Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

3 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 6. Időre elkészül a kajak-kenu pálya Egymillió forint értékű társadalmi munka Á jó szándékhoz, jó játékosokat Volt jobb éve is a Szolnoki MTE-nek Az 1974—75-5s bajnoki év aligha kerül be a Szolnoki MTE aranykönyvébe. Az NB 11-es labdarúgó-csapat sze­replésének a kritikája az utolsó hazai mérkőzés néző­száma volt. Mindössze hat- százan voltak kíváncsiak a szezonzárásra. A vágyálmok teteje Az egyesület vezetői min­den bizonnyal nem így kép­zelték — legalábbis a bajno­ki rajt előtt nem. A csapat a korábbi években a feljutást tűzte ki célul, és joggal. Az MTE-ben olyan játékosok szerepeltek, akik sokat tud­tak a labdarúgás tudományá­ból. A sors iróniája, hogy amikor Nagy Ferenc, Papp II. István, Mile Sándor, Szat­mári János és a többiek pá­lyájuk zenitjén voltak, a klub irányítói nagyon szerény mércét állítottak a szakosz­tály elé. A középcsoportban stabil hely, ez volt a szolnoki vágyálmok teteje. Aztán, amikor megértek a feltételei a bátrabb tervezésnek, a já­tékosok vagy vándorbotot vettek a kezükbe, vagy egy­másután kezdték szögre akasztani a labdarúgócipőt. Maradtak tehát a nagyvo­nalú elképzelések, — ám a régiek nyomába egy szeré­nyebb képességű gárda lé­pett. Az MTE gyengébb sze­replését mindennel lehet ma­gyarázni, csak a vezetők jó szándékának hiányával nem. A csapat mellé — Thoman Antal Utódjaként — dr. Czi- bulka Mihályt szerződtették vezető edzőnek. A nagytudá­sú mester az első tréningek után reális képet festett a csapat játékerejéről. De ak­kor — á nagyszerű MNK sze­replés és a feljebbjutás le­hetőségének fényében — túl­ságosan pesszimistának ítél­ték az edzőt. Pedig az idő őt igazolta. Balszerencsés választás Kiss János tulajdonképpen azért került a csapathoz, hogy friss és merész elképzelések­kel lendítse előre az együt­test. Sajnos ez a választás nem volt sikeres, még akkor sem, ha valóban a kétségte­len jó szándék ültette őt a kispadra. ősszel a piros-feke­ték a kiesés szélén álltak és Kiss János úgymond betegál­lományba vonult. Jött ismét a halkszavú Czibulka dr., aki­től mindössze azt kérték az MTE vezetői, hogy tartsa benn az NB II-ben a csapa­tot. Ezt a mester teljesítette, — sőt túlteljesítette! — így akár az ő edzői sikerének je­gyében is zárhatnánk az évet. Mégsem lehet maradékta­lan elismerést hallani a mun­kájáról és ezt a hazai gyenge szereplésnek köszönheti az edző. Czibulka Mihály kép­lete pedig világos és magya­rázható. Miután a minden­áron való pontszerzést tűz­ték ki célul, így a csapat hát­só formációit erősítette meg sikerrel, hiszen Fekete, Si­mon, Kovács, öze, Arany csak nagyritkán okozott csa­lódást. Az MTE a masszív védelme jóvoltából aztán ké­pes volt rombolni — viszont középpályások és csatárok hí­ján építeni, támadást szer­vezni már nem tudott. Elől Szatmári és Garics személyé­ben gyors és jól képzett csa­tárok használták ki idegen­ben a kitámadó hazaiak fel­lazult védekezését, így egy­másután születtek a meglepe­tések. Egy kis statisztika Az MTE tizenöt alkalom­mal nem kapott gólt és ez­zel a rangsorban a negyedik helyen áll. Ugyanennyi alka­lommal őrizte meg hálóját a góltól a listavezető Kaposvár is. A szolnokiak tizenkét al­kalommal nem tudták beven­ni ellenfelük hálóját — ez vi­szont rajtuk kívül alig egy féltucat együttesnek nem si­került még. Az idegenbeli mérleg is kedvező, hiszen a vendégként megszerzett ti­zenöt pontjukkal a negyedik helyen állnak — ennél csak kettővel szerzett többet a fel­jebbjutott Kaposvár és ugyanennyit szerzett a má­sik feljebbjutó, a SZEOL. Középpályás sor és a csa­tárjáték gyengeségét bizo­nyítja tehát a hazai mérleg­hiány. Itthon nem sikerült csodát csinálni, mert amikor a vendégek választották a foggal-körömmel való véde­kezés taktikáját, a „beton­bunkert” a piros-feketék csak a legritkábban tudták feltör­ni. Sokan emlegetik a kapos­vári Rákóczi elleni tiszaligeti diadalt. Való igaz, szép győ­zelmet aratott az MTE a ma már élvonalbeli somogyi le­Július 11—13-án rendezik Szolnokon az Országos vidéki kajak-kenu bajnokságot. A rangos verseny egyben pálya­avató is lesz: ekkor adják ét rendeltetésének a Holt-Tisza- ágban épülő nemzetközi szintű kajak-kenu pályát. A mun­kák állásáról kérdeztük Nagy Illést, a Közáptisza vidéki Igazgatóság vezetőjét és Fehér Fáit, termelési főosztály- vezetőt. Gazdag sportprogram Jászberényben Edzőtábor, nemzetközi torna Sportiskolások, atléták, hazai- és külföldi válogatott csapatok vendégeskednek a nyári hónapokban Jászbe­rényben.. Június végén a szolnoki sportiskolás atléták érkeztek a Jászság fővárosá­ba, ahol két hetet töltenek naponkénti tréninggel — és némi hopismerettel. A gyere­kek ugyanis az edzések mel­lett megismerkednek Jász­berény üzemeivel, szövetke­zeteivel és történelmi neve­zetességeivel. Nagy várokazás előzi meg a Hűtőgépgyár Sportcsarno­kában sorrakerülő Lehel kupa nemzetközi röplabda­tornát. A július 11—14, kö­zött zajló versenyre a Szov­jetunióból, NDK-ból, Cseh­szlovákiából, Lengyelország­ból és Bulgáriából érkeznek az ifjúsági válogatottak, akik a legjobb magyar ifik­kel, no és a házigazdákkal, a Lehel lányaival mérik ösz- sze tudásukat. Július 14—26. között sport- aktívaképző-tábor színhelye lesz a város. A táborozáson a megye középiskoláiból, mintegy 70 ifjúsági sportve­zető vesz részt. Számukra az erősáramú szakközépiskola kollégiuma biztosít majd otthont. Augusztus elején a labdarúgójátékvezetők szá­mára rendeznek edzőtáboro­zást. Az atlétika barátai számá­ra igazi csemegét; ígér az augusztus 20-án sorra kerü­lő országos meghívásos at­létikai verseny. Szinte va­lamennyi szakosztály elkül­di legjobb serdülő- és ifjú­sági versenyzőjét, a jászsági küzdelem sorozatra. A jász­berényi nyár gazdag sport­rendezvénysorozata az élvo­nalbeli női röplabda csapa­tok számára kiírt Zagyva­kupa tornával zárul. Előre­láthatólag hét-nyolc NB I-es együttes igyekszik majd el­nyerni a serleget a védők­től, a Közgazdaságtudomány Egyetem csapatától. — ülés — génység ellen, csak épp azt felejtik el a szurkolók, hogy a Rákóczi győzni jött Szol­nokra. Éppen olyan nyílt si­sakkal rohamoztak, mintha a hazai pálya előnyét élvezték volna. És ennek a receptjét már jól ismerték Garicsék ... . Csatárok és középpályások nélkül nem megy... És az MTE híján van ezeken a posz­tokon jól képzett, nagytudású játékmestereknek. Gálvölgyi technikája, Czirnák munka­bírása, Porhanda töretlen küzdőszelleme, Árvái hatal­mas szíve kevés a játék szer­vezéséhez. De az elkedvetle­nedett és a távozás szándé­kával foglalkozó Garics, a te­hetséges, ám képzetlen Für­tös, a beilleszkedés lehetősé­gét kereső Magos csatárjáté­ka sem elégített ki valameny- nyi meccsen. Siklósi, Újvári, Vitéz és a többi szóhoz ju­tott fiatal sem váltotta meg a világot. Bár a tizenkettedik hely nem átütő siker, egyben biz­tosak lehetünk: fog még szebb napokat is megérni az MTE. Az átigazolási időszak erősítést ígér: Sebők György, a Rába ETO nagyszerű kö­zéppályása hazafelé tart, Kol- láth Béla, a DVTK-ban szer­zett rutinját ugyancsak az MTE-ben kívánja kamatoz­tatni, de Lódi és Kaba sze­mélyében is élvonalt járt já­tékosokat láthatunk majd a tiszaligeti pályán. A cukor­gyári Márton és a mezőtúri Bertus szintén hasznára le­het a klubnak. Erősebb hátországot A kispadon Géléi József ül majd, aki a beteg — valóban beteg — Czibulka dr. helyét foglalja el. A volt tatabányai kapuvédő telve ambícióval minden bizonnyal a Tisza- parton kívánja bebizonyítani, hogy nem töltötte hiába a vi­lág legjobb klubcsapatainál az időt. Az MTE tizenkette­dik helye nem átütő siker, hiszen néhány évvel ezelőtt már jóval magasabb árfolya­mon jegyezték a piros-feketé­ket. Ám ha a hátország — az ifjúságiak, serdülők és úttö­rők mezőnye — megerősödik, s végre néhány saját neve­lésű játékos is csatasorba áll, bízhatunk benne, hogy ismét zsúfolt „B”-közép buzdítja majd vasárnaponként ked­venceit. Palágyi Béla Mai sportműsor Kézilabda: megyei bajnok­ság női: Jászboldogháza— Szolnoki Traktor, Jászbol­dogháza, 10. Honvédelmi verseny: tar­talékos honvédelmi verseny 1975. évi V. Szolnok megyei döntője, Szolnok, Szandai sportrepülőtér 8. Vízilabda: „Damjanich Ku­pa” ifjúsági torna, az Egri Dózsa, a Kecskeméti SC, a Vízügy-Dózsa I. és II. ifjú­sági csapatainak részvételé­vel, Szolnok, Damjanich uszoda 11, 12, 15 és 16 óra­kor. Labdarúgás: Nyári Vasutas kupa: Szolnoki MÁV—Sze­gedi VSE, Szolnok MÁV- sporttelep, Makó. Teke: a megyei szakszö­vetség rendezésében, „900 éves Szolnok” jubileumi ku­pa, hat csapt részvételével, Szolnok, MÁV négyes teke­csarnok, 8. Idegenben szerepelnek: a Nyári Totó Kupában a Jász­berényi Lehel SC labdarúgó} Pesterzsébeten a Spartacus MTK ellen. — Egy félreértést szeret­nénk elöljáróban eloszlatni: április közepén az alcsiszige- ti Holt-Tiszaág vízszabályo­zásához, mederkotráshoz, és terület rendezéshez kezd­tünk. Ezt kívánta az itt ki­alakítandó üdülőkörzet, és a kihasználatlanul álló hatal­mas víztükör. Ezeket a mun­kálatokat irányítottuk, úgy, hogy közben egy korszerű kajak-kenu versenypályát is kialakítsunk. Az építéshez a város és a megye sporttár­sadalma nagy segítséget adott: a kiszolgáló épületek, a technikai felszerelések nagyrészt társadalmi munká­val készültek, de a Vízügy- Dózsa Sportegyesület is ki­vette részét a sportlétesít­mény építéséből: hatszáz­ezer forintos támogatást nyújtott a munkálatokhoz. — Több mint két hónapja dolgoznak szinte megszakítás nélkül a hatalmas gépek. Egy héttel a bajnokság kez­dete előtt hogy áll az épít­kezés? — A mederből negyven- ötezer köbméter földet emel­tünk ki, s összesen mintegy A magyar vízilabda sport legjobb képviselői a világ legjobbjai. Ha azt akarjuk, hogy a jövőben is igaz le­gyen ez az állítás, akkor na­gyon sokat és nagyon jól kell dolgozni. Ebben a sportágban az utánpótlásnevelés valódi kincskeresést jelent. Olim­piai, világ- és Európa-bajnoki aranyérmek teremhetnek a magyar uszodákban és ez a tény fokozott felelősséget je­lent minden szakember szá­mára. Ezért foglalkozunk rö­vid időn belül másodszor a Szolnoki Vízügy-Dózsa együt­tesének eredményeivel, gond­jaival. A serdülő csapat tavaly or­szágos bajnokságot nyert, — kisebbfajta szenzációt keltve ezzel még szakmai körökben is. Pontveszteség nélkül uta­sították maguk mögé a me­zőnyt, benne a rendkívüli rangot kivívott KSI-t. Csak félve, és szinte csak magunk­ban állapítottuk meg, hogy ez a társaság valószínűleg a világ legjobb hasonló korú együttese. Kivételes képessé­gekkel megáldott játékosok léptek egyidőben az ígéret földjére. Egy később majd verhetetlenné erősödő, igazi nagycsapat kialakításának le­hetőségét véltük felfedezni és talán nem is tévedtünk. Az új bajnokság új sikert hozott. Ami egy éve még meglepetés volt, az majdnem követel­ménnyé változott és Hasznos II. István tanítványai eleget tettek a várakozásnak. A négy legjobb játékos: Bogdán, Bozsó, Dudás és Rekita nél­kül ismét megelőzték vala­mennyi riválisukat. Többnyi­re kellemes játszadozás köz­ben, félgőzzel nyerték a ta­lálkozókat. Egyetlen veresé­güket taktikai fegyelmezet­lenség okozta. 200 ezret mozgattunk meg. Az igazgatóság szinte vala­mennyi kotrógépe itt dol­gozott, de segített a FÖLD­GÉP Vállalat is, olyan kot­rógépet bocsátott rendelkezé­sünkre, amilyen nekünk nem volt. Az összefogás eredmé­nyeképp a kotrást, és a me­dermélyítést befejeztük, ki­egyenesítettük a partvonalat, így a 100x1000 méteres, 3 méter mélységű vízszakasz rendelkezésünkre áll. — Javában folyik a part rendezése, és a kertvárosi sétány építése, de nincs le­maradás a kiszolgáló léte­sítmények építésében sem. Készen áll a 20x10 méteres alapterületű faház, ahol az öltözők kapnak helyet. — Kik vállalták az orosz­lánrészt a társadalmi mun­kában? —. Pontos kimutatást ké­szítettünk róla: a tervezést az igazgatóságunk a KEVI- TERV-vel és a Megyei Ta­nács Tervező Vállalatával végezte. A faházak alapozá­sát, felállítását, és belső sze­relését, a Mezőtúri Főépítés- vezetőségünk, és a Vízügyi Rendben van tehát min­den? Nem kell mást tenni, mint megvárni, míg férfivá érnek a gyerekek, világklasz- szisokká, a ma még csak te­hetséges játékosok? Még né­hány év, és méltó utód lép a hatszoros bajnokcsapat nyomába? Tulajdonképpen történhetne így is, de közel­ről mégsem ilyen szép a le­ányzó. Amennyire örülünk annak, hogy a magyar vízi- labdasport számára újabb nagytehetségű gárda nevelő­dik a Tisza-partján, annyira keserű szájízzel vesszük tu­domásul, hogy szeptemberben évek óta nemcsak a fecskék, hanem a középiskolai tanul­mányaikat befejező játéko­sok is elhagyják a várost. A bűbájos villás farkú madarak tavasszal hűségesen vissza­jönnek, az eltávozott pólósok bravúrjainak láttán azonban más városokban csattog a szurkolók tenyere. Bogdán, Bozsó, Dudás, Re­kita. A dolgok természetes rendje szerint ők léphetnének Boros, Kanizsa, Hasznos II. helyébe. Olimpiai bajnokok nyomában indulhatnának a siker, a hírnév felé. Nem így lesz. Az okokról beszéljenek ők maguk: REKITA: — Építőmérnöki karra fo­gok jelentkezni. Ha nem vesznek fel, akkor sem ma­radok itt. A Tungsramban fo­gok dolgozni és a Bp. Vasas Izzóban játszani. Ott nagyobb lehetőséget látok a fejlődés­re. Négy-öt évet kellene haj­tanom, hogy bekerülhessek a Dózsába, és az sem jelentene túl sokat. Mindenképpen el­megyek Szolnokról. BOZSÖ: — Földrajz-testnevelés sza­kos tanár szeretnék lenni. Szegedre készülök, ott játsz­Javító Üzem, a szennyvíz levezetést a szolnoki fő­építésvezetőség, a mosdat és zuhanyzót a karcagi főépítés­vezetőség, a kertváros felőli partszakasz rendezését a Jászkiséri főépítésvezetőség, és a Szolnok Városi Tanács, az utak építését Építőipari és szállítási Üzemegységünk, a csatornázását a Víz- és Csatornamű Vállalat, a vil­lany bevezetését a TITÁSZ vállalta magára. A Vásár­helyi Pál szocialista brigá­dunk — melynek tagjai az igazgatóság műszaki dolgozói — társadalmi munkában vé­gezték a munkák összehan­golását. őkgt munkaidő után és vasárnap is ott lehetett találni az építkezésen. Az eddig elvégzett társadalmi munka értéke, minden bizonnyal megközelíti az egy­millió forintot! — Mikor helyezik verseny­kész állapotba a pályát? — Előreláthatólag csütör­tökön helyükre kerülnek a bólyák, az indító-kikötő-, eredményhirdető- és ver­senybírói tutajok is. A sport­ág legnagyobb vidéki sereg­szemléje a 900 éves jubileum egyik legnagyobb versenye lesz. Olimpiai, és világbaj­nokok, világ- és európai hírű versenyzők szállnak majd hajóba.^ Ehhez szeret­nénk méltó ’feltételeket te­remteni. Vincze János hatnék is. Ha elvégzem a főis­kolát, minden körülmények között visszajövök Szolnokra. Szeretem ezt a várost. Ügy érzem, nem tudnék máshol gyökeret verni. DUDÁS: — Magyar és történelem a két kedvenc tantárgyam. Ta­nárnak készülök, hogy egy életre megmaradjon velük a kapcsolatom. Bár lenne egye­tem Szolnokon! Még rövid időre sem szívesen utazom el innen. Bottal sem lehetne végleg elkergetni. Természe­tesen visszajövök! BOGDÁN: — Több tanulásra lenne szükség az iskolában és a víz­ben is. Az elmúlt hetekben sokat gondolkoztam ezen. Szeretnék megkomolyodni. Ügy érzem, még nem késtem el. Vízépítő mérnök szeret­nék lenni. Ha Szolnokon ta­nulhatnék, soha nem mennék el innen. Ha nem vesznek fel, itt maradok és megpró­bálok bekerülni az OB I-es csapatba. Azt hiszem, há­rom év alatt sikerülne. örülünk, hogy tanulni akarnak, örülünk, hogy tanulhatnak. Kívánjuk, hogy terveik valóra váljanak. De azért mégis: Kanizsa Tivadar rendőr alezredes, a szolnoki Vízügy-Dózsa edzője. Dr. Bo­ros Ottó rendőr alezredes, a vízilabda szakosztály vezető­je. Mindketten a megyei RFK vezető beosztású munkatár­sai. Hasznos II. István a Damjanich uszoda vezetője. Heggmann György főköny­velő. Szarvas András az egye­sület ügyvezető elnöke. Hat­szor nyertek magyar bajnok­ságot. Valamennyien elme­hettek volna ebből a város­ból, amely felnevelte őket. 7 — ral — 1 Ksricsk@resés? gondokká! A négy muskétás: Dudás, Rekita, Bogdán, Bozsó V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom