Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

1975. július 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Őszintén a gondokról is Az ÉFÉDOSZ megyei küldöttértekezletén A karcagi Május 1-ben az uteSsú táblákén aratnak Búzával telik a pótkocsi — Önök hivatottak arra, hogy a mai tanácskozáson el­hangzottakat elmondják, el­juttassák a megye építőipa­rának 10 ezer szervezett dol­gozójához — mondta Busi Sándor az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Szakszerve­zet megyebizottságának kül­döttértekezletén, amelyet tegnap tartottak Szolnokon az Á’ZV munkásszállójának nagytermében. A. négy esztendő szakszer- ve-zeti munkájának értékelé- s m jelen volt Árvái István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára. Az írásos beszámoló nyíl­tan, önkritikusan elemezte a nagy taglétszámú, közismer­ten -nehéz körülmények kö­zött dolgozó érdekvédelmi szervezet elmúlt négy esz­tendei munkáját. Busi Sán­dor szb-titkár szóbeli kiegé­szítője még reálisabb képet adott gondjaikról, az el nem végzett munkákról. Szólt a fejlődésről is, azokról a vál­tozásokról, amelyek — ha nem is látványosak — egész­séges folyamatot indítottak el: az építőiparban dolgozók munkahelyi kötődését, a bé­rezés új szabályozását, az élet- és munkakörülmények fokozatos javítását Legtöbb szó a bér- és nor­marendszerről esett. Nem vé­letlenül, hisz Szolnok megye építőipari munkásainak ke­resete — a közelmúlt bér­rendezése ellenére — alig éri el az országos átlagot. Külö­nösen nehéz azokon a he­lyeken megkötni a munkáso­! (Folytatás az 1. oldalról.) meg elsősorban a tanácsi apparátus munkáját. Nagyon találóan fogalmazott a vég­rehajtó bizottság egyik tag­ja, mikor azt mondta, nem mindegy milyen érzéssel csukják be maguk mögött az ajtót az ügyfelek. Azj ügyfelek igényét figye­lembe véve és az apparátus egyenletesebb munkaterhe­lése érdekében a végrehajtó bizottság módosította az ügy- félfogadás rendszerét. A módosítást augusztus 1-én vezetik be. A tanács dolgo­zóinak s a város lakóinak közvetlen találkozásával, a konkrét ügyek intézésével az információs iroda munkájá­val a szerdai napokon tar­tott ingyenes jogi tanács­adással nem merül ki a ta­nács tájékoztatási kötelessé­ge. Ennél jóval szélesebb skálát ölel fel az információs rendszere. A közvetlen tájé­koztatás, elsősorban a ta­nácstagok, a lakó és utca­Az ember törpének látszik a tekintélyes külsejű erőgé­pek mellett. A DATE mező­túri főiskolai kara gépszere­lő műhelyének udvarán már csak huszonkét K—709-as vár gazdára. Alig két hete még 118 gép sorakozott itt. Néhány adat a jól bevált traktorról: 200 lóerős, 12 tonna súlyú. Fő „tudomá­nya” a talajművelés — szán­tás, tárcsázás — speciális vonókerettel a vetés, de szál­lításra is alkalmas. Vezető­fülkéje zárt, fűthető, szellőz­tethető. Ara 1 millió 31 ezer forint. Magyarországon 1939 óta ismerik. A tulajdonos tsz- ek, állami gazdaságok szak­emberei, egyöntetűen jó gép­nek tartják. A közkedvelt John Deere nevű „riválissal” összehasonlítva, megemlítik a gépszerelő műhelyben. kát, ahol teljesítménybérben dolgoznak. Félnek a vezetők a normarendezéstől, hiszen a legkisebb szigorítás miatt elmennek azokhoz a vállala­tokhoz, ahol órabéres rend­szer van. — Nem elég ösztönző a bérpolitika ■— hangsúlyozta a titkár, változtatni kell a mostani rendszeren, ösztön­zőbb az a mód, ha az alap­bér emelésével egyidejűleg csökkentik a mozgóbéreket. Ügyesen, jól kell politizálni a bérrel, ebben nagy feladat vár a szakszervezeti taná­csokra, bizottságokra. Nem véleményezési, hanem fele­lősségteljes döntési joga van az érdekvédelmi szervezet­nek ebben a kérdésben. Szigorúbban be kell tartani, illetve tartatni a kollektív szerződésben foglaltakat. A gyakorlati ellenőrzés mel­lett legalább olyan fontos a dolgozók tudatformálása, a közösségért, az egységért ér­zett felelősség kialakítása. Az építőipar tekintélyes, elismert szakmai rangot szer­zett az utóbbi években, a fluktuáció is csökkent. A munka legnagyobb akadálya azonban még mindig a lét­számhiány. Ennek a követ­kezménye a sok túlóra, a pi­henő és szabad idő rovására végzett többlet munka. Sok helyütt azonban a dolgozók tiltakoznak a szakszervezet fellépése ellen, vállalva a túlórákat a kiegészítő bé­rért. Fejlődött az üzemi demok­rácia. A negyedévenként bizottságok és népfrontbizott­ságok útján történik. A végrehajtó bizottság el­fogadta a jelentést és - úgy foglalt állást, hogy az utób­bi években megalapozottab­bá szélesebb körűvé vált az apparátus jogpropaganda te­vékenysége és színvonala­sabbá az ügyintézése. Mind­ez nem azt jelenti, hogy nem lehet és nem kell mun­kájukon még javítani. Hatá­rozatot hozott, amelyben többek között a tájékoztatási módszerek jobb kihasználá­sát új formált keresését ja­vasolta és az információs iro­da továbbfejlesztéséről dön­tött. •«« Az idei esztendő mezőtúri beruházásairól és felújításai­ról tárgyalt tegnap a városi tanács végrehajtó bizottsága. Megállapította, hogy a ta­nács által, jóváhagyott ter­vek megvalósítása az első félévben megfelelően alakult. hogy előnye, hátránya is van a K—700-asnak. Árban, tel­jesítményben mindenképp a szovjet gépé a „pálma”, hi­szen a John Deere több mint másfél millió forint,! telje­sítménye pedig csak 150 ló­erő. Az amerikaiak gépe viszont sorközi művelésre is képes. A mezőtúri gépműhelybe, a főiskolások szerelőcsarno­kába érkeznek ag yártó vál­lalat gépei. Nullszerviznek, „kikonzerválásnak” mond­ják, amit itt csinálnak az erőgépekkel, vagyis felsze­relik a lámpatesteket, az irány- és hangjelzőt. Szük­ség van még olaj utántöltés­re, és — legfőképp — a gé­pek kezelőinek kiképzésére. A szerelést huszonnyolc em­ber végzi. Munkájuk azon­ban nemcsak a K—700-asok- ra korlátozódik, hanem Szol­megtartott műszaki konfe­renciákon, termelési tanács­kozásokon főleg a szocialista brigádok vezetői mutattak példát. Jelentős, eredményes tanácskozásként tartják szá­mon a múlt évi ifjúsági par­lamentet és az újítók ta­nácskozását, vagy a szocia­lista brigádvezetők sok ész­szerű javaslatot, felajánlást adó értekezletét. A gazdasá­gi vezetők többsége belátta, hogy a jó munkahelyi lég­kör, az emberrel való fog­lalkozás döntő tudatformáló tényező, a munkások meg­tartásának fontos módja. Örömmel adtak számot a „fiatalodásról”. Egyre több vállalatnál vált napi való­sággá a szocialista brigádok segítő akciója a fiatalok munkakezdésének megköny- nyítésére. A küldöttek vállalatuk gondjairól, sikereiről szól­tak, a bizalmiak nagyobb megbecsüléséről, a tagdíj- rendszer változtatásáról, a túl­órákról, a munkavédelemről, az ingázók helyzetéről. Kürti Ferencnek, a BVM kunszentmártoni gyára bri­gádvezetőjének javaslatára a küldöttközgyűlés résztvevői tiltakozó táviratot küldtek a chilei hazafiak meghurcolta­tása ellen, a bebörtönzött kommunisták kiszabadítását követelve. Az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Szakszervezet me­gyei küldöttei ezután Busi Sándort újból titkárrá vá­lasztották. SZ. T. E. Az épülő létesítmények 50%-a célcsoportos beruházás. Ezek közé tartozik az a 40 taná­csi értékesítésű lakás is, melyhez az idén kell a te­rületet biztosítani. A kisajá­títási terv elkészült, a Szol­nok megyei Állami Építőipa­ri Vállalat a harmadik ne­gyedévben elkezdheti az épületek alapozását. A mezőtúriak és a kör­nyékbeliek nagy figyelemmel kísérik a szakközépiskolai kollégium építését. A Tégla és Cserépipari Vállalat, va­lamint a Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet dolgozóinak segítségével az építők a december 31-i átadási határidő előtt négy hónappal elkészültek volna a kollégiummal, de az Élmun­kás Vállalat dolgozói nem tudták vállalni, hogy munká­jukat szeptemberig befejezik. A beruházások és felújí­tások helyzetéről szóló jelen­tést a végrehajtó bizottság elfogadta. nők megye más mezőgazda- sági gépeinek garanciális szervizszolgáltatását is ellát­ják az AGROKER-rel kötött szerződésük értelmében. A hibák kijavítása mellett mű­szaki szemléket is tartanak, a 12 havi garanciális idő alatt háromszor. Itt szervez­nek gyakorlatot a főiskola gépészeti kara hallgatói­nak is. Visszatérve a K—700-as erőgépek leendő kezelőihez, — nem kis feladat a speciá­lis képzés. Minden erőgép­hez három kezelőt oktatnak, vizsgáztatnak öt nap után. Egy hónap alatt háromszáz- hatvanan kapnak kezelői igazolványt — az ország minden részéről jött trakto­rosok, — hogy biztos kezű irányítói, értői legyenek a nagy erejű gépnek. T. Sz. E. Napsütéses szerda reggel. A karcagi határ nyugalmát lánctalpas traktor dübörgé­se veri fel. A vezetőfülkéből Bánki István száll ki. — Melyik gazdaság dol­gozója? — A Május 1. Tsz-é. Az én dolgom a tarlóhántás utáni talajlezárás. — Mi volt ezen a táblán? — Tavaszi árpa, de azt már a múlt hét elején le­aratták a kombájnok. Utána jött a John Deere, az törte fel a tarlót. Ügy megy az a gép, hogy nem is tudom kö­vetni, pedig én is 12—14 órát dolgozom naponta. — Hol tartanak az ara­tással? — Ahogy a tarlók szapo­rodását nézem, már a vége felé. fl jó felkészülés . fél siker Rimaszombati Imre elnök- helyettes éppen a búzaföl­dekről érkezik. — Azt mondja a trakto­ros, hogy rövidesen learat­nak. — Ma, de legkésőbb hol­nap az utolsókat fordulják a kombájnok a földeken. — Hány hektáron termett az idén kalászos? — Pontosan ezerhétszáz­hatvankilencen. — Mi a titka a jó mun­kának? — Nincs nekünk titkunk, csak úgy készültünk, hogy minden a legnagyobb rend­ben legyen. Kijavítottuk a lánctalpas rizskombájnokat is, és így összesen 18 gép vágja a gabonát. Az utakat is rendbehoztúk, a szállítással sem volt semmi baj. Ez na­gyon fontos, mert ennyi perces kiesés is sokat szá­mít. Nem vártuk be a tel­jes érést, hanem inkább szárítóba vittük a gabonát. Persze, szerencsénk is volt. mert csak két napra kellett az eső miatt megállni. A határban egy SZK—4-es vezetőjével váltok szót. — Mennyire becsüli a ter­mést? — Hát amikor egy fordu­lóval kétszer teli lesz a mag­tartály búzával, akkor jó a termés. Olyan tábláról is hallottam, amelyik több mint 54 mázsát adott hektáron­ként. Ez az én véleményem, ha egyáltalán elfogadja — nevet Bodnár Sándor — mi­vel hogy én csak nyáron, a szabadságom alatt vagyok kombájnos, máskor gépkocsit vezetek a Május 1-ben. — Nem fárasztó? — Korán kelünk, későn fekszünk ez biztos, de a hát­ralevő egy-két napot már ki­bírjuk. — Mi csábítja erre a gépre? — Szeretek aratni, szere­tem a kombájnt, és nem utolsósorban egy-egy szezon­ban összejön 8—10 ezer fo­rint is. Porzik az út Oláh Jánost, a Lenin Ter­melőszövetkezet elnökét ép­pen irodájában találjuk. — Hol tartanak a betaka­rítással? — Okultunk a múlt évi tapasztalatokból és két fel­készülési tervet készítettünk: egyet száraz, egyet esős idő­járásra. Az eső és a napsü­tés váltakozása miatt a ket­tőt egy kicsit ötvözni kel­lett, de így is elmondhatom, hogy a tavaszi árpát 37 má­zsás terméssel learattuk, a borsó betakarításai; is befe­jeztük. Ebből 25 mázsa lett hektáronként. A búzának több mint 50 százalékát vág­ták le a kombájnok. Ha az idő nem változik, akkor a jövő hét közepén nálunk is csak a tarlóhántás lesz hátra. Baranyai Lajos, a Dimit­rov Termelőszövetkezet ag- ronómusa csak egy pillanat­ra áll meg motorjával. — A gabona 42—43 száza­lékát takarítottuk be — kiáltja, s máris porzik utá­na az út. fz 'dón őröm dolgozni Az állami gazdaság szérű­jén nagy a forgalom. Rap- csok Gyula magtáros is csak néhány percre tud leülni. — A magtáros szeme mi­lyennek látja a búzát? — Csupa öröm az idén a munkánk. Szépek, tiszták a gabonák, szárítani se nagyon kell egyiket sem. Az átlag­termés is jónak mutatkozik. Nem tudom az agronómus mit mondana, de szerintem a hektáronkénti 37 mázsa búza biztosan meglesz. — Sok dolga lehet ilyen­kor... — Nem nézek én most arra. hogy vasárnap, vagy ünnepnap. Ha kell már haj­nali 3-kor itt vagyok, hogy ne kelljen várni, és este tíz­kor sem bánom, ha dolgoz­nak a kombájnok. De az is biztos, hogy megéri ilyenkor jól dolgozni, mert a hónap végén biztosan vastagabb lesz a boríték. — Hol az a villanyszerelő? — robban be egy férfi a szo­bába. Be kellene állítani egy újabb szállító szalagot, mert sok a búza. Rapcsok Gyula elnézést kér és siet — in­tézkedni. R hót végére hefelezik Dél van. Nagy Jenő, a Bé­ke Termelőszövetkezet főag- ronómusa a szántóföldről indul ebédelni. — Nálunk is dolgozik min­denki — mutat körbe a bú­zatáblákon. A lánctalpaso­kat is kijavítottuk és így 10 helyett 16 kombájn vágja a gabonát. Ma estére a terü­let 47 százalékát aratjuk le. Búzából 37—38 mmázsás ter­mésre számítunk, és úgy becsülöm, hogy a hét végére betakarítjuk a több mint ezer hektár kenyérgabonát. A November 7. Termelő- szövetkezetben csak a főál­lattenyésztő van „bent”. Molnár János azonban nem jön zavarba, amikor az aratásról kérdezem. — Az őszi árpa betakarí­tását 41 mázsás terméssel befejeztük. A búzának kö­rülbelül 50—55 százalékát vágták le a kombájnok, a termésátlag 37 mázsa körül alakult. — Az állattenyésztők munkáját nem zavarja, hogy szinte mindenki a gabona­földeken dolgozik? A lucernát és a füvet már lekaszáltuk. Az állatok ab­rakját még aratás előtt ki­szállítottuk az istállókba, így azzal sincs gond, ezek a jár­művek is gabonát fuvaroz­hatnak. Lendülefesen dolgoztak Suba István, a karcagi tsz- szövetség titkára már a hol­napra gondol. — Ahogy a karcagi szövet­kezetek befejezik az aratást — ez 17-ére várható — a kombájnok átmennek a kör­nyező gazdaságokba, Kisúj­szállás, Tiszafüred térségé­be, segíteni. — Az ön véleménye sze­rint miért sikerült a város mezőgazdasági üzemeiben ilyen jól az aratás? — Annak köszönhető, hogy jól, ütőképesen szer­vezték meg a munkát. Idő­ben indultak az aratók és a szállító gépek, s ezzel előny­re is szert tettek az üzemek, és lendületbe is jöttek. Eb­ből a lendületből az időjá­rás sem zökkentette ki őket, hiszen az utóbbi napokban itt nem esett az eső. Mi már fél szemmel a jövőre nézünk, hiszen nem is olyan sokára érik a rizs, és Karcagon eb­ből is lesz mit aratni. — B. Gy. — Tájékoztatás, ügyfélfogadás Építkezések határidőmódosítással Ahonnan a K—700-asok elindulnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom