező • nagytömegű áruszállítás lebonyolításakor derekasan elvégeztek, s ami­vel méltón érdemelték ki a dolgozó nép elismerését. A vasút jövőjéről, felada­tairól szólva leszögezte, hogy a következő években is a vasút lesz a közlekedés ge­rince. Éppen ezért a népgaz­daság készülő ötéves tervé­ben — a párt programnyi­latkozatával összhangban — nagy gondot fordítanak a vasút korszerűsítésére, a vasutas dolgozók helyzetének javítására, a vasutat a legdi­namikusabban fejlesztendő ágazatok közé sorolják. A kongresszus ma reggel 3 vitával folytatódik. Csökkenti létszámmal mindig ójabb és ájabb rekordok Megkezdődött a Vasutasok Szakszervezetének IX. kongresszusa A Vasutasok Szakszervezetének IX. kongresszusa tegnap megkezdte kétnapos munkáját. Megjelent a tanácskozáson Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, Földvári Ala­dár, a SZOT elnöke, Virizlay Gyula, a SZOT titkára, Urban Lajos, a MÁV vezérigazgatója. TŰRKEVE ÚJRA LÉPETT EGYET HcszesSí év az s!nshs szé&bsn Besenvszögi beszélgetés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom