Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-18 / 167. szám
IX SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 18. HAZÁNK TÁJAI Szőnyi Mária tanítónő fiatal lányként érkezett az Őrségbe. Nyugdíjas korára szemüveges, mesebeli jótékony tanító nénivé változott. Hangja oktató, mintha tágra- nyílt szemű elsős gyerekeknek mesélne. — Esztergom megyéből jöttem negyvenöt évvel ezelőtt ide, és a gyerekek között ég-íöld különbség volt. Az itteniek voltak a jobbak. Sok jót hoztak hazulról. Számos szép házasságot láttam. Családszerető, tanult embert tisztelő népek az őrségiek mind a mai napig. formatervezőnek Gellért Károly. — Ezzel a giccs gyárral — mert határozottan kijelentem, a kerámiagyár még mindig a nagyüzemi giccs termelésből él — nem tudtam zöldágra vergődni. Különösen a régi igazgatóval gyűlt meg a bajom. Eljöttem tőlük és azóta szabad úszó vagyok. Szobrász. Csak- hát nagyon messze innen az Űri utca, a Képzőművészeti Alap. — Miből áll az Őrség képzőművészeti élete? — Belőlem. Már elnézést a szerénytelenségért, de így igaz. Nézze, itt a könyves polcomon csak dedikált példányokat talál. Járt itt Nagy A kontyos ház, előtérben a kastuval törők. A helytörténeti múzeumokban páratlan ritkaságok találhatók. És mégis milyen messze került a kecses, remek mesterek kezét őrző kincsektől a valóság ... Az autóbuszban egy turista méternél magasabb rikító színekkel pingált padlóvázát dédelget. Mikor észreveszi, hogy hosszasan szemlélem, féltőn rápillant az otrombaságra. — Ugye szép? Egy görön- csérnél vettem 180 forintért. A válaszhoz nem volt kedvem, úgy tettem, mint ha nem hallottam volna a kérdést. Pankasz a „Fekete város”. A falu fele cigány, ezért emlegetik így a környékbeliek. A szoknyás harangláb — melynek csak a székelyföldön van párja — az istállókban a felmérhetetlen értékű lábasvagyon, meg a varázsos kezű cigány- prímások. Erről híres a falu. Horváth Ernő »kopasz fejét simogatja. — Látja, vénségemre elhagy a romaság. Olyan leszek, mint egy magyar... Akár tanácselnök is lehetnék. — A hegedű? — Letettem. Sokáig voltam vendéglői zenész. De azért az igazi a lakodalom volt. Nem egyszer kétezer forintot is összemuzsikáltunk. — A banda? — Ugyan már, fejenként... — Hol kellett még a szá- iraz fa? 1 — A régi nagy paszitáÍ hon. A keresztelőre itt egy gyereknek több keresztszülőt is hívnak. Hallottam az Őrség belsejében egy paszi- > tárói. Harmincöt koma volt f és ugyanannyi komaasszony. A nyolcéves gyerek — mert az ő keresztelőjét tartották — felállt az asztalra és úgy köszönte meg a töméntelen ajándékot. Palágyi Béla (FOLYTATJUK.) Szép kort értek meg az öregek, pedig nem volt köny- nyű a soruk. Az állattenyésztés adta a nagyobb darab kenyeret. Az őriszentpé- teri állomáson hetente kétszer volt berakodás: vitték a * szarvasmarhákat Grázba. Mondják, a vasutat is a marhák és nem az emberek miatt építették. De egy időben hajtották a jószágot lábon is Ausztriába. — Mondják, büszke az őrségi ember. — Az, nyakas, — de nyíltszívű és vendégszerető. Az országot védték, kiváltságom kát élveztek, nem voltak rá A szorítva a képmutatás kényszerére. Ma már szégyellik a szegénységüket. Régen mindennapos étel volt a hajdinakása. vagy pohánka. Jó étel, tápláló étel. Állítólag Becsben, Párizsban a legjobb éttermekben árulják. Az őrségi ember ma már meg nem enné. A szegénységére emlékezteti. A pohánka sorsa talán érthető. De a múltból őrizni kell azt, ami nemes és maradandó. A határszélen három falú kuporog. Magyar- szombatfa, Gödörháza és Ve- lemér. A megvadult állatok itt nem egyszer nekiszaladtak a határnak. Magyarszom- batfa a kerámiagyáráról híres. Jobb reklámot az itt gyártott tárgyak művészi értéke körül dúló vitánál nem is tudok elképzelni. A gyárban sok egyéb mellett csirkeitató, virágcserép és tejesköcsög készül. No, és külön szám a „művészet” ... A gyár terméke az országszerte ismert kukoricakancsó hat pohárkával. De itt csinálják a festőpalettán sorakozó li- kőrös poharakat, a masszív kávés készleteket, súlyos padlóvázákat. A gyárba érkezett több mint egy évtizeddel ezelőtt László, Weöres Sándor, no és szívesen időzött nálam Moldova Gyuri. Jól érezték magukat, s még sem tudtam megnyerni az őrségnek egyetlen festő kollégát sem. Máig is rejtély előttem, miért nem képes a múltat őrző eleven művészeti élet meggyökeresedni ezen a hihetetlenül tápláló televé- nyen. Mert az őrség múltja — nem sívó-rívó agyag. A legkisebb község iskolájának üvegszekrényeiben is • kincseket gyűjtenek össze az útFilmjegyzet Mi van-doki? Peter Bogdanovich új filmjének négy piroscsíkos útitáska a főszereplője. Értük, velük, köröttük történik minden; hogy mi minden, azt ne kívánják, hogy felsoroljam, hisz maga a főszereplő is képtelen rá a film egyik jelenetében, no meg különben sem szabad „lelőnöm” a poént. Annyit azért elmondhatok, hogy különböző tartalmú táskákról van szó — az egyik ékszert rejt, a másik titkos iratokat, a harmadik vulkánikus kőzetet, míg a negyedik csupán fehérneműt — melyeket természetesen sűrűn összecserélnek gazdáik, de még tolvajaik is. A táskák számából következik, hogy viszonylag népes csereberélő társaságot látunk — jobbnál, jobb színészek közreműködésével. Közülük a legjobb — a csudacsúnya, csudabájos Barbara Streisand — okozza a legtöbb galibát, amit ráadásul megtetéz azzal, hogy segítőkészen javítani szeretne. Peter Bogdanovich mesteri irányításával félelmetes tohuvabohu kerekedik mindebből — olyan, hogy párját ritkítja. Aki ezt a filmet nevetés nélkül kibírja, azon már maga Chaplin sem segíthet. Puha ágyak, kemény csaták Lényegesen kevesebb mosolyt fakaszt Hoy Boulting rendező. Pedig a „Puha ágyak, kemény csaták” csábító. Aztán... Már az alapötlet sem eredeti. Hogy miként vesznek részt egy nyilvánosház lányai az ellenállási mozgalomban, az Maupassant Gömböce után jónéhányan elképzelték már. (Ebből indult ki a Babette háborúba megy című Bardot-film is.) Sajnos ez a legújabb fantázia sem mondanivalóban, sem szellemeségben nem éri el az elődök színvonalát. Nevetünk, ugyan, de ismétlődően észre kell vennünk a játék üresjáratait, a fogaskerekek csikorgását.” Mindezen maga Peter Sellers sem segít, sőt inkább ront. Legalább hat különböző szerepben látjuk a híres angol színészt — ő a szenilis francia ezredes, a mindenütt veszélyt szimatoló Gestapo- parancsnok, az agilis angol őrnagy, a japán uralkodóház tagja stb. — de igazán egyetlen arcára sem emlékszünk vissza. Lehet, hogy ebben a gyenge sztori a „bűnös” ám ezúttal mintha Sellers is gyengébb formát mutatna. Aki nem tévedhet Pontosan 15 éve már, hogy egy szőke szarvasi kislány, mint a budapesti Orvostudo- mánvi Fyyetem végzős hallgatója, Szolnokon töltötte a gyakorló félévet. Ez a félév — bár ekkor járt először Szolnokon — meghatározta további életét. Diplomával a kezében visszatért a városba, s magára öltötte a fehér gyógyszerészi köpenyt. Varga Judit azóta is Szolnokon él. 1961 óta a Beloiannisz úti — a város lakói nyelvében „Fehér kereszt patika”- ként ismert — gyógyszertárban dolgozik. — Miért éppen Szolnokot választotta? — A gyakorlat idején megkedveltem a kollegákat, s ezt a várost. Pedig akkor még nem úgy nézett ki, mint most, kis alföldi város volt. Néha eszembe jut egy-egy régi kép az akkori Szolnokról. A Zagyva-part, a vasútállomás környéke... Menynyi minden megváltozott! — A kollegák? — Nagy részük kicserélődött, de az újakkal is hamar megbarátkoztam. A munkahelyemen, a munkatársaim jelentik számomra a legtöbbet az életben. No és természetesen a munkám, amit igyekszem a legtökéletesebben elvégezni. De ez úgy vélem természetes, hisz itt emberi életről van szó. — Előfordult már, hogy rosszul kevert valamit? — Szerencsére még sohasem. A mi szakmánkban nem szabad tévedni. Ezért nagyon nehéz, de nagyon szép is. . — Ha újra kezdhetné milyen pályát választana? — Azt hiszem orvos lennék, de ne értsen félre, nem a magasabb rangért, az anyagi elismerésért. Tulajdonképpen mindig orvos akartam lenni, de hát így sikerült... Elmondhatom, hogy elégedett vagyok. Főleg mióta lakást kaptam. Tizenhárom év albérletben ... Nem volt könnyű, de a munkám mindenért kárpótolt. — Mivel tölti a szabad idejét? — Szabad idő? Kevés van ... Két műszakban de gozom, s hetente egysz vagy kétszer éjszakai ügy letes is vagyok. Az olvasá ra, színházra azonban mind szakítok időt. A szabadságo idejét általában külföldi töltöm. Kedvenc szórakoz som a kirándulás és pers az úszás. Ha csak tehetei kint vagyok az uszodában Rendszeresen járok továb képzésekre is. A tizenöt i alatt hétszer voltam egyh napos képzésen. Szinte n ponta találnak fel új gyóg; szereket, s ezek ismerete né kül nem tudnám rendes* ellátni a munkámat. M pedig az a célom, hogy b bátlanul dolgozzam ... Varga Judit kiváló munkájáért tizennégy kollegájával együtt a napokban vette át dr. Schultheisz Emil, egészségügyi minisztertől az ■ „Érdemes gyógyszerész” kitüntetést. T. & TARKABRRKÜ A televízió mint egérriasztó Egy angol mérnök felfedezte, hogy az egerek irtóznak a rádióhullámoktól. Megfigyelte, hogy egy londoni lakásból, amelyben korábban számos egér tanyázott, anélkül, hogy bármiféle rágcsálók elleni szert használtak volna, a szomszédban felállított televíziós erősítő állomás bekapcsolásával egyidejűleg pánikszerűen elmenekültek az egerek. Sőt mi több, az egész környék pár napon belül „egérmentes övezetté” vált. A világ legnagyobb órája Az olaszországi Sermide városban, a Maloncelli testvérek a Dominikai Köztársaság megrendelésére elkészítették a „világ legnagyobb óráját”. Az óra átmérője 16 méter, az egyik mutató 8, a másik 6,5 méter súlyuk pedig 170, illetve 100 kilogramm. A világ eddigi legnagyobb órája a franciaországi Beu- vais katedrálisnak asztronómiai órája volt, amelyet a XIX. században készítettek, s magassága 12 méter. Megrágcsált kibernetika Antibiotikumokból készült méreg segítségével igyekeznek visszaverni a japánok az elektronikus számítógépeket megtámadó patkányok invázióját. A gépek közelében uralkodó kellemes meleg odacsalogatja az állatokat, amelyek végül gátolják a számítógépek működését. Ja/ pánban az elektronikus számítógépet használó 183 vállalat közül 19-nél kellett patkányellenes intézkedéseket foganatosítani. Az egyik japán vegyiüzem olyan mérget hozott forgalomba, amely a számítógépbe helyezve párolgása révén pusztítja el a rágcsálókat. Kincskeresők Kincskeresők a Mexikóiöbölből további öt bronzágyút hoztak felszínre a víz mélyéből, s azt állítják: e lelet megerősíti, hogy a Nuest- ra Scnora de Atocha spanyol vitorláshajó roncsaira bukkantak. A több mint százmillió dollár értékű arannyal és ezüsttel megrakott hajó Í622- ben egy hatalmas szélviharban süllyedt el. A helyszínen eddig összesen tíz bronzágyút találtak. Egy-egy ágyú súlya két tonna. A kéz nélküli detektív Jay J. Jamesnek nincs keze (12 éves korában egy bomba leszakította), mégis ő az Egyesült Államok leghíresebb detektíve. Egy óriási, 2400 alkalmazottal dolgozó magándetektív-irodát vezet. Ez az iroda gondoskodik Nixon, Rockefeller, Liz Taylor és Elvis Presley biztonságáról. Ugyancsak ennék az irodának köszönhető, hogyMar- lon Brando visszakapta elrabolt gyermekét. A Denver Journál munkatársa írta róla: „Ha valaki James kezébe kerül, biztonságban érezheti magát.” Kutyasétáltatás lapáttal- Bréma egyik új lakónegyedében 1500 kutyatulajdonos között ingyenesen szétosztottak egy-egy kis lapátot és piros műanyag-zsákocskákat, hogy a sétálások alkalmával „eltüntethessék” a kjityák ürülékét. Amikor a műanyag zacskó megtelik, a kerületben elhelyezett, szájában bilit tartó tacskót ábrázoló táblával jelzett szemétgyűjtőkben kell dobni. A Visztula partján fekszik egy bájos kis halászváros. Tolk- micko. amelyet a korai középkorban alapítottak. Az egykor jelentős kikötő később lehanyatlott, — megelőzte a közeli, lendületesen fejlődő Elb.ag. Tolmicko ma csöndes, nyugalmas városka, ahol a nyári szezonban sok turista és üdülővendég fordul meg A világ legidősebb fája Jelzőberendezések vakok számára A Föld minden bizonnyal legidősebb élő organizmusa egy hatalmas fenyő, amely feltehetőleg akkor bújt ki a földből, amikor az egyiptomiak még hozzá sem kezdtek a piramisok építéséhez. A famatuzsálem törzsének kerülete több mint tíz méter. Az 5000 évnél idősebb fára E. Schulman amerikai természettudós bukkant rá Kaliforniába a Halálvölgy északi részében. Praktikus újítás egy aprócska jelzőberendezés, amely a csészére erősíthető. Halk csengetéssel jelzik, ha a folyadék szintje megközelíti a csésze szélét. Az ügyes henger alakú kis szerkezetbe elemet építettek be. Az áramkör két szabadon lévő végét úgy akasztjuk a csésze szélébe, hogy az a csésze belső oldalán a kívánt mélységig érjen. A folyadék / amint eléri a kívánt szintet — zárja az áramkört és működésbe hozza a csengőt. Aprócska dolog, de könnyíti azoknak az életét, akiknek amúgy is tengersok nehézségük van.
