Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-30 / 177. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975/ július 30. II biztonság okmányának fejezetei I Jellegzetesen földrészméretű feladatokat foglalnak magukban a közös érdekeltségre számot tartó terveknek nevezett elgondolások. Néhány példát említünk. Ha Európa összefog, megoldható az ésszerű áramelosztás már csak azért is, mert az időeltolódás miatt a földrész különböző részén, más-más időben van a csúcsfogyasztás, s így az egyes országok energiarendszerei kiegészítik egymást. A nemzetközi kereskedelem nagyarányú növekedése szükségessé teszi az összefüggő, korszerű szárazföldi és vízi úthálózat kiépítését, nagy, közös terveket dolgozhatunk ki — ezt is ajánlja a biztonsági értekezlet okmánya — az energia- és nyersanyag-kutatásban, ami különösen a kis és csekély anyagi eszközökkel rendelkező országok számára létfontosságú. Ebbe a körbe tartozik a környezetvédelem is. Ha arra gondolunk például, hogy Magyarország folyóvizeinek 95 százaléka más országok területén ered, saját példánkon is megérthetjük, mennyire fontos e területen a nemzetközi együttműködés. A különböző társadalmi rendszerű államok különböző területeken kialakított közös tevékenysége kölcsönhatásban van egymással. A nemzetközi gazdasági és tudományos együttműködés tovább erősíti a politikai bizalmat, közös érdekeltséget teremt a béke fenntartására. Kölcsönös megismerés, kölcsönös bizalom Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet első két szakaszában kidolgozott és Helsinkiben aláírandó okmány harmadik fejezete az együttműködés olyan fajtáiról szól, amelyek szellemi síkon zajlanak, és az emberi kapcsolatokban nyilatkoznak meg.' Nyilvánvalóan ennek az együttműködésnek is csak az lehet a célja, hogy erősítse a bizalmat, szilárdítsa az államok közötti kapcsolatokat, de semmi esetre sem válhat a szellemi hidegháború eszközévé. Más szóval: az első fejezetben említett alapelvek a harmadik fejezetre, a harmadik kosárra is teljes mértékben vonatkoznak. Az okmány arra ösztönzi az aláíró feleket, hogy erősítsék kulturális kapcsolataikat az állami szerv ik, az egyéb szervezetek, a művészek, írók, a kultúra szolgálatában álló más személyek gyakoribb érintkezésével. Rendkívül fontos, Hogy a népek jobban megfcmerjék egymás kultúráját, valódi szellemi értékeit1, akár irodalmi művekről, festményekről, tv-játékokról,) íakár filmekről van szó. E célból gyakoribbá kell tenni a cseréket, javítani a kulturális értékek terjesztésűi, hozzáférhetőséget más országokban — fel lehet husználni az ismeretesére legkülönfélébb formáit a kiállításoktól a vendégjátékokon ást a műfordítások szaporításáig és a kooperációkig. A szocialista országok szép ereciiűényekel értek el az oktatás és a nevelés területén, de más államoknak ’ is vannak értékes tapasztalataik. A 'ma és a jö\|ő nemzedéke szempontjából1, egyaránt fölbecsülhetetlen éiítékű szellemi beruházás tetiát az oktatási tapasztalatok; cseréje. Az okmány szól az: oktatással foglalkozó állami szervek és személyek pedagógusok és diákok kapcsolatainak kiszélesítéséről. Az ösztöndíjak szaporításáról, csereutazásokról. Foglalkozik az idegen nyelvek tanulásának ösztönzésével. Ugyanebben a pontban szerepel a tudományos ismeretek císeréje, a tudományos intézmények és a tudósok kapcsolatainak fejlesztése, a tudományos kutatások összehangolása, a természet- és orvostudományok (nevezetesen a civilizációs betegségek, a rák, a szív- és az érmegbetegedések, a főfoglalkozási ártalmak kutatása), valamint a társadalomtudományok területén. írott és sugárzott információk cseréje A harmadik kosár foglalkozik az írott és a sugárzott információk cseréjének ki- szélesítésével, amely ugyancsak a jobb megismerést és megértést kell, hogy szolgálja. Természetesen az objektív, a valósághű információk terjesztéséről van szó. Foglalkozik ez a fejezet a filmek és a rádió útján közvetített információ sűrítésével, a megfelelő szervezetek együttműködésével, az újságírók munkalehetőségeinek javításával. Ugyancsak e fejezetbe foglalták az emberi kapcsolatok szélesítéséről szóló passzusokat. Szó van a különböző országokban élő, de egy családhoz tartozók találkozásainak, valamint a különböző állampolgárságú személyek házasságának megkönnyítéséről, a család- egyesítésről. Általában a személyes és a szakmai teázások lehetőségeinek növeléséről, a turizmusról, a fiatalok találkozóiról, a sportkapcsolatokról. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten kidolgozott okmány negyedik fejezete az értekezletet követő lépésekről intézkedik. Egyetlen tanácskozás nem oldhatja meg Európa valamennyi problémáját, ehhez még sok idő és valószínűleg még több értekezlet is kell, más intézkedésekkel és lépésekkel együtt. A cél: az európai kollektív biztonság megteremtése, tehát mindenféle nemzetközi konfliktus lehetőségének kiküszöbölése és a stabil együttműködési rendszer megteremtése, ehhez még sokat kell tenni. Helsinki után Belgrádiján Az okmány leszögezi, hogy a helsinki csúcstalálkozó után legközelebb 1977 júniusában ülnek össze Belgrád- ban ugyanazoknak az államoknak a kormányszakértői, amelyeknek képviselői most találkoznak. Feladatuk, hogy előkészítsék a következő tanácskozást, s hogy milyen jellegűt, ezt valószínűleg akkor döntik majd el, a szükségleteknek és az adott nemzetközi helyzetnek megfelelően. A lényeg az, hogy folytatják a most megkezdett munkát. Még néhány adat e nagyszabású és földrészünk történetében példa nélkül álló tanácskozásról. Az első szakasz a harmincöt külügyminiszter részvételével zajlott le öt nap alatt, Helsinkiben. A második szakasz munkájában mintegy hatszáz diplomata és sztrájktörő vett részt, s két esztendeig dolgozott Genfben. Az okmány hat hivatalos nyelven készült ein angolul, franciául, németül, olaszul, oroszul és spanyolul. Július 30-án pedig a háromnaposra tervezett ünnepélyes zárószakasz lebonyolítására, az okmány aláírására, a harmincöt ország legmagasabb rangú vezetőinek találkozójára kerül sor. Tatár Imre (VÉGE.) Az olajipar államosításáról döntött a venezuelai képvise.öház A venezuelai képviselőház hétfőn jóváhagyta az ország olajiparának államosításáról szóló törvénytervezetet. Az amerikai és más külföldi cégek birtokában lévő olaj mezők és berendezések állami tulajdonba vételére még az év vége előtt sor kerülhet, ha a tervezetet a közeljövőben a szenátus is jóváhagyja. Főként Venezuela, a világ harmadik legnagyobb olaj- exportálója látja el az Egyesült Államokat ezzel a fontos nyersanyaggal. Az országban naponként 2,5 millió barrel ola'jat hoznak felszínre. A venezuelai olaj- kincs kiaknázását 60 év óta az Exxon, a Shell és a Gulf monopóliumok végzik. A törvény értelmében az államosítás után a vállalatokat kártalanítják. Náci orvosok kísérleteznek Chiléken Náci orvosok végeznek „tudományos kísérleteket” a chilei fővárostól 30 kilométerre 'levő „Colonia Digni- dad” koncentrációs tábor politikai foglyain — írja a France Soir című párizsi lap. A francia lap szerint a politikai foglyok szervezetét rendszeresen erős kábítószerekkel mérgezik olyannyira, hogy életük narkotikumok nélkül már nem lenne fenntartható. A junta titkosszolgálata, minden egyes adagért újabb „vallomást” követel. A France Soir megállapítja, hogy a Colonia Dignidad- ban, valamint a chilei fővárostól 80 kilométernyire levő másik koncentrációs táborban a politikai foglyok ezreit őrzik. Letartóztatásukat nem jelentették be, és „eltűntekként” tartják őket számon. Újahb izraeli támadás Libanon ellen Bej rútban egy katonai szóvivő tegnap bejelentette, hogy a hétfő éjszakai órákban a libanoni tüzérség és gyalogos egységek visszavertek egy izraeli alakulatot, amely két kilométernyire behatolt az ország területére. Az újabb izraeli provokáció Bent Dzsebil körzetében történt, és célja feltehetően az volt, hogy túszokat raboljon. A lövöldözések csak annyi anyagi károkat okoztak, egy izraeli páncélozott jármű súlyosan megrongálódott. Török zászló az egykori amerikai támaszpont felett Török zászló leng a Uaramur- seli támaszpont fölött, A Pentagon szóvivője hétfőn este bejelentette, hogy a török hatóságok keddtől „adminisztratív ellenőrzésük” alá vonják az ország területén levő amerikai támaszpontokat. Ez az ellenőrzés feljogosítja a török illetékes szerveket arra, hogy a támaszpontokra saját nemzeti lobogóikat vonják fel és a bázisok bejárata elé török katonákat állítsanak. A szóvivő közölte azt is, hogy az amerikai támaszpontok parancsnokai a Pentagontól kapott rendelkezés értelmében kötelesek együttműködni a török fegyveres erőkkel, az amerikai katonák megőrzik teljes mozgási szabadságukat, de a repülőgépeknek a támaszpontokról történő felszállásához be kell szerezniük a török hatóságok előzetes jóváhagyását. A támaszpontok területén minden tevékenységet felfüggesztett lek, Ford elnök hétfőn levelet intézett Carl Alberthez, a képviselőház elnökéhez, és ebben nyomatékosan felszólította a kongresszust, hogy oldja fel a Törökországba irányuló fegyverszállítások tilalmát. Az amerikai elnök levelében a Törökországban levő amerikai támaszpontok fontosságát hangoztatta, és azt bizonygatta, hogy a kongresszusi döntés „nemcsak elodázza, hanem jelentős mértékben akadályozza is a ciprusi probléma rendezését”. Ford elnök az Egyesült Államok nemzet- biztonságáért és külpolitikájának irányításáért reá háruló felelősségre hivatkozva sürgette az embargó hatályon kívül helyezését. Ankarai amerikai források értékelése szerint a török kormány az amerikai támaszpontok feletti ellenőrzés átvételekor igyekszik nyitva hagyni egy „kiskaput”, hogy módot adjon Washingtonnak a kialakult feszült viszony enyhítésére. Az idézett források úgy vélik, hogy b NATO-érdekekre történő hivatkozással lehetővé válik az Egyesült Államok számára a törökországi katonai információgyűjtés felújítása. Brüsszelben kedden délután rendkívüli ülést tartott a NATO-tanács, hogy megvizsgálja a török döntésnek az Északatlanti Szövetség tevékenységére való hatását. Orhan Eralp, Törökország NATO-nagykövete ankarai konzultációiról Brüsszelbe visszatérve repülőtéri nyilatkozatában hétfőn este kijelentette, hogy országa esetleg más források után néz fegyverszükségleteinek kielégítésére. Eralp azt hangoztatta, hogy az amerikai kongresszus döntése „gyengítette a NATO védelmi kapacitását”, • - .M. ..»rí NEFBHMHE Azzal kezdem, ami a kissé nyárias műsorhét programjában a fájdalmasan szép élmények közé sorolható: emlékeztető Lengyel Józsefre és Simon Istvánra, pótolhatatlan veszteségeinkre. Arra, hogy mostanában mintha sűrűbben csapkodna a villám, a halál villáma az írói társadalomra, és hogy igazán nem válogat; lám az idős Lengyel József mellett a még javakorában levő Simon Istvánt sem kímélte. De — s mondanivalóm lényege ez — milyen más volt most látni a képernyőn Bazsi költőfiának hazalátogatását, tudván azt, hogy amit látunk, már örökre a múlt, soha vissza nem térő emlék csupán. Megváltozott a látottak akusztikája. Ami néhány évvel ezelőtt — akkor készült a Szülőföldem Bazsi — derűt és bizalmat fakasztott, most ugyanazt látva rezignációt keltett. Még akkor is, ha tudván tudjuk, hogy ez a kapcsolat, költő és az ő népe között lírába oltva ránk maradt szép örökségül. És mennyire megrendítő volt hallani a szikár gondolatú Lengyel József kemény igéit is az életről, a helytállásról három tévásített elbeszélésében. Újra átélni azt az elkötelezett bátorságot, amellyel másokat is hasonlóan bátor kiállásra ösztönöz. A televízió a két búcsúztatóval mondhatni munkatársaira is emlékezett, hisz mind Lengyel József, mind pedig Simon István más más szerepben és minőségben gyakori vendég volt a képernyőn. Egyébként a Szülőföldem, Bazsi bizonyára a televízió féltve őrzött dokumentumai közé kerül majd, hisz a filmszalag nemcsak a hangot, hanem a tekintetet, a gesztust — a teljes embert —, képes megőrizni számunkra. Vele és általa könnyebb felidézni azok alakját, akik eltávoznak közülünk. Ez a tény arra is ösztönözheti a televíziót, arra a felemelő kötelességre. hogy szellemi életünk kiválóságairól még idejében készítsen mindig létleletet, a hívebb emlékeztetés céljára. Ügy taDasztalom, hogy a világirodalom klasszikusai között kevés akad, aki oly ritkán szerepelne az utóbbi időben a mi képernyőnkön, mint Honoré de Balzac, a realizmus múlt századbeli mestere. Ki tudja miért, valahogy művei nem igázik meg televíziós művészeink kéozeletét, pedig a több mint negyvenregényes Emberi színjáték bővelkedik jelenetekben, amelyek mai tálalása, televíziós feldolgozása nem volna érdek nélkül való. Balzac nagy szerelme Épp ezért a most induló, az író halála 125. évfordulójára időzített lengyel— francia filmsorozatot kíváncsisággal vártam, de ugyanakkor némi szorongással is. Hisz a koprodukciós alkotás Balzacról egy regényes szerelem tükrében kíván képet alkotni, egy túlságosan is romantikus mozzanatokban gazdag szerelmi regény részleteinek felelevenítésében akarja a bonyolult írói egyéniség képmását nyújtani. Vajon nem ragadják-e meg túlságosan az alkotók fantáziáját e különös érzelmi história olyan intim, csupán a magánélet körébe tartozó részletei, amelyek végül is zsákutcába vezethetnek? Azaz elfedik, eltakarják előlünk a kor valóságát átélő és ábrázoló író igazi alakját. A több mint másfél évtizedig húzódó, nagyrészt levélváltásban lélegző szerelem az irodalomért rajongó gazdag Hanska grófnő és a világfi költő távszerelme ugyanis csupán egyik oldala Balzac sokoldalú egyéniségének. Ha úgy tetszik a társasági élet, a különböző kalandok igazi életének csak a margójára tartoznak. Életéi ELŐTT bői sokkal izgalmasabb az a rész, amikor „bezárkózik szobájába, meggyújtja ihletadó lámpáját, átadja magát a munka démonának, s a csendtől szavakat, az éjszakától eszméket kér”. Vajon milyen helyet és szerepet kap majd az összképben az életének ez a fő tulajdonsága? Nos, az első részben megütött alaphangból azt éreztem, hogy a lengyel Wojciech Solarz rendezte film bizony inkább az érzelmes mozzanatok felé hajlik, hangjában még a szen- timentalizmus is fellelhető Már az első kép, egy száj egáizen közelről, képernyőt betöltő női ajkak — képben kifejezett érzékiség — azt sugallta, hogy az alkotók a dolgok érzelmi oldalát próbálják kitapogatni, hangsúlyozni. Fokozott érzelmi hatásokra törnek. Az expozíció villanásnyi részletei is ezt a sokkírozó szemléletet tükrözték: puska dörren, korbács csattog a jobbágy hátán, stb. Így vezet be bennünket a film az öregedő gróf és a nála jóval fiatalabb feleség világába. Az érzelmi megközelítésben azonban láthatóan igyekeznek kötődni a tényékhez az alkotók, híven követni az eseményeket. Bőséggel használják fei például a levelezés anyagát. (Akit egyébként érdekel, ajánlom olvassa el André Maurois magyarul is megjelent Balzac-könyvét, benne bőséggel a szerelmi történet tényszerű leírása.) Csakhogy ide is kívánkozik egy de. Ugyanis a tények — úgy tűnt — nem olvadnak fel igazi drámában. A levelek inkább illusztratív szerepet kapnak, mint általában a szokványos életrajzi regényekben. Nos, azt hiszem ennyi elég a berúutatkozás- ról, hisz hátra van még a folytatás. A kérdés; vajon a további hat rész rácáfol-e az említett fenntartásokra, eloszlatja-e majd a kérdőjeleket. Röviden Ismét jelentkezett a Fórum; sok kérdés, eleven érdeklődés, tehát tárt tovább a külpolitikai műsor népszerűsége. Van azonban, ami elgondolkodtató. Ebben a Fórumban ugyanis néhány esetben túlságosan lenge válasszal kellett beérnie a kérdezőnek, mert a jelenlevő újságírók ismereteiből úgy látszik többre ezúttal nem futotta. Ezt elkerülendő, épp ezért nem volna-e célszerű minden esetben, ha úgy kívántatik, a Fórum menete közben egy-egy kérdés legjobb szakértőjét is bekapcsolni telefonon, vagy más módon a válaszadásba. Magyarán, kiszélesíteni a Fórum körét. Akkor talán kevesebb lehetne az adatokkal kapcsolatos esetleges vita (például menynyit hoz Egyiptom konyhájára az újra megnyitott Szuezi-csatorna), vagy az olyan szőrmentén adott válasz, mint amilyen az Etiópiára vonatkozó kérdésben elhangzott. Füstös képek — Lakatos Menyhért regényébe lapozott bele a televízió, s olyan drámára bukkant, ami egyszerűen döbbenetes: a mara- diság hálójában vergődő cigányság sorsa, szenvedélyes belső konfliktusaival igazán felkavaró élmény. A pusztító szenvedélyek izzása — szerencsére — a képernyőn is megmaradt. A cigányság sorsát egy ebből a világból kiemelkedni vágyó fiatalember szemével láttatja a könyv, és ennek megfelelően láttatta a televíziós kóstoló is. Mihályfy Sándor igazi drámát teremtett a képernyőn. S a szereplő színészek közül Szemes Mari cigányasszonya sokáig emlékezetes marad számunkra. Ez a Nyitott könyv jó propagandája az őszinte hangvételű, a felfedezés erejével ható regényeknek, ' f Y. M.
