Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
1975. Július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új lakások a régiek helyett Wallalatok i€im©€|®atf€ik ca iseiwBzIkiiii’os&fiifcilkeat ÜJ LAKÓTELEP ÉPÜL SZOLNOKON, a Bajcsy-Zsilinszky úton. Képünkön még csak a Tervező Vállalat tervező mérnökeinek a rajzán látható, hogy milyen lesz, két év múlva azonban már laknak is a telepen. Januárban ugyanis megkezdik az öt tömbből álló telep első ütemének építését, s a Kilián György Lakásépítő és Karbantartó Szövetkezet elsq száznyolcvan lakója már beköltözhet a másfél, a két és a háromszobás lakásokba „KuSycsgyár", évről évre — Ide kell jönni a belvizeseknek? Meddig várjunk még! — nyitott be elszántan egy férfi az emeleti kis tanácsterembe. — Igen, de tessék kint helyet foglalni, majd szólunk, ha ön következik, — válaszolt a bizottság egyik tagja. Éreztem hangján, hogy nehezére esett már a higgadt, udvarias szó. Rágyújtott, megtörölte gyöngyöző homlokát. — Hol hagytuk abba? — Elsősorban tanácsi lakást kérek, vagy tanácsi ér- tékesítésű szövetkezetit — idézte tagoltan a belvízkárosult szavait a jegyzőkönyv- vezető. — Igen — vágta rá idegesen a 35 év körüli családfő — értsék meg, nincs pénzem. A kis házunk összedőlt A belvizes telkemre adnak építési engedélyt. Mit csináljak a két gyerekkel? Az iskolából el kell jönni. Senkink sincs, hová menjünk? A férfi makacsul ragaszkodott a bérlakáshoz. A bizottság tagjai, a szolnoki Városi Tanács V. B. műszaki és igazgatási osztályának munkatársai órákon át próbálták meggyőzni, megértetni vele: a ház saját tulajdona volt, állami lakást, ha lenne — de nlnos — sem adhatnának helyette. , Űjból és újból elölről kezdték: csefetelek Szandaszöllő- sön, kamatmentes hitel, típusház, még kivitelezője is lenne (a törökszentmiklósi kisiparosok vállalták a szan- daszöllősi húszlakásos sorház felépítését). Nem hittem volna. És mégis, háromórás vita után sikerült közös nevezőre jutni. A családfő osztott, szorzott, végül kimondta: hát nem bánom. „No és addig? Jó, szükséglakás.” * * * * Mindez több mint egy hete történt. Azóta minden nap így megy, csak más-más szereplőkkel. Hiszen a kardoskodó családfő csak egy volt a száztlzenhárom közül, akinek összedőlt vagy bontásra ítéltetett a háza. Családja A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés székházában dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes tegnap tájékoztatta az újságírókat a kohászat első félévi eredményeiről, a belföldi ellátás problémáiról, az exportterv teljesítéséről és a következő évek céltkitűzé- seiről, fejlesztési terveiről. Elmondta, hogy az egyesüléshez tartozó vállalatok 1975 első félévi eredményei kedvezőek, termelésük a múlt, év hasonló időszakához képest nőtt. Acélból például több mint 8 százalékkal, hengerelt készáruból pedig körülbelül 14 százalékkal állítottak 'elő többet, mint tavaly ilyenkor. Ezekhez az eredményekhez hozzájárultak az ötéves tervidőszakban elkészült beruházások, péláául a folyamatos öntőművek belépése a termelésbe. A vállalati terveket is általában a megalapozott műszaki-gazdasági számítások alapján állították össze, s azokat a terveket, amelyeket a KGM tervzsürizése- kor nem fogadtak el, módosították. A kohászati vállalatok különös gondot fordítottak a kiemelt beruházások, valamint a nagy iparvállalatok alapanyagigényeinek kilégítésére. Ugyanakkor néhány területen ellátási gondok merültek egy a százhatvanból, akik tantermekben kaptak ideiglenes menedéket. És az ő vaskos, „belvizes” aktája egy a negyven közül, amelyre végre felírhatták: rendben, épít, vagy: rendben, helyreállít. Persze, nem ilyen egyszerű még akkor sem, ha a segítségnyújtásnak, a megértésnek megannyi jelét látjuk. Néhány példa bizonyságul: a Városi Tanács V. B. műszaki osztálya húsz magán- tervezőt kért fel, hogy egy hét alatt készítsék el az építkezés műszaki dokumentációját. A hivatalos okmányokat: az engedélyeket, az igazolásokat, a telekkönyvi szemlét soron kívül intézik minden hivatalban. Az OTP dolgozói három egymást követő vasárnap rendkívüli ügyeletet tartanak, s a hét minden napján fogadják a hitelt igénylő belvízkárosultakat. A munkások, nagycsaládosok 130 ezer forintos kamatmentes kölcsönét, ha kérik, megtoldják 80, illetve 100 ezer forinttal. (A plusz hitelért igaz már kamatot kell fizetni.) A lényeg, hogy gyorsan pénzhez juthatnak, amiből fedezhetik az építkezés költségeit. Tudjuk, még sem megy simán. Sokan panaszkodtak, hogy nincs mindig minden a TÜZÉP-nél, amire szükségük lenne. Így van — ismerték el a telepen. De ha az építkezők bejelentik igényeiket, megmondják, mi volt az amit hiába kerestek, a TÜZÉP központja anyagátcsoportosítással gyorsan segíthet. „Ha ez így igaz is, a falakat téglánként kell felrakni, és ehhez munkáskezet találni nem könnyű. Ezért féltünk belevágni. Az alapot kiástuk és megrekedtünk. Szakember nélkül tovább egy lépést'sem tehetünk. A környékbeli falvakat is sorra jártam, de egyetlen maszek kőműves sem állt velem szóba.” Jogos az aggálya a Jász- Nagykun Vendéglátóipari Vállalat lakatosának, akinek szavait idéztem, és mindfel. A hiányok pótlására, a második félévi jobb ellátás érdekében csökkentették egyes kohászati termékek kivitelét a tőkés piacra. Problémát okozott az is, hogy a Dunai Vasmű és a Lenin Kohászati Művek lemez- és acéláruinak minősége romlott, sok panasz érkezett, hogy ezek a vállalatok — kihasználva a piaci helyzetet — nem fordítanak elég gondot a minőségi szint tartására. A minisztérium intézkedéseket tett a minőségi acélgyártás biztosítása érdekében. A második félévben a kohászat igyekszik maradéktalanul kielégíteni a nagyipar, a lakásépítési program, a bányászat és többek között a MÁV és a posta kohászati termék-igényeit. Vasműszaki áruból pedig leszállítják ä belkereskedelem által rendelt menyisé- geket. A kohászati exportról szólva elmondta, hogy a szocialista kötelezettségeknek eleget tettek, sőt a tervezettnél négymillió rubellel több terméket szállítottak a partnereiknek. A tőkés kivitel azonban az eredeti célkitűzésekhez képest csökkent. Ennek oka azokét, akik a beszélgetés során elmondták: az építkezéssel egyedül nem boldogulnak. A megoldásra is van azonban néhány jó példa: ott, ahol a kőműveseket, ácsokat, asztalosokat a munkatársak, a barátok, a szocialista brigádok között keresték, ott, ahol a vállalat, üzem gazdasági és társadalmi vezetői nem a néhány száz forintos segélyt tartják a segítség- nyújtás egyetlen formájának. A példák hosszú sorát idézhetném, íme bizonyságul néhány: tizenegy belvízkárosult dolgozója közül néhánynak OTP-lakás vásárlásához nyújt támogatást a Tisza- menti Vegyiművek, s azoknak, akik építenek, a tervek, a költségvetés elkészítésével, az építőanyag szállításával, a kivitelezés műszaki irányításával és szakemberek biztosításával, no meg a szocialista brigádok segítségével állítják helyre a régit, vagy építik fel az új otthonokat. Hasonlóképpen segít bajba jutott dolgozóin az Állami Építőipari Vállalat. Sőt, még egy kívülálló, egy nyugdíjas munkásuk házának felépítését is vállalták. Ez az egyetlen járható útja, hogy ősz beálltáig tető alá kerüljenek a kis családi házak. A reálisan gondolkodó, becsületes emberek, akik nem akarják meglovagolni a belvíz teremtette helyzetet, nem várják, hogy tálcán nyújtsák át nekik az új lakásuk kulcsát. Tudják, hogy helyettük senki sem hozhatja helyre, építheti újjá otthonukat. „Csak” segíthetnek. Sokan és sokféleképpen. • • * Az állam erejéből a kedvezményes hitelre, a tanácséból a gvorssegélvre, az ideiglenes szálláshelyekre és talán a szükséglakásokra futja. Mindezt a segítőkész kollégák, szocialista brigádok, munkahelyek megértő, rugalmas vezetői toldhatják meg egy lépéssel. K. K. elsősorban az, hogy a kohászati készáruk világpiaci árai átlag 20—30 százalékkal visszaestek, néhány termék pedig eladhatatlanná vált a tőkés piacon, s mindez negatívan befolyásolta a kohászati vállalatok félévi eredményeit is. A termelés bővítésén túl a kohászati vállalatok intézkedéseket hoztak az önköltség csökkentésére, az anyagokkal és az energiával való takarékosabb gazdálkodásra. Ebben a félévben, — mondotta a miniszterhelyettes — összesen 325 millió forintot takarítottak meg a vállalatok, ez a megtakarítás az éves célkitűzések 54 százaléka. Ezután dr. Kocsis József a következő ötéves terv feladatairól szólva elmondotta, hogy a kohászati fejlesztések kialakításánál számításba vették a nemzetközi együttműködés, elsősorban a szocialista integráció kiszélesítésében rejlő lehetőségeket is. A már megkezdett beruházásokat, mint például a Dunai Vasmű meleghenger- művi rekonstrukcióját és az ózdi kohászati üzemek acélgyártásának intenzifikálását meggyorsítják. A hengersori beruházások befejezésén kívül megkezdik Csepelen a csőgyártás rekonstrukcióját is. Fülledt nyári esték. Bűzfelhők szállnak a városra. Csukott ablakoknál, pihegnek az emberek, de az undorító bűz hovatovább átjárja a ruhásszekrényeket is. „Üzent” a kutyagyár, mondják a szolnokiak és szidják az újságírót, aki már többször hírül adta: ettől, meg ettől kezdve nem „üzen” már a kutyagyár. Előzmények „Mi lesz velünk, kutyagyár?” — költőinek egyáltalán nem mondható kérdést ebben a megfogalmazásban 1973. október 9-én tettük fel lapunkban az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat (ATEV) szolnoki üzemének, amelyet .minden sértő szándék nélkül, de jó adag iróniával ..kutyagyárnak” keresztelt el a Tisza-parti köznyelv. A kérdésre a vállalat fővárosszéli központjában, az Illatos utcában kerestük a választ... Idézet az említett lapszámunkból: „— Meddig szagoljuk még? Önök jól tudják, hogy a szolnoki gyáruk bűzös, légszeny- nyezö üzem, olykor az egész várost kellemetlen bűzfelhővel borítja be.” . A vállalat vezetői, Gál Jenő igazgató és Széli Bálint műszaki igazgatóhelyettes először a város lakóinak szíves elnézését kérték, majd ismertették a szolnoki gyár rekonstrukciójának, tervét, amely „szagtalanítja” az üzemet. Ismét 1973-as cikkünket idézzük: „— Mikorra fejezik be az átalakítást? — A tervek elkészültek, a szükséges technológiai műszaki változtatásokra, a járulékos elemek megépítésére egy évre van szükségünk. 1974. december 31-ig befejezzük üzemünk szagtalanítását.,. — Máris tisztelettel megkérjük a vállalat vezetőit, hogy 1975 első munkanapjának délelőttjén. 9 órakor fogadják v lapunk munkatársát.., — Nem felejtjük el a dátumot, szívesen látjuk.” Eddig az idézet. A megjelölt napon a vállalat vezetői vártak bennünket. — Az átalakításhoz a tervek időben elkészültek, de építőipari kapacitást nem tudtunk lekötni, így... — Érezzük... olykor... — Sajnos, így van. Amit eddig csináltunk a rekonstrukción, saját kőműveseinkkel értük el. A 7,5 millió forintos beruházásba eddig 4,6 millió forintot építettünk be. Nagyon sajnáljuk a késést, mert megértjük a szolnokiak panaszát, de az ígért határidőre építőipari kapacitás és anyaghiány miatt — nem tudtuk befejezni az átalakítást. Higgye el. beruházási főosztályunk többet dolgozott a szolnoki rekonstrukción, mint. például a 400 millió forintos debreceni nagyberuházásunkon. Jelenleg a kazánlemezek hiánya hátráltatja a munkát. — többek között. De azt határozottan ígérhetjük — legvégső határidőként —, hogy az első félév végéig befejezzük a rekonstrukciót és nem lesz többé „kutya gyár a kutya- gyár”. Ve I jsag Kísértetgyár, a rosszullét környékez. Az akaraterőmet próbálgatom, s^gyellem magam : egy félórát sem bírok itt ki, — és az a százkét ember, aki nap mint nap itt dolgozik, és nagyon értékes terméket állít elő...? A húsliszt tonnája 60(1 dollár körül van. A szolnoki üzem az elmúlt . három évben négyszeresére emelte a termelését. Tisztelet azoknak, akik ilyen embertelen körülmé- nj'ek között dolgozni tudnak. Népgazdasási érdek, hallom - a gyárral összefüggés- • ben az illetékesektől. Biztosan így van. De . .. Hogy lehet embereket ilyen elképesztő körülmények között dolgoztatni? Nem írhatom le a gyárat. .. Szabad-e éveken keresztül csak sajnálkozni egv városért: igen. igen, tudjuk, bűzös az üzem .. . elnézést. Ez már nem elnézés kérdése: Vigaszta'ansóg Szabó Sándor üzemvezető körbevisz a gyáron. Középkori eretnek égetőhöz hasonlít az egész. A beszélgetés a „22-es csapdáiéban" esik: — Kétségtelen a bűzhatás — mondja az üzemvezető—, de vajon akkor mi történne, ha a megyében felhalmozódó. nsoi 8—7 vason álla*) hulladékot nem dolgoznánk fel...? — Nagy baj történne, inasa van... De ez sem állapot. pontosabban' változtatni kell a helyzeten. ■— Hogyan? Nincs generál kivitelezőnk, házilag dolgozunk. De elég jól ha'adunk. Reméljük az év végére készen leszünk. Sajnos, nincs égőfej a kazán alá... — Mikorra lesz? — Ezt csak a központunk tudhatja . . . Legyek felhője szálldos. Egy gerendán, az áthatolhatatlan bűzben, két ember szalonnázik. Tovább támolygok. Az udvaron egy vagonnyi tetem. — A szociális épületünk alapozása már kész . .. —' Már...? — Van most is öltöző, csak zsúfolt . . .-r- Lehet ebből a roncstemetőből gyárat csinálni? — 56 millió forint kellene hozzá. — És mennyi van? — Talán 10 millió, a bankhitellel együtt... — Hogy bírják itt ki az emberek? — Sokan elmennek ... Ha feUszállnak az autóbuszra, a többiek elhúzódnak tőlük. Nagy a „macer”: a kutyagyáriak. Fintorogni. gúnyolódni könnyebb, mint ott dolgozni ... , — Végül is mikorra szabadulnak már meg a szolnokiak a kutyagyár okozta légszennyeződéstől? — Ez év december 31-re elkészülünk a szükséges munkákkal. Sokadik határidő ez már. 1975 december 31 Gál Jenő igazgató a következőket válaszolta érdeklődő telexünkre: — Vállalatunk mindent elkövet annak érdekében, hogy az 1975. január 15-i ígéret teljesüljön. A dobszárító leállítása azonban csak akkor lehetséges, ha a megfelelő mennyiségű gőzt biztosítani tudjuk. A gőzbiztosítás érdekében szerződést kötöttünk a szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezettel, egy „AKOR” kazán és a hozzátartozó égő- rendszer leszállítására. A szerződés teljesítésének határideje: 1975. januári 21-e volt. A szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet a kazánhoz tartozó olajégő beszerzése ügyében nem járt el kellő gondossággal, és a terveiben szereplő import éeőt nem tudta beszerezni. Vállalatunk munkatársai a Pestvidéki Gépgyárnál az említett szövetkezet helyett megfelelő magyar égő leszállítását rendelték meg. E rendelés alapién az utolsó negyedévnél előbb az égő már nem érkezik meg. Figyelembe véve az égő beszereléséhez, valamint a befejező munkákhoz szükséges időt, 1975. december 31-e előtt nem várható a gőz biztosítása és ennek függvényében a dobszárító leállítása. Tehát a bűz megszűnése. Tiszai Lajos Félév után a vaskohászatban Növekedett az acél és a hengerelt áruk termelése »
