Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
© SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. május 11. STEFANOVITS PÉTER RAJZA Hazatért szövegek Csendes szóval köszöntjük, mint messzi útról és hosszú idő után hazaérkezőket, azt az antológiát, amely a magyar emigráns antifasiszták 1919 és 1945 között született írásaiból közöl válogatást. Az ötezer példányban megjelent kötet megnyitja most az utat, hogy az e szövegekben őrzött gondolatok — és nemritkán indulatok — köz- tudatunk szerves részévé v álhassanak. Hiszen az antifasiszta emigráns irodalom és publicisztika, az egykor „hazátlanok”-nak bélyegzettek munkássága nemzeti múltunk, örökségünk és kultúránk elidegeníthetetlen eleme. Így látta ezt és írt 1939 őszén Bálint György is a Pesti Napló hasábjain: „Sok mindent el lehet venni az emberiségtől.. . Csak egyet nem lehet most már kiirtani.' a szöveget. .. Eldugott könyvespolcok mélyéről egyszer majd megint előkerül fiatalon. tisztán, sértetlenül és diadalmasan."’ A magyar szellemi életet gazdagította az a vállalkozás, amely már a 20-as évek elején teremni kezdte gyümölcsét. Bécsben készítették elő A tőke magyar nyelvű kiadását. Gábor Andor támogatásával alakult meg a Julius Fischer könyvkiadó vállalat. Dr. Guth Antal, ..a tiszteletbeli szolnoki"’ fordításában, Rudas László lektorálásával készült a magyar szöveg. A nyomda azonban nem volt hajlandó hitelezni. Emigrációban élő kommunisták mindent megtakarított pénzüket e vállalkozásba fektették, egy pártonkívüli magyar száműzött minden összegyűjtött vagyonát — 3500 svéd koronád— utalt át nyomdai költségekre. Így jelent meg 1921-ben magyar nyelven A töke. Közben idehaza analfabéta endőrspiclik cenzúrázták 3etőfi Sándornak Az apos- ol-át. E most megjelent an- ológia közli annak a csend- irségi ügyiratnak hasonmá- át, amely „az államrendé- ,zeti osztály által nyilváno- :an elő nem adhatónak talált betiltott) verseket"’ tartal- nazta. Az 1937 február 17-én celt listán található Petőfi A lép nevében, a Kutyák és "arkasok dala, Ady Endre álmodik a nyomor, Havasok is Riviéra, Grófi szérűn, kiszállott a páva, Csák Má- :e földjén, A percemberkék jtán. Magyar jakobinus dala. Kassák Lajos Mesteremberek című verse, nemkülönben József Attila, több költeménye. Ezek az irodalmi remekművek ugyanis — miként az ügyirat szerzője írja — „osztály elleni izgatásra alkalmasak."’ Ezerkilencszázharmincegy- ben hozták be titokban Magyarországra Károlyi Mihály Tiétek a föld! című röpira- tát. amely „ízenet a magyar íüldm ívesszegénységnek'". Az e köbyv elkobzásáról szóló rehdélet valamennyi hivatalos lapban megjelent, mégis a szegényparasztok,’' a vidéki kubikosok és a fővárosi munkanélküliek kézről-kéz- re adták, s az emberpiacokon olvasták, jóllehet akinél a szöveget megtalálták, több hónapos börtönnel bűnhődött. ..Tudja meg hát a Tar- navölgye, a Mátraalja és minden magyar falu dolgozója, hogy még visszajövök. Talán nemsokára. És hogy ú-jra földet fogunk osztani Kápolnán. De nemcsak Kápolnán, hanem mindenütt az országban. Ne felejtsék el a magyar urak, hogy a Károlyi vagyon elkobzásával nem engem sújtottak, hanem a magyar földművesszegénységet. És a magyar paraszt nagyon is jól tudja, hogy az a föld már jog szerint az övé volt, azt tőle rabolták el.” Az Északamerikai Egyesült Államok Kommunista Pártja magyar szekciójának lapját. az Üj előré-t éveken át Gyetvai János, az egykori jászberényi diák. a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt jászberényi szervezetének egyik megalapítója szerkesztette. Gyetvai János később pártjának magyar szekcióját képviselte a Károlyi Mihály által szervezett Demokratikus Tanácsban is, s e szervezethez csatlakoztak, — az antifasiszta népfront-' politika szellemében — a mexikói, a chilei, az argentínai és a kubai magyar kommunista emigránsok is. Alpári Gyula írta 1938-ban Horthy berlini látogatása után: „Ne felejtsük el a Woche által közzétett német térképet, amely Németország határát Budapesttől" keletre vonja meg. Itt Szombathely: Steina-manger, Kőszeg: Gins, Győr, Raab, Buda: Ofen, ■Kőbánya: Steinbruch, Törökbálint: Turwal,» Budafok: Promontor.. A magyar emigrációs publicisztika többször idézte József Attila sorait: „...hogy mi ne legyünk német gyarmat !” Érdekes művelődés- történeti adalék: a Kubai Magyar Federáció havi értesítője, a Szabad Magyar Szemle fejrészén Lehel kürtjének fényképe hirdette és szimbolizálta a magyar szabadságot és függetlenséget. Dimitrovnak a világ dolgozóihoz intézett kiáltványát 1939 szeptemberében Komját Irén és fia fordítja le Párizsban, s Farkas Aladár szobrászművész selyempapírra írva. hozza be az országba. A Kommunisták Magyar- országi Pártjának külföldi bizottsága pedig 1941-ben Moszkvában megszervezi a Kossuth rádió adásait. E rádióadások célja volt a nemzeti erők összefogása, a népfront gondolatának megvalósítása. A magyar írók népes csoportja — köztü Balázs Béla, Gábor Andor, Gergely Sándor, Illés Béla, Kenyeres Júlia, Lányi Sarolta, Lukács György — röplapon üzent a magyar népnek: Fiatalok, forduljatok vissza az útról! „Mi magyar írók szorongó szívvel látjuk, hogy a világtörténet leggyilkosabb háborújában hajtják sárba, vérbe, halálba végső pusztulásba a magyart!” A röplapot 1944-ben repülőgépről szórták le hazánk földjére. Császtvai István Hazatért szövegek. Magyar emigráns antifasiszták írásai 1919 1945. Gondolat, 1975. összeállította és a bevezetőt írta Mar- kovits Györgyi. Nguyen Dinh Thi* SZARNYAK A riadót kora' hajnalban jelezték a repülőtéren. Még hat óra sem volt, és az ügyeletes raj is éppen csak befejezte a reggelit, amikor a parancsnoki torony fölött az égre kúszott a tűzvörös rakéta: A gépekhez! A pilóták sietve föltették bőrsisakjukat, és a kifutópályára rohantak. Nguyen, a rajparancsnok futtában felnézett az égre: „Pocsék idő •van —^gondolta — reoülni is, verekedni is nehéz lesz.” A szerelők a gépek körül sürgölődtek. Nguyen gyorsan bemászott a kabinba. A még egészen fiatal Ngo mérnök az alsó lépcsőfokra léove bekukkantott a pilótafülkébe: — Nguyen, a géped • kitűnő állapotban van. akár garanciát is adhatok. A léglökéses motorok bőgőse egyre erősödött, a repülőgépek remegni kezdtek, mint a madár, amely szár- nvait bontogatva már-már felemelkedik a földről. Ám a parancsnoki torony fölé új rakéta röppent, a riadó végét jelezte. — Motort kikapcsolni! Egymás után hallgattak el a gépek. Nguyen a földre ugrott, zsebéből cukorkát kotort elő, megkínálta a mérnököt és három barátját, Thai, Phan és Le pilótákat. Phan (ő fedezte N«uyen vezérgépet) parancsnoka mellett lépkedett és jóízűen ropogtatta a cukrot: —t Ne izgulj, hozzád tapadok, mint a pióca, egy tapodtat se maradok el! Őszintén szólva, ilyen felhős időben, mint ma, ha az ember a légi harc bonyolult manővereit hajtja végre, ráadásul szédületes sebességű lökhajtásos gépen, nemcsak könnyen elmaradhat a párjától, de el is veszíthetik egymást. Nguyen azonban nyugodtan bízta rá magát Phanra. Öt a fiúk tréfásan Négyszeműnek hívták. Ugyanis, ha másodikként repülsz a párban, előre, hátra, jobbra, balra kell figyelned, nehogy az ellenség hátbatá- madjon. Phan ehhez annyira hozzászokott, hogy még a földön is reflexszerűen visz- sza-visszanézett. Kiképzése elején Phan minden alkalommal sápadtan, sőt zölden kászolódott ki a kabinból; az oktató el is határozta, hogy tpbbé nem engedélyezi a felszállását. De a fiú kiverekedte magának, hogy elvégezhesse a tanfolyamot. Később önmagán is úrrá lett — makacs ember volt. Fél óra múlva, éppen mikor az' eső is rákezdett, ismét riadóztak. Ngo fejét a pilótafülkébe dugta, és igyekezve túlharsogni a motorzúgást, bekiáltott: — Kellemes bunyózást! Hanoi!... A felhők közül Nguyen tisztán látta a Vörös folyó kacskaringós vonalát és a fölötte feszülő húrt — a Long Bien hidat; az égen futó felhők képét mutogatva megcsillant a Nyugati tó hatalmas tükre is; közvetlen alatta — forgalmas utcák és a fák zöld koronái; távolabb a város szélén — fehér füstgomolyagok a gyárkémények fölött, odébb, mint a szétszórt gyufaskatulyák — a hivatalok és kutatóintézetek sokemeletes épülettömbjei. Észrevette, hogy Phan megbillenti a gépét: „Üdv, Hanoi !” — Magasságot növelni! — parancsolta Nguyen. A gépek följebb emelkedtek, újabb és újabb felhőrétegeken törve át. A legkü- lqjiösebb alakú felhőóriások tornyosultak előttünk — határtalan, felmérhetetlen világ; úg 3'- tűnt, minél mélyebbre hatolnak bele, annál tágasabb, végtelenebb. Bekerültek az esőbe. Nguyen csak a fehér ködöt látta az üveg mögött. Az eső hangosan dobolt a fülkén. Nguyen sorra hívta a gépeket: — Kettes! — Jelen! — Hármas! — Jelen! — Négyes! — Jelen 1 A raj túljutott az esősávon. Eltűntek a felhők; a vadászgépek továbbra is szabályos alakzatban suhantak a szürke égen. Előbb- utóbb bizonyára megjelenik az ellenség is. Újra felhők, majd megint a tiszta égbolt. A Föld jelentkezett: — Ellenség jobbra, irány 30 fok. távolság 45 kilométer, magasság 5000 méter. — Értettem. • A raj meredeken felhúzott, hogy még az összecsapás előtt magasságelőnyhöz jusson. „Ettől a felhőtől azt se veszi észre az ember, ha beléjük ütközik!” — villant át Nguyen agyán. Gépével ismét belekerült a tejfehér ködbe, s most már egyáltalán nem látott semmit. Thai és Le hangja hallatszott: — Ellenség szemben! — Ellenség jobbra! Azután megszólalt Phan is: — Ellenség balra! Nguyen végre kijutott a felhők közül és még-ugyanabban a pillanatban meglátta, hogy egy ellenséges gép egyenesen felé tart. Óriási sebességgel haladtak egymással szemben — egy szemvillanásnyi idő csak, és máris összeütköznek. Sem Nguyen, sem az idegen pilóta nem számított erre a találkozásra, De a másodperc egy tört része alatt, mire ellenfele magához tért, Ngu- yennek sikerült tüzelnie. Látta a lövedékek vörös csíkját, és az ellenséges gép, amely most esetlenül hpsz- szúnalc hatott, átsiklott^ a tűzíüggönyön, s a háta mögé került. Nguyen éles kanyart vett, de mire megfordult, az idegennek már sikerült elég messzire jutnia; gépe farkából fényes lángnyelvek törtek elő. Nguyen már-már arra gondolt, hogy ellenfele fokozza a sebességet, de aztán észrevette: a lángnyelvek átcsapnak a gép törzsére is: fej hallgató j ában Phan hangját hallotta: — Egy „fantom” már ég! Nguyen gyorsan körülnézett, tekintetével társait kereste. Alatta Thai, akit hátulról Le fedezett, zuhanó- repülésben támadott négy Phantomot. Az ötödik éles’ szögben Phant támadta hátba. Nguyen arra irányította gépét. Az idegen pilóta leadott egy sorozatot Phanra, ám elhibázta és megfordult. Nguyen is megismételte ezt a manővert. Mindketten kört írtak le, de egyikük sem került lövőhelyzetbe. Egy pillanatra Nguyen tisztán ki- vehette az ellenséges pilótát, 'aki összekuporodva ült fülkéjében. .Másfél kör... S csak akkor tudta igazán értékelni a maga gépét: mintha minden gondolatát kitalálta volna, elvágta az idegen útját, és gazdáját jó lövőhelyzetbe hozta. Az ellenség menekülésre fogta a dolgot. Nguyen meg utána! Valami azonban hirtelen azt súgta neki, hogy pillantson hátra. Jókor! A háta mögött megjelent egy újabb Phantom; szárnya alól zöldes fények villantak. Rakéták! Nguyen reflexei villámgyorsan működésbe léptek: meredeken oldalra döntötte gépét, s még ugyanabban a pillanatban közvetlenül mellette két tűzcsóva suhant el. A\ légi tusa folyt, folyt szakadatlanul tovább. Tíznél is több repülőgép fröccsenő lövedékeinek tüze színezte ki az égboltot; hol a magasba emelkedtek, hol a mélybe hulltak, mintha fáklyák lettek volna a vörösre festett viharfelhők között. Thai lángba borította az ellenséges gépet. — Remek vagy, Thai! —• kiáltotta Nguyen. — Mindent bele! — Ég! Ég!... — ujjongott Le. Tüzet 'nyitottak az újabb támadóra, az kivált a harcból és eltűnt a felhők között. a z égen nyomuk sem maradt az idegen „madaraknak”! Körös- körül mindenütt a mieink voltak. A Föld utasítást adott a rajnak, térjenek vissza a támaszpontra. Nguyen ismét sorra hívta a pilótákat — kiderült, hogy Le elkalandozott valahová. A parancsnok körülnézett, s látta, hogy bajtársa a mélyben az utolsó ellenséges gépet üldözi, amely szinte a földhöz tapadva igyekezett kereket oldani. Nguyen visszaparan- csolta Let: a vadászgép magasba fúrva magát csatlakozott az övéihez. Az idegen még mindig szédült iramban menekült. Nguyen fejhallgatójában jókedvűen harsant fel Le hangja: — Kár a benzinért, már a kutya se kerget!... Zahemszky László fordítása * Nguyen Dinh Thi, a VDK legnépszerűbb íróinak egyike. 1924-ben született. Aktívan részt vett a franciák elleni szabadságharcban. Első regénye 1951-ben látott napvilágot. Számos vers és elbeszélés szerzője. A vietnami írószövetség főtitkára. Eddig legjelentősebb regénye, a Csatatér a felhők között. 1967-ben jelent meg Hanoiban. Több európai nyelvre is lefordították. Magyarul 3973-ban jeleni meg az Európa Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában.
