Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
1975. Július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Becsapott libák, több haszon Új tenyésztési eljárás sikere Dr. Bögre János, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszékének docense és Major János, a mezőtúri Sallai Termelőszövetkezet főállattenyésztője — hosszú évek kísérletei után — új libatenyésztési eljárást dolgozott ki: az úgynevezett kétciklusos tojástermelő lúd- tartást A munkát már a termelést megelőző évben el kell kezdeni. A tenyészanyag kiválasztásához négyszer nagyobb növendékállományt kell tartani, mint amennyi tenyészállatra szükség van. A libákat háromszori toll- fosztás után késő őszön válogatják ki. Október végétől úgy takarmányozzák a törzsnek szánt landeszi és rajnai lúd keresztezéséből származó utódokat, hogy november végére jó kondícióban legyenek. Azokat az állatokat, amelyek nem valók törzsállományba, meghizlalják és utána értékesítik. Ez nagyjából mindenütt így megy. A két szakember által kidolgozott új eljárás lényege ezután következik. Amikor a libák a tojásrakást befejezték, két héten belül megfosztják őket tollúktól és négyhetes tollvál- tás után a tojókat 40, a gúnárokat pedig 20 napra sötét istállóba zárják. A mesterségesen előidézett vedlás és az elsötétítés „becsapja” az állatokat: úgy érzik, elérkezett a téli pihenés ideje. A nyugalom és a bőséges táplálék is hozzájárul, hogy a libák húsz nap elteltével megkezdik a második tojásrakást. Ebben az időszakban egy tojó harminc-harmincöt tojást rak le. A mezőtúri Sallai Termelőszövetkezet vezetői elmondták, hogy a libatenyésztés akkor gazdaságos, ha a két ciklus alatt legalább harminc tojás jut egy libára, s ebből húsz kislibát fel is tudnak nevelni. Az elmúlt évben a gazdaságban egy kis liba önköltsége 27—28 forint volt, a jövedelem pedig libánként elérte a 4—5 forintot. Egy év alatt 70 ezer hízott libát adott el a termelőszövetkezet, ami 26 millió forint árbevételt hozott. Az is előnye az új tenyésztési módnak, hogy az év minden hónapjában egyenletesen tudnak „termelni”, nincsenek csúcsidőszakok. Azt tervezik a gazdaságban, hogy az idén ötven vagon hízott libát és három vagon májat értékesítenek valamivel kevesebbet a tavalyinál. Azért kevesebbet, hangoztatták, mert megváltozott a májprémium — sokszor szigorúbbak a követelmények, mint az elmúlt évben — s így a libatenyésztés jövedelmezősége csökkent. Véleményük szerint még így is megéri a gazdaságnak. B. Gy. 0 viharkárok helyreállításáért Kommunista műszakot tartottak tegnap Szolnok számos üzemének és vállalatának dolgozói, hogy segít-' sék a június 18—19-i vihar okozta károk helyreállítását. A MEZŐGÉP Vállalat dolgozói élén a Münnich és a Nógrádi szocialista brigádokkal a belvíz állal sújtott Abonyi úti óvoda helyreállítását vállalták, mintegy kétezer társadalmi munkaórában. Társadalmi segítséggel tovább folytatták a mintegy hatszáz megrongálódott családi ház felülvizsgálatát, il- letvé a bontásra ítélt épületek eltávolítását a műszaki brigádok. A vízügyi vállalatok dolgozói karöltve más intézmények, üzemék dolgozóival tisztították az árkost, vízlevezető csatornákat. Hegnövekedtek az igények a termékek iránt Áz ÉDOSZ megyei küldöttértekezlete A sütő-, a cukor-, a tej-, a hús-, a söripar, a baromfi- feldolgozó, a dohánybeváltó és a gabonafelvásárló vállalatok dolgozóinak képviseletében hatvankét küldött vett részt tegnap az ÉDOSZ Szolnok megyei küldöttértekezletén, melyet a Ságvári Endre megyei művelődési Központi színháztermében tartottak. A megye élelmiszeripari dolgozóinak négyéves munkájáról Magyar Mártonná, az ÉDOSZ megyei titkára számolt be a résztvevőknek. Megnőtt az élelmiszeripari termékek iránti igény, — hangsúlyozta. A lakosság fogyasztói igényét, a termékek mennyiségi növelése mellett a választékok bővítésével, a minőség fokozásával lehetett csak kielégíteni. A tervidőszak jellemzője, hogy a termelést a vállalatok extenzív forrásaikból nem nagyon tudták bővíteni. Néhány üzem — a cukorgyár, a baromfifeldolgozó, a dohánybeváltó — jellegénél fogva még a szükséges munkaerőt sem tudta a feldolgozáshoz biztosítani. Az intenzív fejlesztésre a vállalatoknak saját erőből alig volt lehetősége, így a beruházások állami támogatással valósultak meg. Az összes tényezőket figyelembe véve, az elmúlt négy év alatt a megye élelmiszer- ipara a tervezettnek megfelelően alakult, de mégsem érte el azt a szintet, amelyet a megyei pártbizottság iparfejlesztési 'programjában meghatározott. A szarvasmarha-program hatására növekedett a tejtermelés: 1971-ben 75 millió liter tejet vásároltak fel, ez a mennyiség 1974-re 91,2 millió literre emelkedett és 860 millió forint termelési értékkel zárták az évet. A húsipari vállalatra az állandó túltermelés volt jellemző. A 144,5 százalékos értéknövekedés megerőltető munka árán, gondos munka- és üzemszervezéssel valósulhatott meg. A beszámoló foglalkozott 82 üzemi demokrácia szervezeti és tartalmi továbbfejlesztésével is. A gazdasági vezetők többsége igényli a dolgozók véleményét a döntések előkészítésében, meghozatalában. Az üzemi demokrácia érvényesülése döntően a termelési tanácskozásokon, a szocialista brigádvezetők tanácskozásán jut kifejezésre. A jelentésben szóltak a kongresszusi munkaversenyről. A vállalatok dolgozóinak 87 százaléka tett különböző felajánlást. Az elmúlt négy évben fontos helyet foglalt el a szak- szervezeti szervek tevékenységében a dolgozók egészségének, testi épségének védelme. Javult a szociális ellátottság. Jelentős a fejlődés a Cukorgyárban, valamint az Állat- és Húsipari Vállalatnál. Fontos feladat a dolgozók kulturált körülmények közötti étkeztetése, öt vállalatnak van saját üzemi konyhája, a többinél a vendéglátó vállalat biztosítja a dolgozók ellátását. Munkás- szállással a Cukorgyár rendelkezik, amelynek fenntartására évente 400 ezer forintot fordít. Jelentős az a támogatás, amelyet az élelmiszeripari vállalatok nyújtanak a város I bölcsődéinek, óvodáinak tá- I mogatására, a szocialista brigádok pedig patronálják ezeket az intézményeket. A beszámoló után vita következett, majd megválasztották az ÉDOSZ megyei bizottságát, a titkár ismét Magyar Mártonná lett. MüanyagfeldoEgozás kétszeres kapacitással Gyorsított fejlesztési program A szénhidrogéneken alapuló vegvipar gyorsított fejlődése érdekében két évvel ezelőtt hagyta jóvá a kormány a petrolkémia központi fejlesztési programot. A fejlesztésben messzemenően figyelembe vették a szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit, amelyeket hosszúlejáratú kooperációs egyezmények alapján használnak ki. A központi fejlesztési program megvalósításának első évében már megkezdte munkáját a Magyar Viszkózagyárban az évi 4,600 tonna kapacitású Pan I. üzem és épül már a hasonló teljesítményű Pan II. akrilszál üzem is, amelynek meggyorsítására most tesznek fontos intézkedéseket. Nemrégiben avatták fel a magyar—szovjet petrolkémiai egyezmény alapüzemét, a TVK nagy kapacitású olefingyárát, amely etilént és propilént szállít a Szovjetuniónak fontos vegyipari alapanyagok ellenében. Ezen a nyáron befejeződik a Tiszai Vegyikombinát polietilén gyárának jelentős technológia fejlesztése, amellyel 24 ezerről 42 ezer tonnára emelkedik évi polietilén kapacitása. Nagy ütemben épül már a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-gyára, és néhány hónappal ezelőtt döntött a kormány a Tiszai Vegyikombinát évi 40 ezer tonna kapacitású polietilén gyárának létesítéséről is. A gyorsított felszerelési program alapján az ország műanyagfeldolgozó kapacitása több mint kétszeresére emelkedett, ugyanis 1970- ben 120 ezer tonna volt, és az idén várhatóan eléri a 250 ezer tonnát. A különböző nehézipari vállalatok, szövetkezetek és egyéb termelőegységek ez évi kapacitása 140 ezer tonna, és más iparágakban pedig mintegy 110 ezer tonna műanyagot dolgoznak fel. A vállalatok tervei szerint 1980-ig ismét csaknem kétszeresére növelik a műanyagfeldolgozási kapacitást. A KENDERESI NÖVÉNYVÉDŐ ÁLLOMÁSON ebben az időszakban elsősorban a különböző védekezésekben segítenek, illetve laboratóriumi vizsgálatokat végeznek. Képünkön Sza- utner Júlia a fénycsapda rovaranyagát vizsgálja Fejlesztik a kisújszállási söriizemet Az udvaron hatalmas tartályok sorakoznak, s mivel ezek a közelmúltban még nem voltak ott a kisújszállási sörüzem területén, arra következtet a látogató, hogy itt valami készük És valóban. A napokban érkezett a hat darab fogadótartály, melyek mindegyikébe 63 hektoliter sört engedhetnek a Kőbányáról érkező hatalmas Rába tank-kocsikból. Hamarosan be is állítják a fogadótartályokat, amelyek két hónap múlva már megtelnek sörrel. Ez azonban nem minden. Még az idén megkezdik az új üzemrész építését, ahol óránként 5 ezer üveget megtöltő fejtőgép működik majd a mostani kétezres teljesítményű helyett. Ez azt jelenti, hogy a következő év második felében a sörüzem dolgozóinak száma a jelenlegi ötvenről kilencvenre emelkedik. Az idén a kisújszállási sörüzem 62 ezer hektoliter sört szállít az üzletekbe. Az új fejtőgép munkába állása után 140—15Ö ezer hektoliter sört szállítanak majd a kereskedelemnek. Heti jegyzeteink Milüárdok a milliókra Július elsején életbe lépett az új társadalombiztosítási törvény, amelyet ez év áprilisában fogadott el az országgyűlés. Ez a törvény újabb kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy hazánkban a munkáshatalom erősödésével, a népgazdaság fejlődésével párhuzamosan, gyarapodnak az emberek életét megkönnyítő vívmányok is. Ettől a naptól kezdődén a társadalombiztosítás alapján nyújtott betegellátás — állampolgári joggá vált. Bármely magyar állampolgár — személyi igazolványa felmutatása mellett — térítésmentesen vehet igénybe orvosi kezelést, kórházi ápolást, ingyen kaphat különböző gyógyászati segédeszközöket és kedvezményesen gyógyszert. Július elsején lépett hatályba egy másik, szociálpolitikai intézkedés is — a nyugdíjak emlése —, ami szintén azt jelzi: társadalmunk egyre többet tesz annak érdekében, hogy a lakosság különböző rétegei között az életszínvonalbeli aránytalanságok csökkenjenek. A rendelkezés több mint egymillió embert érint, a nyugdíjasok kétharmadát, valamint sok ezer járadékost, árvát és szociális segélyben részesülőt. Ez az emelés mintegy kétmilliárd forinttal növeli a kifizetésre kerülő nyugdíjak öszegét. Vagyis ennyivel nő meg a nyugdíjasok, a járadékosok vásárlóereje. Elsejével a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagság alapján járó családi pótlékot is felemelték, s ezzel a szövetkezeti parasztság társadalombiztosítási jogai — a fokozatosan leszállításra kerülő nyugdíj korhatárt is figyelembe véve — azonosak lesznek a munkások jogaival. Joggal elmondhatjuk: már paost olyan szociális ellátást valósítunk meg, amely a nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát, méltó egy szocializmust építő országhoz. K. E. Következetesebben,, takarékosabban Tavaly július 1-től rövidített munkahéthez jutottak a kereskedők, a megyében tizenhatezren. Megnyugodtak, hogy gondoskodnak róluk is, törődnek velük is. A munkaidőcsökkentés bevezetésében, munkafeltételeik, körülményeik javítását látták. Mondanom sem kell, — a vásárlók is örömmel fogadták a hírt. Nem mindegy, hogy kipihent, vidám eladónál vásárolnak, vagy ideges, morcos arcokat látnak a boltokban. Egy év telt el, ha nem is zökkenőmentesen, de sikeresen. Minden ABC áruház, kisbolt pontos intézkedési tervet készített. Igyekeztek úgy elosztani a szabadnapokat, hogy a kisgyermekes, nagycsaládos anyák a vasárnapi pihenőnapokhoz kapcsolva kapják meg azt. Igen ám, de egyiknek beteg lett a gyereke, a másik szabadságra ment — a beosztás máris felborult. Újra kezdhették elölről. Van azonban sok üzlet, — például a szolnoki Munkás ABC — ahol minden simán megy. Mindenki pontosan minden héten megkapja a szabadnapját. Nemrég olvastam egy jelentésben, hogy a kiskereskedelemben dolgozók 92,4, a vendéglátásban 87,6 százaléka jut rendszeres pihenőnaphoz. Ahhoz, hogy 100 százalékos legyen az eredmény és a dolgozók munkaideje ténylegesen csökkenjen, több szempontot kell figyelembe venni. Még következetesebben be kell tartani a kezdetben készített intézkedési terveket, alkalmazni kell az élő munkát megtakarító és csökkentő technikai eszközöket, és még körültekintőbb szervező munkát kell végezni mint eddig. Ha mindezt megvalósítják, valamennyi kereskedő elégedett lehet Sz. E. Hol a gazda, ki a gazía? A vikendház egyik szobája volt az „üzemvezetőség”, a másik a bérelszámolás, munkaügy, személyzeti, szóval amolyan mindenes. Ennyiből állt 1966 nyarán a szolnoki Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat algyői üzeme. Akkor még csak két-három kút adott olajat, dolgoztak ott jó ha negyvenen. Az üzemvezetőt — ma kétezernyi ember szólítja főnöknek a szegedi olaj mezőkön — akkor nevezték ki oda, azzal a nem is titkolt szándékkal; hogy az induló, több milliárdos beruházást, a szegedi szénhidrogéntermelő medence minden létesítményét az alapkő letételétől ismerje. S nemcsak ő, azok is, akik majd egy-egy olajgyűjtő tankállomás, egy-egy gépüzem vezetői, szerelői, karbantartói, üzemeltetői lesznek. S ha valaki azt gondolja, na jó, milliárdos beruházásnál ez megéri, említhetek közelebbi, kisebb példát is. A szolnoki Pelikán szálló építésénél a leendő gazda szakemberei szintén ott bábáskodtak. Már négy-öt hónappal az átadás előtt munkába álltak azok, akiknek ma az a feladatuk, hogy a Pelikán szálló és több millió értékű gépi berendezése kifogástalanul működjön. A karbantartó szerelők tudták, hol húzódnak a kábelek, melyik kapcsolószekrény mit rejt, ahogy mondani szokás, „hová kell nyúlni”, ha nem működik a lift, a világító berendezés, a fűtés, a légkondicionálás. Ez az egyik előnye, ha a gazda idejében jelen van. A másik előny: apróbb, a költségeket természetesen nem növelő módosításokat kérhet, eldönthet olyat, ami a tervben nem szerepel határozottan, s az építő, ha gondja van, viszont kérhet, kérdezhet. Mert nincs ésszerűtlenebb dolog, mint amikor vadonatúj épületben a beköltöző vállalat, intézmény rögtön falat bontat, ajtót rakat át — mért ha itt az ajtó, akkor nem fér el a titkárnő telefonja, mert... ok, indok mindig akad, nem is kell keresni. S bontják a vadonatúj falat drága pénzért — végsőfokon a mi pénzünkért. Hogy erről szólnunk kell, azért van, mert megye- szerte égy re több létesítmény, beruházás épül, és sajnos, a Pelikánhoz hasonló jó példát lámpással kell keresni. T, P.
