Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-22 / 170. szám
1975. Július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Spirál és zöldkocka TAXI! TAXI! TAXI! Szolnok, Kossuth téri taxiállomások. Néhány méter a két „tábor” között. Az utas tiblábol; ide vagy oda? Ide megy. A másik vezető is a volánhoz ülhet, mert neki is van utasa. A kát autós buzgón indul, szemvillanásnyi idő, míg találkoznak. Acsarkodó kiabálásukat nem tűrné a nyomdafesték. Tényleg dúl a „placc-há- ború”? A taxisofőrök modora — Tessék parancsolni! Hova vihetem a kedves utast? — ajtót nyit, udvariasan besegít, fürgén indít. Szemügyre veszem a kocsit; tiszta, kényelmes, megnyugtató. Bordó színű, tehát Volántaxi. Egy utas régi panasza jut eszembe: bosszantó a taxisok modora, unottan, amolyan kegyes engedélyességgel csak a fejével int legtöbbjük, hogy „no, üljön be!” A panaszos ellenpéldát is hozott, a SZÖV-taxisokét. Negyedik Volán-taxi — próbaként —, a negyedik udvarias köszönés, ajtónyitás, invitálás. Ugyanígy a „zöldkockásoknál”, az eredmény ugyanez. Mégis változott tehát a taxis világ? A nyomozást a sofőröknél kezdtem. Tízből nyolcán azt mondták, hogy javult a viszonyuk. Hogy előfordul ösz- szetűzés? Kérem, emberek vagyunk. Ne ebből ítéljenek! Megférünk egymás mellett, az utazók rendelkezésére állunk, ez a lényeg. Új váltja a régit — Évről évre fejlődő szolgáltatásunk a személyszállítás — mondja Kerekes Ferenc, a Volán 7. sz. Vállalat igazgatója. Hangsúlyozza a személyszállítást, hisz már ez jelzi a megkülönböztetést: embereket visznek, közvetlen „emberi szolgáltatás” ez. Adatokkal is bizonyít; míg tavaly 25, az idén 20 új gépkocsi került, illetve kerül forgalomba, százhúszezer kilométer után mindig új autó váltja a régit. Említi megyei hálózatukat, a nagyközségekben létrehozott Volán taxiállomásokat, van tehát lehetőség, hely a fejlődésre. Elmondom az igazgatónak a gépkocsivezetőktől hallott véleményeket. Hogyan látja ő a konkurrens cég és a Volán embereinek viszonyát? — Ismerem a negatív vélemények eredőjét. Nézze, mikor két éve megalakult a szövetkezet, tizennyolc taxisofőrünk ment el a vállalattól, ebből tizenketten a szövetkezethez. Őszinte véleményem: néhány kivétellelnem igen sajnáltuk őket. — . Számítottunk a visszatérőkre. Hoztunk egy vállalati döntést, jó, visszajöhet legtöbbjük, ha nem találta meg ott a számítását, de két évig csak teherautót kap. így nem vállalták. — Ami nagyon is idetartozik még: éppen ideje volt annak, hogy meginduljon egy tisztulási folyamat taxisainknál. így sikerült, és azóta — ezt felelősséggel állítom — sokkal kevesebb a gondunk a csoport miatt. A viszonyunkról nem mondanék olyat, hogy háborúskodás. .. a kezdeti „piaci harc” szerintem már véget ért. A szövetkezetieknél, több vezető után, most Kovács Károly elnök — aki néhány éve a mi belső ellenőrünk volt — erélyesen kezébe veszi az irányítást, tisztességes versenytársak lesznek. Erre már több példát is mondhatnék. Az ő emberei is „kivetik”, aki nem való közéjük. ^ Megleszünk egymással, a célunk a békés egymás mellett élés. — Megemlítem a szövetkezetiek hatását is. A mi embereink sokkal udvariasabbak, előzékenyebbek lettek az utasokkal, s ez nagyon jó. Segítenek ebben szocialista brigádjaink, a taxisoknál három kollektíva van. Nincs, és ne legyen háborúskodás! Férjünk meg békésen, annál is inkább, mert nem magunkért, a konkurrens cégért, hanem az utazó emberekért vagyunk. Egyetlen az országban Kovács Károly áprilisban lett a Taxi Szövetkezet elnöke. ő sem hisz a harci állapotban, amiben viszont igen, az az, hogy jogos, szükséges a szövetkezet léte. A Városi Közlekedés című folyóirat legutóbbi számát Szolnoknak szentelték, abból mutat egy aláhúzott mondatot: az ország egyetlen taxi szövetkezete is segített abban, hogy minden vidéki városnál jobb Szolnok taxiellátottsága. Csipkelődős kérdéseimre kész, bizonyított válaszokat ad. — Védem embereimet, nem „fegyelmi halmozók”, nem a lazább fegyelem feltételezői. .. húszán kezdték, most harmincán vagyunk. Tavaly ketten kaptak fegyelmit, az idén még senki... Nézze a teljesítményt, a szigorú árbevételi tervet, a rendeletileg jóváhagyott bérezést, a használt svéd óra csalhatatlanságát. Szinte fillérre elszámoltatja a vezetőt. Díjunk is pontosan annyi, mint amennyi a törvényes díj. Vállalati formában működünk, üzemanyaggal, alkatrészekkel mi látjuk el a kocsikat, apró javításokra 600 forintot fizetünk havonként a vezetőknek, saját javító vállalatunk pedig elvégzi a nagyobb szereléseket. Nyílt, követhető rendszerben dolgozunk. Homályos pontot nem talál itt a legéberebb ellenőr sem... Az utasok véleménye — Kapcsolatunk a Volánnal nem rossz, számos ap- róbb-nagyobb dolgot említhetek. Az új állomás előtti okos helyelosztás, Kerekes elvtárs segítése a telefonok felszerelésében, a közeledés megannyi formája, mindmind a közös, békés további együttélés jelei. Kétségkívül vannak még elítélhető megnyilvánulások. Hisszük, hogy nem sokáig. Példaadó a többség, akik túltették magukat a rosszul értelmezett „kenyérharcon”. A volánosok fizetése — ezt megtudhatta Kerekes Ferenc igazgatótól — sokat javult az utóbbi időben, a mi gépkocsivezetőink is megkeresik a 37 ezer forintban megállapított évi bért. Nem kenyérkérdés tehát... hanem inkább felfogás, magatartás dolga. Utasoktól, taxira váróktól kérdeztem: melyik kocsit választják, a Volánét, vagy a szövetkezetét? Válaszok: — A bordót.:: mert a sárga többet számolt egy tízessel a múltkor... — Amelyik elviszi a tévém. .. (most már mindkettő elviszi). — A szövetkezetit, mert a múltkor olyan, de olyan udvarias volt... — Amelyik előbb jön, mindegy, csak jönne már... Tíz perce várok!... T. Szűcs Etelka Nyugdíjra várva A karcagi postánál embergyűrű, középen a kézbesítő. Nyugdíjasok nyújtogatják a nyakukat, beszélgetnek. — Maga is a nyugdíjra vár? — kérdezek egy idő#, bajszos férfit. — Én két nap múlva kerülök sorra, most csak nézelődni jöttem az emelés miatt. Igen, mindenkiét megemelték, ahogy látom. Két nap múlva én is feljövök ide a postához, mert olyan messze lakom, hogy az ágyúgolyó sem találna meg. A vásárcsarnok előtt, kis csoportokban tárgyalnak a nyugdíjasok: „Neked menynyit tettek rá, komám?” „Ennyit meg ennyit...” A 67 esztendős Vinis György a posta mellett lakik.' — Reggel nyolckor már a kezembe számoltak a pénzt. A múlt hónapban 1156 forintot kaptam, most 80-nal többet. A felesegem is kapott 80 forintot. Emelkedik szépen ... Ha belegondolok, amikor 1967-ben visszavonultam még csak 700 forint körül járt. Azután mindig pakoltak rá egy keveset. No meg mi is kiegészítjük ... — Dolgozik valahol? — Nem. Cukros, epés vagyok, trombózisos a lábam. Itthon bajlódok néhány malaccal, de van egy kis kertföldünk is, ahol a konyhá- ravaló megterem. Csak erő legyen ehhez is ... Betartom az orvos utasításait, úgy hogy reméljük... Vadai János portás volt, most 67 esztendős. Már 18-án megkapta a nyugdíjat. — Van helye, de ezt a feleségem jobban tudja, mert ő a kasszás. — Csinálni kellene a házunkon a tetőt, mozaíkozni az előszobát... — sorolja a felesége. — Két éve 1171 forintban állapították meg a nyugdíjat, azóta egy százast tettek hozzá. Most meg száztízet — mondja Vadai János. — Nyugdíjasként nem jár dolgozni? — Csak az énekkarba jár az uram, a munkáskórusba. — Bizony, — csillan a szeme Vadai Jánosnak. — Vidáman