Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

1975. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újjászületett egy százéves gyáregység Elkészült a Lenin Kohászati Művek nemesacél-hengerműve öt esztendővel ezelőtt szü­letett a döntés: a Lenin Ko­hászati Művek területén hat futballpálya nagyságú he­A tegnap avatott nemes­acél-hengermű középsora már egy éve működik, s a felfutás első esztendejében ötezer tonnával többet ter­mel, mint a lebontott száz­éves régi finomhengerde, amelynek három hengersora együttesen 130 ezer tonnát termelt. Most, hogy a finom- hengersor is elkészült, (a két hengersor termékei kö­zött a méretekben van kü­lönbség) — teljes a mű. Ha az újságíró azt kérdezi a Kohászati Művek bárme­lyik dolgozójától, hogy va­jon miért van szüksége a A nézelődőt elkápráztatja az égbenyúló kéményerdő között is óriásnak tűnő gyár­egység. S ha még azt is tud­ja, hogy mi minden történt a döntés és az átadás között — legalább annyira csodálja az embert, aki alkotása ré­vén maga is óriás lett. Itt megszűnt a nehéz fizikai munka. Munkások sokaságát küldték Krivojrogba, Zapo- rozsjebe, ezenlu'vül Lengyel- országba és az NDK-ba, hogy átképezzék őket az új tech­nikára, miközben itt a gyár­lyen építsék meg Közép- Európa legkorszerűbb ne­mesacél-hengerművét. A mű kész: tegnap 14 órakor ad­ták át. hárommilliárd forint értékű beruházásra, bizony szemet kerekítenek rá, hiszen a fej­lődő gépgyártás, az építőipar valósággal falja a hengerelt acélt és a világpiacon ez az egyik legbecsesebb áru. Így hát a fejlesztést nem lehet elodázni, s sürgősségét a népgazdasági érdek kívánta. Az utóbbi húsz évben mint­egy tízmilliárd forintot for­dítottak az LKM fejlesztésé­re; a legtöbbet — három- milliárdot — a most, ünne­pélyes külsőségek között át­adott hengerműre. ban is egymást érték a tan­folyamok. Jellemző: a ko­rábbi hengerműben mintegy ezer nehéz fizikai munkát végző dolgozó birkózott az anyaggal, most a sokkal na­gyobb teljesítményhez 1200 a létszám, de műszerek mel­lett automatákat kezelve dol­goznak, s közülük a régihez viszonyítva megháromszoro­zódott a karbantartók száma. Van itt csodálni való bő­ven. A gyáregység területén 810 ezer köbméter légteret építettek be, az üzemcsar­nokóriás alapterülete 75 ezer négyzetméter; 1200 kilomé­ter hosszú (!) kábel, és 25 ezer kilowatt az összes be­épített villamosteljesítmény, amely egy kisebb város tel­jes energiaellátását biztosí­taná. Nemzetközi munkamegosztás A felszabadulás 30. évfor­dulójának méltó ünneplése­ként az alkotókkal együtt örült az ország. Ebből az alkalomból külön köszönt­hetjük a külföldi közremű­ködőket is; barátainkat a szocialista országból: a szov­jet, NDK és csehszlovák se­gítőtársainkat, francia és osztrák szakembereket. Most már összehangoltan termelnek a magdeburgi Sket-cég gépei, a szovjet gyártmányú melegfűrészek és repülőollók, a francia iz­zítok, és az osztrák finom- sori átfutó kemencék. Töké­letesen működnek az NDK Keab cégének villamos be­rendezései . is. A kohászok — és mind­annyiunk — e legújabb büszkesége magán viseli a nemzetközi együttműködés jegyeit. Termékei pedig — miként eddig is — eljutnak a világ sok-sok országába, nagyobb mennyiségben, jobb minőségben, öregbítve az egyre fiatalodó Kohászati Művek hírnevét. Cs. L. Máris többet termel a réginél Műszerek mellett Mevflk: Április 4 brigád Azonos hangon, egy sazőisamiscin — Hallottuk a gyárban — éppen délelőttösek voltunk — hogy alig egy órája rendkí­vüli tanácsülés volt. Arról esett szó hogy az iskola ud­varát minél előpb rendbe kell hozni. Gazzal benőtt, kö­ves, burjános hely, a gyere­kek nemigen élvezhetik. No — gondoltuk — ha már szűk az új iskola belül, a gyere­keknek legyen kívül helyük és alkalmuk futkározni. A szabad ég alatt akad elég te­rület. — Ez akkortájt volt, ami­kor a Martos Flóra