Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

% 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus I. Folytatta munkáját Helsinkiben az EBK zárészakasza Ez a tanácskozás történelmünk áj, fontos lapját írja népnek és kormánynak, személy szerint Urho Kek- konen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájá­nak nagyszerű megszervezé­séért, a rendkívüli szívélyes­ségért és vendégszeretetért. Leonyid Brezsnyevet kö­vetően Liam Crosgave mi­niszterelnök, az Ír Köztár­saság küldöttségének veze­tője emelkedett szólásra. Ezt követően Makariosz ér­sek ciprusi elnök szólalt fel. A ciprusi államfő után Ká­dár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar kül­döttség vezetője emelkedett szólásra. let létrejöttéért. Képviselő­ink mindvégig részt vettek az előkészítő munkálatok­ban és a jelen értekezlet elé aláírásra beterjesztett ok­mány kidolgozásában. A Magyar Népköztársaság azt vallja, hogy mindent meg kell tenni a fegyveres összeütközésekkel fenyegető kérdések békés megoldása, a háború, egy új világháború lehetőségének kiküszöbölése érdekében. ■ Kormányunk úgy véli, to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni az általános leszerelés előmozdítására. Támogatunk minden komoly leszerelési törekvést, így támogatjuk a Szovjetunió javaslatát lesze­relési világkonferencia össze­hívására. Üdvözöljük, és a nemzet­közi enyhülés szempontjából meghatározónak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsola­tainak javulását, megállapo­dásukat és további tárgyalá­saikat a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Minden józanul gondolko­dó ember látja, hogy az em­beriség fejlődésének jelen szakaszában a vijágháború elkerülésének nincs más reá­(Folytatás az 1. oldalról.) józanul értékeli az európai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamiká­ját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utób­bi években mindinkább meg­határozzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tartal­mával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a leg­időszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különbö­ző területeken való együtt­működést. tik ki. Ez is minőségileg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdításában. A Szovjetunió következe­tes híve annak, hogy a ta­nácskozást követően a kato­nai enyhülés tovább fejlőd­jék. Az egyik elsőrendű fel­adat ezen a téren: megtalál­ni a lehetőséget a közép­európai haderőcsökkentésre úgy, hogy az senkinek se csorbítsa a biztonságát.' Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért meg­állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részvevő államok legfőbb ve­zetői erősítik meg aláírá­sukkal. A közös és legfonto­sabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megállapodásoknak. Ha itt kompromisszumok­ról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompro­misszumok, olyanok, ame­lyek a béke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiában és a tárkadalmi rendszerekben tapasztalható» különbségeket. Pontosabban, a résztvevő államok közös politikai akarata jut kifeje­zésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos kö­vetkeztetések adódnak a jö­vőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a záródoku­mentumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan kuipoh Il­kái jellegű megfontolásokra támaszkodva megkísérelje előírni más népeknek, ho­gyan alakítsák ki beiügyei- ket. Minden állam népének szuverén joga, nogy megold­ja belügyeit, kiaiaiutsa belső törvényéit. Masíajta hozzá­állás ingatag es veszélyes talaj a nemzetközi egyutt- muködes szempontjából. Az altatunk aláírandó do­kumentum, az anamok szé­leskörű, de pontos akció- platformja, amely egyoldalú két- és sokoldalú alapon evekre, sőt évtizedekre szól­hat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek na­tart. Ma .ez a lehetőségek maximuma, holnap pedig ki­indulóponttá kell valnia a további előrehaladáshoz a tanácskozás áital megnyi­tott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezesekoen es tettekben megnyilvánuló fo­lyamatosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinki Den képviselt 35 ál­lam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelöltek a további lépése­két az első európai bizton­sági és együttmuKödési ér- texezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására és továbbfej­lesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik ál­landó vonását — a béke és a népek közötti barátság le­nini politikáját, annak hu­manizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk XXIV. kongresszusának ha­tározatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai értekezlet összehívá­sáról szól. Nagy megelégedéssel ál­lapítom meg, hogy az euró­pai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolat­ban a tanácskozás által ki­dolgozott tételek a népek ér­dekeit, az emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a foglalkozástól, a nemzeti­ségtől és a kortól: a mun­kásokét, a falusi dolgo­zókét, az értelmiségie­két, vagyis minden egyes emberét és az egész emberi­ségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy bé­kében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megál­lapodások kibővítik annak le­hetőségét, hogy a népek fo­kozottabban befolyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a min­dennapos problémákat is. Előmozdítják az ember élet- körülményeinek javítását, a foglalkoztatottság biztosítá­sát, a jobb művelődési fel­tételeket. összefüggnek az egészségről való gondosko­dással is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes em­bereket, családokat, a fiata­lokat és a különböző társa­dalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezletet az összes résztvevők közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajthatnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások ered­ményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala: Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalis­ta államok, a szövetségek­ben tömörültek és a semle­gesek, a kis és a nagy álla­mok népei egyaránt. Min­denki nyert, akinek drága bolygónk békéje és bizton­sága. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy mindannak a si­keres megvalósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, ha­nem fontos hozzájárulást je­lent az a világbéke megszi­lárdításához is. KáDáR IÍR8S: A magyar közvélemény kezdettől fogva figyelemmel kísérte és aktívan támogatta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tevékenységét. Történelmi jelentőségűnek tartjuk, hogy a közös erőfeszítés nem volt hiábavaló, az összes érdekelt egyetértésével ült most ösz- sze a biztonsági értekezlet legfelsőbb szintű zárószaka­sza; a népek várakozásait, a jobb jövő iránti reménysé­geit fejezi ki, s kétségtelen, hogy Európa történelmének új, fontos lapját írja ez a tanácskozás. A magyar küldöttség nevé­ben tisztelettel köszöntöm a küldötteket, az . értekezlet minden résztvevőjét. Minden küldöttségnek jó munkát; az értekezletnek teljes sikert kívánok. A Magyar Népköz- társaság és a magyar nép nevében köszönetét mondok a Szovjetunió, valamennyi európai ország, az Amerikai Egyesült Államok és Kana­da vezetőinek és kormány­zatának, hogy felelősen hoz­zájárultak az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet létrejöttéhez. Szív­ből köszöntőm fáradhatatlan, áldozatkész munkájukért nagyrabecsült házigazdáin­kat, Urho Kekkonen urat, a Finn Köztársaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki vá­ros vezetőit, a testvéri finn népet. Mi annak a magyar nép­nek a küldötteiként ve­szünk részt ezen a történel­mi jelentőségű tanácskozá­son, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna—Tisza táján, Európa közepén, így múltunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötődik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének leg­főbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottab­ban így van ez a magyar nép esetében, amely évszá­zadokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhas­son és megőrizze államát a fenyegető pusztulással szem­ben századunkban, az első világháború hiábavaló áldo­zatai után a vesztes Magyar- ország területe a korábbinak egyharmadára csökkent, a második világháborúban, urai bűnéből a rossz oldalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 8 százalékát és az ország romhalmazzá vált. A magyar nép sorsa har­minc évvel ezelőtt, az anti­fasiszta koalíció történelmi győzelmének éá annak kö­vetkeztében, hogy a szovjet hadsereg, a vele együtt küz­dőkkel, kiűzte hazánk terü­letéről a hitleri fasiszta megszálló hadakat, új, jó fordulatot vett. Azóta béké­ben él a magyar nép, vissza­nyerve nemzeti függetlensé­gét és állami szuverenitását, szilárdan és eltökélten halad magaválasztotta útján, s ma a fejlett szocialista társadal­mat építi. Történelmünkből mi levontuk a szükséges ta­nulságokat. Mindenki meg­értheti, hogy a szocialista Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlevők közül sokan osztanak. A ta­nácskozás a nemzetközi po­litika hasznos iskolájának bizonyult a résztvevő álla­mok számára, különösen hasznosnak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak rendelke­zésre. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson résztvevő 35 állam vezetői­nek ez a találkozója ad, ar­ra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. tief ej ezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn Magyar Népköztársaság szá­mára az európai népek bé­kéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusz­tán szavakat jelent, hanem szilárd elveken, súlyos tör­ténelmi tapasztalatokon nyugvó, hosszútávú politi­kát, és a magyar nép élet­bevágó érdekeit fejezi ki. Közismertek az európai népek múltbeli szenvedései a két világháború rettenetes pusztításai, az a tény, hogy a két világháború földré­szünkön robbant ki. Mind­ezt, de legfőképpen azt fi­gyelembe véve, hogy a fel­halmozott korszerű fegyve­rek konfliktus esetén eddig soha nem látott szörnyűség­gel és pusztulással fenyege­tik Európa és a világ népeit, minden ország felelős ténye­zőinek hatékonyan hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az utóbbi időben mutatkozó enyhülés tartós, a béke biz­tosított és szilárd legyen. Ügy véljük, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet eredmé­nyességétől, és a jelen ér­tekezlet szellemében végzen­dő további munkától függ népeink, földrészünk Európa, és nem túlzás, ha azt mond­Kádár János beszéde juk, nem kis mértékben az emberiség jövője. Az álta­lunk képviselt népek remé­nye az, hogy az értekezlet jó munkát végez és a jövendő a béke lesz. A magyar kül­döttség azt a megbízást kap­ta, hogy járuljon hozzá az értekezlet sikeréhez. Igyek­szünk e megbízásnak eleget tenni. A Magyar Népköztársaság rendíthetetlen híve a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének. A Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal együtt egyik kezde­ményezője és aláírója volt az 1989-es budapesti felhí­vásnak, amely javasolta az európai biztonsági értekez'et összehívását. Szövetségese­inkkel együtt azóta is min­dent megtettünk az értekez­lis és elfogadható alternatí­vája, mint a békés egymás mellett élés, a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezése, — a fegyverkezési verseny megállítása, a fegy­verzetek korlátozása, majd a leszerelés, az államok ren­dezett viszonya, a közös ér­dekű kérdésekben az együtt­működés, a népek közeledé­se és barátsága. A Magyar Népköztársa­ság ennek tudatában és szellemében építi nemzetkö­zi kapcsolatait, tevékeny­kedik az Egyesült Nemzetek Szervezetében, s közel hat­száz más nemzetközi szerve­zetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bo- nvolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség kiemelke­(Folytatás a 3. oldalon Leonyid Brczsnyev felszólalása A részvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatá­rozzák az államok közötti viszonyban követendő maga­tartás szabályait. Ezek a bé­kés egymás mellett élés el­vei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és követke­zetességgel küzdött a szov­jet állam megalapítója, Le­nin és amelyekért ma is har­col a szovjet nép. A tanácskozás meghatároz­ta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki te­rületen, a környezetvédelem területén, a kultúra és a művelődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehető­ségei olyan területekre is ki­terjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elkép­zelhetetlen volt. Ilyen példá­ul a béke és a népek kö­zötti barátság érdekeit szol­gáló széleskörű kölcsönös tá­jékoztatás. . Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek kö­zött. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredmé­nyei a helyes irányt mutat­ják az e téren való együtt­működés számára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészí­Hem elég az aláírás Ahhoz azonban, hogy a né­peknek a mostani találko­zóval, a tanácskozás dönté­seivel kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra vál­hassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar további közös erő­feszítésekre, valamennyi résztvevő államnak az eny­hülés elmélyítését célzó min­dennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert resztvevői lépésről lépésre Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt va­lamennyi ország megvalósít­ja az elért megállapodáso­kat. Ami a Szovjetuniót il­leti, az pontosan így fog el­járni. Nézetünk szerint az érte­kezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mind­inkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kéz­zel foghatóvá tétele a lénye­ge mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná tehe­ti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza meg­szüntetését reális leszerelési eredmények elérését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az állam­közi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghir­detése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenle­gi nemzetközi kapcsolatok­ban, gyakorlattá és a nem­zetközi élet olyan törvényé­vé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi bé­kepolitikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítják erről a nagy tekintélyű szó­noki emelvényről. Természetesen a 33 euró­pai állam, az Egyesült Álla­mok és Kanada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcsfontos­ságú láncszemmé kell, hogy váljék az enyhülés, az euró­pai és a nemzetközi bizton­ság megszilárdítása, a köl­csönösen előnyös együttmű­ködés fejlesztésének folya­matában. egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézsége­ket leküzdve végül is képe­sek voltak kidolgozni az ál­talánosan elfogadott megál­lapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes résztvevői a többiekre erőszakolták né­zeteiket, hanem minden vé­lemény és érdek figyelembe­vételével és közös egyetér­tésben. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom