Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 169. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. Július 29. Agria Játékszín '75 András kovács királysága András király munkában (Bánffy György és Bessenyei Ferenc) 5 Heti jegyzeteink Türelmetlenek Előbb a veszélyt jelző, azután egymásután a há­rom előjelző és végül a vasúti sínpár, amely előtt ál­talában még egy András-kereszt is áll. Ennyiféle táb­la jelzi az út mindkét oldalán: „Vigyáz!” az utat vasút keresztezi.” Nincs olyan egyéb közlekedési csomópont, ahol ennyi intő, figyelmeztető jelzés hívná fel a fi­gyelmet a veszélyre. És mégis! Hiába a sok tábla, a lezárt sorompó... Az idén történt Kunhegyesen. A lassan leereszke­dő sorompó alatt a sofőr a teherautóval még megpró­bált átcsúszni. Nem volt fülsiketítő fékcsikorgás, csat­tanás, a vonat még a távolban zakatolt, de a sorom­pót a teherautó maga után húzta. És sorolhatnám. Ta­valy és ebben az esztendőben, amelynek még csak a feléig jutottunk el, hasonló módon közel húsz sorom­pót tettek tönkre a megyében. Ahol piros villogó lámpa jelzi: „Stop, ne további” és a sorompó az utat csak félig zárja el, a vakmerőb­bek még a gépkocsikkal is átcikáznak közte. Ez történt tavaly több esetben is. S a 'meggondolatlanság két em­ber életébe került. Két halott és ki tudja hányán vol­tak, akik kockáztatták életüket, testi épségüket, de egyszer, ötször, tízszer szerencséjük volt. Átbújva a sorompó alatt nem botlottak meg, leugorva a mozgó vonatról egyensúlyukat nem vesztették el. S ha a rendőr észrevette, morogva a pénztárcájuk után nyúl­tak. Az elmúlt másfél esztendőben több mint ötszáz embert bírságoltak meg hasonló szabálytalanságokért és közel száz ellen szabálysértési eljárást kezdemé­nyeztek. Szolnok megyében 316 közút—vasúti kereszteződés van, és 222 sínpár előtt semmi sem jelzi a robogó vo­nat közeledtét. Nem kell a sorompó alatt átbújni, meg­kerülni, elég a megállj!, és a kötelező elsőbbségadást jező táblára fittyet hányva a kritikus pillanatban a sínre lépni... Aki ma megspórolt 5—10 percet, holnap, a türelmetlenségéért lábával, kezével, életével fizethet. K. K. Lehet ötszáz forinttal több? Senki sem őrül annak, ha valamit ötszáz forinttal drágábban vesz meg, mint az eredeti ára. Mert ötszáz forint, az mindenkinek ötszáz forint. De hogy miért mondok ilyen alapigazságokat, az kiderül a következő esetből. Nagyréven történt, s nem is olyan régen. Az eset főszereplője elhatározta, hogy vásárol egy ED—200-as típusú terménydarálót. Annál is inkább rászánta ma­gát erre, hiszen a rádióban hallotta, a tv-ben látta, hogy az említett daráló ára ötszáz forinttal olcsóbb lett. Nem késlekedett, bement a helyi boltba. Kiválasz­totta, megkapta a blokkot és... nagyon elcsodálkozott. A leszállított ár helyet — 1930 forint — 2430 forintot számláztak. Sehogy nem értette. Ha mindenütt árleszál­lítás van, akkor az minden boltra érvényes. Vagy nem? Mit volt mit tenni, kifizette és hazavitte a darálót. Az árleszállítás gondolata azonban nem hagyta nyugodni. Levelet írt, amelyben nagyon udvariasan megtudakolta az igazságot. Az ügyet a kunszentmárto­ni járási tanácsi hivatal vizsgálta. A szálak a Cibakhá­za és Vidéke ÁFÉSZ-hez vezettek. A kereskedelmi osz­tály vezetője azonnal elismerte, hogy a terménydará- lót az engedmény nélküli áron adták el. Azért történ­hetett mindez, mondta, mert elkerülte a figyelmüket az árleszállítás. Az ötszáz forintot pedig postautalvá­nyon visszaküldik a nagvrévi vevőnek. Az ügy tehát tisztázódott, a nagyrévi vásárló — és rajta kívül még két vevő — visszakapta a pénzét. Valami azért mégsincs rendben. Igaz, hogy az ÁFÉSZ- nál példás gyorsasággal orvosolták a jogos panaszt. De a reklamáció nélkül vajon mikor jöttek volna rá, erre a figyelmetlenségre? SZ. E. Egy kis szemüveg-történeleii] m 11. Ma fél nyolckor fenn a várba’ / András kovács ki­rálysága. / Tanulságos ma­gyar dráma, / Mind bölcsebb lesz, aki látja. / Aki nem jön majd, megbánjál... / A víg- ságot garantálja / A szerző, s a művészgárda / Olcsó a jegy, ne sajnálja! / Csak egy liter bor az ára; / Aki nem jön, majd megbánja!" Teátristák éneklik e vi­dám hívogatót. Szekéren ér­keznek az egri Dobó térre, aztán indulnak fel a várba, hogy elfoglalják a gótikus palota előtti téren felállított színpadot. ,Az ország legfia­talabb szabadtéri színpadát, amely Agria Játékszín néven ezekben a napokban bonto­gatja szárnyait. Régi drámai szöveg-emlé­keinek felfedezését lés szín­házi hagyományaink ápolá­sát vállalta programjában az Agria Játékszín. Nehéz, ám szép és nemes feladat. Eger történelmi város, az évszáza­dok során fontos kereskedel­mi és védelmi központ volt, ahol fejlett polgárság élt. Is­koláit jelentős szellemi köz­pontokként említik, s közis­mert, hogy a hajdani oktatás egyik legfontosabb eszköze a színjátszás volt. Kezdetben — mint máshol — Egerben is latin nyelvű színi előadáso­kat tartottak, de a jelentő­sebb produkciókat a város polgárainak is bemutatták — magyar nyelven. A nagykö­zönség érdeklődése a közte­rekre, a piacokra, a várudvar­ra hívta az előadásokat. Romhányi László rendező vallomása szerint ezt a sajá­tos hangulatú-stílusú játék­formát próbálja idézni az Agria Játékszín. A tévé jövő heti műsomból Kedden Munka és ember címmel hétrészes riportmű­sor indul 17.45 órakor. Elő­adó: Jánosy • Lajos akadé­mikus. Este 20.05 órától köz­vetítik Zsolt Bála: Erzsébet­város című színművét, a Thália Színház előadásában. Szerdán 20.00 órától a Fórum jelentkezik külpolitikai témá­jával. Utána körülbelül 21.30 perctől vetítik az Arséne Lu- piií francia filmsorozatból a Kristálydugó című epizódot. Csütörtökön este 20.00 órá­tól megkezdik a Balzac nagy szerelme című hétrészes len­gyel—francia filmsorozat ve* títését. A filmsorozat a nagy francia írónak Hanska len­gyel grófnő iránt romantikus szerelmét eleveníti fel. Pén­teken 21.25-től a Jogi esetek témája: az önvédelem és az önbíráskodás. Vasárnap dél­előtt vetítik a Jókal-sorozat, következő filmjét, a Kárpá- thy Zoltán című színes ma­gvar filmet. Este emlékmű­sort közvetítenek az elhunyt Simon István költőnkről egy régi műsora — Szülőföldem Bazsi— felidézésével. Az első bemutató, amelyre a teátristák hívogatnak: Szentes Reginaid András ko­vács királysága című játéka. Szentes Reginaid, mint azt a Magyar Irodalmi Lexikon alig 15 soros címszava el­árulja, ferences szerzetes volt, a csíksomlyói ferences gimnázium tanára, majd a székelyudvarhelyi rendház főnöke. András kovács ki­rályságának történetét 1780- ban énekelte meg ... András kovács tulajdon-' képpen derék, becsületes em­ber, akinek csupán egyetlen hibája van: sokszor és sokat önt fel a garatra, s ilyenkor borgőzös állapotban rendsze­rint megveri szolgáját, sőt feleségét is. Egyszer annyit iszik, hogy eszméletlenül te­A csáklyaszerű képződ­ményt még egyszer jól bele­vágta a szabadon hagyott nyakba. Miután megszívta magát, felpillantott és meg­látta a szomszédot. — No, mit szól hozzá, mi­lyen a felhozatal? — Rengeteg a munka. Ezek az emberek túl sokat esznek, elhájasodnak. Alig találok valami jól kiálló kis erecskét. —• De az idő az jó. — Bárcsak mindig így es­ne az eső. Azt írja a szakiro­dalom, hogy Szolnokon tíz éve nem voltunk ennyien. — Hallott a kaliforniai ro­kon űrutazásáról? A kérdésemre már nem ér­kezett válasz, mert egy ha­talmas kéz — a nyak tulaj­donosáé — lecsapott a szú­nyogokra, és megszólalt egy hang: — Fiacskám, csukd be az ablakot, már nem bírom to­vább a „kutyagyár” szagot, meg ezt a rengeteg szúnyo­got. Meddig tart ez még? Nos. a kérdésre a válasz: •'em sokáig, legalább is ami a szolnoki szúnyog-inváziót illett. A KÖJÄL szakemberei szerint néhány hét múlva már kevesebb lesz a csípős csapat a városban. rűl el a sárban. Arrajön a ki­rály, a palotába viteti a ko­vácsot, kimosdatja, felséges ruhákba öltözteti, majd a ki­rályi trónra ülteti. Hadd szó­rakozzék az udvar! András kovács hamar belejön a ki­rálykodásba, külföldi követe­ket fogad, igazságot oszt, egyszóval: uralkodik. Eléje járul a szolgája is, aki And­rás kovács elől kér királyi védelmet. És ekkor András király bölcsen dönt: ha ko­vácsmester még egyszer meg­veri a szolgáját, akkor a szol­ga legyen az úr, a gazda pe­dig a szolga. Aztán egy ud­vari vígasság közepette And­rás király berúg, s az udva­roncok visszateszik a sárba. Amikor felébred, „természe­tesen” megveri szolgáját... Ez a vázlatos ismertetés is mutatja, milyen remek ko­médiáról van szó. S akik ki­robbanó kedvvel komédiáz- nak: Bessenyei Ferenc, Sze­mes Mari, Agárdi Gábor, Bánffy György, Maros Gá­bor, Szabó Tünde, Kránicz Lajos, Blaskó Péter — hogy csak a főbb szereplőket em­lítsük. Az Agria Játékszín premi­erje nagyszerűen sikerült. András király a díszbemuta­tón csatát nyert, s bizonyára győzni fog a további előadá­sokon is, tehát július 24—25— 26—27—31-én, továbbá au­gusztus 1—2-án. Érdemes te­hát hallgatni a hívogató dal­ra, hiszen aki nem megy Egerbe „majd megbánja!” Hérész Dezső Foto: Nagy Zsolt Egyelőre azonban nincs látszata a városi tanács in­tézkedéseinek és a százezer forintos bérmunkának, amit a KÖJÁL elvállalt. Az idő a szúnyogoknak kedvez. Az igen drága nyugati vegysze­rekkel ugyanis hiába perme­teznek. Néhány óra múlva jön az eső, tisztára mossa a növényzetet — így odalesz a permetlé. Ezekből a cseppet sem olcsó szúnyogírtószerek- ből — egy négyzetméter terü­let permetezése 20 fillérbe kerül — nem is juthat min­denhová. A KÖJÁL ’emberei hajnalban csak az „exponál­tabb” helyeket — mint a Ti- szaliget, a Zagyva-part, vagy az alcsiszigeti üdülőtelep — permetezik újra meg újra, fáradhatatlanul. Vegyszer van elegendő, a technikai feltételek adottak, a KÖJÁL nyolc dolgozója reggelenként elindul, és va­lószínűleg ők bírják tovább. Ahogy elmondták: három­négy eső nélküli, száraz nap elegendő lenne ahhoz, hogv egy szúnyog generáció el­pusztuljon. Addig ..házi fegy­verként” maradjon a Chemo- tox, az Anotox, vagy a szag­talan szúnyogháló. — hajnal — Ismeretlen ismerősök A taxisofőr — A volán mellől milyen­nek látja az utasokat? — Hosszú sor lenne.. — Érzi munkája hasznát hazamenet? — Feltétlen. Nem csak munka ez... — Mi még? — Hogy mondjam.. 1 in­kább hivatás. — A vezetés? — Nem. Az jó munka. Az emberek meghallgatása, az adja a többletet. — A hallgatás? — Az odafigyelés. Meg a megértés. — Mindenkit „megért’ ? — Ne higgye! Ne gondol­jon a borravalóra, nem azért, hisz’ vitatkozom is. Ha kér­deznek. .. — Mire gondol két fuvar közt? — A leendő szövetkezeti lakásunkra. — Lesz? — Már igen! Megvan a pecsétes papír. — Mikor? — Jó lenne tudni. „Kopog­tat” a második baba... Hat év albérlet... Teljesüljön mielőbbi vá­gya Erdei Lászónak, a Vo­lán taxisofőrjének és csa­ládjának. .. T. Sz. E. Büvészoiimpia Figaro bűvész, vagyis Sza­bó István, a Magyar Bűvé- vesz Klubjának vezetőségi tagja most kapta kézhez a Ceska Magie különszámát, amely beszámol a néhány hete Kartövy Varyban tar­tott nemzetközi bűvészkong­resszus alkalmával rende­zett versenyről. A „Korszerű mágia” elne­vezésű találkozót kísérő ve­télkedő valósággal bűvész­olimpiának tekinthető, mert azon harminc európai és ten­gerentúli ország legjobb „varázslói ” vettek részt. — A versengés eredményei azt mutatják, hogy lassan- knt sikerült betömünk a vi­lág élmezőnyébe — mondja Figaro mester. Klubunk el­nöke, Ungár István amatőr­bűvész, az immár profimá­gussá lett, Ki mit tud győz­tes. Ungár Anikó édesapja a rendkívül erős versenyző­ket felvonultató manipulá­ciós kategóriában 131 ponttal negyedik lett. összehasonlí­tásul: a győztes NDK-beli Bauer Eberhardt 148 pontot gyűjtött. Ungár a manipulá­ciós kategória szabályai sze­rint minden külön eszköz nélkül varázsolt elő és tün­tetett el, változtatott át 236 kártyát, a bélyeg nagyságú­tól a szinte lepedő méretűig. — Az általános kategóriá­ban. ahol trükkös segédesz­közök használata is megen­gedett. mind a három ver­senyzőnk helyezett lett. A kategóriát az NSZK-s Mister Black nyerte 152 ponttal. Az egyaránt 120—120 Dón ttal ér­tékelt Molnár Gergely és Szabó Gvörgy negyedik, il­letve ötödik lett, Molnár Gergelv „csodagalambjaival” vívta ki a szigorú zsűri el­ismerését, Szabó pedig a súlytalanság állapotát a földi viszonyok között megvalósító* színes varázsgömbjeivel. Az utánpótlás szempontjából ígéretes, hogy Rovó Gábor fiatal pesti pincér 13. lett az általános mezőnyében, még­pedig 101 ponttal. Az eltűnő és előtűnő mágikus kockák­kal olyan biztonsággal és eleganciával mutatta be trükkjeit a nemzetközi po­rondon először szereplő fi­atal bűvész, hogy áz előadás szintje tekintetében egyetlen ..öreg róka” sem tudta őt felülmúlni. A ..szemüveg” szó alig két­száz éves. Elődei a latinos okulárium és annak külön­féle változatai voltak: oku­lár, okolár, okula, okuláré, okumláré, okolyák. A „pá­paszemet” feltevések szerint az erősen rövidlátó X. Leo pápáról nevezték el, a ,.pap-szem”-et pedig állító­lag a fiatalok eszelték ki, mivel a náluk idősebb pápa viselte a „pótszemet”. Mindez Bartók Imre tudo­mányos kutatótól tudtuk meg, aki a szemüveg hazai térhódításának dokumentu­mait tanulmányozta. Az első „okulárék” még Mátyás ide­jéből származnak, amikor a köznép helyett csak az „írás­tudók” hordhatták. Eleinte bőr- és szegecselt változat­ban készültek, majd a ken- gyeles megoldás követke­zett. Ezeknél - már aranyat, ezüstöt, csontot alkalmaztak, s ekkor jöttek divatba a sapka-, szíj-, homlokpánt-, ollós- és villás változatok. Az először 1746-ban feltűnő „halánték szemüveg” a mai­akhoz hasonló látóeszköz volt.' Utána következett a nagy kerek, a kis ovális és a kerek típus. A szemüve­get eleinte közönséges üveg­,K bői készítették, utóbb kris­tályból és kevésbé karcoló­dó kvarcból. A kezdeti con­vex, majd a concav üvegek után a kettős gyújtópontú, bifokális, ezt követően pedig a trifokális kombinációk ke­rültek forgalomba. . Sokáig az volt a közfelfo­gás, hogy a szemüveg ál­landó viselése rontja a sze­met. A szemorvosok annyira ellene voltak, hogy egy ide­ig kiírását orvosi tekintély csorbításának tartották. En­nek folytán ebben az idő­szakban gyógyászati segéd­eszköz helyett csak közönsé­ges iparcikknek számított, amelyet csupán alkalomsze­rű kipróbálás útján, főként vásárokon, ritkábban kéz- és díszműves üzletekben adtak- vettek. Az első szemüvegkereske­dést a szabadságharc előtti években nyitották, s ott már bákateknőc keretben is áru­sították. A „látszerész” szó először Galderoni István hirdetésében bukkant fel. Kezdetben csaknem vala­mennyi „optikus” a Váci ut­cában tanyázott, amelyet Optikus utcának szándékoz­tak elkeresztelni. Agrla Játékszín — a gótikus palota előtti téren A csípős csapatokról, meg a kaliforniai rokonról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom