Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

( 1975. július í. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I 3 A KPVDSZ megyei küldöttértekezletén Beszámoló a négyéves munkáról, új vezetőség választása A szénhiirogénkitatás fokozásáért / Az olajipari pártbizottság ülése Az országszerte híres szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórusának műsora után kezdődött meg tegnap' a KPVDSZ megyei kül­döttgyűlése. A Ságvári Endre megyei Művelődési Központ színháztermében megtartott ülés elnökségében foglalt he­lyett többek között Szász Ferencné, a KPVDSZ ;központi ve­zetőségének elnöke, Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője és Árvái István, az SZMT vezetőtitkára. Az elműlt négyév munká­járól Szenes Ottóné, a KPVDSZ megyei titkára számolt be a jelenlévő több mint száz küldöttnek. Me­gyénkben tizenhatezer keres­kedelmi, vendéglátóipari, pénzintézeti, fogyasztási szö­vetkezeti dolgozó tevékeny­kedik. Az eltelt időszak leg­fontosabb kereskedelempoli­tikai célkitűzését között áze- ■epelt az alapellátás zökke­nőmentes megoldása és si­kerűit ezt a feladatot telje­síteni. A vendéglátás forgal­ma 29 százalékkal nőtt, ami annak köszönhető, hogy na­gyobb gondot fordítottak az ételforgalom növelésére, a háztartási munkát megköny- nyítő élelmiszerek és a kor­szerűbb táplálkozást segítő termékek választékának bő­vítésére. A felvásárló keres­kedelem munkáját dicséri, hogy több' zöldség, gyüpiölcs került a lakosság asztalára. A vegyesiparcikkek forgal­ma 48 százalékkal több volt, mint. az előző esztendőkben. A megye áruellátás! helyze­tére ftégy év alatt a fokoza­tos javulás Volt a jellemző. Napjainkra kialakult a la­kásszövetkezeti mozgalom. A szövetkezetek 15 ezer lakás építését tervezték a IV. Öt­éves teryben, s ebből már több mint 12 ezer el is ké­szült. A takarékszövekezetek tevékenységét is a fej­lődés jellemzi. A 10. számú országgyűlési választókerületben vasárnap újra megnyíltak a szavazó­helyiségek ajtajai, ezúttal már hajnali öt órakor. A Kunhegyes, Kuncsorba, Fegyvernek,, örményes és Tiszabő valamint Kenderes községeket magába foglaló kerületekben — mint már azt hírül adtuk — a 15-én megtartott választásnál a két képviselőjelölt, Horváth György és Szendrei Gábor azonos arányban kapta meg a szavazatokat (49.7 és 49,9 százalékot) így a választási törvény értelmében pótvá­lasztást kellett tartapi. Kuncsorbán elsőként két fiatalemberrel találkoztunk. Cláh László, a helyi Kossuth Tsz bérelszámolója és Oláh István, a MOM üzemmérnö­ke a szavazóhelyiség felé si­ettek. — Én ezúttal a másik je­löltre szavazok. Azt akarom, hogy most eldőljön az ered­mény — mondta Oláh Lász­ló. Unokatestvére már sza­vazott: Avar Istvánra Buda­pesten. örményes. Csűrd! Jenőné már kora reggel túl volt a szavazáson. — Én bizony ugyanarra szavaztam, akire a múltkor. így látom jónak. Fegyverneken egy fiatal­ember — első szavazó — a szavazás után. — Személyesen nem isme­rem egyik jelöltet sem, de az. Itteni pót jelölőgyűlés Után elhatároztam, hogy most azt húzom ki, akit a múltkor je­löltem. TiszabŐ. Stapecz István ta­nácselnök mint választópol­gár. — Tartom az előző szava­záson kialakított véleménye­met. Ugyanarra szavaztam. A döntetlen egyébként azt bizonyítja hogy jó volt az előkészítés. Bánhalmán a szavazóhelyi­ség előtt egy fiatalasszony Bővítették működési terüle­tüket, növekedett a taglét­számuk és javult a munka szervezettsége. Jelenleg 22 takarékszövetkezet műkö­dik, 50 ezer taggal. Az el­múlt négy év alatt 423 mil­lió forint kölcsönt nyújtot­tak, amely másfélszerannyi,. mint a III. ötéves terv ide­je alatt. Az Állami Bizto­sító munkája is tovább bő­vült. Üj üzletágak honosod­tak meg, előtérbe került a CSÉB, a gépkocsi- és az élet- biztosítási tevékenység. A pénzintézeti dolgozók meg­felelően biztosították a me­gyei vállalatok álló- és for­góeszköz finanszírozását. Kö­vetkezetesen ellenőrizték az állalmi kölcsönnel, hozzájáru­lással épült beruházásokat. Tovább erősödött a szocia­lista brigádmozgalom. A számszerű növekedés mellett tartalmi, minősé­gi változás is történt. Az értékesítési tervek telje­sítésén túl beszerzési, kész­letgazdálkodási, takarékossá­gi, áruellátási feladatokkal is foglalkoztak. Több figyel­met fordítottak a brigádok szakmai és politikai oktatá­sára. Kevés azonban az if­júsági brigád, mert az ifjú­sági verseriymozgalmakkal alig foglalkoztak. A kereskedelemben nagy gond, hogy kevés a szakkép­zett dolgozó. Az elmúlt négy év alatt, ezért külön figyel­met fordítottak a továbbkép­zésre. Most épül egy mo­gyerekkocsival, szavazás előtt. ,— Én meg is mondom, most is Horváth Györgyre szavazok. Szerintem megér­demelné, hogy ő legyen a képviselő. Kunhegyes. Középkorú férfi, gépkocsivezető. — Szendrei Gábor szak­mabeli, rá szavaztam. Egyéb­ként személyesen is isme­rem, s meggyőződésem, hogy alkalmas erre a tisztségre. A kunhegyesi tanácsnál a főhadiszálláson tízpercenként csöng a telefon. Jelentések érkeznek a szavazóköröjcből. Az elsőben — a kunhegyesi G arai úti óvodában fél tíz­kor az utolsó szavazó is be­dobja a szavazólapját. Va­sárnap tizenegy óra tíz perc­kor a választási „párharc” eldöntetett, befejeződött a 10. számú választókerületben a szavazás. ☆ Az országos választási el­nökség tegnap kiadott tájé­koztatója szerint a választó- kerületben. 18 626 volt az ér­vényes szavazatok száma, aminek 72.6 százalékát Szendrei Gábor, a törökszent­miklósi MEXÍtCFP gyési gyáregységének gépko­csivezetője, 26,7 százalékát, pedig Horvát'i György a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság asztalos üzemvezetője kni>ta. Ezek szerint a 10. számú or­szággyűlési választókerület új kénviselője Szendrei Gábor. Szolnok megvon kívül az ország két másik választóke­rületében is tartottak vs«'*- nap pótszavazást. A Gy " Somon megyei 1. sz. válar-' tókerület új képviseltje Pá' József lett 55,5 százalékos szavazati aránnyal, Somogy megyében nődig a 11. számú választókerületben a két je­lölt közül Simon Ernőné kapta az eldöntő több szava­zatot, 59.9 százalékot. L ZS. dern kereskedelmi szakmun- . kásképző iskola, amelyben 300 fiatal tanulhat. A szak- oktatási bizottság felülvizs­gálta a szakmunkás törvény gyakorlati megvalósulását. A tapasztalatokat — kevés a tanbolti, tanműhelyi oktatás lehetősége, hiányosak a szemléltetőeszközök —, az il­letékesekhez továbbították. Az átlagbér és jövedelem alakulásában megyénk ke­reskedelme — az összeállí­tott rangsorban — az utol­só előtti helyen áll. Az át­lagtól ez az ágazat 7 száza­lékkal marad le. Kedvezőt­len a kép a 30 éven aluli fiatalok kereseti lehetőségeit tekintve. A fiatalok 51 szá­zaléka keres 2000 forintnál kevesebbet, és mindössze 12 százalékuk kap 3000 forintot vagy ennél többet. Hosszú esztendők után végre tavaly — a pénzinté­zeteknél 1973-ban — beve­zették a kereskedelemben és a Vendéglátóiparban is a 44 órás munkahetet. A bolti kis­kereskedelmi dolgozók sok­szor panaszkodnak munka- körülményeik nehézségeire. Az utóbbi négy esztenőben változás történt. Jelentős ösz- szegeket fordítottak a mun­kakörülmények javítására, a gépi anyagmozgatásra, a fi­zikai munka megkönnyíté­sére. Beszámoltak a küldöttek­nek az idei szakszervezeti újjáválasztás eredményeiről.­A KPVDSZ 72 alapszer­vezetében 802 szakszer­vezeti bizottsági és taná­csi tagot és 884 bizalmit választottak. A tisztségviselők 65 százalé­ka nő, és 25 százaléka 30 év alatti, örvendetes, hogy több párttag vállalt szak- szervezeti tisztséget, 246-an kapták pártmegbízatásként szakszervezeti funkció, ellá­tását. A négyéves munka érté­kelése után vita, majd vá­lasztás következett. A nyug­állományba vonuló Szenes Ottóné helyett megyei titkár­nak Barta Pálnét, a Jász- Kun Vendéglátó Vállalat volt szakszervezeti titkárát vá­lasztották meg. T egnap a KPVDSZ me­gyei küldöttértekez­letén jelentették be, hogy Szenes Ottóné megyei titkár nyugállományba vo­nul. Érdemeinek és több év­tizedes mozgalmi munkájá­nak elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Űjabb kitünte­tés került a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója, a Kiváló Szövetkezeti Dolgozó, a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozata, a Szakszervezeti ipunkáért arany fokozat és a Felszaba­dulási Jubileumi emlékérem mellé. * * * A kicsiny irodát elöntötte a „papírtenger”. Minden te­nyérnyi helyen iratcsomók púposodnak. Olyan, mintha egy költözés kellős közepébe csöppentem volna. — Az iratokat rendezgetem — tessékel beljebb §zenes Ottóné, a KPVDSZ megyei Az MSZMP Alföldi Olaj­ipari Bizotsága a napokban tárgyalta a fúrási üzem első félévi termelési tevékenysé­gét. A pártbizottsági ülésén részt vettek az üzemegysé­gek gazdasági és pártszerve­zeti, valamint a tröszt illeté­kes vezetői. A napirend fon­tosságára mi sem jellem­zőbb, mint az, hogy a leg­utóbbi évek alatt az orszá­gos érdekek a kutatás in­tenzitásának nagymérvű nö­velését követelték. 1972-ben ben például még 142 ezer méter volt a kutatási méter­terv, tavaly 185 ezer, az idén meg már 200 ezer. A telje­sítménynövelés a kapacitás 8,3 százalékos növekedése mellett elsősorban a termelé­kenység fokozásából adódott. A terv teljesítése érdeké­ben már tavaly is rendkívül nagy erőfeszítéseket kellett tenni. A berendezések és a szállítóeszközök műszaki ál­lapota kedvezőtlenül alakult 1975 kezdetére. Az első fél­évi tervteljesítésben éreztet­te is ez a hatását. Az év első felét várhatóan 6—7 ezer méter fúrását jelentő adós­sággal zárják. Még tódban a lemaradás eilen Ilyen körülmények között ölt össze az olajipari párt- bizottság, hogy ne egy eset­leg kudarcokkal teli, passzí­van szemlélt év után, hanem még akkor segítsen, amikor az lehetséges. Utóvégre az ötéves terv záró szakszóról, s egy új tervidőszak meg­felelő előkészítéséről van szó. Nem kicsi tehát a tét. A pártbizottság az Objek­tív nehézségek (például négy hónap alatt kb. tíz berende­zés esett ki a különböző fú­rási pontokon rétegnehézsé­gek, műszaki balesetek miatt) figyelembevételével Ynegálla- pította, hogy a fúrási üzem anyagi és szellemi erejé­nek jobb kihasználásával az év végéig megszüntethető a lemaradás. Ennek érdekében számtalan lehetőség kiakná­zásába hívta fel a gazdasági vezetők figyelmét. Többek között a tröszttel és a Köz­ponti Földtani Hivatallal, valamint az üzemegységek­titkára. — Néhány nap múl­va átadom a stafétabotot, nyugdíjba megyek. Igaz, a nyugdíj hivatalosan csak 1976. január elsejével kezdő­dik, de július 1-től szabadság­ra készülök. — Sok-sok éve szakszerve­zeti munkás. Mikor „szegő­dött” a mozgalomhoz? — Akkor,, amikor kereske­dő lettem. Itt dolgoztam Szol­nokon, az Izsák József Rész­vénytársaság festék kereske­désében. Először bolti pénz­táros, majd az államosítás után vezető voltam. A szak­szervezeti munkával 1945-ben Ismerkedtem meg. Az üzlet vezetője a kereskedelmi dol­gozók szakszervezetében szer­vező titkárként is dolgozott. Mindig szólt nekem, ha va­lami gépelni való volt, vagy ha jegyzőkönyvet kellett ve­zetni. Ha nem volt Itthon, én * intéztem az ügyeket. 1948- ban elküldték a SZOT kéthó­napos vezetőképző iskolájába Szegedre. Ahogy hazajöttem, rá egy évre — 1949 végén — átkerültem a kereskedelmi dolgozók szakszervezetéhez. Függetlenített titkár lettem. — Huszonöt évvel ezelőtt milyen feladatokkal kellett megbirkózni? Mit vártak a kereskedők a szakszerveze­tüktől? — A felszabadulás utáni években más volt a kereske­dők igénye a szakszervezet iránt, mint most. Akkor so­kan, azt sem tudták, hogy van szakszervezetük. Ezért kel való kapcsolat erősítésé­re. Igen sok múlik ezen. Elő­segítheti például a program- módosítások gyorsabb inté­zését. Most meglehetősen ké­sedelmesen intézik ezt a fel­sőbb szervek, két hónap után sem adnak választ. Emiatt nincs kellő mennyi­ségű kitűzött pont, az alapo­zók sem tudnak dolgozni, ami természetszerűen gátolja a folyamatos munkát. Mb kapcsolatot az üzemegységek közölt Elhangzott az is, hogy nem egyeztetett utasítások érkez­nek a tröszt szakigazgatási szerveitől. Emiatt megbomlik az üzemben a kivitelezéshez feltétlen szükséges összhang. Ezen is célszerű változtatni. Érdekes téma az üzemegy­ségekkel való kapcsolat. A pártbizottság állásfoglalása szerint abban is változtatá­sokra van szükség. Nem he­lyes, ha üzemegységekben in­tézhető részletkérdésekkel a legfelső szinten foglalkoznak. Az üzemegységek túlzottan tartják a központ operatív irányító tevékenységét. Ezért bizonyos általános irányel­vek kidolgozása után célsze­rűnek tűnik a szakmai tevé­kenység és az irányítás de­centralizálása. Így az üzem­egységek felsőfokú végzett­séggel rendelkező szakembe­reinek szellemi kapacitását is ki használlak, mert pil­lanatnyilag jónéhányan fe­leslegesnek tartják munka- területükhöz a diplomát, ön­álló cselekvésre nincs lehe­tőségük, noha a „döntést ott kell hozni, ahol a leg­több információ rendelkezés­re áll”. Elgondolkodtató az is, hogy a műszakiak több továbbképzési lehetőséget Szerveznének. A Szakembe­rek szellemi kapacitásának jobb kihasználása mellett a pártbitnttság szükségesnek tartja a szakemberek számá­nak növelését, az erkölcsi és anyagi megbecsülés széles­körű megnyilvánulásával a szakemberek megtartását. Helyesnek tartja egy ösztön­zőbb premizálási rendszer kialakítását számukra. Most még sokszor a feladat is­boltról boltfa jártunk, és minden dolgozóval beszélget­tünk. Nagy probléma volt a bérezés. Mi azbnban ügyel­tünk arra, hogy a szervezett dolgozók megfelelő fizetést kapjanak. A negyvenes évek végén alakultak meg az ága­zati szakszervezetek. Így „szü­letett” 1950. január 15-én a KPVDSZ 'is. Ebbe a szerve­zetbe tömörültek a kereske­dőkön kívül a vendéglátó és a pénzügyi dolgozók is. — Üj szervezet, új teendők­kel. Mi volt a legelső lépés? — Legfontosabb volt?, hogy a megye összes kereskedőjét, vendéglátós, pénzügyes dol­gozóját megnyerjük szak­szervezeti tagnak. A munka­helyeken a szakszervezeti bi­zottságokat is életre kellett hívni. — A múlt után lépjünk át a jelenbe. Most milyen gond­jaik vannak? — Kezdetben hatezer tag­ja volt a megyében a KPV- DSZ-nek, ma már 72 alap- szervezetben tizenhatezer. Nagyobb lett a szervezet, több lett a teendő, természe­tesen a gond is. Hosszú évek óta foglalkoztatta a szakmá­hoz tartozókat a munkaidő kérdése. Ma már csak a kis­boltokban okoz gondot, hogy délben be kell zárni. A dol­gozók az ebédidőt nem tud­ják gazdaságosabban kihasz­nálni, mert bizony sokszor ebben az időpontban szállít­ják az árut. A modern ABC­merete nélkül vesznek fel prémiumot. Nem arról van szó, hogy ezáltal a termelés irányításával közvetlenül foglalkozó szakemberek jö­vedelme túlzott volna, ha­nem arról, hogy érdekeltsé­güket fokozni kell a jobb, gazdaságosabb munkában. ' Célszerűnek látszik a köz­pontban végrehajtott szer­vezeti változások — például a .főosztályok létrehozása — hatékonyságának fokozása. Az üzemegységek ennek jó­szerével semmi előnyét nem látják, esetenként inkább az ügyintézés nehézkesebbé vá­lását sérelmezik. Az olajipari pártbizottság állást foglalt amellett, hogy a bérintézkedések lehetősé­geit is kiaknázva, minél gyorsabban meg kell szün­tetni a gyakori műszakki­esést okozó létszámhiányt a folyamatos műszakban dol­gozó fúró és lyukbefejező berendezéseknél. Szóba került a pártbizott­sági ülésen az is,, hogy júli­us 1-től Komádiban üzem­egységet hoznak létre. Ez re­mélhetőleg azzal jár, hogy az ott dolgozók jobban a saját­juknak érzik munkaterüle­tüket, s ezáltal is eredmé­nyesebb lesz a munka. Az üzem vezetőinek határozott intézkedésekkel kell majd az új, a legmostohább körülmé­nyek között dolgozó üzem­egységet segíteni. Felhívás a dolgozókhoz A pártbizottsági ülés szám­talan egyéb téma elemzése után több pontból álló hatá­rozatot hozott. Annak figye­lembe vételével érhetnek is el-eredményeket az olajbá­nyászok, ha nemcsak a gátló okokat elemzik, hanem a ki­vezető' utat is alaposan mér­legelik. Az éves terv telje­sítéséhez az adottságok alap­vetően megvannak — ígv foglalt állást az olajipari pártbizottság —, csak tigy- szeretően kamatoztatni kell őket. A pártbizottság a hely­zet segítőszándékú megérté­sét, a cselekvő, áldozatvál­laló munkát kérő felhívást juttatott el a dolgozókhoz a terv teljesítése érdekében. áruházakban más a problé­ma. Ott a 44 órás munkahét­tel küszködnek. A beosztás máris felborul, ha valaki megbetegszik vagy szabad­ságra megy. Az utánpótlással is gondjaink vannak. Mindig „albérletben” oktatták a me­gye fiatal kereskedőit. Most végre sikerült elérni, hogy új' iskolát kapjanak. Sajnos, ke­vés a szakképzett dolgozó. Nem sokan jelentkeznek, így válogatni sem igen lehet. Ne higgye azonban, hogy csak gondjaink vannak. Egyre job­ban segítik a szakszervezeti bizottságok a termelő mun­kát, zökkenőmentesebben in­tézik az emberek ügyes-bajos dolgait. — A hosszú munkásévek után végre pihenni lehet. Több idő jut a családra, min­denre... — A pihenés egyelőre erre az évre szól, mert társadalmi munkát ezután is végzek. Tagja vagyok a megyei tanács termelési-ellátási bizottságá­nak, a városi pártbizottság várospolitikai bizottságának, valamint a KPVDSZ közpon­ti vezetőségének. Egyetlen előnye van a nyugdíjnak, hogy többet lehetek a csalá­dommal. Nehéz is lenne egy­szerre mindent abbahagyni. Aki ennyi esztendőt töltött a mozgalomban, mint én, az megérti. — szekeres — 1 .................................................... I smét az urnák előtt Pótválasztás a 10. számú választókerületben S. B. Évtizedek óta a mozgalomban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom