Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

SZÓI NOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 16. 4 HAZÁNK TÁJAI m. _________________ K öpnivaló vályog . 1. Sem- mirevló anyag. De sokszor elhangzott ez a két elneve­zés, ha az őrségi ember a földekről beszélt. Pedig a hármas — magyar—osztrák— jugoszláv — határ mellett nem nélkülözték az ittlakók az állam gondoskodását. A hatvanas években nem keve­sebb mint kétmilliárd forin­tot költöttek az őrségi föl­dek feljavítására. Hogy mi volt a legnagyobb gond? Ezt egy geológus így magyaráz^ ta: — Hiába esik itt kétszer annyi eső, mint az Alföldön. A vályogról lefut a víz, nem köti meg a talaj a nitrogént, de a többi tápanyag is csak átfutó vendég. Ha az Őrség­ben nem esik minden héten legalább egyszer, nagy baj van! Nem leányálom itt a mezőgazdaság sem. Ezért is talált egymásba nehezebben a kéz. Sok még az egyéni gazda, őket a dúsgazdagság legendája lengi körül. Elnyú­zott, munkába szakadt egyé­nit láttam, — de dúsgazdagot egyet sem. Legalábbis élet­formájában nem milliomos egyikük sem. A szövetkeze­tek laza szövésű közös gaz­daságaiból nőnek majd ki a tsz-ek, — ez a jövő útja. És vannak, akik már a jövő út­ját járják. Az Egyesült őrség Terme­lőszövetkezet hat falu gond- ja-baját egyesíti. Őriszentpé- ter, Szalafő, Kondorfa, Is­pánk, Nagyrákos és Szatta, földjein dübörögnek a szö­vetkezet erőgépei. — Nem mondhatom azt, hogy megmutatom a határt, mert talán hetekig járnánk a két-háromhektáros parcellá­kat — mondja Gömbös Kál­mán növénytermesztési fő- ágazatvezető. De el kell hin­nie, amit mondok. Savanyú, kötött erdei talaj a miénk. A vízrendezés, meszezés, egy­szóval az őrségi program so­kat javított a helyzetünkön, de a nagyüzemi mezőgazdál­kodást úgy istenigazából csak most tanuljuk. A hét-nyolc mázsás holdankénti átlagter­més helyett a búza ma már harmincat fizet, és csak az tudja, hogy ez mit jelent, aki verejtékezett már itt a hegy­nek szaladó parcellákon. — Tehát ennyi búzát vár­nak az idén is? — Az időjárás mostoha volt. íev rekordtermésre nem számítunk. De azért a 25—28 mázsa most is meglesz. — Szép-szép, de ennyi em­bert eltartani ebből az itteni mértékkel tengernyinek szá­mító búzából sem lehet... — Nézzen körül. Alig lát más színt, mint zöldet. Rét, legelő, fű. A fő profilunk most is az állattenyésztés. A szövetkezetünkben közel két­ezer szarvasmarhát számol­hatunk. Hogy még zöldebb legyen a határ, — ez a leg­főbb gondunk. A réttel kell mostmár szót értenünk: ön­tözni, műtrágyázni, ez az elő­relépés útja. — Mekkora szelet kenye­ret ad a közös az emberek­nek? k — Kisebbet, mint az Alföl­dön. És tán’ nehezebb mun­kával. De segít a múlt. Vala­mikor az erdő mellett az is­tálló volt az őrségi ember „aranybányája”. A háztáji állattartást mi is támogat­juk. Minden erőnkkel. Talán az országban nincs még egy olyan közös gazdaság mint a miénk, ahol csak azért ter­melnének répát, hogy otthon a háztájiban meglegyen a lédús takarmány. Szántunk, vetünk a gépeinkkel a háztá­ji földeken is. Mondja, mit tehetünk még tagjainkért? — Most hát valóban „zöld a rét” az Őrségben? — Erről szó sincs. Tavaly 15 mázsa volt kukoricából az átlagtermés — hektáronként. Hogy miért? Ügy is mond­hatnám a tandíjat fizettük. Rossz csíraképességű vető­magot választottunk és nem a tájegységnek megfelelő vegyszert használtunk. De mit csináltunk volna, hiszen csak Aphatin 70-et lehetett kapni az AGROKER-nél. Ezt pedig másfél százalék hu­musztartalom alatt nem le­hetne használni. Az egyik komponense meg is ölte a kukoricát. Persze volt már 30 mázsás átlagtermésünk is. — ön fiatal szakember. Az őrség szülötte. Azt mondják, a tanult emberek nem szok­tak hazatérni. — Engem elzavarni sem lehetne. Anyámmal élek, le­gényember vagyok, két kis­testvéremet nevelem, és nem panaszkodhatom. A gazdaság az egyesülések óta 6100 hek­tár, ebből 2400 a szántó. Ezen épp úgy élvezhetem a gaz­dálkodás örömét, mintha a sajátom lenne. Elégedett va­gyok, — ha nem is a jelen­nel, azzal inkább, amilyen lesz az őrség. A múlt és a jövő az Őrség­ben fog kezet. A fiatal me­zőgazdász véleményét rövi­desen egy másik találkozás erősíti meg. Elzarándokolok a románkori őriszentpéteri templomhoz. Néhány tollvo­nással vázlatot készítek ró­la, amikor egy fiatal mérnök szólal meg a hátam mögött. — Ha van fantáziája, néz­zen le a völgybe. A követke­ző öt évben egy völgyzáró gátat építünk oda. Héthektá­ros víztükröt is rajzolhat a képre. Mire legközelebb erre jár, úgy is ott találja. Palágyi Béla (FOLYTATJUK) A múlt és a jövő ... Miről ismerszik meg a magyar M iről ismerszik meg az ember, ha magyar? A vetélkedésről! Azelőtt egy magyar ember miköz­ben a nyerge alatt puhítot­ta a húst, hogy sírva vigadt, s olyanokat óbégatott, hogy az anyja viganóját, meg olyat is, hogy pacsirta ül a fán, merthogy az óbégató magyar ember jószerint so­ha nem is látott pacsirtát, mertha látott volna nem té­vesztette volna azt össze a körúti pettyegető verébbel. Azelőtt. A magyar ember onnan is­merszik meg, hogy vetél­kedik. Ki tud többet. Miről? Mindenről. Az üstökösök pá­lyájáról és a pályák üstökö­seiről például. Az arab olaj­ról vetélkedik a magyar em­ber és az Ő magyar Mária siralomból idéz, miközben vetélkedik. Kis hazámban aligha akad olyan állampol­gár, aki ha már volt olyan szerencsés, hogy kilépjen a pólyából, ne lépett volna be a vetélkedők országot meg­mozgató táborába. És milyen izgalmasak ezek a vetélkedők! Ilyenek például: A riporter: A versenyző most látni fog valamit. Hogy mit fog látni, azt kell meg­mondania. Meg azt is, hogy mit lát, azt miért látja, mi­ért úgy látja és miért ő lát­ja, és miért nem a vetélkedő társa. Tessék nézni és látni. A vetélkedő: Amit látok az egy izé. Olyan izé, amit izél- getni lehet. Izére használják ezt az izét, ha jól izélem c dolgot... Riporter a zsürihöz: A zsűri 0-tól 10 pontig izélheti, azazhogy ítéheti a vetélkedj versenyző válaszát... A zsűri: Tizenegy pont! A riporter: De kérem, fisz­SZOVJET FIATALOK A Komszomol Főiskolás a parlamentben Az OSZSZK legfiatalabb küldöttjének nemrég válasz­tották meg Nyikolaj Minyint, a Moszkvai Állami Pedagó­giai Főiskola másodéves hall­gatóját. Az új parlamenti küldött huszonhat éves. Szü­lei munkások. A főiskola előtt a hadseregben szolgált, ezt megelőzően lakatos volt. Három év múlva orosz nyelv- és irodalom szakos tanár lesz. A pedagógiai gyakorlat csak a felsőbb évfolyamokon kezdődik, ám Minyin csuk­nék minden szabad idejét az egyik iskolában tölti: segít a tanároknak a házi felada­tok javításában, vitákat ren­dez a tanulóknak különböző témákról, hangversenyekre, moziba kíséri őket. Rendel­kezik azzal az egyszerű em­beri adottsággal, hogy képes megérteni másokat, megvan benne az az igény, hogy hasz­nos legyen az embereknek. Ezért bízták rá képvise­letüket a moszkvai egyetemi hallgatók az OSZSZK legfel­sőbb államhatalmi szervé­ben, a Legfelsőbb Tanács­ban. Ifjú komponisták Moszkvában, a Művészeti Dolgozók Székházában ren­dezték meg az egyik zeneis­kola növendékhangversenyét, amelyen a gyermekek saját szerzeményeiket mutatták be a közönségnek. A rendhagyó koncert szereplői Tatjána Ro- gyinova zenetanár növendé­kei voltak. — Nem zeneszerzőket aka­runk nevelni — szögezte le elöljáróban a zeneszerzés alapismereteit oktató tanár­nő. — Csak az alkotókedvet szeretnénk felkelteni a gyer­mekekben. Hiszen minden szakmában szükség van gon­dolkodó, alkotásra kész, élénk fantáziájú emberekre. A gyerekek minden héten el­hozzák szerzeményeiket, sok­szor csak vázlatos formában, aztán együtt megvitatjuk, hogy érdemes-e tovább dol­gozni a vázlaton, kipróbál­juk, milyen hangszeren szól legszebben a mű. A témákat az élet külön­böző élményei adják. Lena Puhova hatodikos például egy festmény hatására írta Masenyka című kis szerze­ményét. Az ötödikes Szasa Balanov Vihar című kompo­zícióját az ihlette, hogy a fiúcska megismerkedett Mi- hajlovnak, a XIX. századi forradalmár költőnek a ver­seivel. A szovjet közoktatás nagy jelentőséget tulajdonít az esztétikai nevelésnek. Ez a kísérlet még valóban csak kísérlet, de a Szovjetunió mintegy 5 ezer zeneiskolájá­ban tanuló csaknem 1 mil­lió gyermek egész életére megszereti a zenét. telt zsűri, mondtam, hogy csak 10 pontig lehet! A zsűri: Akkor az egyest elhagyjuk... A riporter: Helyes. Értem. Akkor 0 pont! A vetélkedő boldogan el. Kaphatott volna mínusz 10 pontot is... Hát valahogy így. Üzem­ben és a televízió előtt, kul- turházban és a nászágyon: vetélkedünk. Ki mit tud. ki tud többet, ki szerez több pontot, ki tud bukfencezve Lermontovot idézni és Pe­tőfit idézve gombot varrni így folyik nálunk, az egykori sírva vigató országban a nagy népi vetélkedő: ki tud többet? Mert ebből ismerszik meg a mai magyar. I Gyurkó Géza Az Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szö­vetséget 1918. október 29-én hozták létre a Munkás-Pa­raszt Ifjúsági Szövetség Moszkvában rendezett I. össz-szövetségi kongresszu­sán. A Komszomol — a szovjet ifjúság társadalmi szerveze­te. Legfontosabb feladata: a nevelés. Egész tevékenységé­vel arra törekszik, hogy to­vább fejlessze a szovjet if­júság aktivitását, kezdemé­nyezőkészségét, és öntevé­kenységi törekvését. A Komszomol központi szerve — a Komszomol KB határozata alapján idősza­konként összehívott kong­resszus. Eddig összesen 17 komszomol-kongresszust tar­tottak. Az első kongresszust 1918-ban tartották meg, a XVII-et 1973-ban. A Komszomol III. kong­resszusának munkájában 1920-ban részt vett Lenin is, aki történelmi jelentőségű beszédet mondott a Komszo­mol feladatairól. 1913-ban még csak 22 100 tagja volt a Komszomolnak, 1975-ben pedig már 35 mil­lió! Minden harmadik komszo- molisla munkás. 17 millió komszomolista a kommunis­ta munka élmunkása. A Komszomol soraiban több mint 2 millió a pedagógu­sok, a mérnökök, a kulturá­lis dolgozók száma. Közel 200 komszomolista tagja van a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának, vágyis az összes képviselők pgy- harmada. A helyi tanácsok idei ta­nácstagi választásán több mint 500 ezer komszomolis- tát választottak meg tanács­tagnak, a tanácstagok mint­egy 20 százalékát. Oktatás és ellenőrzés A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában, valamint a szö­vetségi köztársaságok legfel­sőbb tanácsaiban, továbbá a helyi tanácsokban ifjúsági állandó bizottságok működ­nek. A Komszomol képviselői tagjai az ifjúság oktatásával A Szovjetunióban több mint 600 mezőgazdasági technikum van. Közülük 205 — szovhozban működik. Olyan középfokú szakoktatá­si intézmények ezek, melye­ket az élenjáró termelési eredményeket elérő, korsze­rűen felszerelt gazdaságok mellett szerveztek. Észtországban a középfo­kú mezőgazdasági szakembe­reket a szovhozokban mű­ködő technikumokban ké­pezik. Az ország északi részén, Janedában tanulnak a jö­és nevelésével foglalkozó mi­nisztériumok kollégiumai­nak. A Komszomol képviselői tagjai a Népi Ellenőrzési/Bi- zottságnak, amely a törvé­nyesség és a közrend betar­tása fölött őrködő legfelsőbb szovjet társadalmi szerv. Fényszórók A Komszomol az egész or­szág területén megszervezte a saját komszomol-ellenőrzési rendszerét, az úgynevezett Komszomol-íényszóró-t, amelynek több mint 3 millió fiatal aktivista a tagja. Kom­szomol-fényszóró szervezetek az ország valamennyi válla­latánál, településén működ­nek. Legfontosabb szervei az őrszemeket magában egyesí­tő osztagok, valamint a kü­lönböző bizottságok és agi- tációs brigádok. Munkájuk fő célja: az üzemrész munká­jának megjavítása, a mun­ka kultúrájának és tudomá­nyos szervezésének növelése. Számos formája van a Komszomol aktív részvételé­nek a kommunizmus anya­gi-technikai bázisának meg­teremtésében. Ezek egyike: az iparágak vagy nagy ob­jektumok patronálása. 1975- ben a Komszomol 170 ki­emelt össz-szövetségi szintű építkezést patronált. Az ifjúság termelésbe va­ló aktív bevonásának másik formája az, amikor önkén­tes alapon Komszomol-me- netlevéllel irányítják a fia­talokat a különböző építke­zésekre. Az utóbbi 10 eszten­dő alatt a lenini Komszo­mol több mint 3 millió fiút és lányt irányított a fonto­sabb építkezésekre. A Komszomolnak számos oktatási intézménye, iskolá­ja és tanfolyama működik, saját kiadója, klubjai, műve­lődési házai, üdülői, turista telepei vannak. A világ egyetlen ifjúsági szervezete sem rendelkezik olyan úttö­rőtáborokkal, mint az Ar- tek, Orljonok, Ifjú Gárda, amelyekben évente több száz­ezer úttörő pihen. vendő agronómusok. A ta­nulmányok természetesen — mint minden technikumban — ingyenesek. A diákottho­ni ellátásért pedig havonta 70 kopeket, vagyis 1 dollár­nak megfelelő összeget fi­zetnek. Az agronémus diplomával együtt a fiatal mezőgazda- sági szakemberek olyan érett­ségi bizonyítványt is kapnak, mellyel az ország bármely felsőfokú oktatási intézmé­nyében folytathatják tanul­mányaikat Technikum a szovhozban A janedai tecnikum épülete

Next

/
Oldalképek
Tartalom