Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T975. április 2. u. Görög választások Á „Demokratikus együttműködés" tömbjének sikerei A vasárnapi görög községtanácsi választásokon nagy sikert értek el a „Demokratikus együttműködés" tömbjének jelöltei. A tömb tagjai: a Centrum-új erők, a Görög Kommunista Párt, a Pánhel- lén szocialista mozgalom és az ország más demokratikus szervezetei. Athénban is a tömb jelöltjét, Papatheodorou, tekintélyen ügyvédet választották meg polgármesternek. A baloldali és a demokratikus erők jelöltjei győzedelmeskedtek az ország más nagy adminisztratív központjaiban is, például Patre-ban és Vólosz- ban. A kommunisták, a szocialisták és a demokraták választási szövetségének csaknem valamennyi jelöltje az ország 264 városában és 6 000 községében szavazattöbbséget szerzett. A demokratikus-baloldali választási szövetség közös jelöltjeinek hasonló sikereiről érkeztek jelentések Patrasz- ból (71 százalék), Volvosz- ból (több mint 50 százalék) és más városokból. Poltikai megfigyelők hétfőn a görög községtanácsi választás eredméneyit „jelentős politikai fordulatként”, a „bal-közép ellenzék győzelmeként”, az „állami és katonai apparátusnak a fasiszta diktatúra elemeitől való rendkívül óvatos megtisztíása” elleni tiltakozásként értékelték. Magyar hit a lengyel tv-hsa Hazánk felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából magyar hét kezdődött hétfőn a lengyel televízióban. A varsói adó ezalatt minden nap egy-két magyar műsorszámot sugároz. A többi között filmbeszámolók és riportok ismertetik felszabadulás utáni társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésünk eredményeit. Kisfilmet vetítenek a Magyar Néphadseregről, a mezőgazdaságról, vadgazdálkodásról, a hazánkban élő nemzetiségiek kultúrájának ápolásáról, a magyar televízió munkájáról. Nem maradnak M a válogatásból népszerű táncdalaink és sportsikereink sem. Játékfilmjeink közül a „Valahol Európában :-t és a „Nő a vi- taart>an”-t láthatják a nézők. Nemzeti ünnepünkön a varsói tv második csatornájának egész programját hazánknak szenteli. P. N. Barannyikov: IMeweic az emlékműn íme néháav SS ”£ hány leveléből, amelyek valóban sokat árulnak el róla magáról. 1943. szeptember 28-án kelt levelezőlap. Tábori postaszám: 92 999. ,.Drága szüleim!!! Ma vettem hírét Dobrjan- ka és más falvak felszabadulásának. Remélem, Titeket is felszabadítottak már. Nagy örömmel fogok tollat. Remélem, hamarosan választ kapok. Én a fronton vagyok, élek, egészséges vagyok, amit Nektek is kívánok. Jómagam nagyon megváltoztam. Nem is ismernétek rám rögtön. Nem írom le mi mindenen mentem keresztül. Túlságosan is sokat éltem át” ... 1943. október 16-án kett levél. „Drága, kedves szüleim!!! Fiatok forró üdvözletét küldi... Végre elmúltak a sötét évek, amelyek elszakítottak bennünket egymástól, vége a német megszállás li- dércnyomásos éveinek... Egyszerűen azt sem tudom, mivel kezdjem első levelemet... 1941. július 7-én utaztam el Gomelből... 41. VII. 10-én megszakadt a kapcsolat Veletek. Sztálingrádba érkeztem, táviratot küldtem, írtam Nektek... Augusztus 22-én a rádióból hallottam Gomel kiürítéséről... Olyan magányos lettem, mint a tölgy a sztyeppe közepén, amelynek elvágták a gyökereit... Amikor 1939-ben a Mongol Népköztársaságban voltam és olykor sokáig nem kaptatok tőlem levelet, sok mindenfélét gondoltatok akkor is rólam ... De hiszen épen, egészségesen tértem Hozzátok vissza ... Pénzem van, pénzsegélyt küldhetek... Holmikat is adhatok, de azokért ide kell jönni. A meghívást elintézem ... Ja, 1942-ben a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntettek ki. 1943. december 30* Később, apjához írt leveléből. „örülök, apám, hogy gazdaságotok kezd fejlődni, hogy kezdtek lábra állni... Jusson eszedbe, apa, hogy hamarosan véget ér a háború, hamarosan kenyérrel és sóval kell fogadnötok harcosaitokat. Várjátok hát azt a napot, készüljetek fel az én fogadásomra is. Mert mi visszatérünk, hazatérünk, feltétlenül hazatérünk... Mi van Miskával? Mit csinál, jobban van már? Kabátom bizonyára jó lesz rá, ingeim a nyakkendőkkel A szülőkhöz (7.) együtt szintén ... Legalább emberi kinézése lesz. Elvégre nem járhat pucéran. Tyi- honnak is adjál valamit az én holmimból. Valahogy ki kell már kecmeregni a szegénységből! Semmi vész, rövidesen a háború nyomait is eltüntetjük. Amivel tudok, segítek rajtatok ... Én is mindenféle szörnyű dolgokat álmodok. De hát ez ostobaság. Amire gondol az ember, arról szokott álmodni ...” Keltezés nincs. Apjának, hozzátartozóinak írt levél: .. Most van egy kis időm és így megírhatom Nektek, milyenek a mi ellenségeink, azok, akik vadállatok módjára törtek rá hazánkra. Most az ő földjükön harcolunk. Nos, itt mindenütt csak magántulajdon van, kizsákmányolás, egymást rabolják ki az emberek. Ezek nemcsak háborús ellenségeink, ezek a más népek gyűlöletének szellemében nevelt emberek, akik nemzetüket mindenek fölöttinek tartják és akik más nemzeteket lenéznek... Ezek az emberek úgy szerezték vagyonukat, hogy kizsákmányolták a rabszolgaságba hurcolt szovjet állampolgárokat Ukrajnából. Belorusz- sziából és hazánk más vidékeiről ... Most együtt menekülnek hadseregükkel és itthagynak mindent, amit összeraboltak. Látványuk gyűlöletet vált ki az emberekből. Hiszen ők perzselték fel városainkat és falvainkat. Akárcsak a véres zsákmánnyal hazatérő ordasokat hazaváró farkaskölykök, úgy várták bandita férjüktől és fiaiktól az Oroszországból való küldeményeket, amelyek miatt az utolsó holmitokat is elszedték tőletek, drágáim.” 1944. raártias 19. S. rek és úgy fogunk élni, ahogy még soha sem éltünk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy életünk boldog és örömteli legyen. Ami tőlem függ, igyekszek mindent megtenni. Ö, ez a betegség. Csak már elkerülne Benneteket az a baj. Sürgősen írjátok meg, mi van Tyihonnal, kórházban van-e még, vagy már otthon, van-e orvos nálatok. Küldtem haza 1100 rubelt, később kaptok még 1200 és 1300 rubelt... Egyszóval pénzküldeménnyel fogok segíteni rajtatok. ... Írjátok meg, milyen az időjárás... Itt hol havazik, hol esik. Az utak járhatatlanok, akárcsak tavasszal mindig, de mi már megszoktuk, hogy bármilyen körülmények között harcoljunk, s amint látjátok, nagyszerűen nyomolunk előre”. 1944. március 28. „Apa! Próbáld leküzdeni azt a betegséget, gyógyulj meg, nehogy csapás érjen. ... Végül is kivel építitek a házat? Románnal és Pá- vellal? Nektek hármótoknak kell építkezni. Ha majd hozzáfogtok az építkezéshez, arra kérlek benneteket, hogy mindent a lehető legjobban csináljatok. Nagy ablakokat, külön hálószobát, külön hallt, külön konyhát. A konyha hadd legyen ideiglenesen háromfalú, s orosz kemence benne. Kezdetnek jó lesz a háromfalú konyha, egyelőre az is megfelel, később pedig a lehetőségekhez mérten ki lehet majd toldani. A háznak feltétlenül fedett tornáca legyen, ablakokkal...” 1944. április 21. „Drága szüleim, hozzátartozóim! Drága apa, mama, Mánya, Miska, Tyihon, Mása, Vasziljok, Ványai!! Mennyire vágyom utána- tok! Immár második hónapja semmi hír Rólatok. Hogy s mint vagytok? Állandóan Rátok gondolok. Éjszaka van, lefekszem, de nem tudok elaludni. Elhatároztam, eszetekbe juttatom, hogy élek. Ha jól menne sorotok, nem nyugtalankodnék annyira. Ha hazautazhatnék, s legalább egyszer lathatnálak Benneteket, nagy-nagy kő esne le a szívemről. Annyira örülök neki, hogy a megszállást át tudtátok vészelni anélkül, hogy beadtátok volna a derekatokat az ellenség előtt. Pedig mennyire féltettelek Benneteket... Én nagyon megváltoztam. Kissé megöregedtem, s úgy rémlik, arcom is megváltozott ... öregnek látszom, hja, az évek bizony gyorsan telnek. De a szívem, még mindig fiatal... Hej, ha véget ér a háború, de jól fogunk majd élni! Új módon! Marasztal lyen a sebesülése, mi van vele, hol van, írd meg a címét... Itt már alaposan benne járunk a tavaszban. A fák virágoznak, a föld vidám képet ölt, de ha az ember sajátos helyzetét ösz- szehasonlítja a természettel, sajnos, nyomban elszomorodik. A fene tudja! Milyen szép az élet, aztán csak haszontalanul múlik el...” (FolytatjukJ „Világrekordéi1” nagyolvasztó A krivojrogi hatalmas vasérc-vagyon feldolgozására létrehozott fcmkombinátban befejezéséhez közeledik a 9. számú nagyolvasztó építése, amely arról nevezetes, hogy elkészülte után a világ legnagyobb ilyen létesítménye lesz. Segítségével évente 4 millió tonna vasat termelnek majd. Nemcsak teljesítményében, felszereltségében is világviszonylatban élenjáró lesz a „krivojrogi óriás”. A tervezők a legkorszerűbb mérő- és ellenőrző-műszerekkel, valamint irányító berendezésekkel látták el a nagy- olvasztót. Az új nagyolvasztó öntőterét két, egyenként 20 tonna teherbírású daru szolgálja ki. A nyersvasat négy öníönyíiá- son keresztül csapolják a 140 tonna űrtartalmú öntő- üit síkbe. mpwmmm ELŐTT Időszerű és hasznos volt egy sokak számára talán rejtélyes szócska, a három betűből álló rövidítés — APN — „titkait felfedni” a képernyőn; pontosabban bemutatni a Világ egyik legnagyobb hírügynökségének, a szovjet Novosztyi sajtóirodának tevékenységét, képet adni róla, átfogót a magyar tévénézők millióinak. Az APN-filmnapok bevezetőjeként elhangzott beszélgetésből — Sugár András kérdezett és a sajtóiroda főszerkesztői válaszoltak — kiderült, milyen sokféle módon és számtalan szállal kötődik egymáshoz az APN és a mi televíziósaink munkája. De az elmúlt hét napjain vetített APN-filmek azt is jól dokumentálták, hogy a hírügynökség film- és televíziós részlegének milyen széles körű a művészi alkotó munkája. A sugárzott filmek közül nekünk talán a legkedvesebb a Hogy érzi magát elvtárs? című dokumentumösszeállítás volt — szerkesztette Valja Saírova és Radványi Dezső, rendezte Kígyós Sándor, tehát magyar—szovjet közös produkcióban készült — amelyben egyrészt régi ismerősöket üdvözölhettünk a képernyőn, másrészt már történelemnek számító események elevenedtek meg újra a szemünk előtt. Találkozhattunk ismét azokkal, akik a felszabadulást követően, az új élet kibontakozásában közvetlen segítséget nyújtottak népünknek, vagy egy-egy közösségnek, például a sztahanovista esztergályos Bi- kov a csepelieknek. Általában olyan filmrészletekből állott össze ez a történelmi visszapillantás, amelyek így együtt, ebben a formában a két nép barátságáról alkotandó teljesebb kép megteremtéséhez is segítséget nyújtottak. Hazai esték A televízió egyik nagyszabású, a felszabadulás ünnepéhez is kapcsolódó műsorának végére került pont vasárnap este. A főiskolások, akik eddig abban jeleskedtek, hogy a nekik juttatott városok prókátoraiként vá- rosszeretetböl, városismeretből, meg isten tudja mi mindenből vizsgázzanak, ezúttal — mint az iskolában — „összefoglalóra” vállalkoztak Vitray tanár úr vezérletével. Ha oldottabban is, mint az előző adásokban, mégis csak azokról az ismeretekről és készségekről adtak számot, amelyekre „egész évben” a városműsorokban szükségük volt. összefoglaló hazafias estékből, s a jelző átalakításában nem húzódik meg semmiféle sanda szándék; egyszerűen szeretnék közvetlenül utalni az országos méretű játék igazi tartalmára, Ugyanis a televízió húsz magyar város bemutatásával, illetve bemutatkozásával órákat adott — olykor leckét is! — hazafiság- ból, hazánk, népünk eredményeinek megbecsüléséből, a ragaszkodás lehetséges módjaiból. És az sem mellékes, hogy leendő tanárok, akik kisdiákok százait, ezreit nevelik majd az országban ha- zafiságra, a versenyek lázában, tüzében edződtek hozzá jövendő feladataikhoz. A nyíregyházi, az egri, a szegedi és a pécsi főiskolások saját bőrükön tapasztalhatták, és sikereikben ismerhették meg, hogy hazánk szeretetére nevelni a legkézenfekvőbben lehet a környezet, a szülőföld szépségeinek, tartalmi és formai felismertetésével. Amit a tanárjelöltek képernyőn tanultak, és mint gyakorlatot a televízióban szereztek, az jól kamatoztatható az iskolai nevelőmunkában is. A Hazai estéknek ez a pedagógiai haszna is megvan. Egyébként maga az összefoglaló az adássorozat eré- aj;e±t Uikrazi^ fe mert szereplőit hordozta. Változatos, friss, játékos hangulatát kisebb megtorpanások, bizonytalanságok „tarkították”. Egy esetben csaknem kátyúba jutott a játék szekere — ama bizonyos licitálási ügy — de a játékmester nyugalma és gyakorlottsága, továbbá a zsűri bölcs hajlandósága a kompromisszumra, tovább lendítette a játékot a maga útján. Végül is a legtöbb pontot a pécsi főiskolások szerezték. Más formában, más szereplőkkel, de hasonló célkitűzésekkel szívesen látnék egy újabb sorozatot. A bohóc felesége Nem is emlékezem, hogy készült-e vagy mikor készült olyan televíziós dráma, amelyet kifejezetten valamelyik színész testére szabták volna, azaz a művész sajátos karaktere döntően esett volna latba, most pedig ez történt: Sólyom László darabot írt kifejezetten Dayka Margitnak. Jutalom, ajándék ez a kivételes képességű művésznek, aki a humornak egészen sajátos fajtáját képes megteremteni. Ügy tud mulattatni, hogy közben beleborzongunk a nevetésbe. Nála a tragikus és a komikus sohasem válik szét, s a humor sohasem spontán szülemény; mintha régóta készülne benne, hogy felszínre törjön, úgy szólaltatja meg. A bohócszerepekhez is ezért vonzódik úgy, a cirkuszi nevettető tragikomikus figurájához. Hát most kapott egy bohócfeleség szerepet. El- játszhatta, hogy villamos kalauznőként is hogyan él benne bohócférje nagyságának emléke, s a nosztalgia az egykori komédiás élet után.' Színész és szerep előre kitervelt találkoztatása általában kiugró siker, s hogy most a várt eredmény mégsem született meg, egyáltalán nem Dayka Margitot hibáztathatjuk. A forgató- könyv nem volt igazán méltó a színésznő zseniális képességeihez, amelyek megvillan- tására akadt ugyan egy-két jelenetnyi lehetőség, de maga a tévéjáték igazában kommersz elemekből vasvillával összehányt játék, telve kiagyalt és erőltetett helyzetekkel és megspékelve szintén erőszakoltan társadalmi mondanivalóval. Röviden A televízió aligha vádolható mulasztással, ami a gyermekek szexuális felvilágosítását illeti; megtesz mindent, mi tőle telhetik, hogy a szülőket, a társadalmat felrázza „álmából”. Külön adásban emelt szót a gyermeknőgyógyászat létrehozása érdekében, s a Családi körben is serdülő lánnyal szaporodott meg a Kovács csá- lád, csakhogy a serdülés női problémái is szóba kerülhessenek. A műsor pszichológusa érdekfeszítően tálalta e szaporulat szükségességét. Egy valamit azonban kétkedéssel kell fogadni. Nem hiszem, hogy a tizenéves lányok tanulmányi előmenetelükben azért esnének váratlanul vissza, hogy így „imponáljanak” fiú partnereiknek, azaz nehogy okosabbaknak látsszanak, mint hasonló korú fiú ismerőseik. Érdemes lenne erről a kérdésről egyszer külön vitát is rendezni. Nem úgy kezdődött a Thi- bault család pályafutása a képernyőn, hogy csaknem a teljes bukással végződik majd. Az első rész realista szemléletével, jó atmoszférájával, a környezet ábrázolásában nyújtott tárgyilagosságával többet ígért, mint amit a folytatás beváltott. Ií M,
