Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
1975. április 13. S'ÍOr VOT1 MEGYEI NÉPLAP 7 Sarkad! Imre: Gál János útja (RÉSZLET) 6Jz vót az üzenet, amit ' Módos elvtárs hozott, hogy menjek be a pártba. Meg akarnak ismerni. El is magyarázta, hogy hova menjek, mék épületbe van, hol kihez. Kállai elvtársat keressem, biztos várni kell majd egy kicsit. A lovakat hagyjam ott addig a földműves- szövetkezetnél. En meg olyan izgatott vó- tam, mintha lakodalomba mennék. Mer sokat ugyan nem tudtam én, hogy mi a párt, de mióta itt dógoz- tunk, hát azér valamit csak megtudtam. Hogy ott intéződik el minden. Ott terve- lik ki, hogy mit csinájjunk, hogy csinájjuk. Kállai elvtársra meg alig kellett valamit várni, ahogy bementem, mán engedtek is be hozzá. Idősebb ember vót mán, vagy negyvenéves. — ti 1 jön le, Gál elvtára — mondta. Leültem, adott cigarettát. Akkor nézett egy darabig, úgy láttam, hogy jól megnéz magának, megismerjen bárhol találkozunk legközelebb, Én is megnéztem, mer énnekem jó emlékezőtehetségem van az emberekre. Akit egyszer látok, megismerem azt még tíz év múlva is. Kicsit szürkés haja vót, nagy vaskos keze. Még nagyobb, mint énnekem, pedig éngem már sokszor nevettek amigtt, hogy milyen lapát kezem van. — Tudja, miért kértem, hogy jöjjön be, Gál elvtársi. — Nemigen tudom. — Szeretném megismerni. Mondja el röviden, hogy élt eddig. Hát én elmondtam. Tarthatott vagy egy jó félórát Addig mondtam el, hogy ki- kőtöztünk. a nagytanyára a csoporttal. — Most pedig ott dógozok, — Tudom. Hány elemit végzett Gál elvtársi — Hármat. — Nem volt politikai pártnak tagja sose ...? — Nem vótam. — Persze. Hogy is lehetett volna. Cseled korában nem politizálhatott, nem tanulhatott, semmire sem volt ideje. Olvasni tud még? — Tudok, persze, hogy tudok ... A betűket ismerem én mind, de hamar kifáradok, ha olvasok. Most a csoportba szoktam olvasni a Szabad Földet. De .., — Semmi, csakhogy sok mindent nem értek belőle. — Tanulnia kell, Gál elvtárs. Volna kedve hozzá? — Ahhoz nekem nagy kedvem vóna. Mer mikor én iskolába jártam, Abonyi tanító úr mindig azt mondta, hogy igen jó fejem van nekem. Számolni még most is jól tudok. — Jól van, Gál elvtárs. Most kérdezek még egyet- mást. Tudjja azt például, hogy mi a célja a termelőcsoportnak, amiben maga dolgozik? — Gondolom. — Mit gondol? — Hát azt gondolnám, hogy eddig mindig úgy vót, hogy a kormány a gazdagokat segítette, de a mostani kormány, ez a mostani demokrácia az a szegényeket segíti most mán. Azért kaptunk mi is ott tanyát, hogy legyen nekünk a szegényeknek is födünk, gazdálkodjunk azon. Azér segít bennünket is az állam, hogy ad traktort, lovat meg minden. — Milyen állam ez, Gál elvtárs? — Hogy milyen? Hát... nem tudom, gondolom, hogy olyan, amék a szegényekhez van jobb szívvel. Gondolom, konimurmtU, __ _ A köves úton hajtottam haza, mer kerülő ugyan, hosz- szabb vagy két kilométerrel, de jól neki lehetett a lovakat ereszteni. Nem vótak lenyúzva, kedve vót a szala- dáshoz mindegyiknek. Szárba vettem a két lovat, nekiiramodtak, ügymentünk, mint a szél. De jó vót. Nem éreztem így még magam sose. Mikor aztán lefordultunk a dűlőre, eszembe jutott, hogy helytelen dolog tulajdonképpen a magam pasz- sziójára nyargalászni a lovakkal. Megin olyan vagyok mán, mint tegnap, tegnapelőtt. Mer nem azér történt az, ami történt, nem azér csináltuk ezt a csoportot, hogy énnekem legyen jó dógom. Nem az én kedvemér történt ez. Tanfolyamra se csak azér visznek. Mer én eddig csak azt néztem : hogy jó ez, legyen csak nekem mentői jobb dógom. Most meg mán tudnom kell, hogy feladatom van nékem. Nem is kicsi. Le is lassítottam a lovakat, nem zavartam tovább őket. Nemcsak az én kedvemér vannak ezek a lovak. Hazaértem, kifogtam, kerestem Zsuzsit. Gyere, mutatok valamit Nevet Tudom mit, azt mondja. Na, ha tudod, annál jobb. De azér bementem az én szobámba, hogy ne az udvaron, ne ország világ előtt adjam oda neki. — Tetszik? •— Tetszik. Szép. — Neked hoztam. — Tudom. — S nagy nevetve lehúztam a fejem, megcsókolt — De még van más újság is, — Mi? — Megyek tanfolyamra. I Imondtam neki hun “ vótam, miben jártam. Hogy mi lesz a mi dogunk nekünk itt mi mindent kell ahhoz tanulni, tudni. — A mi országunk lesz ez_ úgy építsük, hogy magunknak építjük — ezt mondta Kállai elvtárs nekem. Felkaptam .Zsuzsit a levegőbe, úgy örültem neki meg mindennek. Ö csak nevetett, ficánkolt, taint egy csík. S lüktetett, reszketett a kicsi melle is a tenyeremben, mint egy madárka. S ötétben ülünk. Csak a rádió fénye sugárzik és a magnetofon zöld macskaszeme. Olyan, mint egy árvácska szirma. Hallgatunk. Most ismerkedtünk — meg — vagy talán húsz évvel ezelőtt? Én már tizenhat éves koromban hallottam ífólad, és irigyeltelek:-------megjelent ek a verseid! A költő! —'így emlegettek. Azután éveken át úgy kísértem távoli utadat, mint a láthatár szélén vonuló messze jegenyesort; néha-néha hallottam a neved, olvastam a verseidet ott, azokon az isten ölébe simult, szerencsétlenségtől doromboló tanyákon, a porba veszett lábnyomú ifjúság évéiben. Verseidet, cikkeidet olvadták, szidták, elfelejtették és * jra emlegették — ez a versek sorsa! — én pedig betegségek csipeszében vergődő szívvel, a tanyai iskloa gerendaillatú magányában, koporsófedél éjszakák alatt, magamnak és a láznak hasztalan könyörgéseket és hiábavaló imákat írtam. Aztán Te Budapestre tűntél — engem metszetekre hasogattak az évek, s ifjúságom a klinikák és szanatóriumok mikroszkópja alatt lüktetett; és műtőasztalokra kötözve, röngentlámpák ipö- gött rettegve, lázmérőket szorítva a szívemre* tamoÚj könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonsága, A szocializmus politikai gazdaságtana, magyar szerzőkollektíva színvonalas munkája. A szocialista integráció gazdasági mechanizmusa című tanulmánykötet szerzője J. Sz. Sirajev. Megjelent Patkó Imre: „Szuperhatalom’’ és kis- országok című könyve. Földes Mihály dokumentumregénye, a Virradat a város peremén az újpesti ellenállási mozgalomnak állít emléket. A Népszerű történelem sorozat új kötete Somlyai Magda: Nagy csaták című könyve, amely hazánk 1944—45-ös eseményeit idézi fel, Az új élet kezdete Magyarországon alcímmel. Örök május címmel színvonalas antológia látott napvilágot, Remete László szerkesztésében. A Szépirodalmi Könyvkiadó most jelentette meg Vészi Endre új regényét, címe Gyerekkel a karján. A kiadó Helikon-szerkesztőségének gondozásában, bibliofil kiadásban jelent meg Mikszáth Kálmán regénye, a Szent Péter esernyője, továbbá Stendhal művei sorozatának 10. kötete, Francia földön címmeL Az Európa Könyvkiadó újdonságai között található Balzac híres regénye, a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága, továbbá Margaret Walker: Szabadulás című regénye. A fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából jelenik meg Konsztaníyin Szimonov Élők és holtak, Nem születtünk katonának, Az utolsó nyár. A Napjaink költészete sorozat új kötete Miron Bia- loszweski verses könyve, a Micsoda szerencse. A Modern Könyvtár legfirssebb kötete Ayi Kwei Armah regénye, Á szépek még nem születtek meg. A Móra Ferenc ifjúsági Könyvkiadó új kiadásában jelentette meg Antalffy Gyula ismeretterjesztő képeskönyvét, melynek címe Édes hazánk. Újból kapható a könyvesboltokban ■— egy kötetben — Alan Milne két bűbájos gyermekregénye, a Micimackó és a Micimackó kuckója. Földes Péter ifjúsági regénye, a Mókuli Würtz Ádám illusztrációival jelent meg. A kiadó Kozmosz-szerkesztőségének újdonsága József Attila válogatott verseinek kötete. Az Akadémiai Kiadó meg-, jelentette a Magyar Egyetemes Éremtár harmadik kötetét, amely a Habsburg-házi királyok pénzeit ismerteti. Keresztes Ágnes: Őszinteség Már voltam botránkoztató, botránytól rettegő is. Tudom, hogy néha bűn a szó, a hallgatás megőriz, de inkább vádoltam magam mint hogy megbújva éljek, míg beragyognak súlyosan nemérdemelt erények, Válaszoltam mindenkinek: mikor, miben hibáztam. De nem sok jóságban hiszek — s nem minden lázadásban. Körmendi Lajos: Varázsolj lakhatóvá Kiss Annának bokrokról cinegebogyők csont-indákról verébfürtők fákról varjúgyümölcsök futtában röggé fagy a nytü kóbor ebek tüdeje fuvolakínban nyüszít keményekből nem füst de siratóének káromkodás eljött a csőszök hava Anna Anna öltözeted egyszál bőr Anna a tisztaság léltminimum Anna varázsolj lakhatóvá Petri Csathó Ferenc: Rondő \ és por kavarg az égi semmiben é káromkodok magamban dörmögök f hová visztek kanyargó kék utak j, ez már a nyár igen igen igen ' y forró mezők gőzölgő zöld rögök í selyemfűvön mekeg a kecskebak sorolja szép mert szomjas bánatát ^ káromkodok magamban dünnyögök , é hová is lett a szép romantika r kellékei lélegző kócbabák fórró mezők gőzölgő zöld rögök \ közt baktatok otthontalan fia } nem leng a szél a pitypang nem pörög í a víz hátán mereng a békanyál hová visztek kanyargó kék utak i káromkodok magamban dünnyögök j lángol a bennem készülő halál é s jönnek jönnek hogy silbakoljanak J forró mezők gőzölgő zöld rögök i és por kavarg az égi semmiben f s a vadvízen ballag vissza a rak f de zeng a búzaföld örök örök zenéje zeng igen igen igen i és zengenek kanyargó kék utak } és baktatok tovább tovább é amíg mekeg a fényes kecskebak Váci Mílsály: A mohos favödör Beszélgetés Rákos Sándorral lyogtam át történelmünk legszebb zászlókat bontó ütközeteinek éveit. S végre most találkoztunk személyesen először — húsz év múlva! Beszélgettünk. — Te, a tanyai tanító fia, és én, az egykori tanyai tanító — és egyszer csak, ahogy emlékeink ösvényein botladozva közeledtünk sorsunk, országút já- hoz, közös izgalmak és lázak keltek bennünk. — Emlékszel? Volt ott a Nagy-Szék-tó mellett, a vad- libasírástól fuldokló ég alatt, ahol a porban poroszkáló simái út Kálmán háza felé fordult, emlékszel, volt ott egy kocsma... — Igen, az Ábri-kocsma! Ott legeltettem én minden nyáron a dűlőutak árkain nagybátyám légylepte, csám- pas tehénkéjét. — Volt ott a kocsma keréknyomoktól őrölt udvarán egy szomorú gémeskút. — Ó, hát Te ismerted?! — Mikor az iskolából hazafelé bicikliztem, mint „bejáró tanuló”, mindig egy jót húztam annak a kútnak a... — Annak a kútnak a mohos favödréből. — Igen, favödre volt. Ki tudja, hány éves! És mohos volt belül a favödör! — Te emlékszel erre!? Istenem! Én is ittam abból. Hányszor, a forró nyarakon! Zöld, tiszta, bársonyos moha fedte a favödör belsejét, és ezüsttiszta buborékok gyöngyöznék be a mohát. — Milyen vize volt! Milyen tiszta s milyen . üdítő abból a mohos, hűs, zölddé érett fa vöd őrből. — Hányán ihattak abből, képzeld el! A várostól tizenkét kilométerre az első kút! Hány gyalogos, vásárból hazatérő paraszt, hány koldús, vándor, hajcsár; az apám, aki ott volt szolgalegény azon a vidéken, a nagyapám, aki ott volt kocsis a Csen- gery-tanyán. — Az én apám, aki arra jött haza a tanítógyűlésekről. — A gyerekek, akik arra jöttek az iskolából, és aztán a közelben legeltették az állatokat. — Emlékszel?! — Igen! A favödör széle már teljesen elkopott. — Ahogy a vályúk széle elkopik éveken át. — Beleborzadok: az emberek szája koptatta el a favödör szélét! — Gondold el: — csupán a szomjas, szürcsölő ajkak, a puha, szomjas, cserepes, szikes ajkak. — Micsoda szomjúság! Micsoda lázak, vándorlások és roskadások térdepeltek és rogytak le ez előtt a favödör előtt, s milyen fuldokló boldogság kortyai mellett csordult le az- ajkak két oldalán a kút,vize. — Zárd el a rádiót! — Képzeld el! Hány évtized kell, hogy egy favödör széle elkopjon az ajkak szomjától. — Hány nemzedék és milyen szomjúság — egy nép- vándorlás ivott abból a mohos favödörből... — És Te ittál abból a vödörből. -v — Nagyon sokszor ittam. — Hát innen ismerjük egymást! — Igen — innen ismerjük egymást. Ismerjük annak a favödörnek a tiszta vizét — és azok szomjúságát, akiknek ajkai elkoptatták a favödör szélét. De mán akkor kezdett izzadni a homlokom. Hogy miket nem kérdez. Mer sose kérdeztem ezt én még magamtúl meg sose hallottam. Csak azt, hogy most nekünk segítnek. Nem kérdezett, tovább ilyet, azt kérdezte, vállalkoznék-e rá, hogy a télen tanuljak. Vállalkozni vállalkozók. Mondják meg, hogy mit. — Lesz egy téli tanfolyam. Télen úgyis alig van dolog odakinn a csoportnál, csak az állatokra kell gondolni. Tavask előtt már nem kapjuk meg a tenyészállatokat. Lesz időm bejönni a városba, tanfolyamira. — Mennyi időre? — Hat hétre. Utánaszámoltam fejbe: a száz forintombúl, ha vigyázok, kijöhetnék éppen hat hétig. Majd csak lesz valahogy. Jól van. De ő meg azt mondta: Benn laknának, kosz- tot kapnak. Teljes ellátást. Nagyon nehéz, fontos munka vár még magukra a tavaszon, nem szabad kihasználatlanul hagyni ezt a telet. Jó lesz? • — Nagyon jó. — Tudja azt, Gál elvtárs, hogy maga a legfontosabb feladattal van most megbízva? Nem tudja? Pedig így van. Mert nemcsak azért kell a termelőcsoport, hogy akinek nincs földje, annak is legyen megélhetése. Nemcsak azért kell. Azért is, mert ez a legjobb módja a gazdálkodásnak. Érti ? — Értem. — A maga bátyja, Gál elvtárs, akit az előbb említett, az az új gazda, aki bérel„. — Nem bátyám ar nekem. A néném testvére. Vas Gyula. — Jó. Nézze meg majd, mit kell annak kínlódnia azon a földön, hogy a megélhetést előteremtse. Pedig öt is segíti az állam. Ö is szegény ember, világéletében cselédember volt, ha jól értettem. Ezeknek meg az ilyeneknek kell megmutatni, hogy mennyivel jobban gazdálkodnak maguk. Érti, Gál elvtárs. — Értem, hogyne érteném. Gondoltam én, hogy ezt is kell, mondtam is én legutóbb neki, amikor tanálkoztunk. Mer ha nem is tudom én ilyen pontosan elmondani, ilyen jól, de tudom én azér, hogy erről van most szó. — Akkor jó. De elmondani is tudni kell. S mondani is kell, mindig. Mindenkinek, aki azt akarjuk, hogy hozzánk tartozzék. ■— Értem. — Magáról azt mondta nekem mindenki, hogy kitűnő dolgú, kitűnő munkásember. Maga cseléd volt egész életében, Gál elvtárs, és tudom, hogy nem akar többet már az lenni. De nem elég, hogy az állam földet ad, lovat ad — meg kell azt tartani, megvédeni, gyarapítani.» — Értem. — Értesítjük majd, Gál elvtárs, mikor kezdődik a tanfolyam. Készüljön el rá, hogy sokat kell majd tanulnia Egész nap mind a hat hét alatt. Addig is a viszontlátásra. Én nem is tudom, hogy kerültem ki az utcára, olyan zavarodott, olyan furcsa vótam. Olyan vót ez az ember, hogy mán, ahogy beszéltem vele is okosabb lettem tőle. Attól a pár szótól is, amit mondott. Megvettem Zsuzsinak a kendőt a szövetkezetnél, tizenhét forint húsz fillér vót. Néztem ócsóbbat- is, de azok nem tetszettek. Ez tetszett, a drágábbak már nagyon cifrák vótak. Vettem a trafikba tíz Kossuth cigarettát, rágyújtottam. „ Boldog votain. ___
