Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. április 26. KIS HELYEN ELFER. NAGY TELJESÍTMÉNYŰ; importalt cenfrlftoga. Ára csak riSOFt OTP-hitei Csak a KERAVILL-raál kapható! I KERAVILL vidékre is széMt a xeravul äwmäZ: Budapest v. Kossuth Lajaj u.2 A második világháború éveiben — fronton harcoló apMk he­lyett — szovjet gyermekek ezrei dolgoztak a hadiüzemekben. Énnek a kisfiúnak ládára kellett felállnia ahhoz, hogy felérje a gépet Harci repülőgépek tömeggyártása a második világháború alatt az egyik szovjet repülőgép-gyárban Kekkonen negyedszer is jelölteti magát Urho Kekkonen finn köz- társasági elnök eleget tesz pártja kérésének és hajlandó negyedszer is jelöltetni magát az 1978-ban sorra kerülő el­nökválasztásokon — jelen­tette be Helsinkiben a Finn Szociáldemokrata Párt veze­tősége. lezahant a helikopter Hé! halott Magasfeszültségű vezeték­nek ütközött és lezuhant a marokkói légierő egyik he­likoptere csütörtökön az or­szág árvízsuj tóttá délkeleti területe fölött. A hét utas, köztük négy magasrangú polgári, illetve katonai sze- méljnség, életét vesztette. A halottak között van egy tar­tományi kormányzó is. Isztambulban Diókzavgrcásck Baloldali egyetemisták gyű­lésére támadtak újfasiszta suhancok csütörtökön az isztambuli bölcsészkaron. A támadók lőfegyevereket hasz­náltak, és az összecsapás kö­vetkeztében egy személy meghalt, hárman súlyosan megsebesültek. Az incidensbe a rohamrendőrség is beavat­kozott és vízágyúkkal osz­latta szét a tömeget. Az 1971- es nagy diákmegmozdulás óta ez volt az. első összecsapás a török főváros' diákjai és rendőrei közöli. Amerikai atomrobbanfás A? Egyesült Államok csü­törtökön földalatti nukleáris robbantást hajtott végre Nevada állambeli kísérleti telepén. A robbanás ereje 200 tnt alatt volt. A történelmi kompromisszum ÜM« Olasz testvérpártunk ép­pen azokban a napokban tar­totta XIV. kongresszusát, amikor az MSZMP XI. kong­resszusára gyűltek össze .a magyar kommunisták százez­reinek küldöttei. A világköz­vélemény figyelme igen erő­teljesen fordult a két kong­resszus felé, bar a figyelem indítékai nem voltak azono­sak. A magyar kommunisták kongresszusa más kérdések­re adott választ, mint az ola­szoké, ez a két ország, a két párt eltérő helyzetének ter­mészetes következménye. Az MSZMP kongresszusa a szocializmus építésén sike­resen munkálkodó társada­lom további fejlődésének irá­nyát jelölte ki, az olasz kom­munisták pedig a gazdasági, politikai és kormányzati vál­ságokkal küzdő kapitalista társadalom átalakításának le­hetőségeit keresték. Barát és ellenség okkal figyelt a két kongreszusra. hiszen mind­kettő jelentősége túlmutatott az adott ország sajátos prob­lémáin, s levonható tanulsá­gaik mutatis mutandis min­denki számára hasznosak le­hetnek. Ami az olasz kommunisták kongresszusát' illeti, rendkí­vül kiélezett helyzetben ült össze. Az „Európa beleg em­bere” kifejezés a múlt szá­zad végi Törökország jellem­zésére született, de egyre gyakrabban szerepel a jelen­legi Olaszországról szóló elemzésekben. A hatvanas évek nagy gazdasági felfutá­sa idején is nyugtalanító je­lenségek sorozata kísérte az olasz fejlődést: infláció, a dé­li területek elmaradottsága, tömeges munkanélküliség, s ennek nyomán vándorlás, részben külföldre, részben az iparilag fejlettebb északi tar­tományokba. mindezek mel­lett a bűnözés, valamint a po­litikai indítékú terrorizmus terjedése, jobboldali kísérle­tek a hatalom erőszakos meg­ragadására. A növekvő fe­szültség közepette az orszá­got belső ellentétektől szab­dalt, széteső koalíció vezeti, amely sűrűn változó kormá­nyok révén szinte csak egyik napról a másikra képes el­látni a központi hatalom alapvető feladatait. A kommunisták ebben a helyzetben vetették fel a tör­ténelmi kompromisszum gon­dolatát. Ez nem a párt XIV. kongresszusán történt, de ott kapott olyan széles körű nyilvánosságot,1 amely által kitörölhetetlenül belekerült az olasz politikai köztudatba, s annak jelenleg legizgalma­sabb, legnagyobb érdeklő­dést kiváltó kérdése lett. Mi­előtt megkísérelnénk össze­gezni a történelmi kompro­misszum tervezetének legjel­lemzőbb vonásait, meg kell jegyezni, hogy nem valami­féle' kikristályosodott prog­ramról van szó. Vita volt ró­la a kongresszuson is. voltak sommás elítélői, és azonnali megvalósítását szorgalmazó hívei. A többség — ez tűnik ki a dokumentumokból — a két szélsőség között, a társa­dalom reális igényeinek és a párt tényleges lehetőségeinek figyelembevételével foglalt állást! A történelmi kompro­misszum lényegét a beszámo­ló egyik mondata így össze­gezte: „Az összes népi és de­mokratikus erő összefogásá­val és küzdelmével Olaszor­szág megmentéséért, újjászü­letéséért.” A történelmi kompromi sz- szum kommunista hívei azt vallják — és ez az új elem a társadalmi összéíogást sür­gető korábbi álláspontokhoz képest — hogy a keresztény- demokrata pártnak igen je­lentős népi tömegbázisa van, s e katolikus tömegekkel le­hetséges a párbeszéd. Ugyan­akkor a jelenlegi politikában meghatározó szerepét játszó pártvezetés frakciókra oszlik, s ezek közül néhány hajlan­dó szembefordulni a mostani jobboldali irányítással, ame­lyet Fanfani neve fémjelez. Az „összes népi és demokra­tikus erő” tehát a kommunis­tákat, a szocialistákat és a közös érdeket felismerő ka­tolikusokat jelenti. A kommunisták célja,mind­ezzel nem egy éppen csak kormánvképes többség, az oly gyakran emlegetett 51 százalék elérése, hanem olyan valóságos, a parlamenten kí­vül' is létező és működő népi többségé, amely képes lesz visszaverni a jobboldal vár­ható rohamait. Az olasz kom­munisták igen alaposan ele­mezték más pártok küzdel­mét és levonták belőle a sa­ját körülményeik között hasznosítható tanulságokat. Levonták a chilei tragédiából is, és nem véletlen, hogy most igen nagy figyelemmel kísérik a portugáliai helyzet alakulását. Felvetődik azonban a kér­dés, hogy a történelmi komp­romisszum gondolata meny­nyire reális, megvalósításá­nak mennyire vannak meg a feltételei a jelenkori Olaszor­szágban? A szocialista párt több vezetője úgy nyilatko­zott, hogy nincs bennük ne­gatív előítélet a történelmi kompromisszummal szemben, de szükségesnek tartják, hogy azt pontosabban határozzák meg, és dolgozzák ki, hogy megvalósítása milyen konk­rét tennivalókat igényel rö- videbb és hosszabb távon. Egyetértenek a kommunis­tákkal abban is. hogy a for­mális 51 százalékos parla­menti többség nem elegendő, s azt is vallják, hogy a tör­ténelmi kompromisszum nem lehet a balközép politika egy­szerű folytatása, bár hozzá­teszik. hogy nem tartják az­zal homlokegyenest ellent­mondónak. A baloldali keresztényde­mokraták nyilvánosság előtt tett nyilatkozataikban érthető módon jóval óvatosabbak, hi­szen a párt vezetése jelenleg Fanfani jobboldali csoportjá­nak kezében van. és jelentős nyomás nehezedik a balol­dalra e csoport részéről. Ilyen körülmények között kedvező jelként értékelhetjük példá­ul azt a tényt, hogy Giovanni Gallon:, a baloldali keresz­ténydemokraták egyik veze­tője interjút adott a Giorni című kommunista hetilapnak, s abban nyilván nem csak a saját nevében leszögezte, hogy elítéli a zavaros, primi­tiv gyűlölködő .kommunista- ellenességet. a történelmi kompromisszum gondolatát pedig nagy érdeklődéssel és előítéletek nélkül tanulmá­nyozza. Az egységnek Olaszor­szágban vannak történelmi előzményei. A Resistance, az antifasiszta ellenállás idején, és még utána is. 1947-ig meg­volt az e'evség, jóllehet akkor serri problémamentesen. Ma­napság ismét gyakran emle­getik. hogy a jelenlegi olasz alkotmány kidolgozásában a kommunisták is részt vettek, és ennek az alkotmánynak a keretei között lehetséges az úíabb összefogás. A keresz­ténydemokraták, a szocialis­ták és a kommunisták kor­mányzati együttműködését a hidegháborús korszakban robbantották fel. s ezt a szak- szervezeti egység szétrombo- lása követte. (Folytatjuk) Bistey András Mindent a frontnak! 1^41 júniusában a fasiszta Németország hitszegö módon megtámadta a Szovjetuniót. Az ezt követő hónapokban a szov­jet nép — a hadiállapotnak megfelelően •— hatalmas méretű átszervező munkát végzett az ország népgazdaságában. A ke­letre telepített több mint másfélezer iparvállalat között 1360 kiemelkedő fontosságú gyár szerepelt. A gyárak rövid idő múlva megkezdték a termelést új helyükön, és már 1942. első hónapjaiban a haditermékek tömeges kibocsátásán dolgoz­tak. Az életet egyetlen jelszó hatotta át: „Mindent a frontnak, mindent a győzelemért”. Amíg a háború első évében, 1941-ben a szovjet ipar mintegy 12 ezer repülőgépet, 6500 harckocsit, 71 ezer 100 löveget és aknavetőt gyártott, 1942-ben a gyárak már 21 600 repülőgépet. 24 500 harckocsit, valamint 285 ezer 900 löveget és aknavetőt küldtek a frontnak. 1 42 ezer kilométer kőolaj- és gázvezeték Mrisz Scserbina, a Szovjet­unió kőolaj- és gázipari vál­lalatépítési minisztere a szovjet kőolaj- és gázipar fejlődéséről a következőket mondotta: — A szovjet épí­tők a jelenlegi ötéves terv éveiben soha nem látott eredményeket értek el a kő­olaj- és gázipari vállalatok létesítésében. Nagy kapacitá­sú fővezetékeket fektettek le, a. kőolaj- és gázlelőhelyek tucatjait tárták fel. Mindez lehetővé teszi az energiapo­tenciál gyors növelését, és megbízhatóan szavatolja a népgazdaság fűtőanyaggal és nyersanyaggal való ellátását, exportkötelezettségeink tel­jesítését. A miniszter külö­nösen kiemelte a nyugat-szi­bériai kőolajlelőhelyek feltá­rása területén végzett mun­ka jelentőségét. A szibériai kőolaj a múlt évben eljutott a fekete-tengeri kikötőig. Nagyszabású munkálato­kat kell elvégezni idén Kö- zép-Azsiában, a Dél-Ural- ban, a Szovjetunió észak­európai részében. Egyik Igen fontos létesítmény az Oren- burgtól a Szovjetunió nyuga­ti határáig terjedő gázfőve­zeték. Ennek az ötéves terv­nek négy esztendeje .alatt a Szovjetunióban több mnit 42 ezer kilométernyi fővezeté­ket fektettek le, és ez lehe­tővé teszi az országban fo­lyékony fűtőanyag és a gáz kitermelésének intenzív nö­velését. Korszerű rézbányászat A múlt században Nagy- Britannia úgyszólván egyed­uralkodó volt a világon a réziparban. Napjainkra gyö­keresen megváltozott, a hely­zet : a szigetországnak jófor­mán nincs rézbányaszáta és feldolgozása. Pedig a sárgás­vörös színű fém iránti ke­reslet nemhogy csökkenne, de folyamatosan nő világ­szerte. A réz a vas után a legnagyobb mennyiségben termelt fém. A KGST-országok — és Jugoszlávia — rézérckincse olyan jelentős, hogy a szük­ségletek fedezése még hosz- szú ideig nem okoz gondot, beleszámítva, hogy időköz­ben Mongóliában is megva­lósul a gazdag rézkincsre alapozott rézkohászat. A réz a természetben né­hol színállapotbán is előfor­dul. Ércei közül fontos a kalkopirit, a kuprit, a mala­chit. Ezek kitermelésénél — a képen, látható módon — úgy kell folytatni a bánya- művelést, hogy a fejtés kö­vesse az ércréteg vonulásá­nak irányát. Szerencsére a rézbányák többnyire nem omlásveszélyesek, így a spe­ciális berendezések segítsé­gével végrehajtott felülről lefelé való omlasztással is meg lehet oldani a kiterme­lést. Üj fonóüzem 1973. június 1-én Wroclaw- ban megkezdődik Lengyelor­szág legnagyobb poliakrilnit- ril-szál (legyei nevén: anila- na) fonóüzeme. Évi termelé­si kapacitása 4009 tonna extra és ugyanennyi stan­dard-minőségű fonal, azaz együttesen 8000 tonna lesz. Az új fonóüzemet hazai és külföldi,' korszerű gépekkel és berendezésekkel szerelik fel. A gyárban lesz festő­üzem is, ami garantálja, hogy az új gyárat elhagyó fonal (a mai gyakorlattól eltérően, külön előkészítő folyamatok nélkül) azonnal a szövőgépekre kerülhet. A hatalmas méretű terme­lő egységeken kívül (a köz­ponti gyártócsarnok méretei: 450—130 m) az üzemnek lesz szennyvíztisztító beren­dezése, kazánháza. ipari ta­nulókat képző iskolája, és bölcsődéje is. A 2300 személyt foglalkoz­tató fonóüzem a tervek sze­rint 1978 augusztus végén kezdi meg a termelést. Lengyel munkaerő-áScsoportosiíós Jelentős munkaerő-átcso- portosítási programot akar­nak megvalósítani Lengyel - országban. A Zycie Warsza- wy írása szerint az akció, amelynek célja a munkaerő hatékonyabb ki használása, mintegy 120 ezer dolgozót fog érinteni. Nyolcvanezren új ipari és hivatali munka­helyre kerülnek, a fennma­radókat pedig olyan munka- területekre irányítják, ahol nagyobb szükség van foglal- koztatásukra. A programot azt követően határozták el, hogy egy országos felmérés kimutatta: a „munkaerő­tartalék” létszáma 120 ezer­re tehető; közöttük 40 ezer hivatali dolgozó van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom