Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
1973. május rí: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T ZENEKULTÚRÁNK HARMiNC ÉVE Útkeresés (1.) Mottó: „Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, ami átsegíti sok bajon. A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.’’ (Kodály Zoltán) Bartók és Kodály megjelenése előtt Európa számára Magyarország zenei élete szinte alig létezett; az ő műveikkel került a magyar muzsika a művelt világ érdeklődésének középpontjába. Munkásságuk korszaknyitó. Úgyszólván a semmiből elindulva teremtették meg a magyar zene saját egyéni nyelvét, mentették meg a népdalt és a népzenét, a nemzeti kultúra pusztulásra ítélt évszázados kincseit, az ezekből táplálkozó alkotásokkal emelték európai szintre a magyar műzenét, ,s egyúttal közönséget neveltek a jövő nemzedékének. „A nép zenéjében való elmélyedés megmutatta, hogy él még itt egy régi, eredeti értékes csak fejlődésben megrekedt zenekultúra, amit ki lehet emelni a rárakódott törmelékekből, s amire lehet magasabb művészetet építeni... Eleinte csak az elveszett, régi dallamokat kerestük. De látva a falu népét, az ott kallódó sok tehetséges és friss életerőt, feltetszett előttünk egy. a népből újjászületett, művelt Magyarország képe. Ennek megvalósítására rászántuk életünket.” — írta közös munkájukról Kodály. Ehhez a munkához, kitartást a nép erejébe és tisztaságába vetett hit adott számunkra. „A parasztok között békesség uralkodik. Nem gyűlölik a más népeket, ez csak a felsőbb körök i szokása... Életem legboldogabb napjai azok, mélyeket falvakban, parasztok között töltök.” — írta Bartók. „Voltam... félkézzel lantos, másikkal néptanító, kubikos, téglahordó, pallér, orvos, apii csak kellett és szerettem volna minden egyéb lenni, amire szükség volt.” — így vallott Kodály. A Bartók és Kodály által lefektetett alapokon a felszabadulás utáíi virulhatott ki igazán az a sokrétű színes, gazdag zenei élet. amelynek fejlődése az elmúlt harminc év folyamán soha nem látott méreteket öltött. Az új élet szimbólumaként felcsendülő zene még az ország teljes felszabadulása előtt felhangzott, sőt még a főváros egy részében is folytak a harcok, amikor 1945. január 27-én, a viszonylag épen maradt, fűtetlen Magyar Színházban — ma Nemzeti Színház — került sor az első hangversenyre. Felcsendült az Egmont-nyitány és az V. szimfónia: Beethoven forradalmi erejű muzsikájával ünnepelték a szabadság első perceit. Másnap, január 28- án, vasárnap délelőtt itt rendezték meg a „Szabadság”- matinét, ahol a többi között az Internacionálé is elhangzott: 1919 után először, nyilvánosan és szabadon.’ Február elején pedig a több mint harminc gránát és bombatalálattól sérült O^eraház föld- . szinti, ruhatárában Kodály nagyszabású oratóriuma a háború éveiben „végveszélyben készült” Missa brevis szólalt meg. A kórus a gyötrelmekből ocsúdó megkínzott emberiség nevét kiáltotta: „Da pacem! — Adj békét!” Szinte az országépítéssel egyidőben kezdődik meg a szellemi élet helyreállítása is, az operaelőadások, hangversenyek, a kórusélet és a zenetanítás. A muzsikusok a szervező munkából is kiveszik á részüket, nemcsak alkotnak, tanítanajs is, s jelentős részt vállalnak a zenekultúra a zenei nevelés megújításért folyó harcokból. 1945-ben, s az azt követő esztendőkben nagy számban hangzanak el kortárs magyar zeneművek, közöttük Bartók számos alkotása. Korda Agnes Pünkösti Árpád: Hát nincs igazam ? — Kitűnő márka, uram! Ez az első kocsija?... Látszik is a gyakorlat, ahogy bevágódott ide, a kúthoz! Na, ez a krapek — már elnézést, így mondtam magamban — elhúzza a Volga oldalát. Aztán... Mennyi benzint adhatok? Igen, szuperrel tele. Felsőkenőolaj? Mit önnek az a nyolc forint? Tizenhatot ér az a szerelőnél, vagy huszonnégyet. .. Megérdemli ez a jószág, és nem az abrakkal kell takarékoskodni, az idővel! Hát nincs igazam? — Na, nekem mára vége a melónak! Bevinne a városba? Kiugrók az egyengatyá- ból. Egy pillanat!... Na, mehetünk is. Megmondaná, miért állította le a szövegem? Hát ön nem csípi a dicséretet?. .. Üvegajtóduma, azt mondja? így kell kírázni a borravalót, hát, mit csináljak?. Azért a napi százasért ne sajnálja az ember a csat- togóját. Nincs igazam? Folyik a benzin akkor is, ha dicsérem a márkát. A húszéves Skodát, a dűledező Opelt és a Mercedest egyaránt. Ha a tulaj szidja, tódí- tok azon is. Milyen történetet akar? Legyen benne halott? És hány? Amilyen a vérmérséklete, nálam olyat kap. Primőr sztorik, uram! Népköltészet, új változatok, friss repertoár. Legfeljebb a kocsimárkán változtatok. — Tudja, uram, mi a legnagyobb bűn? Lemaradni akár tíz fillérről is, mert ezzel az életről is lemarad az ember. Én kapaszkodók! Nem ingyen kell, de, ha moz-' dúlok, tegyék le a dohányt!... Jön az egyik haverom: kiváltotta az ipart, segítsek bevezetni a boltot. Mit adsz kra- pekonként, kérdeztem. Mismásolt. Uram! Én becsülöm a barátságot — ne herdáljuk hát el a filléreken! Hát nincs igazam? Elmentem, megnéztem a műhelyt, hogy kit küldhetek oda, mert a renomém, többet ér egy tízesnél, amit kértem kuncsaftonként. Ha spéci szerszámra, autóemelésre nincs szükség, én megertem, hogy a Laji a íeg- aranykezűbb, mester a Tiszántúlon. És megy az üzlete! Azt megnézheti, nekem meg összejön a Szimfónia, meg a kávé ára... — Apropó! Meghívhatnám egy kávéra? Eleven újságírót úgyse láttam még. Ha tudom, hogy magával vet össze a sors, biz’isten, nyakkendőt kötök. Maguk a Janik!. .. Nem ismeri ön uram, a vidéki életet! Kispolgárok, kiskirályok!. .. Itt minden kicsi... Elnézést, nekem már csak arra áll a szám, hogy uram. Kezdő benzinkutas koromban mondogattam, hogy elvtársam, de valaki a pofámba vágta, hogy aki a Shellnél szolgál, az neki nem elvtársa. — Hát a Duclos elvtársa-e? — kérdeztem. Akkor még otthon voltam a politikában... Semmi mást. csak kávét? Egy kis tölteléket bele! Magát úgyse bántják a fejvadászok, csak ne kezdjen el dodzsemezni a főtéren! — Nem hiszi, hogy csóró vidéki kölyök vagyok? Apám korán megrokkant. Ha késnek egy kicsit az oroszok, ki kellett volna állnia a templom elé. Belőlem lakatost csinált. Ennyi öröm jutott neki. Mikor mondtam, hogy nem reszelem tovább az életem, sofőrnek állok, agyon akart ütni. Tíz évig voltam a kátéeszben pilóta, két év után már az elnök mellett. Hej!... Ha a Gyuri bácsinak — már minthogy nekem — meglesz a négyszobás kis kunyhója a gyógyfürdő mellett, olcsón kap tőle olyan cuki történteket, hogy mind a tíz ujját megnyalhatja! — Vastag mesék ezek, . uram. Az elnököt két hónappal azután, hogy katapultáltam a cégtől, lesittelték. Ha néhány cimbora, nem félt volna, hogy rá is fröccsen valami, esküszöm, nem úszta volna meg négy évvel. Uram, ami szajrét az a Volga oda- vissza elhordott... Mi csoda szerencse, hogy nem hallgattak ki! Mert, ha hazudok, benne maradok, ha elmondom az igazat, ebben a városban nincs maradásom, nem veszik le rólam a nyerget életem végéig... Azt mondtam, ha már ezek is maguknak kaparnak, idomulni kell nekem is. Kaparj, Gyurka! így kerültem a Shell-kúthoz, áldja meg őket az isten, hogy épp akkor és nem három hónap múlva nyitottak! — Tizenkét éra „ugorj, Gyuri, beszélj, Gyuri” és tizenkét óra szabad. Ennél jobb beosztást kitalálni se lehetne. Uram, én a szabad napokon Záhonyig feltérképeztem a Tiszántúlt kis szekeremmel. Kakukkos óra, rézmozsár, rokka, téka, petróleumlámpa, ami csak van a tanyák padlásán, jöhet. Még örülnek is, hogy viszem. Hogy pénzt is adok érte, azt hiszik, én vagyok a hülye. De egy fordulón megvan a magam ezrese, és legalább ennyit rányom a kereskedő 'is. Négy év még az élet, aztán irány az Agrotröszt, villanytargoncás leszek. „Gyuri bácsi, ide tedd, Gyuri bácsi, oda tedd!” Ezerrel több lesz a nyugdíjam, mintha a Shellnél kapnám az obsitot. Mert állati klassz dolog ez a borravaló, csak nem számít bele a nyugdíjba, hö, hö... De hát azért csinálták azt a rendeletét, hogy alkalmazkodjon az ember, hát nincs igazam? — Meglesz az ötezer, az asszonnyal kettőnknek. A lakást megkapja a gyerek, mi átmegyünk a házba, aztán a reumás szobabérlőktől még felmarkolunk néhány kilót. Gyuri bácsi nem fog éhen veszni! Csak ne lennének olyan irigyek az emberek. A legjobb cimborák is kiátkoztak, mert nem fizetek nekik, vagy mert nem vágok hozzá tízezret, hogy azonnal lakást kaphasson. írja alá, hogy tizenötöt kölcsön vett, hogy annyit ad meg, akkor tárgyalhatunk! Uzsora? Ugyan, uram! Csak közös érdekeltség. Nem lopom én se a pénzt! Hát nincs igazam??? Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között találjuk Benks István közgazdasági művét, amely Érdek és ösztönzés címmel jelent meg. Kardos József és Komidesz Mihály a szerzője a Szocialista társadalom — korszerű iskola című' könyvnek. A kiadó fantasztikus könyveinek sorozatában látott napvilágot Kirill Bulicsov tudomá- r.yosrfantasztikus regénye. Az utolsó háború. Az Akadémiai Könyvkiadónál a Korunk tudománya sorozatban jelent meg Bernét Iván könyve a vérszegénységről. Második kiadásban jelentette meg a kiadó Lukács György nagyszabású kétkötetes művét, Az esztétikum sajátosságát. Ismét kapható A magyar helyesírás szabályai új kötete. A Gondolat Könyvkiadó újdonságai közt említést érdemel a Nagy magyar írók sorozatban Csokonai Vitéz Mihályról megjelent kötet, Julow Viktor műve. Harmadik kiadásban látott napvilágot — Ráth-Végh István összegyűjtött műveinek sorozatában — az egyik legjobban sikerült összeállítás, a Szerelem, házasság. E kötet a szerzőtől korábban meg- jelent következő müvek anyagát tartalmazza: A szerelem regényes életrajza, A házasság regényes életrajza, Az asszonyi hűtlenség története. Benedek András tanulmányait tartalmazza a Színházi dramaturgia nézőknek című kötet. Az Európa Könyvkiadónál látott napvilágot — A Győzelem Könyvtár sorozatban a bolgár Dimitar Dimov világhírű regénye, a Dohány. A Nagy Honvédő Háború szovjet költészetéből ad kitűnő válogatást a Várj reám címmel megjelent, válogatott verseket tartalmazó kötet, melyhez Elbert János írt bevezetőt. A Modern Könyvtár új kötete az olasz Mario Benedetti regénye, a Köszönöm a tüzet, uram. Ebben a népszerű sorozatban látott napvilágot F. O’Connor regénye is, ezzel a furcsa címmel: „... és erőszakosak ragadják azt magukhoz”. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó ismét megjelentette Tímár Mátyás Gazdaságpolitika Magyarországon 1967—1973. című könyvét. A számítógép és alkalmazása sorozat új kötete az információrendszerek tervezésével és, szervezésével foglalkozik; a könyv szerzője Hák- lár László és Nagy József. Thorstein Veblen műveiből közöl jól sikerült összeállítást a kiadó. A dologtalan osztály elmélete címmel. Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet gondozásában látott napvilágot a Kriminológia és kriminalisztikai tanulmányok új kötete. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg Gál György Sándor regénye, a Majális, amely Szinyei Merse Pál életét ismerteti'. A Bölcs bagoly sorozat ismeretterjesztő képeskönyve az Ezermesterség, Magay László és Gaál Domokos közös munkája. Ukrán népmeséket tartalmaz — Bojtár Endre válogatásában és szerkesztésében — Az aranycipellő, melynek lapjait Kondor Lajos illusztrálta. A mesekönyvet a kiadó az ung- ’ vári Kárpáti Kiadóval közösen jelentette meg. A Delfin könyvek sorozatában látott napvilágot Mándy Iván ifjúsági regénye, a Robin Hood. Meghajtott zászlóval a címe az ifjúság számára összeállított szavalókönyvnek. Ismét megjelent Jules Verne A dunai hajós című regénye. Ugyancsak második kiadásban jelent meg — a Képes történelem sorozatban — a nagy európai parasztháborúk krónikája, a Bocskorosok hadinépe, End- rődy Janos műve. Keresztes Ágnes: Áz ajtót kulcsra zárjuk Az ajtót kulcsra zárjuk. Nem rántja ki a tokból a bombák légnyomása és ha kinyitjuk este: mögötte ott a padlónk. A vekkeróra ébreszt, nem vinnyogó sziréna. A sínek összeérnek és nem nyújtják ki rozsdás karjuk csonkját a talpfán. Kedves halottainkat nem szekrényben temetjük a szomszéd utca sarkán — a szomszéd utca sarkán Népsportot vesz az ember. Falu Verejtékkel megtapasztott falak, földpadlós idegenség. Napszítta hajjal, kemény tenyerekkel itt élnek széles mezítlábakon szülőföldemnek bennszülöttei. A lapos aktatáskás utazó — míg vézna lelke házizsirban úszik rántottcsirkék és rossz borok között s rászáll az unalom, akár a légy — íróasztaloknál fogalmazott megváltást hirdet itt azoknak, akik megváltják naponta. Vincze Gyula: Ébredés Rossz szagú álom nyílik, berreg, cseng az asztalomon a Üdére színű vekker. Keserves zöld haHámok keringenek a szemem körül, majd csend... a tárgyak, a szavak újra jelentést kapnak. Honda Az isten ide jár a régi mesemondók ruházatában és folyton siránkozik. Mert ő is fél az acél sirályoktól az üveg pikkelyes halaktól, az elektromos angyaloktól. És ezért... mindent kegyesen megbocsát, úgy, hogy már büzleni kezdünk a kegyes [megbocsátásoktól. RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA t