testvér- brigáddal tervezgettünk: mit csináljunk az összegyűlt, szó­rakozásra szánt pénzzel, hogy jól is érezzük magunkat, hasznos is legyen, jusson is mindenre és emlékezetes is maradjon? Szóba jött egy ki­rándulás, aztán bankettet is említettek, hogy jót nótázunk közösen. Közben jött a hír, s látja — viseltes munkaruha, melegítő van valamennyiün­kön, irtjuk a dudvát. Vettünk egy birkát, ott serceg a bog­rácsban. Összekötöttük a kel­lemeset a hasznossal. Mindezt Fazekas Sándor, a Tisza Cipőgyár Április 4. bri­gádjának vezetője sorolta el egy szuszra. Ültünk az isko­la lépcsőjén. Hallgattam Fa­zekas Sándort, és eszembe jutott a néhány év előtti Fa­zekas Sanyi, az újdonsült brigádvezető. Emlékszem a piruló, szem­üveges fiatalember első „nyi­latkozatára”. Alig mondott „igen-nem”-en kívül mást. Most? Csiszolt, tömör, szép mondatai vannak. Úgy be­szél, mint ahogy szomszédjá­val szokott esténként; termé­szetesen, egyszerűen. Nézzük az embereket. A vezető kivételével egyikük sem martfűi. Tizenegy évet ugrunk visz- sza. 1931-ben, amikor a bri­gád megalakult a csákozó (előkészítő) a mostani, há­romszoros „Szocialista mun­ka műhelye” „büntetőtábor­ként” szerepelt a gyárban. Szerveződésük arra az időre esett, amikor új szelek fújdo- gáltak az egységben. Az örökké hátul kullogó műhely nagyot fejlődött, s az utóbbi öt évben csak jó hír jött ró­luk. Okos-gondos anyagtakaré­kosságukban nem kis szere­pe volt, van az Április 4. bri­gád tagjainak. A szabászon múlik, hogyan használja ké­sét? Mert akkor jóval több talp sorakozik mellette. Mondhatnánk, hogy apró dolgok ezek. Aprók, de 230 ezer forint megtakarítást hoztak tavaly. Kiss Márton és D. Nagy István a brigád régi, tapasz­talt emberei. Kérdezem se­gít-e nekik az önként vállalt szakmai továbbképző hisz, ők is ott ülnek műszak után a gárdában. — Segít nem is keveset. A jó pap is hótig tanul! Hogy’ tudnánk megfogal­mazni legigazabbul hogy jó ez a közösség? Mert hogy jó, azt bizonyították már, a hasznát is érzik. — Sem a munkában, sem a tanulásban, — de még az életmódban sem tudtunk vol­na külön-külön, legjobb szán- kékunk ellenére ennyit elér­ni — mondja Beregszászi Sándor. Ágostos Ferenc szerint úgy van ez, mint egy énekkar­ban: hiába van ötven jóhan­gú, -hallású ember egy te­remben, az még nem együt­tes. Akkor válik kórussá, ha hosszú ideig és szorgalommal gyakorolnak, szólamonként és együtt, lefaragva a harsány­ból, bizalmat adva a félénk­nek. — Ügyes, jó munkás min­dén emberem — mondja a brigádvezető. — Mégis tervet teljesíteni jó minőséggel, az­tán takarékoskodni, — csak egymást kiegészítve, segítve lehet. Végül egy idézet naplójuk múlt évi, 365. lapjáról: „Nem tettünk semmi külö­nöset ebben az évben ____ c sak dolgainkat végeztük. . .” Erdei Sándor főművezető alákanyarította nevét és még három szót: „Szocialista mó­don tettétek!” Szűcs Etelka ffenustkftzl szakkiállítások a Szovjetunióban A napjainkban végbemenő technikai forradalom, a ter­melés minden területén ki­bontakozó gyors fejlődés mind nagyobb mértékben te­szi szükségessé a nemzetközi tapasztalatcsere bővítését, az újabb technikai eredmények megismerését. Erre az ága­zati szakkiállítások igen ked­vező lehetőséget teremtenek. Ezért világszerte növekszik az ilyen kiállítások száma, amelyek iránt a tapasztala­tok szerint a szakemberek igen nagy érdeklődést tanú­sítanak. A Szovjetunióban Is min­den évben rendeznek ilyen kiállításokat. Nemrégiben el­készült az 1976 és 1980 kö­zött rendezendő ágazati szakkiállítások terve, amely­ből néhány érdekességre már most felhívjuk a figyelmet. Évente általában három­négy nagyszabású nemzetkö­zi szakkiállítás megrendezé­sét tervezik. 1976 májusában könnyűipari berendezéseket, szeptemberben szolgáltató- ipari és háztartási berende­zéseket. 1977 májusában rendezik meg másodízben az elektro­technikai és villamos-erőát­viteli berendezések kiállítá­sát; júniusban a vasúti szál­lítás eszközeit láthatják az érdeklődők; ősszel pedig harmadszor rendezik meg a „Chimia” elnevezésű nemzet­közi vegyipari kiállítást. 1978 kora tavaszán az élelmiszeriparban, a kereske­delemben és a közétkeztetés­ben szükséges beredezések- kel, felszerelésekkel, ősszel pedig a mezőgazdasági gé­pekkel, berendezésekkel és műszerekkel. Az 1979. évi program a fémfeldolgozó ipari berende­zések, műszerek és szerszá­mok, a termelési folyamatok automatizálásához szükséges eszközök, valamint az erdő- gazdasági és fafeldolgozó ipari berendezések, gépek, műszerek bemutatását ígéri. Végül 1980 tavaszán egész­ségügyi, orvosi műszereket gyógyszereket állítanak ki; nyáron nyomdaipari gépe­ket; ősszel pedig televíziós- filmtechnikai berendezéseket és eszközöket. Kitüntetések, előléptetések a BelfigyrainisztérlHmban és a néphadseregnél Felszabadulásunk 30. évfordulója alkal­mából tegnap tábornoki kinevezésekre és különböző kitüntetésekre került sor — a jó munka, a kiváló helytállás, az eltöltött szol­gálati évek elismeréseképpen a Belügymi­nisztériumban és a néphadseregnél. A ve­zérőrnaggyá előléptetett rendőrezredesek között szerepelt M. Szabó István megyei rendőrfőkapitány is; a kinevezéseket és ki­tüntetéseket Benkei András belügyminisz­ter nyújtotta át, és köszöntötte őket Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a KB tit­kára is. A néphadseregnél az Elnöki Tanács tá­bornoki kinevezéseket, valamint a kitünte­téseket Czínege Lajos vezérezredes honvé­delmi miniszter adta át. Ezredesből vezér­őrnaggyá léptették elő többek között Bras­sói Tivadart, a Kilián Repülő Műszaki Fő­iskola parancsnokát. Az előléptetett és ki­tüntetett tiszteket, főtiszteket és tábornoko­kat Lázár György, a PB tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese köszöntötte, sok si­kert kívánt munkájukhoz. Ugyanazon ünnepségen tizenheten része­sültek a Vörös Csillag Érdemrend kitünte­tésben, 68-an a Kiváló Szolgálatért Érdem­érem kitüntetést kapták. A honvédelmi mi­niszter 31 főtisztet ezredessé léptetett elő. öten kapták meg A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany, illetve ezüst fokozatát. 1945 telén Mély kúton a községi pártbizottság titkára. A szabadság, az új Magyar- ország születésnapján új fe­jezet kezdődik az ő életében is: április 4-én esküt tett a néphatalom szolgálatára, a demokratikus rendőrség so­raiba lépett. A párt javasla­tára vállalta ezt a felelős­ségteljes, s nem is veszély- telei. feladatot. — A hatalom kivívásáért, az új életért, az ország talp­ra állításáért küzdött a mun­kásosztály, s harcoltak vele együtt szövetségesei. A tör­ténelem volt a tét, én ezért azt vállaltam, amit rám bíz­tak. A munkásosztály fegy­veres szolgálatába álltam 1945. április 4-én, s azóta sorsom elválaszthatatlanul összeforrott a rendőri hiva­tással. Életpályájának főbb állo­másai: Mélykút, Baja, Sze­ged, Szolnok. Hovatovább 19 éve él, dolgozik a megyé­ben. Ahogyan ő mondta egy alkalommal: „Itt maradtam, szolnokivá lettem. Kedvelem az itt élő embereket, s a velük való közelség jó köz­érzetet ad nekem.” A Szolnok megyei rendőr- főkapitány valóban az utca emberének közeli ismerője. Számára nincsenek kis ügyek, nem ismeri „a nem tartozik rám” gondolkodás- módot, mi sem idegenebb tőle. — Nagyon érdekelnek az emberek problémái, a közér­M. Szabó István zetük fontos nekem. Ha va­lamit megtehetek értük, nem hagyom másra. Megyek, ahová hívnak: üzembe, ter­melőszövetkezetbe, iskolába. Az eleven élet közelében ér­zem jól magam, minden tár­sadalmi ügyet emberközel­ből szeretek megismerni. M. Szabó István a megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ja, ízig-vérig közéleti ember. Ebben a tisztében is példa­mutató módon szolgálja a szocialista ügyet, minden tőle telhetőt megtesz, hogy közmegelégedésre dolgozzon főkapitányként is, pártfunk­cionáriusként is. Az elvtársiasság elemi nor­májának a nyíltságot, az őszinte tiszta beszédet tartja. A „diplomácia” — mint mondta — nem az ő szak­mája, nem szereti a köntör- falazó, a mindig óvatoskodó embereket. Köztiszteletnek örvend szerte a megyében. Aki éppen, hogy csak meg­ismerkedett vele, az első be­szélgetés után úgy érzi, mintha naponként találkoz­tak volna. A jóindulatú, a barátságos, szeretetre méltó közéleti ember, ha kell, megkeményedik, osztályhű, megingathatatlan rendőrré válik. Ez ilyen szolgálat. ötvenéves elmúlt. Élete javát, legszebb éveit töltötte s tölti el hivatástudattal a rendőri pályán, mondhatni, szakadatlanul felelősségtel­jes poszton, mellyel megle­hetősen nagy hatalom jár. — Nehéz ezt a ’ terhet vi­selni? — A hatalom nem az enyém, hanem a munkás- osztályé. Ha osztályalapon gondolkodik erről az ember, nem is nehéz élni vele, nem is terhes: egyszerűen köte­lességteljesítés, annak az ügynek a szolgálata, amely­re 30 évvel ezelőtt felesküd­tem. Pályája egyenes. A fővá­rosi Standard gyárban, mai néven a Beloianniszban he­lyezkedett el érettségi után, alig húsz évesen. Ekkor azonban már a párt tagja és hamarosan a nagyüzemi pártbizottság ágit. prop. tit­kára lesz. Hogyan lépett ka­tonai pályára? Erre így em­lékezett: — A Standardból elkerül­tem, behívtak a budapesti pártbizottságra, ahol új meg­bízást kaptam, az OMRE lágymányosi körzetének tit­kári funkcióját töltöttem be. Igaz, csak néhány hónapig, mert katonai behívót kaptam. Az úgyneve­zett elmaradott korosztályba tartoztam, így bevonultam sorkatonai szolgálatra. DISZ- titkárnak választottak, és el­küldték egy rövid tanfo­lyamra. Ezen találkoztam először Nógrádi Sándor elv­társsal, előadást tartott szá­munkra. Ahogy véget ért továbbképzésünk, néhány társammal együtt hívatott Nógrádi elvtárs és azt mondta; a párt érdeke azt kívánja, hogy a hadsereg­ben maradjunk. Így kezdődött Brassói Ti­vadar katonai pályafutása, azokban az években, amikor a magyar néphadsereg tiszti állományába munkás-, pa­raszt származású fiatalokat toboroztak. S ő nemcsak pá-_ Brassói Tivadar lyát, hanem hivatást is vá­lasztott. A maga mögött ha­gyott évek tanulással, mun­kával teltek, több fontos be- oszást töltött be, évek óta a szolnoki Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskola pa­rancsnoka. Az intézmény alapítói között tartják szá­mon. — Ha a főiskola alapítá­sára «és a mostani helyze­tünkre gondolok, óriási a fejlődés. S nemcsak az okta­tás anyagi, technikai feltéte­leit értem ezen. A fiatalok, akik hozzánk kerülnek* mennyire mások, mint mi voltunk hasonló korban. Mű­veltebbek, bátrabbak. ök ugyanis nem kertelnek, ha­nem őszintén elmondják vé­leményüket. Akadnak viszont olyanok, akiknek ez nem tetszik, és ezért különféle megjegyzést vagy jelzőt cí­meznek a fiataloknak. Én szeretem a munkámat, ebből adódóan a fiatalokat is, és tapasztalataim alapján nyu­godtan mondhatom, hogy aki iránt bizalommal van­nak. az könnyen boldogul velük. A főiskolának széles körű, jó kapcsolatai vannak üze­mekkel, termelőszövetkeze­tekkel, alsóbb fokú oktatási intézményekkel a megye és székhelye magáénak vallja a „Kiliánt”. És vajon az isko­la parancsnoka... — Régóta szolnokinak ér­zem magam, ez lehet, hogy furcsán hangzik, mivel tős­gyökeres pesti vagyok. De elszoktam Pesttől, akkor me­gyek a fővárosba, ha anyá­mat, testvéreimet látogatom íneg, vagy ha hivatalos utam visz oda. Ide köt a munkám, és sok jó munkatársam, mondhatnám, barátra lel­tem itt. Megszerettem ezt a várost, amely különösen az utóbbi években kezdett el nagy lendülettel fejlődni. S ha úgy adódna, hogy itt ér­ném meg a nyugdíjkorhatárt, úgy gondolom, el se mennél? innen. . .. : -,J i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom