Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-16 / 192. szám

1975. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A középszerűség értéke és veszélye AZ ÉRTELMEZŐ szótár az Igénytelenséggel társítja a középszerűt, aligha véletle­nül. Hiszen tudatunkban is e módon kapcsolódik a két fo­galom, ami középszerű, az átlagos, szürke, mérsékelt színvonalú. Csakhogy példá­ul a termelésben nem lehet mindenki, mindenben kivá­ló, élen álló, ahogy azokat sem szabad leszólni, akiknek nem sikerült az átlagnál többet elérniük. Vannak te­hát a tisztes középszer szín­vonalán élő, tevékenykedő termelői közösségek, s félre­érti a fejlődés követelményét az, aki úgy hiszi: ezeknek is az élre kell törniük Nagy értékek termelődnek o'.ahol „csak” a középsze­rűig jutottak el, s ezek az értékek nélkülözhetetlenek a társadalom számára, hiszen az például iparunk termelé­sének mintegy háromnegye­dét a hazai piac veszi át. Nem az a probléma, hogy miért ott tartanak ezek a vállalatok, ahol tartanak, ha­nem az, folyamatos-e, léte­zik-e egyáltalán önértékelé­sük? Az önértékelés a lehet­séges és a ténylegesen elért összevetése, a követelmé­nyek és a teljesítmények arányosságának mérlegelése. Ezekben a hónapokban — elsősorban külkereskedelmi hatásokra — megnőtt az ér- tetlenkedők, a tények előtt tanácstalanul állók tábora, s ez azt mutatja, hogy baj van az önismerettel, s még na­gyobb az önértékeléssel. Túl­ságosan, az eiviselhetőnél jobban felduzzadt azoknak a cégeknek a csoportja, ame­lyek örültek, hogy rájuk Tegnap délután Szolnokon, a városi tanács dísztermében jubileumi és alkotmányün­nepi megemlékezést tartottak a városi tanács dolgozóinak részvételével. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke 'és Sándor Lász­ló, a városi pártbizottság első titkára is. A megnyitó beszédet Kukri Béla, a szolnoki Városi Ta­nács elnöke tartotta, melyben megemlékezett az alkotmány ünnepéről, majd miniszteri kitüntetéseket és dicsérő ok­leveleket adtak át a kiemel­kedő munkát végző dolgozók­nak Ezt követően dr. Hege­dűs Lajos hozzászólásában gratulált a kitüntetéshez, és köszönetét mondott a város­ban végzett jubileumi szerve­ző munkáért, méltatta a ren­dezvénysorozat jelentőségét. Ezután Sándor László, a vá­rosi pártbizottság első titkára emelkedett szólásra, és töb­bek közt arról szólt elismerő­en, hogy a városi párt-végre­hajtóbizottság határozatainak megvalósításához az appará­tus dolgozói jó munkával já­rultak hozzá. A húsipar évek .óta kielé­gíti a lakosság igényeit, ele­get tesz a fokozódó belföldi megrendeléseknek. Az egy főre jutó húsfogyasztás 1970- bén 57 kiló volt. 1974-ben meghaladta a 69 kilogram­mot. Idén a hús- és húské­szítmény forgalma tovább növekszik, a terv szerint 3,8 százalékkal haladja meg az elmúlt évit. Az Állatforgal­mi és Húsipari Tröszt meg­állapítása szerint a választék is kedvezően alakult. „nem figyel senki”. Ügy hit­ték, elbíbelődnek ők csend­ben, komótosan termelési feladataikkal, a nyereség nem nagy, de van, jut bér- fejlesztésre is, néhány új gép megvásárlására is, mi kellene - más? Jogos, ha éles választóvo­nalat húzunk az ilyen maga­tartást tanúsító vállalatok, s azok közé, amelyek kemény munkával őrizték a közép- szerűség értékeit, fölfogták a friss jelzéseket, igazodtak azokhoz, nem igyekeztek át­lépni lehetőségeik határát, de el sem maradtak a kínál­kozó alkalmak hasznosításá­val. DOLGOZTAK, megtettek annyit, amennyire körülmé­nyeikből, lehetőségeikből fu­totta. Amit elértek, azt an­nak köszönhették, hogy na­pokra sem szünetelt az ön­vizsgálat, felölelte az anyag- előkészítő műhelyben bekö­vetkezett zavarokat éppúgy, mint a festődéi árukibocsá­tás akadozását, a kereske­delmi osztály bátortalansá­gát. Mivel mindezekkel szembenéztek, az önismeret olyan fokára jutottak el, amelyen világosan elválik egymástól az, amit vállalhat­nak, s amire nem képesek. Az önismeret így forr össze az önértékeléssel, így készíti fel a közösséget a megnőtt feladatokra, s a váratlan ha­tások kivédésére. Érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet a Pénzügy­minisztérium bevételi fő- igazgatóságának összegezése a vállalatok tavalyi mérleg- beszámolóiról. Megállapítot­Az apparátus ünnepi ülése után az egészségügyi dolgo­zók emlékeztek meg az alkot­mány törvénybeiktatásának évfordulójáról, amelyen ugyancsak többen kaptak munkájukért elismerést. A tegnapi ünnepségen a kö­vetkező dolgozók kaptak ki­tüntetést: Mészáros Istvánná az Országos Tervhivatal Ki­váló Dolgozója, Magossányi József, az Országos Vízügyi Hivatal Kiváló Dolgozója, Bertalan Imréné a Tesneve- lés és Sport Kiváló Dolgozója, Varga Katalin a Pénzügy Ki­váló Dolgozója, Stefanik Lász­ióné a'KPM Kiváló Dolgozó­ja, kitüntetést Káplár József a Szocialista Kúltúráért ki­tüntető jelvényt vette át. Az Egészségügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést kapta dr. Hajdú Imre, Karácsony Jó- zsefné, dr. Galsi Mária, dr. Técsi Margit, Ézsiás Kálmán­ná, Máthé József né, Borsodi Jánosné, Mészáros József né. Rajtuk kívül a két ünnep­ségen tizenkilencen kaptak miniszteri dicséretet, tizenhe­ten pedig a megyei .tanács el­nökének dicsérő oklevelét. A viszonylag nagyarányú beruházások nélkül nem győzték volna a növekvő mezőgazdasági üzemi állat- szállítmányok fogadását. A tervidőszak utolsó évében, 1975-ben az ipari kapacitás 6,5 millió sertés levágását és feldolgozását teszi lehetővé, és időközben sor kerülhetett a gyármányszerkezet „fino­mítására” is. Megkezdték a hazai ízlésnek megfelelő újabb termékek nagyüzemi gyártását ták, hogy az eredményrom­lással évet záró cégek tete­mes részénél az okok jórészt az erejüket meghaladó vál­lalkozásokban, az értékesíté­si lehetőségek hibás felmé­résében, téves fejlesztési el­képzelések végrehajtásában lelhetők. Azokban a mozza­natokban tehát, amiket az önismeret hiányának nevez­hetünk. Az ilyen, sanyarú sorsra szorult vállalatok megfeled­keztek arról, hogy a közép- szerűség kategóriájában is érvényesek a mozgás törvé­nyei, azaz nem lehet állni, helyben topogni, mert aki ezt teszi, az óhatatlanul le­marad — a középszerűek­től! —, a sereghajtók közé csúszik. LEHET, úgy tűnik: végül is a vállalat dolga, belügye, milyen hellyel éri lse, igyek- szik-e az élcsoportba, vagy belenyugszik a középszerbe. Egy alapvető tényről azon­ban nem szabad elfeledkez­ni. Arról, hogy a vállalatok a társadalmi tulajdon meg­határozott részét birtokolják, a társadalom eszközeinek, erőforrásainak bizonyos há­nyadával sáfárkodnak! Nem cselekedhetnek tehát kedvük, tetszésük szerint, hanem kö­telességüket minél jobban teljesíteniük kell. S e köte­lesség nem az, hogy min­denki, minden áron igyekez­zék az élcsoportba, hanem hogy szilárdítsa, ha lehet, gyarapítsa a középszer ér­tékeit, ismerje fel, kerülje ki veszélyeit M. O. Kisújszállási MEZŐGÉP Ikarus autóbuszokhoz stabilizátorok A hordó és kerítés gyártá­sán kívül, beteg állatok szál­lítására alkalmas járművek előállításával is foglalkozik a törökszentmiklósi MEZŐ­GÉP vállalat kisújszállási gyáregysége. Emellett bekap­csolódott az országos jelen­tőségű járműprogramba, és az Ikarusnak autóbusz-sta- bilizátorokat gyárt. Időarányos félévi árbevé­telüket 111,6 százalékra tel­jesítették, mely 52 millió 834 ezer forintnak felel meg. Csak hordót és kerítést mintegy 34 millió forint ér­tékben állítottak elő. 1974-hez viszonyítva az idei első félévben jóval több a termelési értékük. Sikerei­ket nem a munkáslétszám növelésével, hanem tökélete­sebb munkaszervezéssel és új technológiák bevezetésé­vel érték el. Fejlesztették hegesztési technikájukat, melyre több mint 279 ezer forintot költöttek. Nagy tel­jesítményű daraboló fúró­gépek vásárlásával biztosí­tották a gazdaságosabb ter­melést. A termelést hátráltató, kö­rülményes anyagmozgatást egy nagyteljesítményű tar­gonca üzembe állításával korszerűsítették. A reális ter­vezés az átgondolt, időben megkötött szerződések szol­gálnak alapul ahhoz, hogy a tavalyi 88 milliós árbevétel­lel szemben, az idén 100 millió forintot érjenek el. Ez egyébként idei tervük 6 mil­lió forintos túlteljesítését jelentené. Ha a vállalat jól gazdálkodik, a fizetési szala­gon is meglátszik. Az egy főre eső évi átlagjövedelem az 1974. évi 28 ezer 163 fo­rinttal szemben az idén 29 ezer 800 forint lesz. T. L alkotmány iinnnepi megemlékezés Szolnokon Miniszteri kitüntetéseket adtak át Húsipari mérleg REKONSTRUKCIÓ 12 MILLIÓÉRT Egy évvel ezelőtt még ja­vában költözködtek a Tisza Cipőgyár debreceni gyár­egységének dolgozók Az elavult, évszázados Hétvezér utcai épület után egy minden ízében új, kor­szerű telephely várta nyolc­száz dolgozóját. A teljes technikai rekonstrukció 12 millió forintba került. Az egészséges műhelycsarnokok, a jól felszerelt szociális épület mellett két új Vari­on rendszerű szalagot, sok új gépet is kapott a gyár­egység. Azóta csaknem duplájára emelkedett a termelés, na­pi 5—5 400 pár lábbeli ke­rül le a tüzödei és az alja­köri sorokról. A gyáregységben főleg ra­gasztott női, férfi és gyer­mek utcai cipőt gyártanak. A debreceni cipőgyáriak is részesei a szocialista mun­kaversenynek, jelenleg har­minc szocialista kollektívá­juk van. Szakmunkásképzés is fo­lyik a modern telephelyen. Évenként 90 új szakmunkás veheti át bizonyítványát a sikeres vizsgák után. T. SZE. fotó: Nagy Zsolt Domina fára foglaló, a nagy rekonstrukció egyik új gépe. Deák Ferenc a talpragasztáshoz készíti elő a fel­sőrészt Fotocc!'" ' "énysorompós szabászgép a csákozó műh ybcn, a KAEV konstruk­ciója Kocsis Julianna, Tóth Valéria és Jusz­tin Veronika Martfűn végzett Munkások az igazgatói tanácsban Százszemályes munkásszálló épül Szolnokon (Tudósítónktól) A Békés, Csongrád és Szol­nok megyékben tevékenykedő Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat szocialista brigádjának vezetői Szegeden tartották meg legutóbbi ta­nácskozásukat. Vitaindító elő­adásában Sípos Mihály, a vál­lalat igazgatója egyebek kö­zött elmondta, hogy az üzemi demokrácia kibontakoztatása érdekében új fórumot hoznak létre. Nyomban meg is kérte a szocialista brigádok vezető­it, válasszanak maguk közül tizenkét dolgozót, akiket a jövőben meghívnak az igaz­gatói tanács üléseire. Megismerkedhettek a bri­gádvezetők vállalatuk követ- kezó ötéves tervidőszakra vo­natkozó szociálpolitikai irány­elveivel is, amelyek alapján intézkedési terveket és prog­ramokat dolgoznak ki a kö­zeljövőben. Legfontosabb fe­ladat a dolgozók — főként a nők — helyzetének javítása, az ifjúsági törvényben meg­határozott feladatok végrehaj­tása, a szakmai képzés szín­vonalának emelése, valamint a munkavédelem és -körül­mények javítása. Tervezik még egyebek között az üzemi étkeztetés feltételeinek, s a koszt minőségének javítását, a munkásszállítás korszerű­sítését, a dolgozók lakásépí­tésének támogatását. Legin­kább a fizikai munkásokat, a nagycsaládosokat, a fiatal há­zasokat és a sorkatonai szol­gálatból leszerelő dolgozókat részesítik előnyben. Szolno­kon száz-, az Újszegeden lé­tesülő üdülő- és strandövezet­ben pedig termálvízzel ellá­tott, 200 személyes munkás­szállót építenek. Hévízi üdü­lőjüket átalakítják mégpedig úgy, hogy egész évben fogad­hasson pihenni, gyógyulni vá­gyókat. Az elmondottakhoz sok bri­gádvezető fűzte hozzá véle­ményét. Legtöbben a munkás­kezek hiányáról, a szakem­berutánpótlás gondjairól és a munkahelyi hangulatról be­széltek. A vállalat igazgatója megkérte az illetékes üzem- igazgatóságok, főüzemek veze- t őit a panaszok értékelésére s arra, hogy tíz napon belül mindenki kapjon megnyugta­tó választ. Végül titkos szava­zással megválasztották azt a tizenkét brigádvezetőt, akik a jövőben a munkásokat kép­viselik az igazgatói tanács ülésein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom