Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-12 / 162. szám
197V ttfflu* n. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vasutasnak kitüntetések A vasutasnap hagyományos kitüntetési ünnepségét immár huszonötödször tartották tegnap a Nyugati pályaudvaron, az Utasellátó éttermében. A jubileumi vasutasnap alkalmával Rö- dönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter 81 dolgozónak adta át a Kiváló vasutas kitüntetést. Ezenkívül 131 dolgozó kapott Érdemes vasutas kitüntetést és 132 vasutas részesült vezérigazgatói dicséretben. * * * A 23. vasutasnap alkalmáElkészítette idei első félévi mérlegét a szolnoki Háziipari Termelőszövetkezet. Belföldi termelési értékük bébi- és lánykaruhából 6 millió 200 ezer, horgolt- és csipke árukból pedig 1 millió 333 ezer forint volt. Bébi- és lánykaruhából az NDK-ba, és Csehszlovákiába 1 millió 134 ezer forint értéket exportálnak. A javítóból tegnap tartották ünnepségüket a MÁV Építőgépjavító jászkiséri üzemének dolgozói. Az üzemben egy- egy dolgozó kapott Érdemes vasutas kitüntetést és vezér- igazgatói dicséretet Tizenöten Kiváló dolgozó címet ketten pedig 30 éves munkáért törzsgárdajelvényt kaptak. Az ünnepség után kiállítás nyílt a jászkiséri üzemben. Mihály Béla, jászapáti születésű kerámikus mutatta be alkotásait szolgáltató részlegük forgalma 325 ezer, a Beloiannisz úti üzleté pedig 1 millió 767 ezer forint volt. Az év második felében 120 ezer darab terméket készítenek. NDK bérmunkát is vállaltak, bébi- és lánykaruhák gyártására, Hollandiába pedig női pongyolát fognak exportálni. Ismeretlen ismerősök A kslauznő Július 9. reggel 9 óra. A 7/A jelzésű csuklósbusz a Kossuth téri megállóban áll. A vezető a kalauznőt várja, aki szinte az ölében visz le egy nénikét. — Tessenek kapaszkodni, elindítom a buszt... — hangja kérő, kedves. Majd: — Fékezni fogunk, piros a lámpa... tessék még ülni kismama, réér, majd én jelzek. — Kérem az SZTK-ba mennék... — mondja egy kalapos bácsi. — Szólok bácsikám, szólok. .. — és elsorolja a legeslegrövidebb utat... — gyógyulást kívánok, jó egészséget! — így köszön el. — Fiatalember! Szépen kérem, fogja meg az anyuka táskáját, a picibaba elaludt. .. — Te, kicsilány, gyere ide, megkötöm a masnidat... — Drága! Jól vásárolt! — hogy milyen szép ez a paprika! Jókedélyű, mosolygós Fiatalasszony. Utasai elköszöntek leszálláskor, ö mindig visszaköszönt. Szabó Jánosnénak hívják. T. Sz. E. Bébi- és leánykaruhák külföldre Idézet a szolnoki Járműjavító kocsi osztálya szocialista brigádjainak kongresszusi vállalásaiból: „1975. július 11-re terven felül hat vasúti személykocsit készítünk cl fővizsgára, s ünnepélyesen futópróbára indítjuk.” A vállalást tettek követték, s tegnap a kocsi osztály dolgozói felsorakoztak a hat kocsiból álló zászlóval díszített vasúti szerelvény előtt, hogy futópróbára bocsássák. „Szocialista brigádjaink olyan termelési eredményeket értek el a kongresszusi munkaversenyben, amelyre üzemünkben még nem volt példa” — hallatszik a hangszórókból. Az olajos kezű munkások, akik másfél millió forinttal teljesítették túl a félévi tervet, szótlanul állnak. Nézik, ahogy a szerelvény lassan kigördül az üzemből, hogy sikeres próbaút után részt vegyen a vasúti forgalomban. Csendesen hallgatják az elismerő szavakat Palántáző géppel ültetik az őszi kelkáposztát, a Jászalsószentgyőrgyl Petőfi Tsz-ben I Mi az, hogy kasza? olt idő, kezdő újdon- ■ dász koromban, amikor még én adtam aszfaltról. termett, tanácsokat a parasztembernek, hogyan és mikor kell vetnie, meg aratnia. Akkortájt, ha jól emlékezem a 12 mázsás holdanként! búzatermést elért gazdát illett megírni az újságban: követendő példának. Jó szívvel, jó szándékkal lelkesítettem hát kaszára, ke- nyémekvalót aratni, kévébe kötni, s a keresztekbe rakott kévéket — dehogyis kereszteknek írni, mert az klerikális dolog lett volna, hanem kepének nevezni — időben szemveszteség nélkül a cséplőgépre vinni, így írtam, ezért írtam akkortájt ' serény buzgalommal, Így volt akkor a „divat”. — Mi az, hogy kereszt? — kérdem a fiamtól. — Ami az öreglány<=k nyakán lóg — mondja magától értetődő természetességgel ... — Mi az, hogy kasza? — kérdem a srácot, aki az országút mellett stopra vár, adta mögött a sárgába forduló búzatengerrel. — Miért, ha nem tudom, nem vesz fel? Ez a fizetség: — vigyorog, én meg vissza. Már a kocsiban magyarázza: — Olyan Izé, amivel a füvet nyírják... — Maga pesti? — Dehogy vagyok — tiltakozik — kazincbarcikai. Odavaló vagyok. Vegyész- technikus leszek — teszi hozzá büszkén, tökélesen megfeledkezve immár arról, hogy részletesebben is szóljon a kaszáról. Amely olyan izé, amivel a füvet nyírják. A számára. Megértük, hogy derékkorú nemzedékünk életében majdhogynem múzeumi tárgy lett az, ami egy évtizede tán’ ott pengett, villogott a költő lelkét lelkesítőén, a paraszt derekát, hátát, életét nyomorítóan a pi- pacsos búzamezőkben. Azám: a pipacs. Mondom az elnöknek, hogy milyen szép a pipacsos rét, s hogy tudomány ide, tudomány oda, de csak volt azért valami megkapó szépség abban, hogy vérvörös pontokat hintett az aranysárgába a természet, a nagy festőművész, nehogy unalmas legyen a szín monotóniáin — No iszen — döcög az elnök — az kellene még csak. Mehetne a mezőgazdász Kukutyimba pipacsot hegyezni... Mert még ott se kapna, de még zabot se a keze alá. Méghogy szép — hogy nézem a hatalmas táblákat itt a hatvani határban, amint rezzenéstelen aranyszálakból álló cohorsként, mint az éhség elleni küzdelem legyőzhetetlen — mégis de sok helyen vereséget szenvedő — római légió, sűrű, áthatolhatatlan sorokban szemeznek a nappal, most adok igazat az elnöknek. Csodálatos ez a látvány. Fáj a szívem valósággal, hogy jön a gép és máris ... Megint ez az átkozott romantika. A gabona azért van, hogy a kombájn levágja, kicsépelje, gyorsan, ha nem is könnyű munkával — álljon csak a gépre, aki azt hiszi, hogy kombájnosnak lenni leányálom — és a teherautó a magtárba, onnan malomba, amonnan meg a pékhez szállítsa. A kenyér- nekvalót. A Balatonon voltam. Én, a városi ember. Az urbánus firkász. Tehetem, nekem nem csúcsidőszak az aratás. Buszok jönnek, buszok mennek, külön autóbuszok persze, s tömegével ontják az embereket, kiket a Balaton hús vizébe, kiket a borkóstolók, halsütők illatos, ízes világába. Parasztokat. Szövetkezeti gazdákat. Volt kaszásokat és egykori marokszedőket. ök is tehetik, neA Szolnok megyei KÖJÁL jászberényi kirendeltségének vezetőjével, dr. Lerch Ferenccel és munkatársaival néztük meg néhány cukrászüzemben: hogyan tartják be a közegészségügyi előírásokat? Kevés az olcsó sütemény A jászszentandrási ÁFÉSZ cukrászüzemében példás a rend és a tisztaság. Az egészségügyi előírásoknak megfelel a tojás, a nyersanyag, a félkész és készáruk tárolása. A cukrászipar legkényesebb terméke a fagylalt külön helyiségben készül. Külön termet biztosítanak az előkészítésre, és a hűtésre, a fagyasztásra is. Korszerű berendezéseivel kik sem csúcsidő az aratás. A termelőszövetkezetnek igen. Az elnöknek , is. A mezőgazdaság gépi szakmunkásainak is. A magtárosnak és a gépkocsivezetőknek, az ag- ronómusnak és az újságok fotósainak is. De nekik, a volt kaszásoknak, marokszedőknek most van egy szusz- szanásnyi idejük. Éppen most, aratás közvetlen előtt, alatt. Volt idő, kezdő újdondász koromban, amikor én adtam aszfaltról termett tanácsokat — mert akkor az volt még a szokás — én, a magyar parasztnak, hogyan és mikor kell vetnie és aratnia. Akkor nagy nevű gazdának számított, aki egy holdról tizenkét mázsát takarított be. Ma a szakemberek adják a tanácsot a szakembereknek, akik a mezőgazdaság munkásai mindinkább és most, ha még mindig holdban számolnánk, a 40—50 mázsa búzatermés sem lenne elájulni való dolog a termelőszövetkezetben. Ennyi történt csak egy-két évtized alatt... — Nos, mi az, hogy kasza? — kérdem újra alkalmi útitársamtól. Kínlódva néz rám. Mit akarhat ez az ürge azzal az istenverte izével? — Mondtam már, hogy olyan valami, amivel a fü- yet... Ebben maradtunk! Gyurkó Géza első osztályú egység benyomását kelti, • harmadosztályú a presszó. A hűtővitrinekben, hűtőpultokon gazdag a választék süteményekből, édesipari termékekből. Kár, hogy a keresett krémesből, és az olcsóbb linzertésztákból csak nagyon keveset és ritkán árusítanak. Egy községgel odább a jászkiséri ÁFÉSZ cukrászüzeme is rászolgál a „jó hely” elnevezésre. A termelés valamennyi fázisához megvannak a higiénikus feltételek. Ügyelnek a munkaeszközök, a felszerelések karbantartására, tisztántartására, a készítményekből veit minták szabályos kezelésére. ötletes házikészítésű géppel . oldották meg a tojás feltörés előtti fertőtlenítését. Az üzemben és a presszóban jó munkaszervezéssel igazodnak a fogyasztók igényeihez és az időjáráshoz. Mindig van választék fagylaltból, süteményekből. A hűtőpultokon és a vitrinekben a drágább tészták mellett ott vannak az olcsóbbak is. Tiszta a tenyérnyi cukrászda Jaszapaliban a maszek Horpácsi Imre cukrászmester kisüzemét kerestük fel. A tenyérnyi cukrászdát mutatós berendezések, a termelő gépek ötletes elhelyezése teszi barátságossá. A fagylaltfőzés, az előhűtés, a fagyasztás, a sütemények készítése, a termékek tárolása, a higiéniai követelmények szigorú betartásával történik. A cukrászmester a jó házigazda gondosságával, valamennyi művelet után takarít, fertőtlenít. Készítményeit gazdag választékban, har- modosztályú áron árusítja. Sajnos ennek ellenkezőjét láttuk az ÁFÉSZ cukrászdájában. ahol naponta több mint 100 kiló fagylaltot készítenek, de egy- vagy legfeljebb kétfélét. A fagylalt hűtése, fagyasztása nem megfelelő. A mínusz 13 fokon hűtött fagylaltot, szinte folyékony állapotban adagolják a tölcsérekbe — másodosztályú áron! A presszóban hanyagul kezelik. vagy nem is vesznek termékeikből mintát. Visszatérő jelenség a Jászapáti ■ESZ-nal (a NEB-vizsgála tok is feltártak hasonló hiányosságokat) a szavatossági idő figyelmen kívül hagyása. Az ellenőrzés napján az egészségügyi ellenőrök a presszóban lejárt szavatosságú pörkölt kávét, összeragadt cukorkát és csokoládét találtak. A süteményeket az üzletekbe nyitott kocsikban szállítják. A mulasztások, szabálytalanságok megszüntetésére az egészségügyi ellenőrök sürgős intézkedéseket követeltek. Nem fogadták el azt a magyarázatot, hogy a jelenlegi helyzetet az új vendéglátó kombinát felépítéséig, átmenetinek kell tekinteni. A jászberényi ÁFÉSZ fenntartásában üzemelő jász- jákóhalmi cukrász üzemben tavaly — mivel az ÁFÉSZ nem tudta biztosítani a szükséges feltételeket — a KÖJÁL megtiltotta a fagylalt- készítést. A presszóban azóta konzervfagylaltot árulnak, higiénikus körülmények között, a fagylaltmérgezés veszélye nélkül. NYÁRI ELLENŐRZÉS Kényes édesség a fagylalt Elővigyázatosak, gondosabbak Ez alkalommal az ellenőrzés néhány cukrászüzemre és presszóra korlátozódott, a tapasztalatok azonban általánosak az egész járásra. Néhány évvel ezelőtt a KÖJÁL egy-egy vizsgálat alkalmával a járás szinte valamennyi cukrászdájában bírságokat szabott ki, gyakran üzemeket záratott be. A mostani tapasztalatok kedvezőbbek. Azt bizonyítják, hogy a termelő üzemeket, presszókat fenntartó szövetkezetek vezetői, az üzemek dolgozói megértették: a nyár a vendéglátóiparban nagyobb elővigyázatosságot, az élelemegészségügyi előírások szigorúbb betartását követeli. — ülés —
