Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 22. Lengyelországi tiéüznapek (1.) A Fedków család Wroclawból Athénban fi vált katonatisztek pere A legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette kez­dődött meg tegnap délelőtt Athénban 21 nyugalmazott katonatiszt pere, akiket az­zal vádolnak, hogy február­ban összesküvést szőttek az öt hónappal korábban ala­kult polgári kormány ellen. A szervezkedésben való részvétel miatt annak idején 39 tisztet vettek őrizetbe, de közülük azóta 18-at szabad­lábra helyeztek. Az összees­küvés két vezetője Dimitri- osz Joannidesz nyugalmazott dandátábornokot és Dimitri- osz Papaposztulu nyugalma­zott ezredes volt. Az össze­esküvők azt tervezték, hogy maguk mellé állítják a had­sereg egyes alakulatait és megszállják a rádiót, hogy politikai célkitűzéseik meg­valósítását kikényszerítsék. Céljaik között szerepelt, am­nesztia biztosítása a 67-es katonai puccs börtönben lé­vő vezetői számára, Görög­ország visszaléptetése a NA­TO katonai szervezetébe és a kommunista párt betiltása is. Ügyük tárgyalását 10 nap­ra tervezik. Az elkövetkezendő hetek­ben és hónapokban más po­litikai perek is lesznek Gö­rögországban. Közülük a ta­valy nyáron megbuktatott katonai junta vezetőinek, Papadopulosznak és Zoita- kisznak hazaárulási pere a legjelentősebb. Ugyancsak bírósági úton vonják felelősségre azt a 32 tisztet és altisztet, akik a katonai junta uralkodásának hét éve alatt politikai fog­lyokat kínoztak meg. Ószel kerülnek bíróság elé azok a személyek, akik az athéni műszaki főiskolán 1973. novemberében végre­hajtott barbár mészárlásért felelősek. Mint emlékezetes, a diákok ellen kivezényelt ka­tonák 30 fiatalt megöltek, mintegy ezret pedig megse­besítettek. Hogyan élnek ma a len­gyelek? Szerényen, de jól. A statisztika szerint a múlt év végén a lengyelországi reál- jövedelem 3500 zloty volt (100 zloty kb. 80 forint), és a terv szerint ez évben 4000- re emelkedik. Mivel lengyel- országban a nőknek 43 szá­zaléka dolgozik, az átlagos lengyel család havi jövedel­me, két keresőt számítva, kb 7000 zloty. A véletlen hozott össze ké­ső estébe nyúló beszélgetésre Mieczyslaw FedkówVal Wroc- lawban. A magyaroknak ki­járó hagyományos barátság és szeretet áradásában meg­hívott otthonába. Egyemele­tes ház a Berenta utca 32. alatt. Falépcső vezet az eme­letre. Kedvesen berendezett családi fészek. Mint kiderült, a felesége, Melania Fedkowa szüleitől örökölték; az öre­gek is velük együtt laknak, a földszinten. Fedków úr (hagyományos megszólítása Lengyelországban a pan —• úr) a wroclawi HUTMEN Színesfámöntödében dolgo­zik, technikus; édesapja év­tizedekig öntőmunkás volt a gyárban. — Tulajdonképpen ez a mi családi vállalatunk — mond­ja Mieczyslaw Fedków —, ugyanis: ott dolgozik a bá­tyám, Melania, a feleségem is, ő a laboratóriumban, fiam, Aleksander szintén, munkaeszköz-gazdálkodó. Jó­magam immár 26. esztendeje vagyok a HUTMEN-nél, ta­valy kaptam meg az arany türzsgárdajelvényt. — Elő­veszi a vitrinből, megmutat­ja. Semmi dicsekvés nincs a hangjában, mozdulatában, amikor még két kitüntetést is az asztalra tesz: a mun­kaérdemrend ezüst kereszt­jét és az ugyancsak tavaly megkapott Harc, munka, szocializmus emlékérmet. — Hogyan él a lengyel munkás? — kérdezem. — Nálunk, a HUTMEN- ben a segédmunkások havi ötezret is megkereshetnek, s ha jól beosztják a pénzt, tisztességesen kijönnek be­lőle. — Mennyit költ a Fedków család a háztartásra? Melania asszony mondja; — Mi kissé nagylábon élünk, nem vagyunk a sta­tisztika lengyel családja, 4500 zlotyt