Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-26 / 97. szám
1975. április 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Annuska áprilisai Zeneoktatás Tiszafüreden ZENEOKTATÁS a tisza füredi művelődési központban. Képünkön Klein Judit zongoratanárnő és Keszthelyi Anna II. tovabbképzős zongorista Pogánykori jeleink Kiállítások Karcagon Annuska áprilisban született, méghozzá az első napon. Volt is mit hallgatnia mezít- lábas-pendelyes parasztgyerek torsaitól, mikor odacseperedett, hogy palatáblástól beült az iskolába. „Április bolondja, május szamara”. Ri adózott is március vége táján a közelgő hónaptól, de az csak eljött minden évben, aztán tovább is haladt. Az az április — mikor született — másról is nevezetes volt: 1919-el írtak. Alföldi parasztcsalád legidősebb gyerekének született. További sorsát ez is meghatározta, ő lett leghamarabb kéznél. Már cseperedő korában két mosóteknőt ringatott, húga és az őt követő öccse sírdogált bennük. Egyhangú, nehéz munkával teltek az évek. Apja, szép szál, nótás parasztember, egy tavasz eleji jeges esőben, lovaival együtt bőrig ázott a földön. Mire este lefeküdtek, már tüzes volt a teste. Tizennyolc nap múlva eltemették. Április eleje volt. Huszonnyolc éves volt Székely János, Annuska édesapja. Hat hold föld — négy tagban, két ló, egy sovány tehén, egy nódfedeies ház és örökké bőgő két kicsi — ez maradt ebből az időből emléknek. Meg halk szavú, madonna A jászberényi Városi-Járási Könyvtár debreceni művészeket bemutató kiállítás- sorozatában ezúttal Menyhárt József fametszeteit tekinthetjük meg. Menyhárt József a két világháború között autodidaktaként képezte magát tovább, s jutott mindazoknak az ismereteknek a bt rtokába, amelyek révén nevet szerzett a festészetben és a grafikában. A hetvennégy éves mester vésője alól ma is sorra kerülnek ki a metszetek, munkásságát hazai és külföldi kiállítások, művészeti díjak fémjelzik. A jászberényi kiállításon bemutatott szabadgrafikák és ex librisek Menyhárt József munkásságát az 1920-as évek végétől napjainkig tükrözik. 11 fél évszázadnyi időszak válogatott termését nézve szinte végig nyomon kísérhetjük a kiállító művész kétarcúságát: az élet nehézségein, a valóság ellentmondásain moralizáló művész töprengéseit, s erre mintegy válaszadásként a harmóniát teremtő, kiegyensúlyozott derűt sugárzó alkotásokat. 1930-as évek lapjain — a Szegényasszony ebédje, Fáradtan, Szegények fája cí- műeken — még komor színekkel jelenik meg előttünk ez a világ. A korabeli kritika joggal állapította meg róla: „Debrecen grafikusai közül az egyetlen, akinek vésője a koldust, a fáradtan hazatérő proletár munkást, a mosóasszonyokat, a dolgozó csaladját megörökíti — talán saját létküzdelmei tették erre fogékonnyá.” Valóban: a szegényekkel való meghitt azonosulás, a lírai lágyság — Tegnap a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál ünnepélyesen kiosztották a felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére tavaly meghirdetett „Olvasó munkásért” című pályázat díjait. A tíz könyvtárat és húsz könyvtárost megillető első arcú édesanyja örökké feketében, agyondolgozott kezekkel. 1937-et írtak már, amikor megszakadtak az egyhangú napok. Ekkor kérték meg Annus kezét. A szomszéd tanyáról jött a kövér parasztasszony nagy tisztelettel, melyből egy év múlva már emlék sem maradt. Férjhez ment Mihályhoz. Hogy szerette-e? Nem gondolt ilyennel. Még akkor se, mikor második gyerekét temették, és a kemény ember a földre dobta magát. Ekkor látta először gyengének az urát. Se előtte se utána, soha. Félt tőle. de az ura volt, és kellett is a lóhoz, a földhöz az ember. Negyedik gyermekével volt viselős — egy élt csak, egy vézna, hallgatag lányka, — mikor Miska megint dologidőben mulatott a kocsmában. Dehogy szólt volna érte, inkább rettegve keresett bú- jásra helyet, mint máskor. Megtalálta mégis az ura, és cudarul összeverte. Hogy miért, máig sem tudja. 1943. márciusában a férfi már sohasem volt józan. Április elsején temette. Kisfia korán lett, túl korán. Azt hitte, meg se marad. Megszokta már az áprilisok szomorúságát, dolgozott tovább. Negyvenöt április elejére úgy emlékszik, mintha tegnap' lett volna. Boldog volt ő is, mint a faluban mások. És akár József Attila költeményeiben — teszik e sivár valóságot ábrázoló képeket varázslatossá. Rendkívüli élményt jelentenek a lehelet- szerű finomsággal megmunkált, dinamikus fény- és árnyjátékot tükröző aktos fametszetei is. A felszabadulás természetesen új színt hozott Menyhárt József művészetében is. Szélesebb körű számvetések születtek lapjain. A Virágos ég című képén a megfáradt ember és a virágzó természet jelenik meg, optimizmust sugallva. Összegező jellegű Csokonait ábrázoló könyvjegye is: a küzdelmes élet viszontagságait tükröző portré, tövises ággal megjelenő virág s múzsa hátteréből felragyogó égitest az utókor hitet sugárzó, küzdelmeinek újravállalására biztató számvetés a nagy költő életműve előtt. A. T. díjakat Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes adta át. Első díjat kapott a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának központi könyvtára — amelyet mintegy tízezer fizikai munkás látogat — rendszeresen. ekkor érezte először, hogy jobb lesz valami, habár nem tudta volna megmondani, hogy mi? Huszonhat éves volt. Ez is most, ekkor jutott eszébe: özvegyen, négy szülés után, két élő gyerekkel, szomorú anyjával. Tengették életüket, lesöpörték a padlást, elvették a sovány malacot. Fájt ez akkor nagyon, és elkeseredésében néha még vissza is kívánta a régi világot. Szerette a földet, tudott asszony létére szántani, vetni, jószágot ellátni. Fordult a világ. Gyerekei szépen nőttek a többi falusi gyerekkel. Annuska, anyja halála után belépett a téesz- be. Önként, agitáció nélkül. Érezte a földjén, hogy a mellette szántó traktorral nem versenyezhet, és a maga szegénysége még nagyobbnak tűnt ilyenkor. A kemény évek paraszti munkája olyan tempóra sarkallta a szövetkezetben, hogy kevés asszony maradt a nyomában kapáláskor. Brigád-, majd csapatvezető lett, elismerten jó munkás. És 1975. április 4-én kiváló dolgozó lett. Annuska ötvenhat évesen tarka blúzba öltözött és vékony harisnyát húzott. Sokáig beszéltek erről a szomszédok. Szűcs Etelka Orosz nyelvi verseny felnőtteknek Tegnap rendezték meg Szolnokon, a Barátság klubban az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskola Szolnok megyei tagozatán orosz nyelvet tanuló felnőttek versenyét. A 74—75-ös tanévben megyénkben 39 orosz nyelvtanfolyamot indítottak hatszázhat hallgató részvéteiével. A tegnapi megyei versenyen — amelyen különböző témákról, utazásról, családról, művészetről kellett orosz nyelven beszélgetni — az a tizenhét hallgató vett részt, akiknek a munkája az írásbeli versenyen a legjobbnak minősült. Az első helyezést Farkas Károlyné mesterszállási lakos. a mezőhéki Táncsics Tsz tagja, a másodikat Kazinczy Ferenc, a túrkevei Táncsics Tsz főállattenyésztője, á harmadikat Gólya Erzsébet, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium utolsó- éves tanulója érte el. Mindhármuk jutalma egy-egy szovjetunióbeli IBUSZ-uta- zás. A többi versenyző 250 forint értékű könyvcsomagot kapott ajándékba. R kanál csörgés sem hallatszik az égig; a pincérek is halkan suhannak, nem beszélve a szép felszolgáló leányokról; a szú sem csámcsog túl hangosan az asztalban — így hát a figyelmes vendég kihallgathatja az asztalok, székek beszélgetését a karcagi Rózsabokor étteremben, ha van hozzá füle. Mert a bútorok elég beszédesek. — Jaj! — nyögött fel egy szék a ráhuppanó termetes férfi alatt. — Te jajgatsz? — intette le az asztal. Mit szóljak én? Ez az alak nem elég, hogy a labaimat rugdossa... Auuuu! kiáltott föl, mert éppen kapott egyet, de akkorát, hogy a terítő alatt görcsöt kaptak évgyűrűi. A poharak ijedtükben egymásnak koccantak. — Pardon — mondta a kancsó a sótartónak, mivel a rémülettől rálöttyentett egy kis vizet. — Szóval nem elég, hogy rugdos — folytatta panaszoMájus 31-én kezdődik Könyvheti újdonságok Budapest egyik legnagyobb munkáskerülete, a XI. kerület lesz az idei — május 31- től június 7-ig tartó — ünnepi könyvhét országos megnyitójának színhelye. A könyv ünnepe alkalmából — amelyet hazánk felszabadulásának 30. évfordulója jegyében rendeznek meg, 127 mű lát napvilágot. Ezúttal is féláron árusítják majd a Szép versek 1974, a Körkép 1975, a Rivalda 1973/74 című köteteket, Az égszínű fátyol című szovjet, valamint Az írószemmel 1974 című antológiát. Ha csupán a sorozatokat nézzük, akkor is nagyon szép termésről lehet számot adni. például a Szépirodalmi Kiadó folytatja Déry Tibor Életmű-sorozatát, ezúttal a Theokritosz Újpesten két kötete jelenik meg. A Magyar remekírók sorozata Kosztolányi Dezső regényeivel, Kölcsey Ferenc válogatott műveivel bővül. A könyvhéten Péter Katalin: A magyar romlásnak századában, és Tóth István: A rómaiak Magyarországon című könyvével indul a Gondolat Kiadó érdekesnek ígérkező Magyar história sorozata. A szép könyveiről ismert Európa-helikon egyebek között Preseren: Versek című könyvecskéjével gazdagítja a Lyra Mundi sorozatát, s valószínűleg nagy örömet fog okozni a könyvbarátoknak Ovidius: Átváltozások című művének és Seneca: Erkölcsi leveleinek közreadása. A Magvető Kiadó most indult 30 év sorozata mai szerzők műveit kínálja: Illés Endre: örvények között, Lengyel József: Elejétől végig, Sánta Ferenc: Húsz óra — Az áruló, Csanády Imre: Összegyűjtött versek című kötete található az ünnepi könyvek között. Minden bizonnyal keresettek lesznek a Nagy László verseit és vers- fordításait tartalmazó kötetek, hasonlóképpen Weöres Sándor egybegyűjtótt írásai. A Móra kiadványokat is sorozatnak tekintve, Lengyel Dénes: „így élt Jókai” című kötetét említhetjük. A Móra gyermekvers-kötetei nemcsak tartalmukról, hanem illusztrációikról is híresek. Nemes- Nagy Ágnes: Mennyi mindent, és Zelk Zoltán: Száll az erdő című kötete is példa erre. Hasonlóan gazdag lesz a j Corvina Kiadó, s a Kossuth\ Kiadó választéka is, és vaió- színűlég sokan fogják keresni a Zeneműkiadónál napvilágot látó Péntek esti levelek című Ady művet, vagy a Zrínyi Kiadó gondozta „125 levél” című antológiát, amely európai ellenállók búcsúleveleit tartalmazza. san az asztal —, de még a levest is képes a fejemre csurgatni... — Abból nekem több jut! — emelte fel a hangját a terítő.— Sőt, a zsíros kezét is belém szokta törölni, s ezt éppen te leplezed! — Én? — méltatlankodott az asztal. — Mit tehetnék? Guggoljak le, hogy mindenki lássa mit művel ez a pasas? Ismét feljajdult a szék, recsegett szegénynek a csontja is, mert a vendég hintázni kezdett a két hátsó lábán, ízületei —a csapolások, eresztékek — annyira fájtak, hogy már panaszkodni sem tudott — Az a szerencséd — vigasztalta az asztal —, hogy hamar elmegy ez az undok alak. Kiszolgálják egy-kettőre, még arra sem kell várnia, hogy fizethessen, csak itthagyja a tíz forintot érő ebédjegyet rajtam, mellétesz Mint a múltunk, sötétlik a posztó. Mint az ősök csontváza, világít belőle a szalma. És a szalmaképeken támad a dédapák, ükapák, világa, kikéi a posztóéjből a „három föld”, a Kunság, a Sárrét, a Hajdúság megany- nyi szegénylegénye, rebbennek előttük légbe a határtalan mocsarak örvénylő madárcsapatai. Csupa kézzel- lábbal termett rideg legények állnak az ordas elé, megtördelik magát a sárkányt is. Pákászok járják a a rétet, és bár akad tömérdek hal, számlálhatatlan csík, széptollú kócsag és daru, tekenős béka, más efféle gyomornak és dísznek való jószág; csak verébrúgta pákásztanya várja őket ha kuruc az idő. Ebben az ördögtól lelked- zett világban nem érkezik meglöttyenni derekukon a rest hús: járják a lápok rn- gó-bingó útjait, isszák a lápkutak vizét, s ha esténként újítgatják az emlékeket, akkor sinos istennek tetsző szavuk. Mesélnek őseikről, táltosokról, akik változnak bikává, küzdenek, annyi pénzt, amennyivel többe került a választott ételés már mehet is. — Képzeld el szegény testvéreinket a többi étteremben — szólt át a szomszéd asztal —, ahol még nem vezették be ezt a rendszert! Mennyit szenvedhetnek azok, míg megszabadulnak a kedves vendégtől! — Bizony, bizony — bólogatott a kancsó. — Itt bíznak a vendégekben. Becsületkassza van. Fizetnek, mehetnek. És akkor jön az a szép, karcsú felszolgáló tanuló leány — micsoda gyönyörűség amikor kézbefog! —és összeszedi a pénzt. Vagy a többi pincér. Meg sem számolják. A vendég előtt ott gőzöl- gött a bográcsgulyás, gyönyörűséggel hajolt fölé. Kanalazta az ételt, csorgatta a térítőre, aszalra, de nem törődött vele. Ebédelt. Amikor végzett fenekednek, másznak égig érő világfára, utasai alsó világnak, felső világnak, hírmondói a középső világnak. Beszélnek foggal, hat ujjal született gyerekekről, garabonciásokról, boszorkányokról,’ .. A posztóéjből kitetszenek ázsiai, pogánykori jeleink; szívós, elpusztíthatatlan, a jövőt — bennünket — kézről kézre adó eleink; egy elmúlt világ; őseink, akik fölött évszázadok óta legel a gulya, évtizedek óta zúg a traktor. Ezt az édesbús, éjbe merülő világot írta meg a jelennek, jövőnek Szűcs Sándor, a kiváló néprajztudós; de ezt az emlékeinkben alábukó múltat keltette életre gyönyörű szalmaképein Nagy Erzsébet Berta is, aki a nagy sárréti néprajztudósnak nemcsak házas- de alkotótársa is. E különös képekből nyílt kiállítás egykori lak- és munkahelyükön, Karcagon. Ezekben a napokban a karcagi Május 1. Tsz és a kórház dolgozói tekinthetik meg a szocialista brigádok kezdeményezéséi e nyílott munkahelyi kiállításokat. jólesően szuszogott, megnézte az étlapot, magában számolt. Ez ennyi meg ennyi, ennek az ára ennyi... az annyi mint... annyi mint 13 forint 20 fillér. Letette a tíz forintot érő ebédjegyet a kancsó mellé (éppen a kilöttyent vízbe), a pénztárcájából elővett néhány tíz és húsz fillérest, majd nagynehezen egy ötven fillérest is, odalökte a jegyre... — Szsz!_ Szsz! —sziszegett a kancsó az asztalnak. Ez csak 11 forint 10 fillér! — Micsoda alak! —csosz- szantott megvetően az asztal. — Érdemes lenne megbüntetni — javasolta a sótartó. — Hogyan? — töprengett az asztak — Holnap, amikor eszi a levest, járjál vitustáncot! — szólt gyűlölködve a szék. Az asztal sokáig mélázott ezen, végül szomorúan mondta: — Sajnos nem lehet. Tudjátok, mi mégiscsak becsületes kultúrbútorok vagyunké — körmendi — ( Grafikák a könyvtárban Olvasó munkásért pályázat Első díjat kapott az SZMI könyvtára Beszédes bútorok
