Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-16 / 192. szám
IX SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus 16. Egyszerű, ötletes A törökszentmiklósi Ruhaipari Szövetkezet mutatta be a jubileumi kiállításon, Szolnokon a képen látható szép modellt. Kártolt szövetből készült, enyhén karcsúsított ruha, nagy gallérral, bővülő újjal. Jól díszít a horgolt virág rátét, ízlés szerint otthon is, bárki elkészítheti, ráöltögetheti a minta nélküli ruhára. Megunt, sokat hordott ruhákat is felfrissíthetünk ezzel az egyszerű módszerrel. — uzs — Lakás - Otthon — Környezet Hit tegyünk a falra? Őszintén szólva gyanús nekem a kérdés: „Mit tegyünk a falra?” Mintha ez a mondat azt feltételezné ugyanis, hogy ama bizonyos fal valami önállóan létező, amelyet az összefüggésektől kiszakítva díszíthetünk. Mintha valamiféle falról volna szó. Csahogy: amíg a fal szerkezetileg teljesen egyértelmű, addig esztétikailag már korántsem az, hanem kétértelmű, sőt többértelmű csalfa jószág. Önöket persze bármiféle falnak csakis a belső oldala érdekli, az amelyik a szoba felé fordul. De' nemcsak fordul, hogy idegenül nézze a belső teret, hanem egyúttal része is annak a belső térnek, — legalább is lakberendezési értelemben. A falat tehát nem tekinthetjük különállónak, és díszítését sem oldhatjuk meg úgy, hogy ne vegyünk tudomást a fal előtt a szoba belsejében álldogáló tárgyakról, bútoroktól, vagy akár figyelmen kívül hagynánk a szabad falfelület mellett, éppen a fal nyílását takaró kárpitokat. Ebből az is következik, hogy mindaz, ami a falra kerül, része annak a nagy együttesnek, amely a szoba berendezését alkotja. Mielőtt azonban válaszolnánk a kérdésre, szükséges talán, hogy — amúgy általánosságban — magáról a szobáról beszéljünk. A szobát, berendezését mindenekelőtt rendeltetése szabja meg: hálószobáról, nappaliról, netán dolgozó szobáról van-e szó. Ezenkívül még másvalami is — a mi szempontunkból fontosabb — meghatározza a szoba karakterét, sajátos jellemvonását. Mégpedig — a gazdája. Tévedés lenne azt. hinni, hogy csak a ruhát hordja a testén az ember. Nem, az egész szobaberendezést, annak légkörét, a szoba belső terét is úgy viseli, mint egy ruhát; érezheti benne magát feszesen, kényelmetlenül, vagy oly komótosan, mint egy jól szabott, éppen a testére illő ruhában. A bútorok mindenek előtt a tömegükkel hatnak, azok aránya, elhelyezésmódja adja meg a szobatérszerkezetét. De hatnak a vonalakkal is, a székek háttámlájának karcsú lendületével, a karfák borulásával, vagy egy svéd- rendszerű szekrényfal vízszintes és függőleges vonalainak kiegyensúlyozott harmóniájával. De a bútorokon van kárpit, s a fabútorok is különböző színűek — furnérosak, vagy festettek —, s ezek a színek, a tömegekkel és a vonalakkal együtt alkotják azt a kompozíciót, amely a szoba sajátja lesz. De térjünk vissza a gazdához. Hiba lenne valamilyen „áruházi szemléletből” kiindulnunk, s azt feltételeznünk, hogy mindenki ugyanazzal a bútorzattal rendezkedik be, mint amit az áruházak kínálnak. Nem a bútorkínálat szabja meg egyedül a használó ízlését. Belejátszhatnak az ősök. az a szemlélet, amely már a gyermekkorban megragadta, vagy taszította a későbbi felnőttet, belejátszanak az emlékek, nem utolsósorban az emléktárgyak, azok, amelyeket a szülők, nagyszülők örökítettek ránk, de azok is, amelyeket mi magunk gyűjtöttünk össze. Mindezeknek az emlékeknek hangulati értéke van, olyan azonban, amely kizárólag a tulajdonos számára jelent valamit, de amelyet általános esztétikai értelemben még sem tudunk elég szépnek nevezni. Itt kezdődik a konfliktus. A szobabelső ugyanis ilyen szubjektív, meg objektív tárgyak gyű i temen ve. Most már nézzük a falat. Lehetőleg ne tegyünk rá semmi olvat, amihez csakis a használójának van, lehet szubjektív köze. Hiszen — Három esztendő otthon A gyermekgondozási segélyen levő kismamák között sokan előbb-utóbb úgy érzik: valami hiányzik az életükből, valamivel rövidebbek . lettek a hétköznapok. és semmi sem különbözteti meg az ünnepektől. Azt valamennyien tudják, hogy a gyerekkel eltöltött három esztendő felbecsülhetetlen érték — a gyereknek. Túl a kicsi fizikai szükségleteiről való gondoskodáson — az első éveknek, a semmi mással fel nem cserélhető anya—gyerek kapcsolatnak sajátos törvényei vannak. A csecsemő, a kisgyermek számára az édesanya jelenti — ez esetben az egyetlen — később a legfontosabb kapcsolatot a világgal. S hogy felnőtt életében miként szervezi meg társas kapcsolatait, mi módon alakulnak érzelmei, kötődései — mindig is befolyásolja majd, hogy milyen viszonyban volt az édesanyjával. Mindehhez az alapot jelenti ez a három esztendő. De sok kismama nem gondol rá. hogy ez alatt az idő alatt valami mást is „fel lehet építeni”. Például befejezni a félbehagyott tanfolyamot, vagy iskolát, szakképesítést szerezni. Esetleg még magasabb végzettséget is; Vagy egyszerűen csak elolvasni azokat a könyveket — szakirodalmat, szépirodalmat — amelyekre a családalapítás, a gyermekvárás izgalmai között nem maradt idő. És nagyon-nagyon fontos, hogy ne szakadjon meg az a kapcsolat, amely a kismamát a szülés előtt a munkahelyhez. s így a közélethez kötötte. Itt persze a másik félnek is „lépnie kell’. Egyre- másra hallani arról, hogy vállalatok, hivatalok, gyárak, vagy a hozzájuk tartozó klubok, művelődési intézmények lehetőséget teremtenek a kismamáknak a tanulásra, az ismeretszerzésre. Egyre többen élnek e lehetőséggel, másokban talán feltámadt már az igény, csak éppen nem tudják azt a heti néhány órát kiszakítani a házimunkával terhes hétköznapokból. „Fáradt vagyok” — mondják az anyukák. „A férjem annyit sem segít, mint régebben. mint mondottuk — a szoba kompozíció, olyan esztétikai egység, amelynek nemcsak a használója, de a látogatója számára is lehet mondanivalója. Próbáljuk meg a szépérzék szempontjából „objek- tívan” válogatni, s azt, ami a falra kerül, úgy válogassuk ki, hogy a szoba valamennyi tárgyával összefüggő egységet alkothasson. Persze lehet, hogy a szoba falára semmi sem kívánkozik, a bútorok és a kárpitok önmagukban is be tudják tölteni esztétikai hivatásukat, 6 minden a falra aggatott kiegészítés hívatlan vendég lenne csupán. Lehet azonban, hogy a bútorok tömege között olyan szabad falfelületek maradnak, amelyek valamilyen kiegészítő dísz nélkül üresen tátongnának. Ide már kívánkozhat akár szőnyeg, akár kép, akár plasztika, akár valami más. Egyéni ízlésekbe nem lehet beleszólni. Any- nyit azonban tanácsolok, amennyiben a bútorzat és annak kárpitozása, meg a kiegészítő függönyök túlságosan színesek, — úgy ne tegyünk képet a falra. Jobb célt szolgál helyette az egyszínű szobrászati munka. Vagy valamilyen kerámia. Természetesen lehet a helyzet fordított: a bútorok és kárpitok színének egyhangúságát kell ellenpontoznunk színes képpel, vagy tarka szőttessel. Végül is nem adhatunk mindenki számára egyformán megfogadható ötleteket, legfeljebb hozzávetőleges tanácsokkal szolgálhattunk. De, akkor, amikor a lakás berendezőinek válláról nem tudtuk levenni a terhet, ugyanakkor örömétől sem fosztottuk meg. Attól az örömtől, hogy maga keresse ki magának az üzletből, vagy a családi „kincstárból” a legmegfelelőbbet, s maga keresse meg a bútorok együttesén belül a falon annak a helyét. Bojár Iván Ügy is itthon vagy, azt mond- ja”. Hát igen, a szemléleten is változtatni kell. Azon a sajátos ,,férfi-logika” diktálta állásponton, hogy aki ,,csak” otthon van, az „nem dolgozik”. Mert, hogy a gyerek, vagy a gyerekek ellátása, gondozása, a lakás rend- bentartása, ráadásul a bevásárlás, a főzés — ne folytassuk, hogy mennyire sokrétű tevékenységre kötelezett (kárhoztatott?!) a háziasszony — mennyire fárasztó, azon vitatkozni sem szabad. Csak segíteni. De ennek törvénynek kellene lennie! Sokszor a kismama egyszerűen nem tudja beosztni az idejét, s az erejét sem. Pedig, amikor dolgozott, akkor is várt rá a takarítás, mindennap a vacsora- főzés, s jutott ideje szórakozásra is. Általában több, mint az otthon töltött évek során. Minden munkának megvan a maga kialakult, megszokott ritmusa. Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy. Ez a folyamatos ismétlődés megszokássá válik, az idegrendszer, a fizikum alkalmazkodik hozzá, ha tartjuk ezt az életrendet, pontosan beilleszthetjük a tervezett tevékenységet. Amikor a kismama otthon marad a babával, a kialakult ritmus — nem szűnik meg — de átalakul. Arra kell törekedni tehát, hogy úgy formáljuk újjá, hogy ismétlődései, megszokásai ne töltsék meg az egész napot. Maradjon néhány óra legalább. S hogy ezt a „teremtett” időt, hogy tölti meg tartalommal a kismama, az már az igényeitől függ. Lehetőséget — hogy ez a három esztendő a gyerek gyarapodása mellett személyisége gazdagodását is hozza — mindig talál. / P. V. Július, augusztus, a két legmelegebb hónap. Ilyenkor mindenki a vízpartra igyekszik. A sátrak gombamódra szaporodnak a Balaton partján, ä folyók men-t tén. A hűs habók nemcsak felfrissülést jelentenek, hanem a sokféle játék lehetőségével jó szórakozást, pihenést is. A víz jóbarátunk, nem kell félnünk tőle, különösen nem, ha azért az óvatosságról serii feledkezünk meg. Sokan vannak még akik nem tudnak úszni, félnek a víztől. Elsősorban nekik szól e néhány jó tanács, de az úszni tudóknak is kellemes időtöltés lehet. Talicskázás közben megszokj átok a vizet. Ezt mindig sekély, legfeljebb lábszárig érő vízben játszották! Egyik gyerek legyen a talicska, ő leteszi a kezét, társa pedig a bokájánál megfogja a lábát és tolja. De ne siessetek túlságosan! F alujárókról beszélve aligha a kozmetikus az, akire elsősorban gondolunk. Talán azért, mert az arcápolás mestere, még mindig úgy él a köztudatban, mint a város kozmetikai szalonjainak fehérköpenyes „varázslója”, aki titokzatos szereit keverve a női szépség ápolója. Pedig vannak a kozmetikusok között is, akik felHová menjünk kirándulni? Gárdony, Agárd Ez a két kirándulóhely a Velencei-tó leglátogatottabb pontja. Gárdony régi település, már az Árpádkori oklevelekben is említik. Régi, középkori vagy akár csak barokkori épületeket, műemlékeket hiába is keresnénk azonban a községben. Agárd ugyanis csak az 1930-as években kezdett fejlődni. Azóta épültek az üdülőtelepek, vikendhá- zak, vendéglők stb. Sokak szerint a tónak ez a része éppen olyan, mint a Balaton partja. A kulturtörténelmi emléket kedvelő tűristák gyakran meglátogatják a közeli Agárdpusztán Gárdonyi Gézának, a századforduló nagynevű írójának szülőházát. Ennek a háznak a szobáiban egy évtizeddel ezelőtt a székesfehérvári István király Múzeum emlékgyűjteményt alakított ki. Sok jellegzetes, az író életét bemutató, munkásságát érzékeltető emléket helyeztek el az épület szobáiban. A község szobrot is emeltetett nagy fia emlékére, amelyet a 70-es út menti gondozott kis parkban láthatunk. A község strandja korszerű, szép, hallatlan nagy előnye, hogy 300 méterig sekély víz van. Így a parton gyermekekkel is nyugodtan lehet fürödni. Külön érdekessége a két fürdőhelynek, hogy a főváros és Székesfehérvár egyaránt közel esik ide. így sokan egész nyáron innen járnak munkába azok, akiknek itt üdülőházuk van. Agárd közigazgatásilag Gárdonyhoz tartozik. Ez a rész is szép nyaralóhellyé alakult az utóbbi években. Innen nagyon emélkezetes kirándulásokat is tehetünk, elsősorban vízi úton. A nagy kiterjedésű nádasok hangulatosak, festői szépségűek. Mindig akad olyan madár, amilyet csak itt láthat az ember. Az agárdi vitorlás szövetségtől vitorlást is bérelhetünk. Ugyanitt megtekinthetjük azt a hajóműhelyt is, ahol műanyag hajókat, vitorlásokat készítenek. A vízi és szárazföldi kirándulásokra egyaránt alkalmas üdülőhely tehát mindenkinek egyaránt kellemes, szép nyaralást, szórakozást nyújthat — B — A búvárharangot derékig érő vízben csináljátok. Ez a játék a víziszony leküzdésében lesz a segítségetekre. Vegyetek mély lélegzetet és .húzzátok fel bal térdeteket, fegjátok meg a kezetekkel. Feküdjetek a vízre, miközben a másik térdeteket is felhúzzátok és azt is megfogjátok. Ne féljetek, nem süllyedhettek el, mert a levegő fenntart benneteket. A halacskát legalább hárman játszhatják. A játékosok megfogják egymás kezét és kört alakítanak. Anélkül, hogy elengednétek egymás kezét, az egyik felugrik és hanyatt fekszik a vizen. Társai pedig erős húzással átsegítik karjaik felett. A gumimatrac nem vízijármű! A nap hevétől váratlanul kilyukadhat, vagy meglazulhat benne a dugó és akkor hirtelen süllyed le utasával együtt! Ezt ne feledjétek el. Az úszóövet úgy használjátok, hogy a test súlypontja a középe föle kerüljön, így az erős hullámzás se borítja fel. Akik jól tudnak evezni, rendszerint csónaktúrára mennek. Igen élvezetes a közbeiktatott gyaloglás, a portya is. Kikötés után szárazra tesszük a csónakot, felverjük a sátrunkat és csak ez után indulunk el. Az evezősnek soha se szabad megfeledkeznie a következőkről: A part menti kikötésnél legyen óvatos a sekély víz miatt. Orral ne fussunk ki a partra! Rek- kenő hőségben csak kora reggel, vagy késő délután szálljunk vizűre. Vízre soha ne menjetek egyedül! Ne féljetek tőle, de az esztelen játéknak ott sincs helye! Sz. T. Falujáró kozmetikus csapnak falujárónak. A hét egy-két napján szépítőszerekkel rakják tele táskájukat, szemrevételezik műszereiket, azután elindulnak a járás va- lamelyik távoli csücskébe, egy-egy kis vagy nagy községbe, ahol a tsz-ben, ksz-ben, a tanácsnál vagy a gyárban dolgozó lányok, asszonyok várják. Fábián Erzsébet kozmetikus a jászberényi Műszeripari Szövetkezet szolgáltatóházában van az állandó munkahelye. A hét négy napján ott, a többi napokon egy-egy szomszédos községben szépíti a női arcokat. — Nem tudnám megmondani, hogy Jászboldogházán vagy Jászkiséren azért járnak-e a nők a kozmetikushoz, mert van ilyen, vagy azért hoztuk létre a kozmetikai részleget, mert az ott lakók igényelték. Igaz, ez nem is fontos. Ami lényeges, hogy mind több azoknak a községeknek a száma, amelyekben már természetesnek tartják, hogy a tsz-ben dolgozó fiatal lánynak kozmetikus ápolja az arcát. Elhiszik, hogy a kozmetika nem fényűzés, hanem a korszerű testápolás eszköze. — Véleményem szerint a kozmetika is egyik mutatója annak, hogyan mosódnak el a különbségek falu és város között. Már nem tudnám megmondani a vendégről, aki beül a székembe — ha nem ismerném személyesen — hogy baromfidolgozp-e a tsz-ben, vagy könyvelő a tanácsnál,- egyformán csinosak, ápoltak, szépen, ízlésesen öltözködnek, és amíg masszírozom arcukat, olyan szakértelemmel beszélnek a hidratáló krémek, az ampullás vitaminok, a méh- pempők, a búzazsír, a kukori- cacsíra-olaj tulajdonságairól, az uborkaápolás előnyeiről mintha fél életüket divatos, kozmetikai szalonokban töltötték volna. A beszélgetés során kiderül az is, mennyire nincs igazuk azoknak, akik kimondják: hogy egyes szolgáltatásokra faluban nincs szükség, ugyanis nem létezik külön városi vagy falusi szolgáltatás. A „pendliző” szépségápoló, bebizonyította hogy az emberek igényeihez, szükségleteihez igazodó szolgáltatásoknak mindenütt — a városban és a faluban egyaránt — van létjogosultságuk. Játékok vízen - vízparton
