Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-28 / 201. szám
/ 1975. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szeptember 30-ra teljesítik a negyedik ötéves tervüket Tartalmasabb lett a pártélet H GANZYILL beszámolója a városi párt-vb-nek A Ganz Villamossági Művek Hegesztett Gépszerkezetek Gyárának pártvezetősége terjesztett többek között szóbeli jelentést tegnap délelőtt a szolnoki városi párt-végrehajtóbizottság elé. Tavaly augusztusban a párt végrehajtó bizottsága már tárgyalt az üzem párt- és gazdasági munkájáról, és határozatot hozott az akkori hiányosságok megszüntetésére. Most a testület tagjai e határozat végrehajtásáról számoltatták be az üzem pártvezetőségének titkárát, kommunista igazgatóját A szóbeli jelentésből egyértelműen kitűnt, hogy a gyárban végrehajtották a vb határozatát. Az üzem gazdasági munkája továbbra is egyenletesen fejlődött: az idén az első félévben mintegy 97 milliós termelési értéket értek el, tavaly összesen mintegy 175 millió forint értéket állítottak elő. Eredményesen teljesítették anyag- és energiatakarékossági tervüket is: az idei első félévre előirányzott 1,3 millió forint helyett csaknem 1,6 millió forint értéket takarítottak meg. Az országos szakmai bértáblázat bevezetése következtében a bérek is emelkedtek az üzemben: a munkások havonta átlag mintegy 300 forinttal visznek többet haza a fizetési borítékban, mint a múlt esztendőben. Vígh Sándor, az üzem igazgatója azonban azt is elmondta a vb-ülésen, hogy várhatóan meglehetősen nagy létszámgondjaik lesznek az elkövetkezendő években. A nagyvállalat ugyanis 1,2 milliárdos beruházást valósít meg szolnoki gyárában, de az ezt követő nagy termelési növekedéshez nincs elegendő munkás, és sajnos ipari tanulót is mindössze huszonnyolcat sikerült szerződtetniük az új oktatási évre. Éppen felét, mint amennyire szükségük lett volna. A gyár dolgozói most nagy feladatra vállalkoztak: szeptember 30-ra — nagyvállalati szinten is — szeretnék befejezni negyedik ötéves tervüket. A gazdasági tevékenységhez lassan felzárkózik a pártélet is a gyárban. Az egy évvel ezelőtti vb-hatá- rozat nyomán decentralizálták a pártszervezetet a gyárban, két alapszervezet jött létre és az üzemi pártvezetőség. Azóta hatékonyabb, tervszerűbb, tartalmasabb lett a GANZVILL- ben a pártélet, színvonalasabb a politikai munka. Ezt igazolja, hogy rendszeresen foglalkoznak a pártépítési feladatokkal, a pártoktatással. Továbbra is feladatuk azonban, hogy erősítsék a gyárban a pártellenőrzést, éljen a pártvezetőség beszámoltató jogkörével. Többet kell törődniük a kommunistáknak a fiatalok nevelésével is. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy a gyárban a fiataloknak csupán 28 százaléka legyen tagja a KISZ-nek. X. X. Egyébként hogy érzi magát? Munkások közölt Tiszafüreden Egyébként hogy érzi magát7 — mennyire nehéz a banálisnak tűnő kérdésre válaszolni, hiszen az ember közérzetét ezer meg egy dolog befolyásolja. A kérdésre a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében néhány munkás segítségével kerestük a feleletet. Hogyan érzik magukat itt ag yárban? Mitől jó vagy rossz a légkör?. — Aprő örömöktől vagy bosszúságoktól — mondja Kavisánszky Mária köszörűs. — Akar példát? Jó, hogy az ember megmondhatja a véleményét, rossz, hogy ha meg is hallgatják, nem mindig intézkednek. Kevesen vagyunk nők, a fürdőnk nincs rendesen elválasztva, bárki átjárhat, nem tudunk nyugodtan tisztálkodni. Szóltunk gondnoknak, művezetőnek, intézzék el, legalább függöny legyen. Végül az igazgatóhoz kellett fordulni, ő megígérte: meglesz. — Nem furcsa, hogy ilyen ügyekben is a gyáregységvezetőt kell megkeresni? — Megesik ez is — mondja Kalla István esztergályos — de ne higgye, hogy ez általános. Negyedévenként van termelési tanácskozás, olyankor. a hivatalos beszámoló után mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja. Választ, idejében :— Választ is kapnak? — Ha lehet, azonnal. Ha nem, akkor a következő tanácskozáson megemlítik. — Az sem ritka — teszi hozzá Tóth Miklós lakatos — hogy egyszerűen észrevesz- szük. ná ezt is elintézték. — Aki a javaslatot tette, bizonyára szívesen venné, ha idejében kapna választ? — Biztosan, de végül is az a fontos, hogy intézkednek. Többször mondtuk például: úgy kellene az épületet alakítani, az anyagmozgatást szervezni, hogy a targonca ne járjon keresztül a műhelyen, ne kelljen félreállni, ha terhet visz arrébb a daru, mert ez a munkát hátráltatja. Száz százalékos, hot'v úgy mondjam, v hivatalos választ még nem kaptunk erre. de úgy tudjuk, már megvannak a tervek. — Egyáltalán magáról a gyárról, a gondokról honnan értesülnek? — Van egyszer a termelési tanácskozás — veszi át a szót ismét Kalla István — ott mindig ismertetik, milyen eredményeket értünk el, mik a tervek. t — Abban persze sok a szám, nehéz átlátni. Az újságból, rádióból, televízióból az anyagyárról például többet tudunk meg — egészíti ki Tóth Miklós. — Azt, hogy néhány éve az MHD gazdasági problémákkal küszködött — mondja Kálmán Gyula esztergályos — szintén az újságból tudtuk. Szerencsére ezt mi itt nem éreztük. Szívesen veszik — Többet ér az — kapcsolódik a beszélgetésbe Balázs György lakatos —, hogy újabban az igazgatói tanácsülésen munkásküldöttek is részt vesznek ök aztán elmondják nekünk, amit ott hallottak.' Tőlük tudtuk meg például, hogy jövőre már itt is komplett darukat fogunk szerelni. Most ugyanis félkész állapotban szállítják el tőlünk az alkatrészeket. — Talán emiatt is, az emberek most már jobban elmondják a véleményüket — mondja Tóth Miklós —. közelebb került egymáshoz a munkás és a vezető. — Nyugodtan mondhatjuk — egészíti ki Kalla István — van beleszólása a munkásnak a dolgokba. Ügy érzem, a vezetők többsége szívesen veszi, sőt várja is a munkás véleményét. — Évekkel ezelőtt persze előfordult — folytatja Tóth Miklós —, hogy a „nagyszájú” esetleg kimaradt a következő fizetésemelésből. Nem gesztus — Mi védi most meg ettől a munkást? — Nézze, velem is előfordult, hogy tudtam, olyat mondok, ami egyik-másik főnöknek nem fog tetszeni. De én még nem éreztem, hogy ebből hátrányom lett volna. Hogy mi védi az embert? Ha egyáltalán védelemről kell beszélni: , elsősorban a munkája. Ha tisztességesen leteszem az asztalra. amit elvárnak, megmondhatom a véleményemet is. A másik, legalább ilyen fontos, nem hagyják ám az emberek egymást. Ha kell, kiállnak a problémákat feszegető mellett, persze csak ha igaza van. — Nem gesztus csupán, hogy az utóbbi időben az igazgatói tanácsülésen munkások is megjelentek? — kérdezem immár Fördős Józseftől, a gyáregység vezetőjétől. — Inkább útkeresésnek nevezném. Szeretnénk megtalálni azt a módszert, amely leginkább segít, hogy a munkás a gyár szinte minden gondját magáénak érezze. Persze most még az a két-két brigádvezető, akiket havonta meghívunk, megil- letődik, nem nagyon mer hozzászólni. Pláne ha bonyolult gazdasági, külkereskedelmi ügyekről van szó. Munkaügyi, bér, vagy szociális jellegű kérdésekhez annál inkább. Ha még van is mit javítani, egy dologra már biztos, hogy jó ez a módszer. Amit egy-egy tanácsülésen látnak, hallanak, elmondják a műhelyben, a munkás közvetlenebb információt kap, s végül: megszűnik az a misztikum, amely egy-egy vezetőtestület munkáját körüllengte. * * * A hajó- és darugyár tiszafüredi gyáregységében tehát elindult valami. Megjelentek a munkások képviselői az igazgatói tanácsüléseken is — egyelőre ugyan inkább csak vendégként, hiszen mindig más-más brgiádveze- tőt hívnak meg. Érdemes elgondolkodni, nem lenne-e jobb e képviselet hatásfoka, ha hosszabb időn keresztül ugyanazok a munkásküldöttek vehetnének részt az üléseken. Így nem csak az aktív beleszólást hátráltató fél- szegség kopna le róluk, hanem mód nyílna arra is, hogy folyamatosan megismerjék a gyár bonyolultabb gondjait is. Vitatható ugyanis egyes vezetők álláspontja, amely szerint bonyolultabb gazdasági, kereskedelmi kérdésekhez a munkás nem érthet, nem is szólhat bele. Ha vannak átfogó ismeretei, a műhelyben dolgozó is adhat olyan szempontokat, amelyek esetleg a vezetőnek nem jutottak eszébe. Nemcsak demokratikusabbá, de adott esetben teljesebbé is válhat egyes intézkedés, ez munkásnak, vezetőnek egyaránt érdeke, s azt is alapvetően befolyásolja: ki hogyan érzi magát a gyárban. Trömböczky Péter FeJSődésürBk @s fsicsslcBftesistiEk irta: Bálint József államtitkár, a Központi Statisztái Hivatal elnöke Az 1975. évi terv a termelési és felhasználási feladatokat a népgazdaság egyensúlyi helyzetének vizsgálatából kiindulva irányozta elő, és követelményként jelölte meg a termelés és az életszínvonal emelését a gazdaságos — a belföldön és külföldön keresett —, termékek termelésének fokozását, a gazdaságtalan termékek termelésének korlátozását, a hatékonyság növelését, a belső tartalékok feltárását. Ennek megfelelően a nemzeti jövedelemnek 1975-ben 5— 5,5 százalékkal kell emelkednie, és így az év folyamán megközelítőleg 400 milliárd forint új értéket kell létrehozni. I. A tervszerű fejlődéshez szükséges eszközök folyamatosan rendelkezésre álltak. Az év kezdetén a termelő állóeszközök (épületek, gépek, berendezések) értéke 1000—1100 milliárd forint, az anyagkészletek értéke, beleértve a befejezetlen és félkésztermékeket csaknem 200 milliárd forint volt. A társadalmilag szervezett munkában mintegy 5,1 millió dolgozó, a népesség 48,5 százaléka vesz részt, kiknek szakmai tapasztalata, szaktudása magasabb szinten áll, mint korábban. A foglalkoztatottak száma az adott népességösszetétel mellett 1975-ben nem változhat számottevően. Ez év kezdetén a munkaképes korú népesség száma valamivel kisebb volt, mint egy évvel azelőtt A foglalkoztatottság kismértékű növekedése az utóbbi években már kizárólag a nők fokozódó munkába állásából adódott, az aktív kereső férfiak száma csökkent Az eddigi adatok arra utalnak, hogy 1975-ben az ipari és építőipari létszám együttvéve lényegében nem változik, a mezőgazdasági dolgozók száma tovább csökken, a szolgáltatási ágazatokban a foglalkoztatottak száma pedig emelkedik. Az első félévben a termelés lényegében az előirányzottnak megfelelően az iparban 6,0 százalékkal, a kivitelező építőiparban pedig 7,0 százalékkal emelkedett. Jelentősen nőtt a mezőgazdasági termékek felvásárlása. Az ipari termelés ez évi növekedése elsősorban a hazai és a szocialista piacok igényeinek bővülésével függött össze, a fejlett tőkés piacokon értékesítési lehetőségeink kedvezőtlenebbé váltak, tőkés exporttervünk nem teljesült A beruházások és a szocialista viszonylati export növekedésének hatására legnagyobb mértékben a gépipar termelése nőtt. Folytatódott, ha nem is mindenütt a kívánt mértékben, a gyártmánycserélődés, azaz a korszerű, új termékek gyártás- bavétele és az elavult, gazdaságtalan termékek termelésének megszüntetése. A termék-szerkezet módosítás érdekében ebben az évben több nagy ipari objektum építését meggyorsították. Ipari anyagokból és termékekből a belföldi ellátás — néhány kivételtől eltekintve — kielégítő volt. Intézkedéseket dolgoztak ki az ener- g.a- és anyagtakarékosságra. Kedvező jelenség — és a takarékosabb anyaggazdálkodásra utal —, hogy a tőkés országokból származó anyag- import növekedési üteme az év folyamán mérséklődött. A legnagyobb felhasználók, az iparvállalatok, kisebb mértékben növelték villamosenergia-felhasználásukat, mint a korábbi években. A termelés növekedése az iparban teljes egészében a termelékenység emelkedéséből adódott Nemzetközi ösz- szehasonlításban azonban termelékenységi színvonalunk így sem kielégítő. Több or- ságban az ipar termelékenysége a magyar iparénak kb. kétszerese, két és félszerese. Az ipar műszaki színvonalának vizsgálata azt mutatja, hogy az alacsonyabb termelékenységi színvonal nem csak a technikai elmaradottságból, hanem más tényezőkből, a munkaidő és a kapacitások nem mindig és mindenütt megfelelő kihasználásából, a nem kielégítő munka- és üzemszervezésből adódik A magyar ipar termékei a műszaki színvonal tekintetében kevésbé maradnak el számos országtól, mint a termelékenység vonatkozásában. Kézenfekvő tehát, hogy a gazdaságosság, a versenyképesség fokozása társadalmi fontosságú ügyünk A mezőgazdaság termelése az utóbbi években folyamatosan emelkedett, és előreláthatóan ebben az évben is nő. Ezt azért helyénvaló hangsúlyozni, mert az időjárási körülmények ebben az időszakban gyakran voltak kedvezőtlenek. Nem kedvezett a talaj előkészítési és őszi vetésmunkáknak a múlt év végi rendívüli csapadékos időjárás. Azóta egyes területeket árvíz, belvíz borított el. A politikai céljainknak megfelelően az elmúlt években lényegében megoldódott az ország kenyér- és takarmánygabona ellátása. Az idei kenyérgabona-termés, bár a tavalyi és a tervezett szintet nem éri el, a hazai szükségletet fedezi. A cukorellátás biztosítása érdekében jelentősen növelték a cukorrépa vetésterületét. Az ipari növények, a kukorica, a burgonya, a zöldségek és a gyümölcsök hozamai általában kielégítőnek, illetve kedvezőnek ígérkezik. Az eredményekben szerepe van az agrotechnika fejlődésének, az iparszerű termelés, az ún. termelési rendszerek térhódításának, a mezőgazdasági dolgozók növekvő szakképzettségének. Fejlődik és korszerűsödik az állattenyésztés is, javult az állatállomány minőségi összetétele. A múlt évi visz- szaesés után — a Szovjetunió megrendelései jóvoltából — együttvéve nőtt a vágómarha és marhahús export. Év közepén a sertés- és a kocaállomány kisebb volt az egy évvel korábbinál, a nem kívánatos csökkenés megakadályozására intézkedések történtek. A belföldön felhasznált nemzeti jövedelemnek kb. háromnegyede fogyasztásra kerül. A lakosság fogyasztása az elmúlt években folyamatosan emelkedett, 1974-ben 7 százalékkal. A növekedés 1975-ben folytatódott. Nőttek, eddig a tervezettnél is nagyobb mértékben, a lakosság jövedelmei, a munkabérből, mezőgazdasági termelésből, társadalmi juttatásból származó pénzbevételek egyaránt. A társadalom-politikai célokkal összefüggésben legjelentősebben a pénzbeni társadalmi juttatás nőtt. A nagyobb jövedelem kielégítő áruellátás mellett nagyobb fogyasztást tesz lehetővé. A kiskereskedelmi forgalom az I. félévben folyó árakon számítva 11,4 százalékkal, az árszínvonal pedig 3,9 százalékkal emelkedett, így a vásárolt árumennyiség 7,2 százalékkal volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. 1974- ben a tőkés világpiacon az energiahordozók és a nyersanyagok árai jóval nagyobb mértékben emelkedtek, mint az ipari késztermékek és néhány kivételtől eltekintve a mezőgazdasági eredetű termékek árai. Az ilyen árváltozások, azokat az országokat, melyeknek importjában az energiahordozóknak és a nyersanyagoknak, exportjukban pedig az ipari késztermékeknek és a mezőgazdasági eredetű termékeknek van nagyobb súlya, kedvezőtlenül érinti. Magyarország, — természeti adottságai, gazdasági szerkezete miatt — közismerten ezek közé az országok közé tartozik, így nem mentesült és nem is mentesülhetett a kedveztőlen hatásoktól. 1974- ben a tőkés devizákban megvalósult behozatalunk árszínvonala mirttegy 40 százalékkal, kivitelünké ennél kevésbé: 19 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. A kiviteli és a behozatali árindex hányadosa (119/140 = 85), az ún. külkereskedelmi cserearány mutató azt fejezi ki, hogy 1974- ben ugyanazért az egységnyi importért 15 százalékkal többet kellett exportálnunk, mint 1973-ban. A forgalom adott mennyisége mellett belföldi árakon az importban hozzávetőlegesen 35 milliárd forint árveszteség, az exportban mintegy 15 milliárd forint árnyereség, egyenlegében kb. 20 milliárd forint árveszteség keletkezett. 1975- ben, az eddig rendelkezésre álló adatok Szerint folytatódott a behozatali áraknak a kiviteli árakat, meghaladó emelkedése, de az 1974. évinél jóval kisebb mértékben. Előzetes számítások szerint a cserearány-romlás 5—10 százaléknyira becsülhető. Külkereskedelmi forgalmunk nagyobb részét a szocialista országokkal rubelben- bonyolítjuk le. A rubelárak az elmúlt években, így 1974-ben is lényegében változatlanok voltak, ezért a cserearány is állandó volt. A tartás világpiaci árváltozások bizonyos idő elteltével . £ rubel árakat is érintik, így 1975-től a rubelforgalomban is cserearányromlással kell számolnunk. E cserearány-romlása azonban lényegesen kisebb lesz, mint a tőkés devizák esetében volt. Az első félévi fejlődésünk töretlen, tervünk reális. Az év hátralévő részében az erőket a népgazdasági tervben, a párt- és kormányhatározatokban megjelölt feladatok következetes végrehajtására kell összpontosítani.