megy a nóta, csak egészség legyen. — Ökrös Lajos 70 éves, a karcagi Május 1. Tsz nyugdíjasa. — Az unokahúgom már kézhez kapta a nyugdíjat, 103 forintot adtak az eddigire. Az enyém is esedékes, kíváncsi vagyok ... Négy esztendeje 650 forintot állapítottak meg, de már 740 jár. Eddig kétszer emelték. — Meg tudnak élni ebből a pénzből? — Meg. Vannak jószágok, dolgozni is kijárok a Május 1. Tsz-be — gondozom a központ előtti szép parkot. Jó nekem ez az összeg, vagy amennyire most emelik, csak élvezzem még vagy húsz esztendeig. Akkor nem lesz semmi hiba. — körmendi — A NAGYKUNSÁGI ERDŐ- és Fafeldolgozó Vállalat dolgozói elszállítás előtt motorfűrésszel darabolják a leendő Tisza II. tározótó területéről kitermelt rönköket Ifjúsági vöröskeresztes találkozó Budapesten Magyar—lengyel kereskedelmi választókcsere A magyar—lengyel belkereskedelmi munkacsoport elnökhelyettesei, Borsos László és Z. Siedlewski miniszter- helyettesek Budapesten áttekintették a két ország közötti belkereskedelmi választékcsere idei alakulását, valamint a műszaki-tudományos együttműködés eddigi eredményeit. Megállapították, hogy a választékcsere kedvezően alakul, az eddigi kötések értéke eléri a hatmillió 836 ezer rubelt, ami az eredetileg egész évre tervezett összeg csaknem 80 százaléka. 1976-ra legalább! 9 millió rubel értékű kölcsönös választékcserét terveznek, E megállapodás keretében az idén további 650 ezer rubel értékben hozunk be bútort, cipőt, gyapjúszövetet, háztartási vegyiárut, porszívót, burgonya-készítményeket, lisztes árut Lengyelországból. Tovább szélesítik a budapesti Varsó, illetve a varsói Budapest ajándékbolt áru- választékát Bővítik a két minisztérium tudományos intézetei közötti kölcsönös információ- és tapasztalat- cserét A lengyel küldöttség a jegyzőkönyvek aláírása után hazautazott Húsz ország Vöröskereszt szervezeteinek ifjúsági küldöttei — akik július 19—30 között Budapesten tapasztalatcserén vesznek részt — tegnap közelekedési balesetmegelőzési bemutatót tartottak az építők sporttelepén. Óvodások, általános- és középiskolai tanulók csoportjai gyalog és kerékpáron demonstrálták: miként lehet és kell biztonságosan közlekedni. A képzelt balesetek közben megsérült gyermekeket a Vöröskereszt szervezetek ifjú küldöttei elsősegélyben részesítették. / A SZOLNOKI MÁV-KÓRHÁZBAN Bővítés emeletráépítéssel Nyolc évvel ezelőtt a vasutasnapon avatta fel Szolnokon az azóta elhunyt dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter a 86 millió forint költséggel felépült MÁV-kórházat. Az épülethez kapcsolódó rendelőintézet már korábban elkészült. A mihiszter avató beszédében többek között hangsúlyozta, hogy az új kórház feladata a budapesti vasutas egészségügyi intézmények tehermentesítése, a tiszántúli vasutasok egészégügyi ellátása. Nyolc év telt el. A kórház betöltötte hivatását Ha voltak is kisebb-nagyobb zökkenők ez idő alatt az egész intézet életében, a betegek korszerű, kényelmes körülmények között kaphatják meg az orvosi segítséget. • * * Az Intézet igazgatója dr. Romhányi István, a párt alapszervezeti titkára dr. Ábel Aladár labor-főorvos. — Beszámoló taggyűléseken rendszeresen visszatérő téma nálunk, hogy intézetünket gazdaságosan lehetne bővíteni. Ugyanis minden kiszolgáló létesítmény — a közművesítés, az energiaellátás, az élelmezés stb. — 400 — 420 ágyas intézetet is el tudna látni, a mi kórházunk pedig jellenleg csak 300 ágyas. Így azután meglehetősen drágák vagyunk: tavaly egy égy fenntartása 62 ezer forintba került, és ez már klinikai költségnek felel meg — mondja Ábel doktor. — Mégsem csupán ez az egy tény indokolja a kórház bővítését. Munkánk iránt lényegesen nagyobb az igény, mint amit ki tudunk elégí'teni. Jelenleg a mintegy Í00 százalékos ágykihasználás már azt jelenti, hogy az intézet túlzsúfolt. Ugyanakkor nincs szülészeti osztályunk, a nőgyógyászatunk is csak 14 ágyas. De figyelemmel a vasutasok nagyfokú idegi elhasználódására, legalább 30 ággyal kellene bővíteni ideg- gyógyászati osztályunkat is, hiszen oda például csak több hetes előjegyzés alapján tudunk beteget felvenni — sorolja az igazgató. És ezzel a bővítésre váró osztályok felsorolása még korántsem teljes: az ésszerűség meg a szükség követeli a belgyógyászat, a rheumato- lógia, az urológia fejlesztését is. Nem szólva arról, hogy ez évtől a szolnoki MÁV-kór- ház lett a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem oktató kórháza. E feladatnak eleget tenni megfelelő színvonalon — ehhez hely is kell. — Hogyan, milyen módon lehetne bővíteni a kórházat? — Épületünk 6 emeletes, de az a szárnya, amelyikben a műtő is van, három. Erre a szárnyra további három emeletet lehetne építeni, és így 120 ágy elhelyezésére nyílna lehetőség. — És csökkennének az eddigi fenntartási költségek is — veszi át a szót dr. Ábel Aladár. — Mert igaz, hogy a 120 újabb ágy fenntartásához további évi 5 millió. forint kell, de abszolút számban egy ágy fenntartási költsége mintegy 7 ezer forinttal csökkenne. Éppen abból kifolyólag, hogy jelenleg az ágyak száma a kiszolgáló létesítményekhez, energia szolgáltatáshoz képest alulméretezett. • • * Gallovich Jenő. a MÁV beruházási felügyelőség vezetője volt a szolnoki MÁV-kór- ház beruházásának irányítója is. — Véleménye szerint menynyire megalapozott építészetileg az intézet emeletráépítéssel történő bővítése? — A lehetőségek adottak a 100—120 ágyas fejlesztésre. Természetesen statikai vizsgálatot azért kellene végezni, de szerintem az épület alapját nem kell megerősíteni. A bővítés mindössze 20—25 millió forintba kerülne. * * * Számoljunk: egy kórházi ágyra ma hazánkban az építőipari árakat és a felszerelést is figyelembe véve 1 millió forint esik. A szolnoki kórház bővítésében egy ágy létesítése 250 ezer forintba kerülne. Óriási lehetőség, amit nem lenne jó kihasználatlanul hagyni, különösen ha azt vesszük, hogy égetően szükség van az újabb kórházi helyekre. A szolnoki városi pártvégrehajtó bizottság március 26-i ülésén megtárgyalta a MÁV-kórház munkáját, helyzetét. Akkor hangzott el: „Jó lenne fejlesztéssel teljesebbé tenni a kórházat. Üjabb osztályok kialakítására, az ágyak számának növelésére van szükség. Ezt igényli a terület! A legkézenfekvőbb megoldás, a műtő fölötti részre emeleteket építeni”. « « • — Van e lehetőségük a kórház bővítésére? Tervezték-e? — kérdeztük Urbán Lajostól, a MÁV vezérigazgatójától. — A fejlesztés lehetőségét ismerjük, de 1980-ig nem tervezzük a szolnoki kórház bővítését. Tervünkben a központi rendelőintézet felépítése és 400 kórházi ágy létesítése szerepelt. Ez év végére felépül központi rendelőnk, így a budapesti kórházunkban, — ahol eddig a rendelőintézet volt, — átalakítással, felújítással elérjük, hogy nemcsak valóban kórház lesz a budapesti intézetünk, hanem újabb 200 ágyat is el tudunk majd helyezni. Ez a rekonstrukció, — annál is inkább, mivel az épület bauxit- betonból készült és megerősítésre szorul — 500 millió forintba kerül. A munka előreláthatólag 5—8 évig el fog tartani. Mégis mindemellett nem tartom kizártnak a szolnoki kórház bővítését. Ez attól is függ, mennyi lesz a pénzünk, és milyen ütemben tudunk haladni a budapesti intézet átépítésével. Elképzelhető, hogy 1979-ben hozzákezdhetünk Szolnokon az emelet-ráépítéshez. De a tervidőszak első felében semmiképpen nem lesz lehetőségünk rá. Varga Viktória
