Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-11 / 239. szám
1975 október 11. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 5 NYOLCÓRÁS MŰSZAKBAN Hová tűnnek a percek 3. Állami építőipari vállalat, 3-as főépitésvezetőség Reggeli napfény, álmos szemek, malterszagú öltöző... Műszakkezdés az építőiparban. A nap névsorolvasással, — ahogy ők mondják „falézás- sal” — a feladatok kiosztásával indul. Hét órakor kinyílik a raktárajtó — mindenki megkapja a szerszámait. Aztán fél ötig munka. így van ez napról napra. Azon a kedden is így történt, amikor csendes szemlélőként „végigkísértem” néhány kőműves egy műszakját. A megyei állami építőipari vállalat 3-as főépítésvezetősége Szolnokon, a vasútállomás mellett „ütött tanyát”. A munkások a József Attila és az állomás környéki lakótelepet építik. A leglendületesebben a 7-es épületben dolgoznak. A kőművest is ott találom. Pisztollyal — vakolni Hangosan szörcsög a malterszóró pisztoly Radnai Imre kezében. A többiek — Bárdos Sándor, Gyöngy József, Bodor István — gyors mozdulatokkal simítják el a falon a képlékeny anyagot. Gyorsan haladnak a munkával. Egy- szercsak megvonaglik a vastag gumicső. — Állj! Kifogyott az anyag. Várjatok! — kiált Molnár István. Ilyenkor megengedhető a néhányperces cigarettaszünet. — Nem nagyon lazsálhatnak — mondja két szippantás között Radnai Imre. — Ezt a házat öt nap alatt be kell fejezni, — műszaki átadás lesz. Már csak a földszint a híja. Különben sem éri meg a lustálkodás. Ha valaki több pénzt akar, annak meg kell fogni a munka végét. Havi átlagban megkeresem a háromezer forintot, de hogy több legyen, hét végén kell egy „kis maszek” is. Tudom én azt jól, hogy mi építők nagyon az emberek szeme előtt vagyunk. Azzal is tisztában vagyok, hogy azt mondják rólunk; a napi nyolcórás munkaidőből, nyolcat ellógnak. Igaz, hétfőn nálunk a fű sem nő, de nekem ne mondja senki, hogy ez máshol nem így van ... Utolsó slukk a cigarettából, közben megtelik a tartály is. A pisztoly újra ontja a maltert Most már ebédig nincs megállás. Mindenki tudja a dolgát. Délig elkészülnek a földszinti helyiségek többségének a vakolásával. A mindenesek Tizenkét óra előtt pár perccel nagy a készülődés. Nemcsak a rádió jelzi az időt, a gyomor is. Útjukat az ebédlőbe veszik. Félóra múlva újra visszhangzik az épület a megszokott zajoktól. A kőművesek is folytatják a munkát. Gyöngy József egy négyzet- méternyi mennyezettel „birkózik”. — Sehogy nem akarja az igazságot Már harmadjára vakolom, de mindig leszakad. Hagyom megszáradni, aztán majd holnap újra. Még van idő fél ötig, addig a többieknek segítek. Nem félek attól, hogy munka nélkül töltöm a délutánt. Mindig akad valami sürgős munka, pláne most... Bárdos Sándor, a „száguldó” kőműves. Hol itt, hol ott bukkan fel pillanatokra, azü- tán újra eltűnik szem elől. — Ezt már meg kell szokni. Átadások előtt mindig így van. A kőműves ilyenkor a mindenes. Ha a munkánkkal végeztünk, akkor segítünk a liftszerelőknek, a csempera- kóknak, a buíkolóknak. Ha eltörik egy kilincs kicseréljük, ha nem úgy áll az ajtó, ahogy kell, megreparáljuk. Ahol sürgős a munka minket megtalálni. No, de sietek, mert még azt hiszik a liftesek, hogy elvesztem. ... A malteradagoló gépnél szaporán lapátol Molnár István. — Nem panaszkodhatom, van anyag, éppen most hoztak egy teherautóval. Ritkán, de előfordul, hogy akadozik a malter szállítása. A múltkor is majd két napot szünetelt a vakolás az anyaghiány miatt. így a munkaidő vége felé már teljesen elhal a kezem. Napjában több ezerszer megemelem ezt a lapátot. Az bizonyos, hogy a gépbe ma is belement négy köbméter malter. Ez minden nap megvan, ha nem több. Műszak végén Fándli, kanál, simító, hób- li, kartesni... Bodor István sorba rakja szerszámjait, majd mindegyiket külön megtörölgeti. — Tíz éve dolgozom az építőiparban. A kőműves szakma az a mesterség, ahol nem sok minden változott. A mai nap is ugyanazokat a szerszámokat forgatjuk, mint annakidején az „öregek”. Az építkezéseken a saját szerszámainkat használjuk. A vállalat űzeti a szerszámkopást. Persze igyekeznek könnyíteni a munkán. Itt van például ez a vakológép. Ezzel naponta dupláját teljesíthetjük, mint amikor kézzel csapkodtuk a maltert. 'A- betonszerkezet is sokat segít rajtunk, — kevesebb vele a gond. Ránézek az órára: negyed öt Még egyszer megvizsgáljak mit végeztek egy műszak alatt Összeszedik a szerszámokat, átöltöznek, elköszönnek. A teherautó beáll a ház elé — vidékre, hazaindulnak. Fél öttől már csak az éjjeli őr tartózkodik az építkezésen. Ebben a műszakban ez alkalommal nem láttam, sétálgató, trécselő tétlen munkást. Mindenki tette, amit kellett. Ennek ellenére mégis felvetődött bennem a kérdés: vajon minden építkezésen így van ez? Az egyik művezető mintha csak kitalálta volna a gondolatomat. Elmondta, hogy a lakótelepi építkezéseken hasonló tempóban megy a munka, pláne ha a határidő is szorít... A számok tükrében Hiteles válaszért a vállalat munkaügyi osztályát kerestem meg, ahol megmutatták a munkanap-fényképezésekről összegyűjtött aktákat. Ezekből néhány fontosabb adat: tavaly a vállalatnál a műszakkihasználás 80,1' százalékos volt. A munkásoktól függő munkaidőkiesés 12,1, a tőlük független 7,4 százalékot tett ki. A legújabb adatok szerint — 1975 szeptemberéig — a műszakkihasználás 3 százalékkal javult. A munkásoktól függő időkiesésé 9.6 százalékra, a tőlük független pedig 4,9 százalékra csökkent. Az eredmények látszólag javultak, de még mindig nincs ok az elégedettségre. Mi erről a véleménye Esze- nyi Kálmánnak, a vállalati pártbizottság titkárának. — Az utóbbi időben többet törődünk a munkafegyelem javításával, mint eddig. Az a célunk, hogy kevesebb legyen a munkaidőkiesés, szervezettebben menjen minden munka. A tizenegy pártalap- szervezet feladatul kapta, hogy külön is foglalkozzon ezzel a kérdéssel. A tizenegyből hét alapszervezet működési területén óriási javulást tapasztaltunk. Megértették az emberek, hogy a társadalomnak, de önmaguknak sem használnak azzal, ha a munkaidő felét „pihenéssel” töltik. Sajnos vannak olyan munkások is, akik egy évben háromszor is megfordulnak a vállalatnál, velük nehezebb szót érteni. — Szemléletbeli változást is el kell érni, munkásoknál,, vezetőknél egyaránt. Sok múlik az adott munkahelyi vezetőn, mert első léoésként a nyolc-tíz tagú kollektíva munkafegyelmét kell megszilárdítani ... Sokszor találkozom munkásokkal, akikkel, ha a munkaidő kihasználásáról beszélgetünk azt mondják: ők vállalnak minden munkát, csak a feltételek adottak legyenek. Vagyis jobban szervezzék meg mindenütt a munkát, legyen elegendő anyag, meg szerszám is. Egyelőre ez a legfontosabb. Szekeres Edit (Folytatjuk) állványok, daruk szovjet exportra A tiszafüredi Építő és Vegyesipari Ksz az 1960-as évek eleje óta kooperációs partnere a Diósgyőri Gépgyárnak. A ksz a DIGÉP áltál gyártott kábelsodró gépekhez készít leadóállványokat és kisebb mennyiségben kiemelő darukat. Jelenleg háromféle típusban készülnek állványok, és a termelés mértékére jellemző, hogy a ksz évi bevételének mintegy 60 százaléka ebből a tevékenységükből származik, ami tavaly 23 millió 600 ezer forintot tett ki. Az idén 25 milliós értékű tervét teljesítenek ezekből a termékekből. A terv reálisnak látszik, mert az első félévben már 10 százalék többlet- termelést mutatott a mérleg. A DIGÉP-pel való jó kapcsolat alapja a kívánt minőségű és mennyiségű termék előállítása. Ma már annyira megalapozott a tiszafürediek iránti bizalom, hogy a minőségi ellenőrzést is Tiszafüreden végzik, ott csomagolják a készárut, amelynek 95 százalékát a Szovjetunióba exportálják .Kisebb mértékben, de szintén DIGÉP kooperációban gyárt a ksz hajóemelőket és DRK típusú rugós- kalapácsokat is. Mit csinál ma „Prométheus” A Nagyalföldá Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat alig egy éve, hogy átadta szolnoki üzemét a Prométheus Tüzeléstechnikai Vállalatnak. A szolnoki üzembe« addig hegesztett csöszerikeze- teket gyártottak, valamint előgyártásban készültek olaj- és gázvezetékeiéhez fogadósorok és gyűjtőállomá- sok. Szeparátor ja vitással és átalakítással Í6 foglalkoztak. Ezek a gyártmányok 1975- ben is szerepelnek a gyáregység terméklistáján, és az idei évre tervezett 20,5 millió forintos termelési értékből 12,5 millió forint értéket képviselnek. A megrendelő továbbra is az NKFV. A budapesti közppnti gyárnak 8 millió forint értékben végez az üzem munkát. Ipari- és tömbfűtőkazánokat építenek, szerelnek, gőzosztókat, komplett gáz- és olaj- tüzelésű kazánokat készítenek. Külső szerelési munkáltait is végeznek, így többek között Hódmezővásárhelyen, a HÓDIKÖT-nél. Eladó az ötlet Ifjúsági klubok módszervására Szolnokon Az ifjúsági klubok I. megyei módszervásárára ma és holnap kerül sor Szolnokon, a Mini-klubban, valamint a Komarov-teremben. A vásárra bemutatandó műsoruk forgatókönyvével huszonnégy ifjúsági klub nevezett be. Ma a Mini-klubban hat jászberényi, öt mezőtúri, s a házigazda klub szerepel tíz tízperces műsorral zsűri előtt. Holnap délelőtt a Komarov- teremhen folytatódik a klubok bemutatkozása. A tószegi, a kunh°pyesi, a karcagi, a törökszentmiklósi, a tisza- jenöi, a két martfűi, a zagy- varékasi, az újszászi, az öcsö- di, a rákóczifalvi, a kunszentmártoni, valamint két szolnoki ifjúsági klub lép pódiumra. A bemutató előadáson kívül minden pályázó'kiállítással is szerepel. Egy-egy tablón, amelyet a Komarov teremben helyeznek el, számot adnak munkájúkról, életükről. A kétnapos módszervásáron legjobban szereplő ifjúsági klubot vagy klubokat meghívják az országos klubtalálkozóra, amelyre jövő év elején Székesfehérvárott kerül sor. A módszervásárhoz kapcsot ódva a Magyar Rádió ifjúsági osztálya Játékmester kerestetik címmel adássorozatot indít. A megyei bemutatókon legjobban szereplő játékvezetőket, klubvezetőket országos versenyre hívják meg, ahol rádióadások során kell bizonyítaniok rátermettségüket. A döntőt ugyancsak Székesfehérváron, a zárórendezvényen tartják meg. Palinkcsturca? Budapest egyik országosan ismert és híres látványossága tőszomszédságában, ahol naponta tízezrek fordulnák meg az ország minden részéből, ahol a külföldiek csatangolnak látnivalóra, országismeretre éhes szemmel, a napokban a nagy látnivaló mellett egy kisebb vonta magára az arrajárók figyelmét. A hömpölygő emberfo- lyamból újra és újra kis sziget képződött. A kíváncsi emberek a lábúik elé néztek, a földre. Azt nézték, hogy az árokban fetrengő fiatalember félig eszméletlenül a füvet rágja, s a segítségére siető társait önkívületében is nagy erővel rázza le magáról. Többen mondogatták, hogy erős alkoholmérgezése van, néhányan szívmasszázst, többen hidegvizes borogatást javasoltak, mások a rendőrt vagy a mentőt emlegették. A színjáték csaknem egy óráig tartott, s ezalatt a nézők a főszereplő mellett a statisztákat, a fiatalember munkatársait, barátait, kirándulótársait is észrevették. A háttér-díszlet pedig egy Volán Ikarus, oldalán piros betűs felirat: Szolnok. Aki pedig kíváncsibb volt, azt is megtudhatta: az egyik megyei nagyvállalat TIT— IBUSZ kirándulócsoportjának tagja, aki „szíven itta” magát — s Szentendre—Vi- segrád helyett a közben helyszínire ért mentővel a detoxikáló állomásra érkezett. Véletlen — mondták a csoportból. Igaz. Véletlen, hogy valaki ennyire...! De csak az. Nem ő volt ugyanis az egyetlen kiránduló, aki az „üres kézzel nem megyünk túrára” jelszóval pálinkásüveggel bélelte zsebét. Nem ő volt az egyetlen (s nemcsak ebből a csoportból), aki nem tudott szabadulni attól a beidegződéstől, hogy az országjáráson az illendő jó hangulat elfogyasztott ital mennyiségének függvénye. Pedig nem az, főleg az egyre nagyobb számban levő, világot látni vágyó vállalati kirándulóknak nem, akik a szépre-jóra éhesen ülnek a buszba, akik — még mindig sokan — életükben először szánják rá magukat, hogy a vállalat nyújtotta kedvezmény jóvoltából kimozduljanak hazánk tájaival ismerkedni. A vállalati csoport-túrák nagy része jutalomút, amelynek költségeit nagyrészt a kulturális alapból fedezik. De hogy ez a kulturális célú támogatás ne elkönyvelt „kiadás”, hanem értelmes „befektetés” maradhasson, szigorúan ki kellene zárni mindazokat, akik a közösségformáló IBUSZ-túrákat pálinkatúrákká alacsonyítják. I. ZS. I Á közélet sodrában Nem tudok elfáradni zolnokon a Hetényi kórház és a cukorgyár közötti rész, a 89-es számú választókerület. Perem- kerület. Munkások lakják. „A Márton Tóni? Hozzánk orvost hívott, amikor...” „Hogy a bankból kivehessük a pénzt, azt intézte el. Tetszik tudni az úgy volt...” „Elintézett mindent amikor meghalt a nagymama ...” „Idősek vagyunk kedves. Ö képviselt bennünket abban a szabálysértési ügyünkben, amelyik...” „Ez az igazság: tisztelik az emberek.” Megyek Márton Antal munkahelyére,. a papírgyárba. „A Márton Tóni?” — kérdez vissza a portás. „Tudja, én még nem régen vagyok itt, kevés embert ismerek, de őt igen.” így egy nő. Majd egy munkás: „Őrá semmit sem tudnak rákiabálni. 23 éve van itt, de még nem késett, nem volt fegyelmije ...” Érti? Nincs a fején vaj.” Készáru-raktár. „Márton Antalt keresem.” (Hű, de magas!). Kezet fogunk. (De erőteljes!) Beszélgetni kezdünk. (De energikus!) Őszülő hajú, markáns arcú, énpes hangú férfi. A közéletről, a tanácstagi munkáról beszélgetünk. — Milyen ismeretei vannak a tanácstagi teendők ellátásához? — Rendszeresen járok a tanácstagok klubjába. Ez hasznos, hiszen megismerjük a tanácsi apparátust, a vezetőket, tájékozódunk... De a tanacs írott anyagokkal is segít... — A többi tanácstag is? ... — Na, ezt megírhatja! Szolnokon száz tanácstag van, de csak 15—20 látogatja a klubot. Én azt gondolom, jobban ellátnák megbízatásukat, ha járnának... — Csak magában dohog emiatt, vagy?... — Elmondtarp én a tanácsülésen, de a klubban is. Mondtam, hogy ne féljenek, nincs az előadónak tömegiszonya. Mifelénk úgy mondták régebben, hogy aki feltette a kolompot, az rázza! Ugye, hogy igazuk volt? Mert mit várhat a választó- polgároktól, ha ő sem képes venni a fáradságot és... Na! Hát én eljárok, de az én tanácstagi beszámolómon több mint nyolcvan ember szorongott, viszont akadt körzet, ahol hatan-nyolcan lézengtek. Megmondtam a választóimnak, hogy ne csak akkor jöjjenek el, ha bajuk van, de a beszámolómra is, törjék, a fejüket a gondjainkról, mondjanak okos dolgokat... Mert ez az én „bérem”. Márpedig a bérrel mindenki úgy van, hogy ami jár az jár. — Én olyanforma embernek látom, aki oda tud csapni az asztalra ... — Néha muszáj. Én megmondok mindent egyenesen, nem szeretek sumákolni. — Emiatt nem volt még konfliktusa? — Hát... van aki nem köszön vissza. De a dolgoknak menniük kell... — Igen, s a tanácstag ennek érdekében néha „kopogtat”... —Elmegy kopogtatni a tanácshoz, legtöbbször műszaki, ellátási ügyekben ... — És ha éppen nincs félfogadás, a portások?. — A portásoknak már mondtam, hogy ne akadékoskodjanak annyit, mert nem a magam ügyében jöttem. Mutattam tanácstagi igazolványomat is. Most már talán megismernek. — És „odafönt”? — Készséggel fogadnak. — Nincs reménytelen ügy?... — Addig kell menni, amíg... — Ha jól tudom, ön tagja a várospolitikai bziottságnak, a Szolnokon végzett társadalmi munkát értékelő bizottságnak, a papírgyári pártbizottság egyik albizottságának ... Régebben KISZ-tit- kár, de párttitkár is volt a gyárban... Most tanácstag... Nem fárad el soha? , — Nem tudok elfáradni. Végigcsináltam a szakszervezeti, ‘ országgyűlési választásokat is. Ha szólnak, hogy ezt meg ezt kellene csinálni, benne vagyok. Nem, nem fáradok ... — Miért dolgozik rehabilitációs munkahelyen? ■— Ja, erre gondol? Kétszer volt gyomorfekélyem, így lettem munkásból raktáros. Azt is a munka miatt kaptam, az ideg... — És mi jelenti a kikapcsolódást? — Elképzelheti mennyi baj Van egy 47 éves házzal: most ereszcsatornát csináltam, azelőtt szobát pingáltam ... Szeretek motorozni. És a tévé ... — Érte kudarc? — Igen. A legfájóbb az volt... Szóval elkezdtem járni gimnáziumba, de az elején kimaradtam. Mit mondjak? ... — Van egy 17 éves lányom, 14 éves fiam. Munkások lesznek. A lányomnak már udvarlója van! Megöregszünk. — Interpellált már? — Még nem volt rá szükség, sok mindent el tudtam intézni e nélkül is. Most is van mivel gondolni. A választók kérik, hogy a Sashalmi utat burkolják valamivel. Ha eső van és jön a mentő? Sokszor 500 métert is kézben kell vinni a beteget. Azután az üzletek áruellátása: a belvárosi boltokhoz képest nálunk szegényes a hús és zöldségellátás ... A szolgáltatások is... 1973-ban lett tanácstag, 43 éves. Körmendi Lalos