költünk a konyhára, rezsire. Általában étterem­ben, gyorsbüfében eszünk, vacsorára legtöbbször hide­get fogyasztunk. Így aztán étkezésre legalább ezer zlo­tyval többet adunk ki, mint más csalódok. Nem dicsek­vésként mondom, megen­gedhetjük magunknak, hi­szen a fiunk is keres, havi négyezret hoz haza, pedig még csak 23 esztendős, a férjem hétezer körül kap, én háromezret. Aleksander ed­dig 56 000 zlotyt gyűjtött össze. — Mire gyűjt? — kérdem a fiatalembertől. — Egy picurka FIAT-ot szeretnék venni, 69 000-be kerül. .. — Ha csak közben meg nem nősülsz — mondja az apa. — Mert fülig szerelmes ez a srác — mosolyodik el. — Mikor legyen az, ha nem most! — kel fia párto­lására az anya. — Lássuk az árakat! — javaslom. — Egy kiló kenyér négy zloty, a tej 2,70-be kerül, a hús (gyakran gondot okoz a beszerzése) 40—60 zloty, a sonka 90, a szalámi, kolbász 44—80 zloty. .. A gáz, vil­lany, rádió, tévé, telefon ha­vonta 600 zloty. Egy kilo­wattóra villanyáram 80—90 grosszy (garas, fillér). A fér­jem beszerelte az etázsfű- tést, évente 70—80 mázsa kokszot szoktunk venni, tonnája 570 zloty. — Hogyan él a mai lengyel fiatal? Mivel tölti a szabad idejét, Aleksander? — A technikum esti tago­zatán tanulok, a kerületi és a gyári futballcsapatban ját­szom ; eredeti szakmám egyébként gépkocsiszerelő. Elnökhelyettes vagyok a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség gyári szervezetének, társa­dalmi munkásként tevékeny­kedem a sport- és turista­szövetségben. Ami időm ma­rad, a menyasszonyommal töltöm. — Hány öltöny ruhája van? — Hirtelenjében nem is tudom, talán négy. A spor­tos öltözéket szeretem, nad­rág, ing, ingpulóver... — Ha megnősülne, két évig nem lenne gondja a ruhára — mondja az édesanyja, miközben az asztalra teszi az uzsonnát. — Csak ez van itthon — mentegetőzik. Son­ka, szalámi, paradicsom, Jú- degsült, tojás és az elma­radhatatlan tea, amelyet igen finoman készítenek szerte Lengyelországban... — Elégedett vagyok — mondja Mieczyslaw Fedków. — Szenvedélyem az autó­zás, 1500-as Polski FIAT-on járok, reggel együtt me­gyünk dolgozni a HUTMEN- be; valamikor autóversenyző voltam, sok országban meg­fordultam. Magyarországon például kétszer jártunk. Er­ről jut eszembe: gyárunk a Csepel Műveknek is szállít színesfémtömböket. Jó kis cég a miénk, 2700 dolgozónk évente egymilliárd zloty ter­melési értéket produkál! — Mi a kedvenc szórako­zása? A felesége válaszol: — Horgászik a drága. De halat is fog ám! A múlt va­sárnap 13 pontyot hozott ha­za; még a szomszédoknak is jutott! Kulcsár László (Következik: A csapláros-tanszék) A. ■/ , N Észt testvéreinknél Ezrek ajkán csendül az ének A dal ünnepe Tallinnban Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban a napokban rendezték meg a dal hagyo­mányos ünnepét. Az ősi nép­szokás egyedülálló az egész világon. A legfőbb érdekes­sége, hogy csaknem egyéves munka előzi meg. Szinte, ahogy befejeződik az ün­nepség, már elkezdik a fel­készülést a következőre. Vá­rosok, falvak legjobb éne­kesei vonulnak fel a fővá­rosban, Tallinnban, s több ezer ember ajkán csendül­nek fel a csodálatos észt népdalok. V Ezt az alkalmat, a dal ün­nepét használjuk fel arra, hogy bemutassuk az Észt SzSzK tudományos és kultu­rális életét a testvéri Szol­nok megye ■ olvasóinak. Az észt nép óriási utat tett meg 1940 óta, amikor is a hata­lom a szovjetek kezébe ke­rült, s az ország belépett a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségébe. Nap­jainkban már nem lehet rá­ismerni az egykori Észtor­szágra, amelyet Lenin 1918- ban így jellemzett: „ A la­kosság több mint 90 százalé­ka írástudatalan. A legtöbb házban az egyetlen „iroda­lom” a biblia, vagy a ka­lendárium.” Meg kell je­gyeznünk, hogy ez még a későbbiek folyamán is így volt mindaddig, még 1940, a fordulat éve nem hozott vál­tozást a tudományos és kul­turális életben. Az első feladat a Tudomá­nyos Akadémia megalapítása volt, amelynek jelenleg 11 intézete, s kétszer annyi tu­dósa van, mint 1925-ben az egész Szovjetuniónak. Hogy az Észt Tudományos Akadé­mia a tizenkettedik helyen áll a baráti köztársaságok hasonló intézményéi között. a kölcsönös együttműködés­nek köszönhető. Több észt tudós dolgozik a szomszédos államokban. Tapasztalatokat gyűjtenek a kibernetika, a matematika területein, s kí­sérleteket is folytatnak. Az észt kutatók munkáját di­cséri a palafeldolgozás leg­gazdaságosabb módszerének feltalálása. Az eltelt harmincöt év alatt mérhetetlenül sokat fejlődött az oktatás is. A köztársaság iskoláiban nap­jainkban négy és félszer ta­nulnak többen, mint az 1940—41-es tanévben. Több mint százféle pálya közül választhatnak a tovább ta­nulni akaró fiatalok. Az Észt SZSZK lakossága az egyik legolvasottabb nép a szovjet köztársaságok kö­zött. A burzsoá Észtország­ban mindössze 3—4 ezer pél­dányban jelentek meg köny­vek, az utóbbi években a példányszám eléri a 40—50 ezret. A mai észt írók, köl­tők műveit az ország hatá­rain túl is ismerik. Csaknem minden könyvet lefordítanak a világ különböző nyelveire. A színházak művészei rendszeresen fellépnek a Szovjetunió városaiban, és sikereket aratnak mindenütt. Többször szerepeltek már Moszkvában, Leningrádban; szinte minden évadban kap­nak meghívást egy-egy elő­adásukkal. A legfőbb változás az utób­bi évtizedekben az emberek tudatában történt. Megszűnt a létbizonytalanság, eltűnt a különbség szegények és gaz­dagok között, megnövekedett az életszínvonal, a huma­TJiaif öld—Laosz Éleződik a feszültség A jelek szerint* tovább éle­ződik a feszültség a két szomszédos indokínai ország, Thaiföld és Laosz között. A thaiföldi kormány „sürgős konzultációkra” hazarendel­te vietnami nagykövetét. A laoszi kormány nehez­tel azért, mert Thaiföld me­nedéket nyújt számos jobb­oldali laoszi menekültnek, köztük a kormány több volt szélsőjobboldali miniszteré­nek, akik a közelmúltban menekültek el az országból. Washington n kormányt vádolja a szenátor Les Aspin, amerikai de­mokratapárti szenátor vasár­nap azzal vádolta az Egye­sült Államok kormányát, hogy 1972. agusztusa óta 29 titkos megállapodást kötött külföldi országokkal *az atom­energia-termelésre, valamint különböző fegyverek szállí­tására vonatkozóan a tör­vényhozás kellő tájékoztatása nélkül. Henry Kissinger külügy­miniszterhez intézett levelé­ben a szenátor felszólította az amerikai diplomácia veze­tőjét, hogy e megállapodások másolatait bocsássa a kong­resszus rendelkezésére. A külügyminisztérium szó­vivője nem volt hajlandó kommentálni a szenátor le­velét. Utazik a vérkonzerv Nem mindig oldható meg, hogy a konzervált vér, a vér­plazma és- savó, valamint más biológiai készítmények szállításához elektromos energiával működtetett hűtő­rekesz álljon rendelkezésre. Márpedig ezeket a kényes anyagokat sokszor nagy tá­volságokra is el kell juttat­ni életmentés céljából. Meg­óvásuk érdekében szovjet kutatók olyan villanyáramot nem igénylő termosztátot dolgoztak ki, amely 20—30 órán át is biztosítja a hűtve tárolást. A 6 kilogramm súlyú ter­mosztát két egymásba helye­zett hengeres kamrából áll. A külső kamra szigetelése közönséges habszivacs, a bel­ső szigetelőrétegbe pedig nagy olvadáshőjű anyagot építettek be. A kívülről ér­kező hőáram majdnem telje­sen ennek az anyagnak a megolvasztására használódik el, és nem éri el a tárolótér tartalmát. Használatbavétel előtt a termosztát belső hen­gerét a szükséges alacsony hőfokra hűtik le, és csak az­után helyezik el a termosz­tátban a szállításra váró ké­szítményeket. A hűtőter­mosztát 20 C fokos környeze­ti hőmérsékletig csaknem ál­landó alacsony hőmérsékle­ten' tartja a szállítmányt. Elpusztíthatatlan mentőcsónak Egy norvég hajógyár tel­jességgel h^rmetizálható mentőcsónakot állított elő. A csónakot égő tankhajók le­génységének megmentésére lehet használni. A csónakon elhelyezett berendezés szük­ség esetén nagy nyomással vizet spriccel az égő olajra, ami megkönnyíti a haladást a számára. A mentőcsónak ötven személy befogadására alkalmas, fedélzetén pedig elegendő hely van hozzá, hogy egy helikopter is le­ereszkedhessek. A csónakra teleszkópikus rádióantennát is felszereltek. Föld alatti borvezeték A Ívovi borpincészet éven­te nagymennyiségű nyers­anyagot kap a szomszédos Moldvából ég Algériából. Ezt a legutóbbi időkig tartályko­csik egész karavánja szállí­totta a legközelebbi vasútál­lomástól az üzembe, ami nem volt olcsó dolog. A pincészet mérnökei azt javasolták, építsenek a vasúttól az üze­mig másfél kilométer hosszú, szivattyúberendezéssel* ellá­tott föld alatti vezetéket. Az elgondolás már meg is való­sult és többek között azzal az eredménnyel járt, hogy telje­sen megszűnt a szállítási bor­veszteség, amit pedig minden más szállítási mód mellett elkerülhetetlennek tartottak. Hordozható vágóasztal A moszkvai filmtechnikai kiállításon a csehszlovák Merkuria nevű cég hordoz­ható vágóasztalt mutatott be, amelyet a 8 mm-es amatőr filmfelvevő-készülékek tu­lajdonosai használhatnak. A Siemens cég rendkívül praktikus kis készüléket gyárt az autótulajdonosok számára. Egy akkumulátor­ról működtethető porszívóról van szó, amely arra is alkal­mas, hogy gumimatracot, gu­micsónakot fújjon fel vele a tulajdonosa, vagy netán tűz élesztésére használja az erős levegősugarat. Mivel a gép­kocsi porszívóval való kitisz­tításakor homok és kavics is belekerülhet a készülékbe, a műanyagházban levő belső A vágóasztal képernyőjé­nek mérete 95x72 milliméter. A vetítőlámpa ereje 6 és 10 Watt között változtatható. A készülék 103xt 150x290 mil­liméteres nagyságú csomag­ban hordozható. alkatrészeket alumíniumból alakították ki. A „kétéltű” autóporszívót négy méter hosszú vezetékkel látták el, amely a kézilámpa számára van kivezetve. A kis készülék teljesítményfelvétele 70 watt, ami azt jelenti, hogy működ­tetésekor 6 ampert vesz fel. Ezt minden jó állapotban le­vő akkumulátor szolgáltatni tudja. Kétféle: 6 és 12 V-os változatban kerül forgalom­ba az AUTO—RAPID VK 10. áramlat jön létre az egész toposzférán keresztül, amely lehetővé teszi a városok vé­delmét a szennyeződéstől. A számítások alapján bebizo­nyosodott, hogy ha egy 1 ki­lométer átmérőjű tükör 60 méter átmérőjű fekete foltot melegít fel, akkor a folttól 400 méterre a szél sebessége eléri az óránkénti 5,6 kilo­métert. Szputnyikokkal a szennyeződés ellen Hogyan lehet a városok le­vegőjét megvédeni a szeny- nyeződéstől? — az amerikai tudósok e célból mesterséges holdak felhasználására gon­doltak. A szputnyikon elhe­lyezett reflektortükör segít­ségével fel lehet melegíteni a légkör föld feletti részét. A városok és környező vidék hőmérsékletének különbsége révén fölfelé haladó lég­,.Kétéltű” autóporszívó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom