Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-21 / 247. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. október 21. a TUDOMÁNY—TECHNIKA Bűnöző az üveg alatt ICufsBtő mikroszkóp A „felügyelő” belenézett a mikroszkópba és elégedetten mondta: megvan, Listeria monoeitogenes! Kattant az acéldrót bilincs és a hosszú ideje keresett ve­szedelmes bűnöző fölött ösz- szezáródott a Petri-csésze üvegteteje. A nyomozást ve­zette dr. Durst János, a Szol­nok megyei KÖJÁL bakterio­lógus főorvosa. A gyanúsított eddig bizonyíthatóan bűnös agyvelőgyulladás, agyhártya­gyulladás, vérmérgezés oko­zásában, de gyanúsítható, mandulagyulladás, influen- ziaszerű tünetek, sőt bőrgyul­ladás előidézésével is. Szelektív gyomirtás — a mikrovilágban Nem is kell nagyon eről­tetni az analógiát: amikor a szántóföldön a kultúrnövé­nyek között növő gyomot akarják kiirtani, olyan vegy­szerrel permetezik le, ame­lyik a hasznos növényt nem károsítja, a gyomot pedig el­pusztítja. Szelektál. A mik­rovilág növényeit, a baktéri­umokat ugyanúgy szelektíven lehet elkülöníteni, a nagyüze­mi gyomirtás mintájára, csak éppen a vegyszert is ki kel­lett kísérletezni, amelyik a többi baktériumot pusztítja, a listeriát meghagyja. Ez a szelektív anyag ... de ez ma­radjon Durst doktor titka. Több száz minta vizsgála- 1 ta, vegyszerkezelése után Betegeknél listeria A feltett kérdésre egészsé­ges és beteg emberek mintái­nak elemző, összehasonlító vizsgálatával — hónapokon keresztül gyűjtve a tapaszta­latokat — lehetett csak meg­kockáztatni a választ. Az egészséges embereknél is elő­fordult elvétve, viszont a be­tegeknél aránytalanul több­ször volt kimutatható, s azok közül is azoknál legsűrűbben, akiknél a bélfertőzés pontos okát (kórokozóját) nem sike­rült megtalálni. Azt nem, de ott volt a listeria. A kutató­orvos kimutatta, eredményé­Kis betegségből sürgős eset A múlt héten., mint arról beszámoltunk, szombaton ti­zenöt vidéki kórház sebészorvosai találkoztak Szolnokon, hogy tudományos előadásokon beszámoljanak a közelmúlt időszakában végzett munkájuk egy-egy érdekesebb, orvosi szempontból komplikáltabb esetéről, s annak diagnosztikus és operációs problémáiról, illetve azok megoldásáról. A bemutatott esetek többek között gyomorvérzés, súlyos epe­hólyag-csavarodás, hasnyálmirigy gyulladás, hashártyagyul- ladás — egyszóval gyors beavatkozást igénylő akut hasi megbetegedések voltak. Az elhangzottak jelentőségéről kérdeztük dr. Kulka Frigyest, a Szegedi Orvostudományi Egyetem sebészeti klinikájának professzorát. — Ez a Cobra—1 típusú oltópisztoly kiválóan alkalmas tömeges oltásra. Tű nélkül, fájdalommentesen, a bőrön ke­resztül préseli be az oltóanyagot a szervezetbe. Lábpumpá­val működik, pisztalylövésszerűen adagol, és óránként akár ezer személyt is be lehet vele oltani. A készüléket a szolnoki orvosi műszer kiállításon vásá­rolta a Szolnok városi Egyesített Egészségügyi Intézmény a fővárosi Orvosi Műszer Szövetkezettől. Kísérletképpen Haj- dú-Bihar megyében már használtak ilyen oltópisztolyt és nagyszerűen bevált. Kezeléséhez elég egy személy, hordozha­tó, könnyű, kisméretű és bárhol üzemeltethető. Hazánkban még nagyon kevés van forgalomban, ez az oka annak, hogy nem készültek fel a hozzátartozó, oltóanyagot tartalmazó ampullák gyártásához. Amennyiben ez az akadály is — a jelek szerint hamarosan — megszűnik az oltópisztolyt rend­szeresen alkalmazzák majd az iskolások oltásánál Bevált az új modell Szervezés a jobb betegellátásért Körzeti fogászat Szolnokon 3ÖÖAPEVE A Spull er családnál Bizonyára igaza van az újpalotai lakótelepet dicsérő egyik kerületi vezetőnek, hi­szen a Spuller család há­romszobás lakásában oly so­kan elférnek, hogy nem győz rajta csodálkozni a rádió- hallgató. A Szabad szombat című rendszeresen jelentkező kétórás műsor legutóbb ugyanis ebben a lakásban ütötte fel főhadiszállását, in­nen közvetített sokszínű han­gulatos műsort. Az összeállításban oly sok- mindenről hallhattunk, hogy annak felsorolására nincs mód, egy dologról mégis érdemes szólni. Ebben a ma­gazin-szerű műsorban ugyan­is amellett, hogy végig érde­kes és szórakoztató, szeren­csésen jelentkezik az, amit már sokszor hiányoltunk: a közéleti töltés. Szepesi György úgy irányítja a be­szélgetéseket, hogy nemcsak Budapest új városrészével, a ma már 60 ezer embernek kulturált lakóhelyet biztosító Újpalotával ismerkedünk meg, hanem az ott lakók mindennapos gondjaival is. . (Sőt még arra is akad példa, hogy épp e közvetítés „intéz el” közérdekű problémákat az ott lakóknak.) Mivel a házigazda immár 28 éve a MAHART Hajója­vító dolgozója, szó esik a magyar hajózásról, egy kü­lönleges munka szépségeiről, s sok minden másról. A csa­lád kérdéseire válaszol egy- egy sportoló, művész — mindez mégsem kelti az elő­re eltervezett műsor benyo­mását, szinte az az érzésünk, minden gondolat ott, ab­ban a pillanatban fogalma­zódik meg, amikor elhang­zik. Ez a közvetlenség azon­ban most nem kerékkötője, de sava-borsa a műsornak. Épp az a jó, hogy csupán az egymást követő beszélge­tések mondandója utalt ar­ra, szerkesztett összeállítás­ról van szó — nem is akár­hogyan szerkesztettröl. Szavakban Sajnos kevésbé „róható fel” a közéletiség a Rádió Kabarészínháza októberi mű­sorának, amely most szüret ürügyén Nagyrédről jelent­kezett. Sokat nevettünk per­sze; a természetes színhely szemmelláthatóan használt színésznek, műsornak, egy­aránt; mégis, (egy-két kivé­teltől, mind például a zug- pálinkafőzőknek, osztogatott tanácsoktól eltekintve) in­kább a viccelődés dominált. A kabaré láthatóan keresi önmagát —- erre utal az is, hogy most vidékre költözött a „stáb” — jó lenne, ha en­nek iránya a fellelhető visz- szásságok pellengérezése felé irányulna. Űj magazint indított a Rádió, Szóljatok szép szavak címmel, amely az amatőr színjátszás eredményeinek, gondjainak hivatott hangot adni. Nos, híradásnak már most is kiváló, hiszen sok érdekes dologról hallunk, például nemzetközi fesztivá­lokról Írországtól az USA-ig, reméljük , hogy a műhely­munka bemutatása is egyre több helyet kap majd a so­rozatban. Ejtsünk még szót a Rádió kevésbé látványos, de annál dicséretesebb vállalkozásai­nak egyikéről. Az elmúlt he­tet ugyanis a magyar nép- daftiak szentelte a Rádió, szerencsére nem csupán ze­nei bemutatókat nyújtva, hanem ismei'eteinket is , nö­velve. S talán ez utóbbiak, az ismeretterjesztő műsorok még fontosabbak, a népköl­tés kincseit segítenek mind­jobban becsülni. — trömböczky — — Mit jelentened a sebészeti gyakorlatban az akut hasi meg­betegedések? — Gondot, s nem keveset. Az akut hasi problémák ugyanis a sebészeti osztályok leggyakoribb esetei, ugyan­akkor nagy részük épp a legsúlyosabbak közé tarto­zik. De gondot jelentenek azért is, mert ezek a beteg­nek, orvosnak egyaránt ne­héz helyzetet teremtő beteg­ségek többségükben elkerül­hetők lennének. — Nem kellene sebészkéshez nyúlni? — Kellene, csak korábban. Az akut hasi problémák előzményei általában (se­bész szemmel nézve) kis be­tegségek, mint például epe­kő, vakbélgyulladás, sérv, amelyek időben megoperál­va nem okoznak kompliká­ciót. De a perforált (kilyu­A kutatónak — akárcsak a bűnöst kereső nyomozónak — egy információ, egy ered­mény arra jó, hogy arra ala­pozva újabb kérdést tegyen fel. Ennél, a főleg gyermeke­ket megtámadó, kevésbé is­mert baktériumnál a legfon­tosabb továbbmozdító kérdés, hogy milyen betegséget okoz­hat még? S mielőtt a hatá­rozott, célzatos vizsgálatok megkezdődhettek volna, elő­ször is meg kellett taláírd, s ki kellett „válogatni” az em­berben előforduló baktériu­mok közül. Ha egészségesekben nem for­dul elő,' akkor nem lehet lap­pangó kórokozó. A feltevésre ellentétes válasz jött. Akik­nél megtalálták a listeriát, kadt) vakbél, az epehólyag, vagy egyéb a kizáródott sérv már nehezebben hoz­ható helyre. — Hallottam egy esetet. A be­teg két héten át panaszkodott az orvosnak, hogy fáj „ott, ahol a vakbele van.” Az orvos nyug­tatgatta, hogy „elrontotta a gyomrát” és nem utalta kórház­ba. Két hét után a beteget per­forált vakbéllel, tehát akut hasi megbetegedéssel vitte el a men­tő. — Az a legfontosabb or­vosi feladat, hogy az előbb említett kis betegségek he­vennyé válását megelőzzük. Ez pedig az első észlelőén, a körzeti orvoson múlik első­sorban. Ne történjen meg, hogy a beteg későn kerül in­tézetbe. — Mégis gyakran kerül kör­házba ilyen súlyos beteg s nem is mindig a megszokott nappali munkaidőben. Kitől függ ilyen­kor a sorsa? kivétel nélkül egészséges fel­nőtt emberék „bacilusgaz­dák” voltak. A vizsgálat után otthonukban felkeresték őket a járványügyi állomás orvo­sai és alapos környezettanul­mány kivizsgálás és egészség- ügyi adatfelvétel után feltűnt egy első látásra jelentéktelen tényező. Az egészséges gaz­dák közül sokan „egy kicsit” betegek voltak. Kicsit, mert bajukat olyan jelentéktelen­nek tartották, (s nem is oko­zott különösebb panaszt), hogy orvoshoz forduljanak. Az egészen enyhe nátha, alig érezhető torokgyulladás so­kunknál nem számít beteg­ségnek. Ez esetben jelző volt — talán az lehet a jövő ku­tatásai számára. Mindemellett vizsgálta a szolnoki főorvos a baktérium és a környezet kapcsolatát: milyen tényezők segítik a terjedését. Az átoltási kísér­let kimutatta, hogy a hűvös idő kedvez a terjedéséhez. Támsdás a baktérium eüDii Ha a baktérium megtá­madja az embert, az védeke­zik. Ellentámadásba lendül­nek a fagocitáló fehér vér­sejtjei, megkezdődik a harc a behatoló baktérium ellen. Mindehhez csapaterősítéseket a gyógyszerek szolgáltatnak. A Petri csészébe zárt pár­mikronos fenevadon eddig 24 féle gyógyszert próbáltak ki természetesen csak a labora­tóriumban. A gyógyszerek ol­datával átitatott szűrőpapír­korongokat ráhelyezték a baktériumtelepre. A hatásta­lan helyén tovább díszlett az agar-agar táptalajon nőtt baktériumtelep, míg a rá­nézve veszélyes helyén — miként egykor Fleming bak­tériumtenyészetében — ki­pusztult a kórokozó. A ta­pasztalatok szerint több, egyébként hatásos antibioti­kum visszavonulót fújt, így például a sok csatát nyert Polymixin míg az Ampicillin sikerrel vette fel a harcot listeria őfelsége haderejével — a lombik — csataterén. Dr. Durst János aspiráns hat éve megkezdett listeria- kutatásainak kötetre való anyaga nemsokára összeáll: kandidátusi disszertáció lesz belőle. Reméljük, sikerül megvédenie. — Az ügyeletes orvostól, akinek azonnal döntenie kell. Az ügyeletben általában fi­atal orvosok dolgoznak, s rendkívül nagy felelősség ne­hezedik a vállukra, mert meg kell találniuk a legjobb megoldást. A megoldás kul­csa a sebész kezében van, de fontos a társ-szakmák együttműködése is. — Hogyan értékeli a szolnoki sebész-rendezvényt? — A szakmában nálunk nincs Budapest centrikusság. Ezt példázza az is, hogy most éppen itt rendeztük a Magyar Sebész Társaság dél-magyarországi csoport­jának a szakmai konferenci­áját, ami tulajdonképpen ta­pasztalatcserét, szakmai to­vábbképzést is jelent. Fon­tosnak tartom ezt az akut hasi diagnosztikában, hogy a fő gondolat a tévedések le­hetőségeinek csökkentése volt. Mint egyetemi oktató pedig jó érzéssel nyugtáz­tam azt, hogy a nagyon sok, Szegeden végzett, vagy ott szakvizsgázott fiatal sebész­orvost (van köztük főorvos is), érett szakemberként lát­hattam viszont — színvona­las szakmai előadásokat tart­va. Jó lett volna — épp a már említett problémák miatt is — ha körzeti orvo­sok is részt vesznek a kon­ferencián. Szolnok két éve szervezte meg a városi tanács egész­ségügyi . és szociálpolitikai osztálya a körzeti fogászat hálózatát, amelyben jelen­leg tizennyolc fogorvos lát­ja el a lakóhely szerint hoz­zá tartozó betegeket. Ez a rendszer az országban elő­ször Szolnokon valósult meg, s a közelmúltban Szegeden tartott egészségügyi szerve­zési kongresszuson is élénk érdeklődést váltott ki az ez­zel kapcsolatos tapasztalatok ismertetése. A rendszer bevezetéséről és a vele kapcsolatos eddigi tapasztalatokról tájékozta­tott bennünket dr. Koncz József osztályvezető főorvos. Közelebb a lakossághoz A korábbi években a ren­delőintézet fogászata volt a legzsúfoltabb osztály, mert a város valamennyi fogbete­ge az itt levő rendelőkbe járt. Az intézkedés egyik in­dítéka éppen ez volt: meg­szüntetni a túlzsúfoltságot, míg a másik, hogy a szak- rendelést közelebb vigyék a lakossághoz. Így létesültek- a város különböző pontjain először kihelyezett rendelők, majd ezeket fejlesztették tovább körzeti szakrendelők­ké, s bevezették az 5+1-es rendszert, amely szerint az orvos a hét hat munkanap­jából egyet az iskolafogá­szatnak szentel. Minden kör­zethez tartozik ugyanis egy vagy két iskola és óvoda. Előrelépés volt ez az előző rendszerhez képest az isko­lafogászatban, ahol most a korábbi egy helyett évi két nap juthat kötelezően egy gyermek vizsgálatára, s elő­relépés volt a felnőtt beteg- ellátásban is, ahol a több orvos beállításával az egy szakorvosra jutó lakosok száma 3 ezer 800-ra csök­kent, ami az országos átlag­hoz (csaknem 5 ezer) ké­pest jó, s ez a szint már a fővárosival azonos. Míg elő­zőleg nem volt ritka a 750— 800-as havi forgalom, most ugyanez 400—450-re csök­kent, így pedig egy betegre több ideje jutott az orvos­nak: jelenleg csaknem húsz perc az átlag. Megmenteni a fogat A fogászati ellátás haté­konyságát a szakemberek a foghúzások és tömések egy­máshoz viszonyított arányá­ban mérik le. Ez érthető, hiszen a fogorvos feladata végül is nem az, hogy mi­előbb megszabadítsa a bete­get a fogaitól, hanem, hogy megmentse őket. Ha több ideje jut rá, akkor erre is tud gondolni, s nemcsak a fogóra, vésőre, csipeszre. A kétévi tapasztalatok egyértel­műen mutatják, hogy a kör­zetesítés - a „mentőakciók” számának növekedését ered­ményezte. Míg 1973 előtt száz foghú­zással, szemben csak nyolc­van tömésre került sor, ad­dig 1974-ben már több volt a betömött, tehát megmen­tett fog, mint a kihúzott: száz húzottra százhúsz tö­mött jutott. Még szembetűnően emel­kedett az egyéb fogászati szakmunkák száma. Így pél­dául 69 százalékkal több gyökértömést, 147 százalék­kal több fogkőeltávolítást végeztek, mint a szervezés előtti időszakban, ugyanak­kor beépített fémkoronák, és hidak száma is duplájára emelkedett, s a kozmetikus­koronákból is 71 százalékkal több került a betegek fogai­ra. Mindezek jó hatással vol­tak a fogtechnikai vállalat munkájára is, amely az előzőekhez képest, új típusú (öntött nemesfém-j) munká­kat is elvégzett. Tervben: a gondozás A két éve működő fogá­szati körzetekkel és a fél éve átadott parodontológiai szakrendelővel megteremtő­dött a lehetősége az egész város lakosságára kiterjedő gondozó jellegű fogászat ki­alakításának. A tervek sze­rint rövidesen bevezetik az eddigi könyvbeírással szem­ben a parodontológián már megvalósított fogászati kar­tonrendszert, amellyel a be­teg „fogtérképét” rajzolják meg, szaknyelven: felveszik a fogstátusát. Ebben feltün­tetik, melyik foga rossz és milyen kezelést kapott. Mi­után a beteg a körzeti fog­orvoshoz tartozik, az isme­ri és nyomon is követi egész­ségi állapotának alakulását — a rendszer kiépülésével majd egészen az óvodáskor­tól kezdve. Nemrég indult meg a terhes anyák fogá­szati gondozása is. A kar­tonrendszer alapján a beteg behívható — gondozható lesz. Két év nem nagy idő egy új rendszer kipróbálására, de a kezdeti eredmények már jól mutatják, hogy be­vált a szolnoki modell. A tudomány-technika Hí­vat anyagait írta: Igriczi Zsigmond nagy sokára sikerült izolálni ezt a veszedelmes baktérium- fajt, amelynek „törzstenyé­szete” végül is a további kí­sérletek és összehasonlító vizsgálatok alapjául szolgál. A listeria okozta betegsé­gek hazai szakirodalma igen csekély. Egy angol szaklap­ban viszont enterális megbe­tegedés (bélfertőzés, hasme­nés) előidézésével vádolták a baktériumot. Vajon igaz lehet-e? Erre indult a kutató. Ismét több száz minta, ez­úttal egészséges, illetve has- menéses beteg emberektől. Ha ez utóbbi mintákban „tet­ten érik”, újabb adalék lesz a bűneihez. ről rövidesen egy NDK-beli bakteriológussal közös publi­kációban számol be, megfo­galmazása mégis óvatos: a listeria „gyanúsítható” ennek okozásával. Az sem mindegy sem a járványtani szakemberek, sem a kezelőorvosok számá­ra, hogy égy kórokozó fer­tőzés útján terjed át a be­tegre, vagy éppen észrevétle­nül lappang a szervezetben, s csak a kiváltó okra jelenik meg? Újabb kérdés — újabb feladat. Egészséges gazdák — vagy mégsem? A módszer (máskor is) ugyanaz: több száz, több ezer minta, hónapokig tartó vizs­gálat — s most egészségesek­től származó anyag elemzése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom