Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-12 / 136. szám
1973. Júíllus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Háromszor gyorsabban Új gép a Ganz Vili-ben .„Nagyon jól dolgozik. Elégedettek vagyunk a teljesítményével. Igaz az indulásnál kicsit rakoncátlanko- dott, de ma már három-négy varratot is elkészít”. Mi teszi különlegessé ezeket a dicsérő szavakat, melyeket Nagy János, a GANZ-Vill. szolnoki gyárának főmérnöke mondott? Az hogy az „alany” gép — mégpedig automata hegesztőgép. — Az országban tudomásunk szerint csak két ilyen berendezés van. Kilencszáz- ezer forintért vásároltuk a Szovjetunióból — folytatja a főmérnök. — Mit tud ez a masina? — Egy „lépésben” 100—110 milliméter vastag lemezeket is képes összehegeszteni. Ügy, hogy közben a varratokat salakbevonattal megvédi az oxidációtól és attól, hogy az elektróda ötvözői elpárologjanak. — Mi tette szükségessé a vásárlást? — Néhány esztendővel ezelőtt kezdtük gyártani a trakciós villamosmotorokat. Ezeknek a motoroknak az álló része régebben öntvényből készült, de tervezőink megállapították, hogy jobb lenne öntvény helyett acéllemezből gyártani. Így az előállításuk sokkal gazdaságosabb és kevesebb időt igényel. A géppel a hagyományos eljárásoknál háromszor gyorsabban lehet dolgozni. Körülbelül 54 hegesztődinamót helyettesít. A gyár műszaki szakemberei egyébként szinte teljesen átalakították — az itteni viszonyoknak megfelelően. Ez azért lényeges, — és mint példa követendő — mert speciális célgépet vásárolhattak volna 900 ezer forintnál jóval drágábban is. Amikor a géphez érünk, arra gondolok, talán rosszkor jöttem. Szikraeső helyett zümmögő gép fogad. Ebédszünet, vagy baleseti oktatás? — Ne csodálkozzék — az izzó varratöt elfedi az elektróda és a por — mondja Miklicz László hegesztő. — Így nincs villogás, szemet bántó fényjelenség... — Könnyebb így hegeszteni mint a „kézivel”? — Egészen más munka..., itt nincs az a feszültség, az a koncentrálás, bár figyelni itt is kell, — időben szabályozni az áramerősséget, az ellenállást. De ezeket az alkatrészeket nem is tudnánk másképpen összeállítani, csak így — géppel. H. J. Egy „lépésben” 100 milliméter vastag acéllemezt hegeszt Debreceni orvostanhallgatók a szolnoki MÁV-kórházban (Tudósítónktól.) A szolnoki MÁV-kórház igazgatósága együttműködési megállapodást kötött a debreceni Orvostudományi Egyetemmel. A szerződés értelmében a korszerűen felszerelt szolnoki gyógyintézet az egyetem egyik jelentős oktató kórháza lett. Á mindössze nyolcéves hórház, szórványosan már az elmúlt években is helyt adott az orvosjelöltek gyakorlati munkájának, de az együttműködésnek nem volt szervezett kerete. A most életbe lépett szerződés alapján ezentúl intézményesen és rendszeresen fogadnak orvostanhallgatór kát, sőt szigorló orvosokat is, akik rövidebb, hosszabb időt töltenek a kórházban és a különböző osztályokon, az egyetem által megadott tematika szerint végzik gyakorlataikat. Az első húszhuszonöt főnyi csoport —első és másodéves hallgatók június 30-án érkezik, s július 26-ig vesz részt betegápolási és ellátási gyakorlaton. Az 1975—76-os tanév első felében a negyed- és ötödéves medikusok ismerkednek az intézeti gyógyító munka alapjaival, vezető szakorvosok irányításával. A MÁV- kórház orvosainak e tevékenysége szerves része az orvosegyetem programjának hosszabb távon is. Mint a szerződő felek megállapították, az együttműködés mindkét fél számára előnyös. A MÁV-kórház jelentősen enyhíti az egyetem gyakorlati oktatásában meglévő jelenlegi zsúfoltságot, jó alapokat ad az elméletben tanultak magasabbszintű gyakorlati ismeretekkel történő kiegészítéséhez. A kórház viszont közelebb került az orvostudomány e fontos hazai bázisához, s előmozdítja, hogy a Debrecenben végzett orvosok közül minél többen kerüljenek Szolnokra, illetve a megyébe. A kórház, az oktatási feladatához mért magas színvonalon gondoskodik a leendő orvosok elhelyezéséről, s jó közérzetéről is. A gyakorlati idő alatt a MÁV Járműjavító Üzem korszerűen felszerelt tiszaparti üdülője és a tiszaligeti KISZ tábor nyújt nekik kényelmes otthont. De az orvostanhallgatók igényének megfelelő kulturált szórakozáshoz, művelődéshez és a közösségi élethez is megteremtik a feltételeket. ES. Idén ősszel már huszonöt éve, hogy egy szőke túrkevei kislány — zsebében a szarvasi tanítóképző oklevelével — Rákóczi fal vára érkezett... — Túrkeve, Szarvas, Rá- kóczífalva — sorolja az állomáshelyeket Szurgyi István, né, a rákószifalvi általános iskola- igazgatónője, majd pillanatnyi szünet után folytatja: — Szajol, Nagykörű, Kőtelek... Nyolc évig a szolnoki járás kilenc községét képviselte az országgyűlésen. — Mikor először jelöltek, nem akartam elhinni, később meg attól féltem: hátha rosz- szul csinálom, hátha a választóim mást, többet várnak tőlem. Bevallom, ma is dobog a szívem ha átlépem a Parlament küszöbét. Több ezer ember sorsát képviselni roppant felelősség. — Hány alkalommal kért szót az országgyűlésen? — Eddig ötször, Számomra a legemlékezetesebb egy interpelláció volt; a járás úthálózatának fejlesztését kértem a közlekedés- és postaügyi minisztertől — eredménnyel. — Választói milyen ügyekkel keresik meg a leggyakrabban? — Számomra is meglepő volt kezdetben, hogy elsősorban a közösséget érintő gon• dók megoldásában kérnek támogatást. Iskola, orvosi rendelő, út, csatorna.. . Ahol tudok segítek, de ne higgye, hogy az eredmények csak a képviselő érdemei. A sikerért sokan dolgoznak. — Milyen gondolatok foglalkoztatják most, a választások előtt? — Ismerkedem az új vá- | lásztókerülettel, a 3-as számúval. A régi községek közül csak Rákóczifalva, Tisza- várkony és Szajol maradt — ide került viszont a negyedik j városkörnyéki község, Tószeg I és Szolnok egy része is. Az I ejső szolnoki jelölőgyűlés előtt nagyon izgultam: mit szólnak majd hozzám, az ismertlen „vidékihez”? Aztán a teremben csupa ismerőssel találkoztam. Régi tanítványaim. munkatársaim ültek a padokban, s ettől valahogy megnyugodtam... Eddigi tapasztalataim szerint az egész terület legégetőbb gondja, hogy kevés az általános iskolai tanterem. A következő években ezen feltétlenül változtatnunk kell. H. D. Székül mór a kalász Az elmúlt napokban bejártam a megyét. Bekopogtattam az irodákba, beszélgettem a szerelőkkel, korn- bájnosokkal, itt-ott a határt is megmutatták. Mindenütt kellemesen bizsergő izgalommal várják az aratást, mindenütt készülődnek. Javítják a gépeket, terveznek, „szervezik” az embereket, hogy mikorra a legelső kalász beérik, minden a legnagyobb rendben legyen. Az aratási hízó Konfár József, a szelevényi Szikra Termelőszövetkezet kombájnosa a fodrásztól érkezett haza, s éppen indult egy kis fát aprítani. — — Disznóvágáshoz készülődünk — mondja. — Ilyenkor? — Aratás eiőtt mindig kés alá kerül nálunk egy hízó, ennek már hagyománya van. De igyekezni is kell a disznóöléssel, mert később már nemigen jut rá idő. A gépjavítást is szorítani kell, hiszen 15-e körül indulnak a kombájnok a repcébe. Attól kezdve nem nagyon lész megállás, vágjuk az árpát, utána a búzát. — Nagyon szép termés ígérkezik — szól közbe a fia, Konfár János, aki szintén a szövetkezetben kom- bájnos — a kalászok 6—8 somosak. Amilyen rossz időben vetettünk, olyan jó most a búza. — Csak el ne kiabáljuk — veszi vissza a szót Konfár József — mostanában olyan hűvös volt, hogy már arra is gondoltam: nagykabátban aratunk. — Keményen kell majd dolgozni... — Ez az egy biztos — bólogat a kombájnos — hiszen az ország kenyeréről van szó. Nem lesz sb hétköznap, se vasárnap, csak munka! — Meg jó kereset. — Ha nem romlik el a gép, és a búza is fizet, akkor a boríték is vastagabb lesz. De igyekszünk is úgy hajtani a Kolosz—6-osainkat, hogy augusztus 20-ra már az utol-, só tarlón csipegessenek a' verebek. A garanciától ? Kocsis István, a jászdózsai Tarnamenti Termelőszövetkezet gépműhelyének műszaki vezető helyettese és a szerelők Haladás szocialista brigádjának vezetője. — Hogyan állnak a gépek javításával? — Tavaly ősszel eléggé megnyúzva jöttek elő a betakarításból, de mi igyekeztünk minél előbb rendbe tenni mindegyiket. Nyújtott műszakban dolgoztunk, hiszen azt szeretnénk, hogy a tizenhatodikai gápszemlén ne kelljen szégyenkezni. Addigra minden kombájnt kijavítunk, bár nagy részük akár most is elindulhatna aratni. — Nézte már a határt? — Hogyne! Én is csak belelábaltam a búzába, hogy lássam, milyen. — És?... — Ügy gondolom, hogy a tavalyi termést felül is múlja. Nem is ezzel van itt a hiba, hanem a garanciával! — A garanciális javítással. Egy-két kombájnunkat még nekik kellene megjavítani, de nem jönnek, pedig minden nap várjuk őket. Néhány alkatrész is hiányzik, de ha nem kapunk, akkor sem esünk kétségbe. Megbütyköljük magunk és beszereljük, mert ha menni kell, akkor itt mese nem lehet. Most értettem meg csak, hogy amikor Kocsis István után érdeklődtem a gépműhely környékén, miért kérdezte tőlem mindenki: — A garanciától jött? Bozó Imrét, a kisújszállási Tisza II. termelőszövetkezet elnökét irodája küszöbén állítottam meg. i — Szerencséje van, — nevet az elnök — ha két perccel később érkezik, már jöhetne utánam a földekre. Nem maradhat ilyenkor az ember az irodában — tárja szét a kezét, mintegy mentegetőzésképpen — ennél sokkal izgalmasabb, fontosabb a, határ. — A kalászosok állapota érdekli? — Inkább azt mondanám, hogy azoké is. Nálunk az ősz jelenti a nagyobb feladatot, hiszen akkor 4300 vagon termést kell betakarítani, a nyáron csak 1400-at. Másnap már fekete a tarló — Hol tartanak a felkészülésben? — A szövetkezetben az aratás 16—18-a között kezdődik a repcével, és ezt követi az őszi árpa, amely — főleg a sziken — húszadika körül beérik. Ezt alapul véve egy kisbáb gépegységet 15-én, a többit pedig 22- én állítjuk munkába. Van tíz SZK 4-es, két John Deere és egy Clayson kombájnunk, ezen felül az esetleges esős időre számítva négy lánctalpas kombájnt is tartalékolunk. Ha csak a gumikerekes gépekkel számolunk, akkor 165 hektár jut egy berendezésre, s így 16—17 munkanap alatt befejezhetjük a nyári betakarítást. — A tarlóhántás is követi ezt az ütemet? — Az elmúlt években beberagadtunk a bálázással. Ezért az idén nagy részét lehúzzuk a tábla szélére és ott bálázzuk. Így a tarlóhántással iá jobban tudunk haladni; ügy tervezzük, hogy amelyik tábláról az egyik nap lekerül a gabona, ott a , másik nap már a tarlóhántás után feketéllik a föld. Mi lesz ha esik? Baksay Endre a Tiszasülyi Állami Gazdaság főmérnöke sem jön zavarba, ha a Me- dárd tovább tart. — A gazdaságnak 2100 hektárról kell learatni a nyáron, erre van tizenkét SZK—6-os kombájnunk, amelyeket néhány órás szereléssel át tudunk alakítani féllánctalpassá. Ezenkívül a teljes lánctalpas rizskombájnokat is bevethetjük, de ezekkel csak akkor dolgozunk, ha az idő olyan esős lesz, hogy másként nem lehét rámenni a talajra. , — Remélem, erre nem lesz szükség. — Mi is ebben bízunk, de jobb, ha mindenre felkészülünk és így nem érhet meglepetés bennünket. — Két brigádot szerveztünk, hozzájuk csatlakozik egy-egy műhelykocsi, szerelőkkel. .. — Az aratásban dolgozókról külön gondoskodnak? — Az étkezést úgy szerveztük meg, hogy felemelt adagokat kapjanak, és ne hiányozzon sehonnan se az üdítőital és az aludttej, amit tavaly már nagyon megkedveltek a kombájnosok. — Jól bevált az aratási verseny mozgalom. — Igen, ennek nálunk is nagy hagyománya van. A kombájnosok fizetését meg- toldjuk nyereségprémiummal. Megérdemlik, hiszen nagyon sok múlik rajtuk: felelősséggel kell dolgozniuk és lazítani egy percre sem lehet, mert altkor késik a betakarítás, s kisebb lesz a termés. — Minden rendben lesz aratás'-.or'' — A szállítással lehetnek problémák, mert 10 szecs- kaszállító pótkocsi még nem érkezett meg hozzánk, és ezért dtt gabona szállí- sára is alkalmas pótkocsik dolgoznak. Már Hódmezővásárhelyen, a gyárban is jártunk, de ott sem biztattak bennünket, ezt a nehézséget csak munkaszervezéssel tudjuk áthidalni. Szovjet kombájnokkal — A tájterület átlagában 37 mázsán felüli termésre számítunk — mondja Suba István, a karcagi tsz szövetség titkára — az idén mintegy 5 százalékkal kisebb területről kell learatni a gabonát, de a feladat nem kisebb, hiszen a terméskilátások javultak. A Nagykunságban 480 kombájn kezdi meg az aratást, ebből 390 szovjet gyártmányú. Az egyesülések után a szárító kapacitás is koncentrálódott, itt viszont még további együttműködésre van szükség, s ezt főleg a múlt évi keserű tapasztalatok alapján mondom. — Mire kell még felkészülni a gazdaságoknak az idén? — Szervezetileg is gondosabban kell készülni, hiszen nem egy szövetkezet kezd el akkora területen aratni, amelyhez hasonlóról még nem vágtak le gabonát. Itt szintén a nemrégiben egyesült gazdaságokra gondolok... Fel kell adni azt a szemléletet, hogy lábon száradjon a gabona, mert szárítani még mindig olcsóbb, mint nagy veszteséggel aratni. A lehető leghamarabb meg kell kezdeni a betakarítást, s — így olyan előnyre tehetnek szert az üzemek, amelynek elvesztése több mint bűn lenne. — A területi szövetség hogyan segíti a gazdaságokat? — Részletesen feldolgoztuk, hogy hol,' hány munkainap alatt végeznek az aratással. A 7—22 nap közötti szóródás igen nagy és ebből látjuk, hogy honnan hová kell majd gépeket átcsoportosítani. Felkészültünk arra is, hogy a lánctalpasok bevetésére is szükség lehet, ezek átcsoportosítását is megszervezzük. Szorgalmazzuk a szárítók jobb kihasználását szolgáló együttműködést is. Június 16—23 között tanfolyamot indítunk, ahol a gabona átadásának szervezésére és szakszerű kezelésére kapnak hasznos tanácsokat a résztvevők. Gép és ember Csorna Jánosnak, a megyei ' tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya vezetőjének nincs szüksége papírra, fejből idézi az adatokat, amikor az aratásról kérdezem. — Ebben az évben 161870 hektárról kell a termést betakarítani, ami nem csekély feladat, annak ellenére, hogy az aratáshoz szükséges technikai eszközök mindenütt rendelkezésre állnak. Az 1236 kombájn összes áteresztő képessége másodpercenként 5706 kilogramm, a szárító üzemek száma 128, ezek 5 százalékos vízelvonás esetén óránként 2109 tonna gabonát képesek megszárítani. Alapjában véve tehát normális időjárás esetén 16—18 nap alatt le kell aratni. Indokolt viszont esőre is számítani, ami megnehezíti a munkát. Ezért legalább két változatban kellett felkészülési tervet készíteni: egyet a normál, egyet pedig a csapadékos időjárásra számítva. Az emberekről is fokozottan kell gondoskodni: olyan munkakörülményeket teremtsünk számukra, hogy legyen kedvük jól dolgozni, és ezt a qpunkát meg is kell jutalmazni. Az aratásig hátralevő időt használják ki a mezőgazdasági üzemek, hogy amikor indulni kell, ne legyen kapkodás, ne legyen fennakadás. Braun György Képviselőjelöltek Szurgyi ísfvánné
