Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-16 / 243. szám
II SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í975. október tfl. * flz ideológiában nincs légüres tér Erősödnek a munkások nemzetközi kapcsolatai GYAKRAN HASZNÁLJUK a címben szereplő, jejszósze- rűen hangzó megállapítást, olyannyira, hogy szinte már közhelynek tűnik. S mi tagadás, sokszor valójában azzá is válik, mert nem mindig vonjuk le eléggé gyakorlati következményeit, érvényesítésének aktuális, a konkrét helyzetből fakadó követelményeit. Felelvenítésének jelenlegi időszerűségét több körülmény mény is magyarázza, így mindenekelőttt az ideológiai harcnak mint az osztályharc egyik fő formájának előtérbe kerülése; az ideológiák szerepét lebecsülő nézetek és tendenciák tudatos terjesztése eszmei ellenfelink részéről; a fejlett szocializmus építésében megnyilvánuló növekvő társadalmi aktivitás szocialista tudatosságának erősítése. Mindemellett azért is aktuális szólni róla, mivel az új politikai oktatási év kezdetén vagyunk, amikor új lendülettel, szorgalommal vetjük bele magunkat ideológiai ismereteink bővítésébe és fejlesztésébe. Az ideológia szerepének, jelentőségének ismételt felidézése újból megvilágítja és tudatosabbá teszi számunkra ezzel kapcsolatos fáradozásaink értelmét. Az ideológia ismeretek fokozása és azok elméleti megalapozása természetesen számunkra nem lehet öncélú feladat. Ez az ideológiai gyakorlatban való aktívab részvételünket, a szocialista szemlélet és tudat formálását kell hogy szolgálja, önmagunk és mások eligazodása a társadalmi élet bonyolult szövevényeiben enél- kül egyszerűen lehetetlen. Miért kell újból és újból számításba vennünk, hogy az ideológiában nincs légüres tér? Nem utolsósorban azért, mert a burzsoá ideológia megpróbálja ennek az Határozotton kínos; Kissinger Cortinával teázik,, miközben a spanyol kivégzőosztagok a fegyverüket pucolják” — bánkódott a State Department egyik vezető tisztviselője. Pedro Cortina Mauri spanyol külügyminiszter éppen akkor fejezte be sikerrel a washingtoni tárgyalásait, amikor világszerte nemhogy teázni nem ülnek le a madridi rezsim diplomatáival. hanem legalábbis „bizonytalan időre” előszo- báztatják őket, avagy éppen ajtót mutatnak nekik. Amikor Nyugat-Európa nagyvárosaiban tízezrek tüntetnek a francóista terror ellen, a kormányok nem maradhattak süketek. Természetesen az Egyesült Államokban, még a hatalom környezetében (főleg a demokrata ellenzék padsoraiban) is szót emeltek mind a terror ellen, mind amiatt, hogy a kormány forró kásaként kerülgette az állásfoglalást. Néhány alacsonyabb rangú külügyi tisztviselő, is elsuttogta a State Department folyosóin fülelő hírlapíróknak, hogy talán mégsem helyes dolog az a „teázás”; Washington most megnyerte Franco kegyét, de vajon nem veszti-e el éppen emiatt befolyását a Franco utáni rendszerre? A State Department hetedik emeletén most megint a „reálpolitika követelményeivel” mentegetik a Francóval „elvben” megkötött új támaszpontegyezményt. Kétséges, hogy a nemzetközi közellenkezőjét elhitetni. Teszi ezt azért, hogy megkönnyítse saját nézetei térhódítását. Hamis cimkével, a „semlegesség”, a pártosságtól mentes „tudományos objektivitás” jelszavaival igyekszik becsempészni nagyon is pártos ideológiáját, nézeteit a dolgozók tudatába. A burzsoá „dezideológizáló” nézeteket nem nehéz megcáfolni. Már Engels rámutatott arra. hogy a társadalomban semmi nem történik a tudattal, akarattal, céllal cselekvő emberek tevékenységétől függetlenül. S az is alapvető igazság, hogy az emberek tudatát, céljait, törekvéseit létfeltételeik, osztályhelyzetük, társadalmi körülményeik határozzák meg. Mindebből természetszerűen következik, hogy az emberi viszonyokat érintő társadalmi cselekvés mögött mindig valámilyen osztályérdekeket tükröző eszmeiség húzódik meg. Vagyis: cselekedeteiknek — akarva-akaratlan — ideológiai vonatkozásai vannak. FELVETŐDHET a kérdés; ha a gondolatokat, eszméket alapvetően az emberek tár- , sadalmi körülményei határozzák meg, vajon miért tartjuk ennyire szükségesnek a burzsoá ideológia elleni harcot, hiszen nálunk már a szocialista viszonyok az ural- kodóak. Valóban, hazánkban csaknem mindenki szocialista vállalatnál, szövetkezetben, intézményben dolgozik, mégsem számíthatunk arra, hogy a szocialista ideológia önmagától, automatikusan uralkodóvá lesz a közgondolkodásban. Az emberi cselekvés eszmei indítékainak különbözősége, vagy ellentétessége a mi viszonyaink között nem csak abból ered, hogy a világban különböző társadalmi rendszerek léteznek és azok hatnak egymásra. S nem is vélemény elég fogékony-e az effajta diplomáciai finomságokra. .. És még azzal is dicsekszenek, hogy sikerült leszerelni a madridi „irreálpo- litikát”: a spanyol—amerikai tárgyalások első szakaszaiban Franco a NATO-tagsá- got, a rég áhítozott polgári szalonképességet követelte cserében a támaszpontszerződés megújításáért.. Utóbb már alább adta; megelégedett volna az USA és Spanyolország „biztonsági szerződésével”, amilyennel Japán vag^ Dél-Korea rendelkezik. Ám- ha az európai tüntetések hangját nem hallani is a State Department hetedik emeletén, az újabb külföldi „elkötelezettségtől” Indokína óta ideges kongresz- szus morgolódását csak meghallották: pénzért és tankért lehet, bérletmegújítást kötni a támaszpontokra, de máraz államközi szerződéshez nélkülözhetetlen a kongresszusi jóváhagyás. A hetedik emeleten a portugál helyzettel, az olasz, görög „bizonytalansági tényezőkkel”. a törökök dacoskodásával érvelnek, a NATO déli szárnyának „létérdekeivel”; s azzal is, hogy egy esetleges közpl-keleti konfliktusban csak e spanyol támaszpontok biztosítják az amerikai—izraeli légihíd „pilléreit”. Így esett, hogy a presztizspolitika a támaszpontok kedvéért megint feláldozta Amerika tekintélyét. Avar János csak az az oka, hogy a régi viszonyok tudati maradványai még élnek és hatnak az emberek gondolkodásában. A különböző ideológiák hatásának forrásául szolgálnak ezenkívül a szocialista viszonyok fejletlenségéből fakadó belső ellentmondások is. Különösen akkor, ha megoldásuk elodázódik, s emiatt gyengül az összhang a különböző érdekek között. Ilyen esetben kedvezőbbé válik a talaj a polgári nézetek behatolása, feléledése számára. AZ ESZMEI HARC tehát gyakorlati intézkedéseket is követel társadalmi kérdéseink megoldására. De ezek nem pótolják a polgári nézetek elleni, ideológiai küzdelmet, csupán ennek feltételeit teszik kedvezőbbé Éppen azért, mert az ideológiai viszonyokban nincs légüres tér, a szocialista eszmék céltudatos terjesztése és a polgári nézetek cáfolata mindenképpen szükséges. Csak ezzel biztosítható a szocialista eszmeiség és köz- gondolkodás fokozott térhódítása, a burzsoá ideloógiák visszaszorítása. Az aktív ideológiai munka alapvetően a párt feladata, de sikere nem egyszerűen pártérdele Egyesek szeretnék úgy beállítani, mintha itt kizárólag a párt érdekében folyó tevékenységről lenne szó. Valójában — amellett, hogy ez ténylegesen elsőrendű pártérdek — minden dolgozónak is a legközvetlenebb és legalapvetőbb érdeke. Hiszen éppen azért érdeke a pártnak, mert arra törekszik, hogy elősegítse a dolgozó emberek tisztánlátását, hogy így valóságos érdekeiknek, a szocialista céloknak megfelelően alakíthassák a társadalmi gyakorlatot Rákos Imre Könnygáz, bumeráng Mit tegyen as ember, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon? E humánus egyenlet egyik változatának megoldásával foglalkoznak most az NSZK rendőrségének magasrangú tisztviselői. A hazai és a külföldi fegyverek közül olyan példányokat válogatnak ki, amelyek alkalmasak a tüntetők szétzavarására, és „alkalmazásuk nem jár súlyos következményekkel a szenvedő felek egészségére nézve”. Kipróbálták a „vegyi gumibotot” a su- gárágyut. amely az ember idegközpontjaira hat, a légi gépfegyvereket, amely „préselt levegővel teríti le az embereket”. Valameny- nyinek rendszerint az volt a hatása, hogy a szenvedő fél kórházba került. Utolsó reménységük a Pepper-fog volt. Ez az amerikai 20 kilós gázvetö, amely könnygáz és denaturált szesz keverékkel van töltve, a heidelbergi diáktüntetés szétzavarásakor esett át a tűzkeresztségen. És nem okozott csalódást. A diákok 'sírtak. Igaz, a kacagástól mert a Pepper-csepp ellenkező irányban működött; a gázvetőből a sugárhajtása motor sebességével kilövellő könnygáz a gázvetők háta mögött harci készültségben sorakozó rendőröket verte le a lábáról. A szocialista gazdasági integráció folyamata jelentősen hozzájárul az emberi és szakmai kapcsolatok fejlődéséhez is a KGST-tagor- szágok munkásai között Világosan megmutatkozik ez a különböző nemzetiségű munkások részvételével történő közös építkezéseken. Kitűnő példa erre az NDKban, Lübmin mellett épülő Nord atomerőmű, amelynek a terveit szovjet szakembe- ■ rek készítették. A német munkásokkal együtt szovjet szakemberek dolgoznak itt továbbá magyar, lengyel, csehszlovák munkások és szakemberek népes csoportjai. Az építkezésen nemzetközi munkabrigádok alakultak, kölcsönösen kicserélik az élenjárók tapasztalatait közösen dolgozzák ki az újításokat, az ésszerűsítési javaslatokat, együttesen tesznek szocialista kötelezettségvállalásokat Az integráció folyamán a szocialista munkaverseny új formái alakulnak ki, s a verseny új tartalmat nyer. Jelenleg több mint 800 szovjet üzem és szervezet versenyez a szocialista országok üzemeinek és kooperációs vállalatainak kollektíváival. A Az elmúlt hetekben kis kötet jelent meg Párizsban, az Editions Sociales-nak a Francia Kommunista Párt kiadójának egy sorozatában. A könyv eredeti címét körülbelül így lehetne magyarrá fordítani: Szemtől szemben egy magyar vezetővel: Aczél Györggyel. Szerzője: Jár cques De Bonis, a francia párt elméleti folyóiratának, a France Nouvelle-nek a _ főszerkesztője. A könyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában —• mint arról már hírt adtunk — az elmúlt hetekben jelent meg magyarul „Egy elmaradt vita helyett” címmel. A szerzőség ugyan itt pontatlan meghatározás, hiszen egy húszórás, magnetofonon rögzített beszélgetés legérdekesebb részeinek rendbeszerkesztett sommáját kapja kézhez az olvasó. A húszórás beszélgetés egy másik, elmaradt, mindössze egy-két órára tervezett beszélgetést pótol. Mint a kötet bevezetőjében Jacques De Bonis megírja: 1972 egyik estéjén született annak az — elmaradt — beszélgetésnek a terve. Georges Marchias, a Francia Kommunista Párt, főtitkára Alain Peyrefitie-l, az UDR, a gaulleista párt akkori főtitkárával ült szemben a televízió kamerái előtt. Mikor a vita közben Peyrefitte a szocialista Magyarországot rágalmazta, Georges Marchias váratlan javaslatot tett: találkozzanak a tévé nyilvánossága előtt Aczél György és Alain Peyrefitte, a téma a két ország lakosainak helyzete. A párbeszéd így folytatódott : Georges Marchias: Elfogadja ezt a javaslatot Peyrefitte úr? Alain Peyrefitte: Egyenes adás lenne? G. M.: Egyenes. A. P.: Szimultán tolmácsolással? G. M.: Igen. A. P.: Függetlenül attól, hogy mit mond a vitapartner? mozgalom legfőbb célja: a termelés növelése és a gyártmányok minőségének javítása, az anyag- és a munka- ráfordítás csökkentése, a munka termelékenységének és a termelés hatékonyságának a növelése. A baráti országok munkásai minden ágazatban keresik és meg is találják az együttműködés leghatékonyabb formáit. Így például a Lvovi Vasútfönökség határállomásain dolgozó szovjet vasutasok szocialista munkaversenyt szerveztek lengyel, csehszlovák és magyar kollégáikkal. Erőfeszítéseik arra irányulnak, hogy határidő előtt teljesítsék az export-import rakományok szállítását, meggyorsítsák a kocsi-fordulót, pontosan betartsák a vonatforgalom menetrendjét. Immár gyakorlattá vált a kubai kikötőmunkások és a Kubába teherrakományokat szállító szovjet hajók legénységének munkaverseny-szer- ződése. A szocialista gazdasági integrációval a munkások együttműködésének új formái születnek. Az egyik ilyen új forma, A. P.: Elfogadom a kihívást. Azután a francia jobboldali politikus mégsem fogadta el a kihívást. Kétszeri halasztás után, 1973. áprilisában, végleg lemondta a vitát. Akkor a L’Humanité Peyer- fitte úr megfutamodott címmel vonta le az eset tanulságait. Egy évvel később, újabb viták után, amelyekben ismét a szocialista országok jelenlegi heelyzetét érintették, felmerült az elvetélt párbeszéd emléke és a gondolat, hogy most, a világgazdasági válság tünetei még aktuálisabbá tehetnének e^y beszélgetést. A francia ktímmunisták javasolták Aczél Györgynek: „Járják körbe és forgassák meg a témát, az emberek és a társadalom Magyarországon”. így került sor a húszórás magnetofon-beszélgetésre 1975 februárjának végén, márciusának elején Budapesten, s így jelent meg a kis könyv Párizsban, és most idehaza. A kötet még friss a pári- \zsi könyvpiacon, nyomtatásban még nem jelentek meg komolyabb reflexiók, de joggal tekinthetjük a francia közvélemény egyik legilletékesebb megfogalmazójának Roland Leroy-t, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a L’Humanité főszerkesztőjét, aki a könyvhöz írt rövid előszavában a többi között ezt mondja: „Aczél György személyisége és kifejezésmódja, melyben olyan jellegzetesen, mondhatnám magyar módra vegyül a klasszikus és a népi kultúra, s a politikai valóságérzék, bizonyára nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az eszmecsere széleskörű érdeklődést keltsen. Annak is köszönhető ez, hogy a könyv a szocializmus mindennapjainak jól sikerült bemutatása és magyarázata... Jobban megérti majd (a francia olvasó), mit jelent az, amikor a kommunisták azt állítják, hogy a szocializmusnak vannak egyetemes törvényei és szokásai és emellett olyan sajátos formái, amelyek közül egyik sem tekinthető modellnek. Magyar- ország nem Franciaország, mégis azok a problémák, amikor a szocialista él a kommunista munkabrigádok tagjai szocialista országok-beU kollégáikkal munkahelyet cserélnek, s az új munkamódszereket közvetlenül a munkapadnál honosítják meg. így például a legnagyobb drezdai villa- mosgépgyártő üzem a Sachsenwerk (NDK) minden évben tíz élmunkást küld négyhétre a leningrádi Elektroszila gyárba, s erre az időre munkahelyüket Drezdában a lenigrádi gyár munkásai foglalják eL A legkiválóbb munkaeredmények népszerűsítésének, a jó módszerek elterjesztésének hatékony formájává váltak az élenjárók tapasztalatait tovább adó nemzetközi iskolák. Az acélolvasztárok sok hasznos ismeretet szereztek azokon a tanfolyamokon, amelyeket a szovjet kohászati üzemekben — Mag- nyitogorszkban, Krivoj-Rog- ban és Cserepovecben szerveztek. Magyar, bolgár, NDK-beli, román, csehszlovák és szovjet kohászok vettek részt a szakmai oktatásban. Borisz Zlobta (APN-KS) melyeket egy magyar kommunista felvet, jellegzetesen a mi korunk problémái.” Nem kisebb érdeklődéssel veheti kézbe a most megjelent kötetet a magyar olvasó is. A számok, adatok, tények, a gyakran segítségül hívott példák természetesen ismerősek a politika dolgaiban tájékozottak számára. A kérdések megközelítési módja azonban szokatlan. Már csak azért is, mert Jacques De Bonis-nak — ahogy maga írja — egyszerre kellett vállalnia az ördög ügyvédje szerepét, tehát úgy fogalmazni, mintha a szocializmus egy ellenfele lenne —, de fel kellett tennie a maga, a Franciaországban élő kommunista kérdéseit is, s lehetőséget kellett teremtenie, hogy beszélőpartnere vázolhassa fel a magyar szocialista társadalom gondjait, a fejlődésből és az ellentmondásokból kiindulva. A szokatlan kérdések, s a váratlan közbeszólások jóvoltából a magyar olvasó abban a ritka helyzetben érezheti magát, amikor önmagunkat mintegy kívülről Is szemügyre vehetjük. Eredményeink, harminc évünk, mai gondjaink ebben a megközelítésben mintha objektí- vebbek, pontosabban mérhetők, jobban összehasonlíthatók lennének. S a válaszokat várva, olvasva, szinte bennünk is fölébred az izgalom feszültsége, hogy kerek és frappáns érvek igazolják a francia olvasó előtt nemzeti — és nemzetközi — erőfeszítéseink eredményeit, amelyek meggyőzőek mindenki számára, aki csak nem viseli a rosszindulatú elfogultság fekete szemüvegét. S mert Aczél György válaszai nemcsak adatokban és példákban gazdagok, hanem le- fegyverzőek nyíltságukkal, megnyerőek színes képzetttársításaikkal, szellemesek a költői idézetekkel és árnyaltak filozófiai és politikai értelemben egyaránt, így minden választ nem csupán az ország, hanem szinte a magunk személyes sikerének érezhetjük. Ezért tarthat joggal számot e könyv a francia olvasók mellett a hazai közvélemény . fokozott érdeklődésére is. Bernáth László G. M.: Természetesen. A. P.: Mindent azonnal tolmácsolnak? G. M.: Az önök dolga tisztázni a feltételeket. Elfogadja? L. Franco is támaszpontjai „EGY EUMRIDIVII» »TETT” PBOPWGlUaBllSTllKHftK HJflBILJUK
