Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

ms. július l«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Höuerek Eredményesebb munka az iskolákban Sajtótájékoztató időszerű oktatáspolitikai kérdésekről Az iskolákban alig kezdődött meg a nyári vakáció, az ok­tatáspolitikai szakemberek míáris összegezték a most befe­jeződött tanév tapasztalatait, és előkészítették az 1975—76. tanév munkáját is, meghatározták a legfontosabb oktatáspo­litikai feladatokat. Ezekről a kérdésekről tájékoztatta tegnap a sajtó képviselőit dr. Polinszky Károly oktatási miniszter. Bevezetőben elmondta, hogy az elmúlt esztendőben külön intézkedési tervet ké­szítettek a munkásosztály társadalmi helyzetének fej­lesztéséről, és a közművelő­désről szóló párthatározatok Oktatási Minisztériumot érin­tő tennivalóiról, és kidolgoz­ták az alsófokú oktatás fej­lesztésének távlati tervét. A miniszter értékelte az el­múlt tanév munkáját, és en­nek során többek között meg­említette: jelentős előrelépés tör­tént az alsófokú oktatás korszerűsítésében. Megállapította, hogy javult az általános iskoláknak alap­vető taneszközökkel történő ellátottsága. Sikeresnek mondhatók azok a kezdemé­nyezések is, amelyeket az ál­talános iskolai felnőttoktatás terén tettek. Ma már indokolt ezt az is­kolatípust a munkástovább­képzés részének, alapozásá­nak tekinteni — hangoztatta a miniszteri A középfokú oktatás ered­ményeit elemezve többek kö­zött kitért a szakmunkáskép­zés korszerűsítésére. Az egy­séges — tagozat nélküli szakmunkásképzés lehetővé teszi az egyes szakmák igé­nyeihez igazodó korszerű, szakmai elméleti és gyakorla­ti oktatást. Külön foglalkozott az okta­tási miniszter a középfokú felnőttoktatás iránti érdeklő­dés folytonos növekedésével. Elmondotta, hogy amíg az 1973—74-es tanévben a kö­zépiskolai felnőttoktatás es­ti és levelezőtagozatán mint­egy 136 ezren tanúdtak, az el­múlt tanévben már 152 ezer­re emelkedett a létszám, ör­vendetesen sok munkás igényli a szervezett tovább­tanulást A felsőoktatás feladatainak végrehajtását elemezve dr. Polinszky Károly egyebek között elmondotta, hogy több intézkedést tettek a pedagó- guképzés korszerűsítésére. Megkezdődött például a taní- l tóképző intézetek főiskolává | történő fejlesztése, új szak- i párokat alakítottak ki. Nem ; történt viszont lényeges elő- \ rehaladás a pedagógus-to­vábbképzés kidolgozásában, illetve végrehajtásában. A pedagógusok helyzetének és életkörülményeinek javí­tásával foglalkozva az okta­tási miniszter emlékeztetett arra, hogy a Minisztertanács határozatának értelmében az alsó- és középfokú oktatási, nevelési intézmények egyes pedagógusainak kötelező óra­számát két szakaszban csök­kentették, illetve csökkentik. Bejelentette, hogy a csök­kentés második szakaszát 1975 szeptember 1-vel való­sítják meg. Ennek révén tovább csökkentik az általános iskolai tanárak, a szak­középiskolai mühelyfőnö- kök, valamint a szak­munkásképző intézeti ta­nárok és szakoktatók he­ti kötelező óraszámát. Kevesebb lesz továbbá a ne­velőotthonok, a nevelőintéze­tek, és a bentlakásos gyógy­pedagógiai intézetek igazga­tóinak kötelező óraszáma is. A következő időszak fel­adatairól szólva dr. Polinszky Károly többek között han­goztatta : — A legfontosabb feladat a szocialista nevelés hatékony­ságának növelése. Az isko­lai munkában a nevelés el­sődlegességét, az oktatás és a nevelés egységét eddig is te­vékenységünk alapelvének tekintettük. A gyakorlatban azonban a hangsúly gyakran mégis a nevelési folyamat oktatási oldalára tolódott el. Remekmű — megrendelésre Színes film Szolnokról Könnyen hamis illúziók ülik meg az ember képzele­tét. Hősies helyzeteket ke­restem, belátom tévedtem: elindultam a mindennapok láncszemein. Fehérbe vont életutak tárultak fel a kór­termek homályában, a fo­lyosók csöndjében, úgy lük­tettek1 a gondolatok, mint szívben a vér. Az alvók lecsüngő fáradt kezét a nővérek teszik visz- sza a beteg mellére, ágyára. A szolgálat itt nehezebb mint máshol. Túl az egész­ség és a fiatalság mezsgyéin visszavonhatatlan dolgok történhetnek. Szombaton éjjel a megyei tanács Hetényi Géza Kórhá­zában a 2-es belgyógyászati osztály volt az ügyeletes. Kerestem a nővért. Vissza­üzent: később talán lesz öt perce... Három mentő állt egymás­után a bejáratnál. Szűcs Mária harmadik éve gyermekápolónő. A kisúj­szállási gimnáziumból ka­nyarodott életútja — érett­ségi után — a szolnoki egész­ségügyi szakiskolába. — Érdekes — mondja em­lékeit idézve — a gimnázi­umban nem voltam jó tanu­ló, de a szakiskolában már minden jól ment. — Jobban megfeleltek ezek a stúdiumok az érdeklődésé­nek? — Igen, talán..: Ekkor már tudatosult bennem a hivatás. — Hirtelen jött? Készült rá? — Még középiskolás ko­romban egyszer a karcagi kórházban feküdtem néhány napig. Volt ott egy csupaszív nővérke. — Lestem, lestem... Már akkor megfogant ben­nem valami elhatározás féle. — ön szerint milyen az ápolónő ideál? ............. ..... — Tiszta egyszerűség nyu­galom, magabiztosság, dön- tenitudás — és nagyon erős kötés az emberekhez. A szé­les körű szakmai tudást nem is említem: sokszor nincs idő megvárni, amíg az orvos megérkezik. Dönteni kell a helyzetnek legmegfelelőbben. Perceken múlhat az élet... — Gyermekápolónőnek len­ni talán még nehezebb? — Szakmai körökben vita folyik erről... Nekünk ta­lán több mindenre kell fi­gyelnünk, vigyáznunk, mint a felnőtt osztályokon. Ná­lunk nagyon fontos az észle­lés, mivel a kisgyermek még nem tudja pontosan meg­mondani, mi a baja. Szem­mel kell tartanunk a kicsik légzését, bőrszínét. A kisgye­rek fantasztikus dolgokat tud művelni a betegágyban: nya­kára csavarja az oxigéntöm­lőt, lerágja az ingecskéjéről a gombot. Rágondolni is rossz: a múltkor egy kicsi kiszed­te és szájába dugta a babája szemét, — ha idejében ész­re nem veszem, megfulladt volna... — Hány betege van? — Jelenleg harmincöt, de olykor ötven felett. — Minden életfunkciójuk­ban önök látják el őket? — Igen, ketten. A tisztán­tartásuktól az étkeztetésen keresztül a gyógyszerezésig. Közben a rengeteg admi­nisztráció. Ifjúságpolitikai nyári egyetem Megkezdődött a TIT sal­gótarjáni ifjúságpolitikai nyári egyeteme. Az első elő­adást Nádor György, az Ál­lami Ifjúsági Bizottság tit­kára tartotta a Magyar Nép- köztársaság ifjúságpolitikája címmel. A nyári egyetemre összesen kilencvenen jelent­keztek az ország minden ré­széből, ezenkívül négyen Csehszlovákiából, ketten Svájcból is jelezték érkezé­süket. — Fáradtnak látszik.. 1 — Elég sokat éjszakázom, helyettesítek. A nővérszálló­ban lakom, hívnak ha kell. — Szabadságon volt már az idén? — Majd ezután..; — Merre...? — A bolgár tengerpartra szeretnék lemenni. Nap­fény. .. napfény... A megyei tanács kórházá­ban jelenleg — elvileg — nincs ápolónőhiány. Elvileg... A szülési szabadságon, ta­nulmányi- és évi rendes sza­badságon lévőket — egy t adott időben száz-százhúsz személy — azonban pótolni kell, a beteg — lehetőleg — nem érezhet meg semmit a kórház gondjaiból. Ebből kö- vekezik az ápolónők túlter­heltsége. A három „műszak” természetes, különösen a lányok éjszakáznak sokat. Az éjszakai műszak este 8 órakor kezdődik, — az éj­szakai pótlék 22 órától jár, — a hivatal ettől ismeri el az éjszakát. Egy hét éjsza­kázás pótdíja 120—130 forint Nem egészen 20 forint jár egy éjszakára. A szolnoki Egészségügyi Szakiskolában negyvenen vé­gezhettek volna, — tizen­nyolcán kaptak oklevelet; a debreceni klinika az idén hetven ápolónői állást hir­detett meg. A munkakörülmények igen mostohák, annak ellenére, hogy a kórház technikai fel­szereltsége sokat fejlődött. Az ápolónők társadalmi megbecsülése még mindig sok kívánnivalót hagy ma­ga után. Ápolónő: „Megfigyeltem az ebédlőajtóban, hogy egy-egy adminisztratív női dolgozót előre engednek a férfiak — szintén kórháziak, nem or­vosok — de minket ápoló­nőket bizony még a saját munkatársaink is csak oly­kor részesítenek ilyen előzé­kenységben.” Apró tünet, de mond va­lamit. A tanárától tudom: a har­madik padban ült, jeles ta­nuló volt, örök-mozgó, hun­cut kis csitri. Ha kimondták az iskolában: „Kati”, — min­denki tudta, H. Katiról van szó, a vezetéknév szinte fe­lesleges volt. Most nyugodt és megfon­tolt, szemüveges és céltuda­tos. A beszélgetés első fél­órájában már rám is gondja van: ne dohányozzék any- nyit... Elveszi tőlem, vala­hogy, valamivel, örökös ro­hanásaim vibrációját. An- daxin nővér, bókolom sután, — más nem jut eszembe. — Mióta csinálja? — Tíz éve vagyok ápoló­nő, ha úgy tetszik, nővér az 1-es sebészeti osztályon. Frá­zisnak tűnik számomra ami­kor a színészek azt mond­ják: világéletemben a szín­pad vonzott. Mégis, mégis vállalnom kell ezt, a frázist is mint annyi minden ké­nyelmetlent : gyermekkorom óta ápolónő akartam lenni. — Miért? — Maga miért újságíró? — Értem... Hétfőn a Szegedi Nemzeti Színházban a késő éjszakai órákig tartó programmal rendezték meg a felszabadu­lási nemzetközi néptáncfesz­tivál koreográfiái versenyét. A résztvevő együttesek 14 koreográfusa által alkotott kompozíciókat mutattak be. A tizennégy tagú nemzet­közi zsűriben hét magyar szakértő, továbbá Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió egy- egy képviselője foglalt he­lyet. — Tudatos vállalás. Ösz­tönösen megéreztem, még csitri lányként, valamiben hinni kell, hogy az ember megtalálja önmagát, úgy érezze nem felesleges, van értelme... — És... megtalálta... in­kább csak provokativ kér­désnek szánom. — A betegek mindig tud­ják, mit, miért kérdeznek. Számukra a felesleges is fon­tos. — Akkor nem felesleges... — Ez válasz is a kérdésé­re : van fogalma mekkora öröm beteg hónapok után elő­ször felkelni a kórházi ágy­ról, utcai ruhába öltözni, ha­zamenni. .. — Igen... valóban. Ügy kell ugye értenem, a maga öröme is. Persze... Az em­ber képtelen egyedül örül­ni. .. — Tudom, hogy nekem is részem van abban ha meg­gyógyulnak az emberek. Ak­kor hát, van értelme... Ugyanezt érzem, ha ered­ménnyel tanítom a leendő ápolónőket. Sajnos kevesen vannak... — A munka nehéz, nagy lelki erőt kíván, a fizetés meghökkentően kevés. — Ne keverjük ide a pénzt. Az érzéseket nem le­het megfizetni. Aki a pén­zért jönne ide, jobb ha nem jön... — A pénzt nem lehet sze­retni. .. Pontosabban: akik­nek sok van, szeretik, ta­lán. .. Szegények... — Igen, csak az embert szabad szereAii. Segíteni kell, ha bajban van. — Bírja? A beteg ember, nehéz ember... — Fárasztó, de. .1 nézze, há nem lenne beteg, akkor dolgozna a gyárban, vagy akár táncolna, futballozna, horgászna, sörözne... — Azt akarja mondani, könnyű a napsütésben? — Olyasmire gondoltam, valóban. Persze, nagyon fá­rasztó. De ekkor kell szá­momra a legtöbb erő, ami- • kor a betegé fogytán. Ha ne­kem nincs, miből adjak? Kell, hogy legyen... — Irigylem... A gazdasá­gos életviteléért. — önuralom kérdése sok minden. Nem iszom nem do­hányzóm, megosztom az éle­temet a családom és a be­tegeim között. Ja, igen... meg a tanulás... Most érett­ségiztem a dolgozók gimná­ziumában, — jelentkeztem az Egészségügyi Főiskola szak­oktatói karára. — Ha egyszer sok-sok sza­bad ideje lenne... Mit sze­retne csinálni? — Színházba járnék, min­dig, de mindig. Négy éve nem jutottam el sehova... Az egykori szeleburdi H. Katit Nagy Sándornénak hívják, tizenhároméves kis­lánya van, hiába nem hó­dol a divat hóbortjának sem, csinos, szép, fiatal asszony. A kórtermek keservéből semmi sem látszik... A kórtermekbe csak oly­kor süt be a nap. A gyó­gyultak mosolya ugyan pó­tol valamit, így mondták. Az is jó, ha legalább mo­solyogni tudunk egymásra. Tiszai Lajos Döntésük alapján a kore­ográfiái verseny első díját Györgyfalvai Katalinnak, a Vasas Központi Művész- együttese tánckara koreog­ráfusának, Montázs című kompozíciójáért ítélték oda. Második díjat kapott Novák Ferenc, a HVDSZ Bihari Já­nos táncegyüttese koreográ­fusa, Sz. I. Artyemovics, a Szovjetunió vityebszki Molo- doszt táncegyüttesének ko­reográfusa, Tímár Sándor, a vegyipariak Bartók tánc- együttesének koreográfusa. A MAFILM nyolcas stú­diója a városi tanács megbí­zásából két évvel ezelőtt szí­nes filmet kezdett forgatni Szolnokról. Az utolsó simí­tások előtt állnak, a majd­nem kész alkotást — rész­ben még fehér-feketében — most mutatták be a „meg­rendelőnek”. A Szolnokon élő, s a város fejlődését önkéntelenül is szubjektiven szemlélő em­berek tetszésén túl minden bizonnyal más tájak lakói­nak egyöntetű elismerését is ki fogja vívni ez az alkotás. Gaál István, a film rendező­je a forgatás kezdetekor ké­telkedett a sikerben. Egy rendelt műnél a rendelő kí­vánsága a meghatározó, s nem a rendező művészi ál­ma, — általában ez a gya­korlat. A Szolnokról készült film dicsérendő kivétel. A tények regisztrálásán túl el­fogult hitvallás, a mások érzelmeire is nagy hatást gyakorló városszeretet meg­nyilatkozása, az életnek a maga dinamikájában, egy­szerűségében is rabulejtő áb­rázolása ez az alkotás. Külön szerencse, hogy olyan rendezőre esett a vá­lasztás, akinek nemcsak rangja van a hazai és a nemzetközi szakmai berkek­ben, hanem élő és igen szo­ros kapcsolata is szűkebb pátriánkkal. Szolnokon járt középiskolába, s szülei még most is itt - élnek. Az otthon melege inspirálta tehát mun­ka közben, s ez észre is ve­hető a filmben. Talán ezért olyan emberi, nélkülözve minden sablonos megoldást. Képek egy város életéből, — ezt a címet adták a film­nek. Senki se gondoljon azonban valami képeskönyv­szerű megoldásra. Nagyon is dinamikus, gondolatokat és érzelmeket keltő alkotás ez. Szerkezeti tagolódása a Szol­nok fejlődését biztosító há­rom alapvető tényezőhöz, a vízi-, közúti és a vasúti há­lózathoz igazodik, ilyen meg­közelítésben mutatja be a várost, s látható néhány igen szép légifelvétel is. A megyeszékhely társadal­mi-, gazdasági és kulturális életének úgyszólván az egé­szét felöleli az az alkotás, mégsem tűnik hosszúnak és túlzsúfoltnak. 1 Nagy érdeme, hogy megta­nítja a nézőket felismerni Szolnok szépségeit, méltá­nyolni fejlődését, a városkép szépülését. A rendezői és estenként operatőri tisztet ellátó Gaál István, a gyártásvezető Jan- kovits Márta, s a két ope­ratőr: Zsombolyai János és Herczenik Miklós az augusz­tus 18-i szolnoki bemutatón méltán számíthat szívből jö­vő elismerésre. _ — simon — A nevelés iskolarendsze­rünknek elsődleges feladata, amelyet minden képzési fo­kozatban, minden tantárgy­ban, s az iskolai élet okta­táson kívüli egész tevékeny­ségében érvényre kell juttat­ni. A nevelés politikai fel­adatunk is. A világnézeti nevelés haté­konyságát csak akkor tudjuk növelni, ha közoktatásunk­ban a marxista-leninista vi­lágnézet hatja át a nevelő­munka — és ezen belül az oktatás — egész folyamatát. Az egész alsófokú intéz­ményhálózatot érintő, alap­vető új intézkedések nem . lépnek életbe. Elkezdik az új osztályfőnöki tantervek be­vezetését, folytatják a mate- matika-tantervek bevezetésé­nek második szakaszát; ki­terjesztik a tanév-vesztés nélküli továbbhaladást, s az egyéves, iskolára előkészítő foglalkozások kísérletét. Na­gyobb hangsúlyt helyeznek az 'úttörőszövetség és az ok­tatási intézmények együtt­működésére, a szocialista ha- zafiságra és a proletár inter­nacionalizmusra való neve­lésre, a munkához való szo­cialista viszony kialakításá­ra, illetve megerősítésére. A felsőoktatásban többek között napirenden szerepel a közművelődési szakemberek képzése, és a tanítóképzés tartalmának fejlesztése. A közművelődési szakemberek felkészítése a jövőben több szinten történik. Az 1975—76- os tanévtől az általános tan­tervű gimnáziumok III. és IV. osztályaiban, heti 9 órás elfoglaltsággal indul a kö­zépfokú képzés. Jelenleg a tanárképző főis­kolákon, tanári szakkal pá­rosítva is folyik a népművelő és a könyvtáros képzés. A ta­nítóképző intézetekben meg­szűnt az ilyen jellegű szak­emberek képzése. Helyette valamennyi tanítójelölt az alapvető népművelési és könyvtárosi feladatok elvég­zéséhez kap felkészítést. Pontosan, udvariasan... ...mert így is lehet. Gon­dosan elkészített ütemterv, indítás és érkezés percnyi pontossággal, és udvarias, emberi szó. Ezzel a néhány „aprósággal” intézte a MÁV, a Volán és ki tudja hány közreműködő szerv a mó­dosítást, amely általában a menetidő „csúszásával” és az utasok méltatlankodásával jár együtt. A Hatvan—Szolnok vasút­vonal villamosításával Jász­berénybe érkeztek. A mun­kálatok ideje alatt vágány­zárt rendeltek el, ezért az utazást Szolnokra Jászbe­rény és Jászboldogháza kö­zött átszállással, autóbuszo­kon bonyolítják le. Az utasok mindezekről Hatvanban és Jászberényben értesültek. Hangosbemondó ismétli kétpercenként a vál­tozást, és kéri az utasok megértését. Jászberényben buszok vár­ják a vonat érkezését. A forgalmista ezúttal, nem a kormos füstöt eregető moz­donyt, hanem az autóbusz- vezető fülkéjét kémleli. Min­denki átszállt, int, az autó­busz konvoj a vasút menet­rendjéhez igazodva elindul. Ezután a vasúti kalauz sze­repét a busz vezetője veszi át. Jászboldogházán a vas­útállomáson másodpercnyi pontossággal áll meg a busz. Az utasok átszállnak a vas­útállomáson várakozó sze­relvényre. Nincs rohanás, fejvesztett kérdezösködés, méltatlankodás. Mindenki szívesen tudomásul veszi az átmeneti kényelmetlenséget, sőt így talán majd a későb­bi gyorsabb, kulturáltabb utazásnak is jobban tudnak örülni. Koreográfiái verseny

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom