Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-21 / 247. szám

1073. ©kt<$6er 21.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kalapács csak szerszám A kalapács egyszerű szer­szám. Csupán emelni és ej* ■teni keU, izmok játéka az egész. A kalapács nem is olyan egyszerű szerszám., apró mozdításokkal, ^ nyél szin­te ösztönösen •finom rezzen* téseivel ütósről ütésre en- :gedelmesf/n változik a for­ma, szelídül a rideg anyag — a kalapács már nem csak az izmok, de idegek, az aka­rat játéka is. Tudom, hiába kérdezném a vékony dongájú fiatal la­katost. Mit lehet válaszolni. (0 nem a kalapácsot figyeli — az csak szerszám, a fé­met formáló kéz meghosz- iszabbítása — ő az egyre si­mább, egyre takarosabb haj­latra ügyel. Az anyagot érzi, tudja mit akar, s a kalapács e szerint táncol. Aztán keze megáll egy pil­lanatra, jólesően megsimít­ja a fényesre kalapált felüle­tet. Tán’ végig sem gondolja, esak szeme villanása jelzi: mo, most is csináltam vala­mit. Mindez másodpercek tö­redéke csupán, de benne a 'válasz, amit az újságíró meg­lehetősen szokványos kérdé­sére, (Miért szereti ezt a munkát?) el kellene monda­ni. Dehát minek erről any- nyit beszélni. Azt hamar megtudom, bogy a SZIM karcagi gyá­rának Május 1. lakatos bri­gádja szocialista brigád, hogy a termelésben a száz száza­lék még mindig , megvolt, hogy részt vállalnak a tár­sadalmi munkából is, hogy néha már moziba, színházba is együtt mennek — sőt azt is, hogy ez utóbbit ma még inkább „vállaltuk — gye­rünk” alapon teszik, de ha már ott vannak jól érzik ma­gukat — szóval egy sor fontos dolgot megtudok... de az igazi beszélgetés nehe­zen indul. — Mondhatunk ml itt akármit, hogy brigádszellem, meg közérzet — a szó csak szó marad... Éjszakára kel­lett bejönni, sürgős szerelés­re, másnap mór szállították ki a kész gépeket. Első szó­ra jött mindenki. Hattól ket­tőig egy műszak, aztán még egy „nyújtott”, délután hat­tól reggel nyolcig. Mégis: első szóra... Nem kellett senkit körüludvarolni. Ez jólesett. Aki meséli, Győri József, a brigádvezető. ☆ — Egyedül élek — így Cseppentő László — mit mondjak, felüdít, ha bejö­vök. Pedig ugratnak eleget, most például a hétvégi lag- zi miatt. Meghívtak egy la­kodalomba, no szó se róla, nekem a vártnál is „jobban” sikerült. Most ez a téma. Ka­pom a szöveget. Persze en­gem sem kell félteni. Maga azon faggatózik, miért jó brigád a miénk. Elmondhat­nánk sok mindent. Hogy élelmes a brigadéros, van munka, anyag, szerszám mindig. Dehát ez természe­tes, azért tartjuk — hunyo­rít hamiskásan. — Aztán az is jó, hogy hónapközben nem egyszer kiszámolja, hol tar­tunk, aztán jön: gyerekek, verjünk rá, mínuszban va­gyunk. Ilyeneket, hasonlókat mondhatnánk. De a brigád­vezető csak egy ember. At­tól még a brigád akármi­lyen lehet. Nekem az tetszik, hogy jókedélyű társaság va­gyunk. S mintha bizonyításul mondaná, de a brigádvezető felé: — Ha már így feldicsérte­lek, meg legyen az a birka, amit a lottónyereményből Ígértél. Különben nem is ma­radunk a brigádban —mond­ja, s nevetnek hozzá tár­sai is. Cseppentő Miklós szóval tart mindenkit, érti a -tréfát. De- a munkát is. Az egyik legtapasztaltabb munkás — ezt már a többiektől tudom meg. Lakatos szakmája mel­lé szerzett még egyet, he­gesztő is, itt mindkettőnek hasznát veszi. . — Nézze, dolgoztam én másik brigádban, nem is olyan régen — folytatja a beszélgetést Balogh János la­katos. — Ott is voltak jó szakemberek, csak amolyan maguknak valók. Idegesített, ha láttam, félreáll, hogy a melóból a másiknak is jus­son. Szerszámot kölcsön nem adna, inkább letagadja, hogy van neki. Ilyen emberekkel aztán még az íze is más a munkának. Morgolódások, feszültségek, miegymás. De aki viccelni, ugratni is tud, az már haver. Képzelje el, hogy az egyik pillanatban még közösen derülünk vala­min, a másikban meg mond­juk azt a fiatalabbat, aki a rajzról kérdezne tőlem vala­mit, elküldöm a fenébe. Ugye, hogy lehetetlen? Oros Károlyné az egyik, aki lakásra vár. Urban Ist­ván a legfiatalabb lakatos, még innen a harmincon, a másik. Kérdem, a vállalat segíti-e őket, kölcsönnel, tá­mogatással. Nem is ők, a többiek bizonygatják, hogy­ne, kell, hogy adjanak, meg­érdemlik, benne van a „kol- lektív”-ban is. Csak az a kár, jegyzi meg valaki — nem a leendő lakástulajdo­nosok! — hogy csak hetven­hétben lesz kész. Lakásról családra terelődik a szó. Győri József meséli: feleségével váltott műszak­ban járnak dolgozni. Sajnos keveset vannak együtt. Nagymama nincs, a gyere­keknek meg ez a jobb. — így legalább mosogat­hatsz! — ugratja Cseppentő. — No, te tán’ nem moso­gatsz! — pattan a válasz. — Nem szégyen az, nem is ta­gadom. — Hiába is! A múltkor mentünk hozzá — fordul fe­lém — még a kötő is a nya­kában lógott. Nevetve szedelőzködünk, a beszélgetést be kell fejezni. Bár két óra már elmúlt, még marad a brigád „egy kicsit”. Megint sürgős, határidős a munka. ☆ A jókora csarnok most csendes. A többiek — vége a műszálénak — már elmen­tek. Néhány perc múlva is­mét fetvíjjog a köszfű, düh­ben a kalapács, morog-mo- corog a trafó, sistereg a he­gesztőláng. Az előbb még derűs szemek figyelmesre szűkülnek. A meló, az meló, mondta egyikük. Olyankor nincs duma, nincs pardon. y Trömböezky Péter Munkásőrjelöltek Julius közepe óta két sza­kasznyi munkásőrjelölt vesz reszt előképzésen. Újoncok. Ismerkednek a harcászattal, a fegyverekkel a munkás- őrélet törvényeivel. > Esküté­tel után a szolnoki önálló városi munkásőregység tag­jai lesznek. Miért vállalják, nűért akarják magukra öl­teni a munkásőrök kék zub­bonyát? Ismét egyenruhában Munkában edződött, ke­mény kézszorítású ember. Nádas Zsigmond a szolnoki MÁV Járműjavító Diesel - lakatosa Tiszaburán volt inas, megjárta Diósgyőrt, dolgozott Csepelen, majd Szolnokon telepedett le. Cse­pelen lett párttag. Ott is­merkedett meg a munkás- őrélettel is. Négy évig visel­te az egyenruhát. Járt dísz­szemlékre, gyakorlatozott, szolgálatot teljesített. Csalá­di okok miatt hagyta ott a fővárost, s levetette a kék zubbonyt. Most 43 évesen három gyermek apja, és három unoka nagyapjaként ismét magára ölti a munkásőrök egyenruháját. Előképzésre jár a többiekkel együtt, ta­nul, gyakorol, hogy ismét letehesse a munkásőr esküt. — Amikor elváltam az első feleségemtől nem volt maradásom Pesten. A Jár­műjavítóba jöttem dolgozni. Ennek már tíz éve. Vala­hányszor elnéztem az itteni munkásőröket mindig eszem­be jutottak a csepeli mun­kások, — a volt munkásőr- társaim. Az a bajtársi, jó­ban, rosszban összetartó kö­zösség, amelyet a harcgya­korlatok lövészetek izgalma, a szolgálat szigora kovácsolt össze. Visszakívánkoztam közéjük. A családi körülmé­nyeim ismét rendeződtek, hát most újra felöltöm a derékszíját... Fegyver és fityula Hatvani Gabriella, ápoló­nő, laborasszisztens a megyei tanács Hetényi Géza kórhá­zának gyermekosztályán. Megbecsült dolgozó, jó szak­ember — ezt bizonyítja az igazgatói dicséret is. Érett­ségi után Budapestre került, ápolónő lett, de édesanyja tragédiája haza szólította. Az idős asszony elveszítette szeme világát... — Évek óta érlelődik ben­nem a gondolat, hogy mun­kásőr legyek. Minden em­bernek kell egy közösség, ahol jól érzi magát, hová szívesen tartozik. Több, mint tizenöt éve tagja va­gyok a KISZ-nek. Mindig vezető beosztásban dolgoz­tam, a stafétabotot azonban már át kell adnom a fiata­labbaknak. Ügy érzem, az új közösséget a munkásőrök között találom meg. A mun­ka nem tölti ki teljesen a napjaimat. Akkor érzem jól magam, ha annyi a tenniva­lóm, hogy cetlikre kell fel­írnom, nehogy elfelejtsem. Délutánonként úszom, kézi­munkázom, azután fegyvert forgatok. Zubbony és „kérem tisztelettel” Az újoncok között egyet­len „vendéglátós” Bakos Jó­zsef, a Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalat főosztály­vezető helyettese. Harminca­dik évében jár, ennek elle­nére törzsgárdatag, több mint tizenöt éve dolgozik a vállalatnál. Kocsikísérőként kezdte, cukrásztanuló lett, majd levelezőn elvégezte a középiskolát, később a ven­déglátóipari főiskolát is. Jelenleg a marxista egye­tem hallgatója. — Néczi Rudi bácsi, a Fenyő étterem vezetője régi munkásőr. Ahányszor csak találkoztunk, mindig meg­említette; hogy szükség van ram a munkásőrségnél, men­jek közéjük. A nyáron az­tán felvettem a zubbonyt. Mindjárt az első napokban kaptam egy gyors parancs­noki eligazítást, ugyanis vendéglátós módon úgy szó­lítottam meg a zászlóaljpa­rancsnokot, hogy „kérem tisztelettel”. Tanulunk, gya­korlatozunk. A harcászat és az éleslövészet van még hát­ra az eskütételig. Hogy miért vállalja a fá­rasztó kiképzést, a fegyver­rel járó kötöttséget, kötele­zettséget, a munkásőr-életet, ezt nem formálta szavakba. Mondatai mögött azonban ott bujkált a „vártak”, ott a helyem” egyszerű igazsága. T. K. L. Ünnepi tanácsülések Bővülő magyar-szovfeS együttműködés A tanácsok megalakulásá­nak 25. évfordulója alkal­mából tegnap délelőtt Mező­túron a városi tanács ünnepi ülést tartott. , Az eseményen többek közöttS részt vett dr. Soós István, a megyei tanács elnökhelyettese és Kalocsai Béla, a város első tanácsel­nöke. Az úttörők köszöntője után Móricz Béla, a városi pártbizottság első titkára tar­tott ünnepi megemlékezést. Ezután kitüntetések átadása következett. A 25 éves taná­csi munkáért kitüntető jel­vényt és oklevelet, heten kapták meg. Negyvenkét dolgozónak nyújtották át a Társadalmi munkáért kitün­tető jelvényt, a Társadalmi munkáért plakettet pedig 23 vállalat, szervezet, brigád képviselői vették át. A vá­rosért különösen sokat te­vőknek a Mezőtúr városért emlékplakettet, majd hon­védelmi • érdemérmeket és polgári védelmi kitüntetése­ket nyújtottak át. A kitüntetések után Papp János tanácselnök jelentése hangzott el a városi tanács és a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága, valamint a KISZ városi bizottsága kö­zötti együttműködési meg­állapodás időarányos végre­hajtásáról. A jelentést a ta­nácsülés megtárgyalta és el­fogadta. Tegnap Kisújszálláson is ünnepi tanácsülés volt a vá­rosi tanács dísztermében. Az ünnepi ülést, amelyen részt vett dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhe­lyettese is, Oláh Lajos vá­rosi tanácselnökhelyettes nyi­totta meg, majd Barna Ká­roly, a városi pártbizottság első titkára mondott ünnepi megemlékezést. A résztvevők ezután jelen­tést hallgattak meg a nők helyzetének javításáról sző­lő párt- és kormányhatározat végrehajtásáról. A tanácsi munkában és a városfejlesz­tésben élen járó dolgozóknak kitüntetéseket adtak át. Em­lékérmet és plakettet nyúj­tottak át 25 éves tanácsi munkájáért Vígh István és Szilágyi Lajosné tanácsta­goknak. A megemlékezés ünnepi műsorral ért véget. Tegnap Jászszentandráson is megemlékeztek ünnepi tanácsülésen a tanácsok megalakulásának negyedszá­zados évfordulójáról. Az esemény munkarészeként a községi tanács szakigazgatási szerveinek kétéves munká­járól szóló jelentést vitatták meg, és fogadták el a ta­nácstagok. Az ünnepi tanácsülésen kitüntetéseket adtak át. Mini ismeretes Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba utazik. Lázár György kormányfői minőségben most első ízben látogat a Szovjetunióba. A két ország magasrangú veze­tőinek találkozói minden al­kalommal az együttműködést szilárdítják, s ennek hatásai, eredményei népgazdaságunk gyarapodásán mérhetők. A magasszintű magyar—szovjet tárgyalásoknak különösen nagy a jelentőségük most, a tervidőszak váltásakor, ami­kor egy egész ötéves ciklus­ra alapozzák, szabják meg a két ország áruforgalmát, s minden szintű gazdasági együttműködését. A magyar és szovjet nép- gazdasági tervek egyeztetése már befejeződött, s mipt is­meretes a tervkoordinációs jegyzőkönyvben foglalt meg­állapodások a következő öt évre az eddiginél is magasabb szintre emeliK a két ország áruforgalmát, termelési ko­operációját, tovább bővítik együttműködésünk integráci­ós vonásait. A kölcsönös szál­lítások értéke a következő öt évben túlhaladja* majd a 14 milliárd rubelt, vagyis mint­egy 40 százalékkal magasabb lesz, mint az 1971—75-ös tervidőszakban. Áruforgal­munk egyharmadát továbbra is a Szovjetunióval bonyolít­juk le, de egymagában ez a számarány sem fejezi ki az együttműködés nagy jelentő­ségét, mert népgazdaságunk, a világpiac ismert labilitása, a nyersanyag beszerzések és a készáru értékesítések ne­hézségei ellenére a következő években is a Szovjetuniótól vásárolhatja a létfontosságú energiahordozókat és nyers­anyagokat, ugyanakkor a Szovjetunió biztos piacot je­lent egész sor magyar termék számára. A Szovjetunióból származó fűtőanyagok és energiahordozók importja 60 százalékkal lesz nagyobb, mint a mostani ötéves terv­ben, így energiamérlegünk­ben az idei 42-ről 1980-ra 46—47 százalékra növekedhet a szovjet szállítások részará­nya. Főként a kooperációkra és a gyártásszakosításra ala­pozva 63 százalékkal növel­jük gépexportunkat a Szov­jetunióba, s onnan a gépim­portot hasonló nagyságrend­ben fokozzuk, ezzel a tőkés import egy részétől is mente­sül az ország. A legutóbbi egy-másfél év­ben a magyar és szovjet ve­zetők és delegációk szinte va­lamennyi tárgyalásán fontos: e'vi döntések és megállapo­dások születtek a következő tervidőszak gazdasági együtt­működésének megalapozásá­ra, a bővülő árucsere újabb feltételeinek megteremtésére. 1974 júliusában az együttmű­ködési kormányközi bizottság néhány magyar vállalat és szovjet partnerei között olyan szakosítási és kooperációs kapcsolatok létrehozásáról tárgyalt, amelyek a magyar vállalatok számára lehetővé teszik a jövedelmező terme­lést. A Csepel Autógyár, a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz-MÁVAG, a Hajtómű és Festőberendezések Gyára, a Beloiannisz Gyár termés­struktúrájának korszerűsíté­séről van szó. Az azóta aláírt tervkoordi­nációs jegyzőkönyvben már több olyan megállapodás szü­letett, amely az említett ma­gyar vállalatok számára meg­teremti a struktúrafejlesztés feltételeit. Megállapodtak például a korszerűsített Die­sel-vonatok gyártásáról, va­lamint a festőberendezések termelésének bővítéséről. Ez év elején, a magyar—szovjet együttműködési kormányközi bizottság legutóbbi ülésszaka alkalmából magyar gazdasági vezetők 11 egyezményt írtak alá szovjet partnerükkel, va­lamennyi közép- va^v hosz- szútávra biztosítja a koope­rációt illetve kölcsönös szál­lításokat fontos népgazdasági ágazataink számára, ezenkí­vül hajóipari, motorvonat­szakosítási, autóipari kész­termék-szakosítási, építő- és útépítőgép-szakosítási, mező- gazdasági gép és traktor-sza­kosítási, szerszámgép-szako­sítási, elektrotechnikai-szako­sítási egyezményt, az autó­buszok gyártásában való ko­operációról, a műszaki ki­szolgálásról, és a hidropneu- matikus berendezések létre­hozásában való együttműkö­désről írtak aló egyezménye­ket. fl magyar—szov’st gazdasági együttműködés kö­vetkező ötéves programja te­hát már lényegében kialakult, most valamennyi területen a részleteken dolgoznak. Bizo­nyosra vehető, hogy e mun­kát, a további lehetőségek feltárását nagymértékben se­gítik a magyar miniszterel­nök mostani szovjetunióbeii tárgyalásai. SoiffCilTB^ Mͧ|CSS2g — Hogyan vehettetek ilyen drága gépet, amikor dolgoz­ni nem tudunk vele? — kérdezgették a kunszentmár­toni Körösmenti Termelőszö­vetkezet tagjai a vezetőség­től. A felelősségre vonás jogosnak tűnt, hiszen az egyenként 1 millió 600 ezer forintért vásárolt két Rába- Steiger traktor félig-meddig kihasználatlanul állt, mert hiányoznak a hozzájuk tar­tozó ekék. Ha a két traktorra tellett a gazdaságnak, akkor bizo­nyára munkagépre is maradt pénze. Miért nem szántanak akkor a traktorok? Mint ki­derült, ezt Sári László tsz- elnökhelyettes sem igen érti. — A nádudvari Kukorica és I pari *növény termelési Együttműködéstől vásároltuk a két Rába-Steigert, a hoz­zájuk tartozó ekékkel. Az ekék közül még csak az egyik van itt, az is csak néhány napja, annak ellené­re, hogy a KITÉ-inék június­ban kifizettük mindkettőt. Pedig augusztus vége óta tudnánk használni őket, a terület 60 százalékát Rába- Steigereknek kellett volna felszántaniuk. Ha idejében megtudjuk, . hogy az ekéket nem szállítják az Ígért idő­pontra — júliusra és szep­temberre —, akkor termé­szetesen más munkagépeket is veszünk. De így csak szaladgáltunk fűhöz-fához, és gyűjtöttük az Ígéreteket. Jártunk a KITÉ-n,él, az AGROTRÖSZT-nél és a mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyárban is, de sajnos hiába. Vegyük sorjába. A KITÉ- hez megérkezik a szövekezet pénze, ő az AGROTRÖSZT- ön keresztül megrendeli a mosonmagyaróvári gépgyár­tól az ekéket. Ezt csak- le­írni ilyen egyszerű, a való­ság jóval bonyolultabb. A mosonmagyaróváriak való­ban elvállalták, hogy az év végéig elkészítenek 400 ekét, de ebből — legutóbbi érte­sülésünk szerint — még száz sem hagyta el a gyárat. Könnyű lenne most a gyárra „ráhúzni a vizes le­pedőt”, de nem tehetjük. A gyáriak azért nem szállítot­tak idejében, mert a külföl­di partnertől nem kapták meg a hidraulikus munka­hengereket, amelyek nélkül — hiába van készen egyéb­ként az eke — szántani nem lehet. ígéret szerint a másik ekét még ebben a hónapban megkapja a termelőszövetke­zet. Sokan azt mondják, ahol új terméket gyártanak, ott akadnak ilyen gondok. De ez sovány vigasz azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek emiatt elmaradnak az őszi talajmunkákkal. — braun — Obsitosak bücsüztatója A katonai szolgálat felső korhatárát elért tiszteket, tiszthelyetteseket és honvé­deket búcsúztatták vasár­nap délelőtt Szolnokon, a Szigligeti Színházban. A Hazafias Népfront városi bizottsága és a megyei had­kiegészítési és területvédel­mi parancsnokság obsitos búcsúztatóján megjelent Brezvai István, a városi pártbizottság titkára és Ábel József, a városi tanács általános elnökhelyettese. A megjelent csaknem öt­száz obsitost D. Nagy Lász­ló őrnagy búcsúztatta, majd többeknek kitüntetéseket adtak át húsz-, tizenöt-, tíz­éves szolgálat után. A tisza- földvári Sashalmi Pál, tar­talékos hortvéd, jelképesen átnyújtotta katonafiának a fegyvert. A Rákóczi úti Ál­talános Iskola irodalmi színpada műsorral kedves­kedett a megjelenteknek, majd a korhatárt elért ka­tonák megkapták az obsi­tos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom