Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-14 / 216. szám

1975. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A KÖZELMÚLTBAN KEZDTÉK helyükre állítani a karcagi Ruhaipari Szövetke­zet helyi üzemének gépeit. Képünkön olasz vasaló présgépek szerelését végzik, me­lyeken novemberben már a közkedvelt farmernadrágokat vasalják. Együttműködés a rákkutatásban Jászberényi orvosok jártak Tallinnban Á váróé ée a Magyar Gaszt­roenterológiai Társaság kép­viseletében az Észt SZSZK- ban járt a jászberényi orvo­sok négytagú küldöttsége dr. Figus Albert, a jászberényi kórház igazgató-főorvosának vezetésével. Utazásukra a Jászberényi kórház és a Tallinni Entero- lógiai Intézet között létre­jött tudományos együttműkö­dési megállapodás alapján került sor. Tallinnban és Tar- tuban ellátogattak az Orvos- tudományi Egyetemre, a Gasztroenterológiai Intézetbe, és egy, a rákkutatásban ered­ményesen működő modern kórházba. Kiemelkedő ese­ménye volt a hatnapos láto­gatásnak, a szeptember 4-én Tallinnban megtartott tudo­mányos konferencia, ahol a magyar delegáció tagjai tar­tottak előadásokat. Beszá­moltak a jászberényi gasztro­enterológiai centrum mun­kájáről. A konferencián részt vevő mintegy százhúsz kuta­tó orvos kérésére az előadá­sok teljes írásos anyagát megküldik a tallinni intézet­nek. Két évre szóló megállapo­dást kötöttek, amelynek alapján a jövőben mindkét helyen azonos elvek szerint végeznek vizsgálatokat, s az eredményekről rendszeresen tájékoztatják egymást. Meg­állapodást írtak alá arról is, hogy a tallinni intézet és a jászberényi kórházban mű­ködő gasztroenterológiai cent­rum a jövőben rendszeresen képviselteti magát a nemzet­közi egészségügyi fórumokon, és részletes tájékoztatást ad a gyomorrák kutatásban szer­zett tapasztalatokról. Ennek jegyében készülnek fel a jövő évben Budapestén megrendezendő nemzetközi kongresszusokra. .-r. Kezdődnek a megyei szakszervezeti küldöttértekezletek A szakszervezeti alapszervi választások néhány kivételtől eltekintve országszerte befe­jeződtek és a jövő héten meg­kezdődnek a megyei küldött- értekezletek, ahol a szakszer­vezetek megyei tanácsait vá­lasztják meg. A szakszervezeti választá­sok április elsején kezdődtek csoportértekezleteken, majd ‘az alapszervi taggyűléseken, illetve : küldöttértekezleteken a csaknem négymilliós tag­ság 80—90 százaléka vett részt « ■­A választások eddigi ta­pasztalatai is kifejezésre jut­tatják, hogy a szakszervezeti tagság egyetért a párt XI. kongresszusának határozatai­val, kész még többet tenni e határozatok végrehajtásáért a munka javításáért. A tag­ság pozitívan értékeli a szak- szervezetek négyéves tevé­kenységét, különösen azt a munkát, amellyel a szakszer­vezetek a termelést a szocia­lista brigádmozgalmat az üzemi demokrácia kiteljese­dését segítik. Mit nekünk eső, jég... Kempingező fiatalok Cserkeszőlőn Esős reggelre ébredt a tá­bor. A hangszóróból áradó frissítő zene hallatára egymás után nyílnak a íaházak ajta­jai. Az eső sem szegi a fiata­lok kedvét. Igaz, a reggeli tornára nem vállalkoznak, do a találékonyabbak esernyő védelmében mozgatják meg tagjaikat. Táncolnak a tó­csákban. Reggeli nyüzsgés. Néhá- nyan labdát kergetnek a fák között. Sárfoci, Mit nekünk eső, jég... — mondják, s ne­vetnek. Máshonnan nótaszó hangzik, John Hill balladá­ját zengi a gitár, s a gitáros Iváncsik Imre. A 14-es számú faházban a két ágyon tízen kuporognak, köztük a „vadkempingező” Vincze Feri, akiről az a hír 1 írja, hogy nihcs nélküle tá­bor Szolnok megyében. Az ..öreg” kempinges kétszer is felütötte a sátrat. — Megérkeztem, felépítet­tem, elvonultam fürödni. Mi­kor visszaérkeztem, sehol a házikóm. Később derült ki, hogy lebontották, mert a ki- i elölt út közepére építettem. Ott szorong közöttük Les- ‘ ’ r Mária, a törökszentmikló- Finommechanikai Vállalat "Szerésze. ö már tavaly is :zt vett a kempingtalálko- '>n, tudja, miért jó, mi a Hja, értelme. — Elsősorban az, hogy megismerjük egymást. Mind a százötvenen fizikai dolgo­zók vagyunk, s itt remek al­kalom kínálkozik arra, hogy a KISZ-es tennivalókon túl megbeszéljünk olyan munka­helyi dolgokat, mint például a fiatalok helye, szerepe az üzemben. — Ezen kívül sportolunk, játszunk, szórakozunk, ki­rándulunk — szól közbe a másik törökszentmiklósi tá­borozó, Boda Kati. — A tá­bor sportprogrami a érdekes­nek Ígérkezik, bár egyet hiá­nyolok: a női focit. Nagy Lajos, a tűrkevei AFIT autóvillamossági mű­szerésze még nem volt kem- ningtalálkozón. Pontosabban egyszer tavaly, de csak láto­gatóban. Akkor kapott ked­vet- Az idén már nem ven­dégként, táborozóként érke­zett. — Hogy mit várok? Bará­tokat, jókedvet, parázs vitá­kat, izgalmas versenyeket. Az is jó dolog, hogy a háromna­pos találkozó helye Cserke­szölő. Hisz közülünk sokan csak hallomásból ismerték eddig a cserkei fürdőt. A tetőn lassan abbamarad az eső kopogása. Készülődés. Csapatok sorakoznak, vonul­nak a versenyek színhelyére. A kispályás labdarúgásra a fiúk melegítenek, az úszásra és a kispuska-lövészetre a lá­nyok is beneveztek, a holna­pi honvédelmi versenyen pe­dig fiúk-lányok, vegyes csa­patokban mérkőznek egy­mással. T. K. L. Hétköznapok sodrában fa ntébtii üzenet olyan lelkes hangulatú, vidám, a tömegek Ötömével ennyire mélyen áthatott szolno­ki alkotmány ünnepe, mint az idei volt. Meglehet, csak jómagam éreztem akkor, van valami az emberekben, valami olyan nyilvánvalóan közös, hogy nem lehet nem észrevenni. Egyszerűen szólva: több közük van egymáshoz, mint azelőtt, összeköti őket valami eleven szál, gondolat, cél. f $ Mennyi munka volt már mögöttük ezen | az új kenyér ünnepén, mennyi tett dicsérte őket, azokat a tízezreket, akik közös céltól vezérelvé százezer órákat dolgoztak Szol­nokért, tíz- és tízmilliókat érő alkotások­kal lepték meg önmagukat! 'ií: Igen, már meglátszott a városon, mire volt képes, és mire képes Szolnok népe, ha összefog, ha egyet akar. Igaz, nem minden volt készen, de már pmnyörködni lehetett mindabban, ami a születésnapi asztalra ké­szült, s azt is tudta mindenki: a nagy vál­lalkozások sikerültek, sikerülni fognak. Meg sem kell említeni őket, betéve tudja gyerek és felnőtt, hogy mi mindennel gya­rapodott a város. Hogyne tudná, hiszen ön­kéntes volt a közös építkezésben! Szolnok az utóbbi öt esztendőt a nagy vállalkozások és változások jegyében élte át: városi rangjához méltó várost alkotott, amelyhez felemelte kulturális és tudomá­nyos életét. A legnagyobb eredmény a vá­roshoz való viszony, az emberek gondolko­dásának átalakítása volt. A lakosság, mi­közben átformálta a várost, önmagát is „átgyúrta”; új hagyományt teremtett, új szemléletet tett mércévé. Világossá vált, hogy kik szeretik cselekvőén ezt a várost, kik csak a nézői, élvezői a mások önzetlen­ségének. És mégegy: öt esztendő elégnek bizonyult arra, hogy a megye lakosságának, és maguknak a helybelieknek reális képe legyen Szolnokról, de arra is, hogy Szolnok neve új hangon, jobban csengjen az or­szágban. A város hírnevet szerzett magá­nak — erről meggyőződhet az ember, bár­ki merre jár. Nem kevés ez se, hiszen mind­ül annyian tudjuk, hogy néhány éve még... ü4 Az alkotmány napját, az új kenyeret, az újjászületett, a fiatal 900 éves várost ^kö­szöntöttük a Jubileumi téren, emlékművet avattunk. Több mint húszezer ember vett részt a nagygyűlésen, közöttük voltak a városok, s községek képviselői jelképeként annak, hogy Szolnokkal együtt cselekedett, vele együtt ünnepli a közös munkát, a kö­zös sikert a megye lakossága. Este még sokan ismét kisétáltak az új emlékműhöz, hogy kivilágítva is lássák... Hazafelé menet bizonyára felötlött bennük a kérdés: hogyan lesz ezután? Valaki akkor mellettem csendesen megjegyezte, hogy a látványos dolgok befejeződtek, jön­nek a szürke hétköznapok ... Igaza van, gondoltam nyomban, csak a hétköznapok elé nem tettem jelzőt, „szürkét” se, „pirosat” se. Eddig se azon múlott miként alakult a város, a me­gye élete, fejlődése, hogy mekkora szavakat használtunk, hanem inkább azon, mennyit és hogyan dolgoztunk érte. Az is tény, hogy csak a város erejéből ennyire nem futotta volna, önhittség és nagy tévedés lenne erre nem gondolni, erről megfeled­kezni. A megyei pártbizottság gyakorlati segítsége, szervező munkája, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának, a megye la­kóinak anyagi-erkölcsi támogatása nélkül Szolnok öt év alatt nem jutott volna ilyen messzire. Az is az igazsághoz tartozik, hogy egyes központi szervek a megye vezetőinek kezdeményezésére sokat tettek Szolnok fej­lesztéséért. A társadalmi összefogás révén sikerült kiaknázni ezeket a jó lehetősége­ket, megsokszorozni az erőket, az eredmé­nyeket gyarapítani. A szolnoki kommunis­ták példamutató, áldozatos munkája volt a társadalmi összefogás motorja. Az élet, a szocialista társadalom-építés természetes rendje: egyik feladaton túl va­gyunk, jön a másik, egyik problémát meg­oldjuk. a következővel kerülünk szembe. Igaz, ez nagyon is hétköznapian hangzik, de ugyanilyen , hétköznapian beszéltünk, dolgoztunk a megyében és a jubileumra készülődés során is. Így építettünk óvodá­kat, parkokat, szállodákat, vasútállomást, áruházakat... Nagyon-nagyon sok hétköznapian egy­szerű munkát olvasztottunk egybe, mígnem összejött belőle egy új városra való. Miért lenne másképp ezután? Szolnokot nem lehet befejezett műnek nyilvánítani. Azzal, hogy igazán várossá lett, még igen sok városiatlan vonást kell önmagáról lefaragni. Kommunális helyze­téről például ez statisztikailag, országos normákhoz viszonyítva pontosan kimutat­ható. Meg mindannyian megjelölhetnénk olyan városrészeket, úttalan utcákat, ahol még „régi” Szolnok. Ez is igaz, az is igaz. Emitt az új ABC áruház bő választékkal, amott gyenge boltocska, gyér kínálattal... Említhetném, hogy szép városunkban hova­tovább három műszakban tanulnak a gye­rekek az iskolákban (az országban nálunk a legrosszabb ebben a helyzet), hogy rég kinőtte Szolnok központi orvosi rendelőin­tézetét, hogy a város gyors fejlődése — sok lappangó problémát kiélezett, felerősí­tett azelőtt gyengén ható feszültségeket... Miért ilyen ellentmondásos város Szolnok? Azért, mert az utóbbi időben javarészt el­maradásokat pótoltunk, minden erőfeszítés í # ellenére más, nagyobb, vagy a miénkhez hasonló alföldi városokhoz viszonyított hát­rányunk talán még nőtt is. Lehet a mai Szolnokról más megközelí­tésben is gondolkodni. Az új városban lak­ni, élni meg kell tanulnia nem kevesek­nek. Vannak modern bérházban lakó csa­ládok, akik a fehérneműjüket „utcán át szárítják”; kaptam olvasótól levelet, aki azt panaszolta el, hogy harmadik emeleti la­kásában megették a patkányok a csirkéit, kéri, írjam meg neki, kihez forduljon kár­térítésért. Az IKV házkezelői a megmond­hatói, hogy az előbbinél cifrább esetek is előfordulnak. A Jubileumi parkban (társa­dalmi munkában épült!) a friss, gyenge i gyepen az autóját mosta az egyik bérház | lakója; az új személypályaudvarnak nem­csak csodálói, hanem rongálói is akadtak már; olyan emberek, akiknek még sok a szépség, a tisztaság... Nemcsak építeni, gyarapítani kell tudnunk, hanem megóvni, megbecsülni és megszokni az új értékeket. Lám, a valóságos Szolnok bonyolultabb, kevésbé gondtalan, mint amennyire esti sé­ta közben képzeli az ember, vagy amikor távolról jött barátait a város „napos olda­lán” kalauzolja, hogy szépségeivel eldicse­kedjék nekik. Meg aztán újra pontosan érzékelni kell az apró ügyeket. A nagy építkezések, a hal­latlan összpontosítást követelő vállalkozá­sok közepette sokszor se idő, se energia, se pénz nem futotta a kis problémák meg­oldására. A város tanácsa joggal épített a lakosság megértésére, türelmére egy-egy többé-kevésbé elhanyagolt, vagy elmaradott munkáskerületben. Számíthatunk rá, hogy a kis ügyek előbb-utóbb előtörnek, (olva­sóink levelei ezt tükrözik) sok-sok kis gon­dot szeretnének az emberek orvosoltatok Ezekkel törődni kell. Igaz, hogy Szolnok egésze a szolnokiaké, de az szintén igaz, nem keveseknek még sokáig autóbuszra kell ülni, ha élvezni akarják, ha látni akarják a megszépült, a kedves, az új várost. A jövő előképe­ként hadd említsem Budapestet, ahol a bel­ső városrészek korszerűsítése mondhatni 30 éven át lekötött minden anyagi erőt, emiatt az egyes kerületek fejlesztése meg­lehetősen egyenlőtlenül ment végbe. A fő­városban az utóbbi négy-öt évben kezdő­dött nagy iramban ezeknek az ellentmon­dásoknak a fokozatos, ésszerű feloldása, mindenekelőtt a munkáskerületek nagyará­nyú korszerűsítése. Most, hogy befejeződnek a jubileumi évek, most, hogy csendesebb a varos, las- san-lassan belesétálunk az őszbe, bizonyá­ra sokunkban felmerül újra a kérdés: mi lesz ezután? Kevésbé látványos feladatok következnek. (Bár a Széchenyi lakótelep, az új megyei művelődési ház, a még épülő József Attila lakótelep látványosan szép lesz.) Mi a biztos? Az, hogy a város fejlesztése tervszerűen, átgondoltan, de szerényebb mértékben halad majd a jövőben. Az is biztos, hogy a jubileumi készülődés évei­ben megsokszorozódott Szolnok lakosságá­nak ereje: nemcsak felismerte, hanem meg­ismerte, mekkora lehetőségek rejlenek a társadalmi összefogásbem. Ma már tudja miért, mennyire képes, bebizonyította, hogy a jól megválasztott, világos céNskért a nagy többség kész önzetlenül, keményen, ingyen, kitartóan dolgozni. Üj óvodákra, bölcsődék­re, utakra, játszóterekre, iskolabővítésre, iskolákra ezután is szükség lesz; a 901. esz­tendőben és a következőkben is kell a tár­sadalmi támogatás a városnak, melyet a megyében más helyen sem nélkülözhetnek. A megye települései, városai joggal vár­ják el Szolnoktól, hogy többet nyújtson ne­kik, megtanuljon adni, abban szintén le­gyen vállalkozó szellemű. Valaki egyszer elmondta nekem — azt hiszem, igaza van —, hogy a megye összefogott Szolnokért, összefoghatna más városért is. Mezőtúr nem oly sokára, három év múlva 600. szü­letésnapját ünnepli... M s dimmk? A fő feladat, miként----------------­- az egész országban, a z ötéves terv sikeres befejezése, a követ­kező öt év szilárd megalapozása. A megye további fejlődésének ez a legelső, ez a lé­nyegi feltétele. Ahogyan a városért össze­fogtunk és készek vagyunk úi tettekre, a közös célért, a szocialista építés soron kö­vetkező tennivalóiban is egységben, közerő­vel kell részt vennünk. A megye és Szolnok sok mindenben pél­dát mutatott, ez arra kötelezi, hogy dere­kasan helytálljon az országépítő munká­ban, hogy a XI. kongresszus határozatainak megvalósításában is az élen járjon: a poli­tikai munkában, a gazdaságban, a kultu­rális életben, az ideológiai küzdőtéren egy­aránt. Most hétköznapok következnek, de ko­rántsem kisebb. ' - entéktelenebb feladatok várnak ránk. T- -ok mércéje a XT. kong­resszus, amelynek határozatai a fejlett szo­cialista társadalom építésének sarkkövei. A kongresszusi célok valóra váltása né­pünk, valamennyiünk újabb, nagy vállal­kozása, újabb nagv teljesítménye lesz. F? boldogulásunk fő útvonato, e%?.~i a forrad' mi úton haladunk tovább: -'gyé­ben, Szolnokon. FÁBIÁN PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom