Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-13 / 61. szám
1975. március 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Régi mesterségek Szíjgyártók, kovácsok, tímárok, kerékgyártók. Egykor virágzó, divatos mesterségek művelői. Már csak egy-kettő él közülük Jászberényben. Ma a porosodó, néma műhelyben, ha az őszhajú mester kezébe veszi a rozsdamarta szerszámot, többnyire csak az emlékeivel szeretne szót váltani. Risai Lajos 1919-ben állt be inasnak. Vallenti Deme jászberényi mesternél tanulta ki a szíjgyártó és nyerges mesterséget. Segédlevéllel a kezében . kelt vándorútra, dolgozott Debrecenben, Székesfehérvárott, Pomázon, Budapesten és Gödöllőn. — Gyönyörű mesterség volt a miénk. Aki értette és szívvel csinálta, örömét lelte aenne. Sok szép nyereg, lószerszám került ki a kezem ilól. Emlékszem olyan munkámra is, amit 50 évvel ez- ?lőtt csináltam. A gödöllői királyi istálló részére megrendelték két lipicai hátára í díszszerszámot. Az volt az ;lső alkalom, amikor bizo- lyíthattam. Készült is lolyan ószerszám, hogy most is át- örrósodik a szívem, ha rá- íondolok. Sárga francia hajószárral, fehér nikkel kariákkal, lakkszemzővel és cápa díszítéssel. Hatezer ko- onát kaptam érte. Nagy >énz volt az akkor, hiszen íz egész műhelyemet háromezerért vettem. Jászberénybe visszatérve nállósította magát. Munkáét hamar megismerték az gész Jászságban. A felsza- ladulás után a tsz-ben dol- ,ozott hosszű ideig, ott is kadt munka bőven. — Jött gépesítés —' folytatta — rültem is, meg nem is, iogy a lovak helyét trakto- ok foglalták el. Akár a me- ebeli királynak, egyik szerem nevetett, a másik sírt, mikor egyetlen fiam beje- sntette: nem szíjgyártó, haem vasbetonszerelő lesi írültem, mert tudtam, hogy lyan szakmát választott, A Nagykunság népművészete Ma Gödöllőn, az Agrártu- ományi Egyetem Nyisztor yörgy kollégiumában „A agykunság népművészete” mmel kiállítás nyílik a kar- igi Győrffy István Nagykun [úzeum anyagából. A kiállíts — amelyet dr. Bellon Ti- jr, a múzeum igazgatója yit meg — március 22-ig teinthető meg. aminek jövője van. Búsúl- tam is, mivel megértettem: a szép szíjgyártó ’ mesterség már a múlté. ss.íy-c— Ha valakivel akkor próbáltam volna bizonyítani, hogy szép szakmai a tímáré, amikor orrfacsacó bűzt árasztva, a pajtában lógtak a nyúzott kutya-, marha-, vagy borjúbőrök kinevet Amikor viszont szembe jött velünk valaki elegáns bőrkabátban, vagy a cipőkereskedők kirakatában csábítóan kínálták magukat a formás cipők, vagy bőrcsizmák, elég volt annyit mondani: ezek nemrég még ott száradtak a pajtában. Krasnyánszky Vendel 50 esztendővel ezelőtt jegyezte el magát a tímár szakmával. Amikor segéd lett, Jászberényben negyvenöt tímár dolgozott. Munka azért jutott mindenkinek. A Jászságban több mint hármoszáz cipész, csaknem annyi szíjgyártó, és sok kereskedő jött az országosan is ismert jászberényi bőrért. — Sok volt a vevő az igaz — mondta — keletje volt a bőrnek abban az időben. De ez nem jelentette, hogy minőségével szemben valaha is csökkent volna a követelmény. Ahány állat, annyiféle volt nyersen a bőre. Kikészítve viszont csak egyféleképpen kerülhetett ki a kezünk alól: szépen és tartósan. Aki vásárolni jött, lehetett cipész, nyerges, vagy kereskedő, értett a bőrhöz, meg tudta mondani mennyit ér a box, vagy sevró. Mint minden iparos, mi is adtunk rá, mit mondanak a munkánkra. Akkoriban még nem volt divat ráfogni a bőrből készült lábbelire, hogy azért ment tönkre idő előtt, mert nem rendeltetésszerűen használták. Répás Lajos kovácsmester még régebben — 1915-ben — kezdte el a szakmát. Elárvult műhelyében is mintha öregebb lenne a csend, pedig sok évtiezeden át volt zajos a kalapácsütések csengésétől a Répás-udvar. Kovácsmester volt Répás Lajos apja, meg nagyapja is. — A mesterséget édesapámtól tanultam, — nála voltam inas is — a mesterség szeretetét pedig a bölcsőben. A dédelgető dajkaszónál is fülbemászóbb volt az üllő csengése, a napnál is sugarasabb a tüzes vas fénye. Ebben nőttem fel, ezt láttam, hallottam otthon egész nap. Nem mondom, hogy könnyű volt hajnaltól késő estig verni a vasat, szítani a tüzet, vagy , patkolásnál megfékezni a megvadult lovat. De hétesztendős koromban a Zagyvában megfürdeni sem volt akkora öröm, mintha ott sündöröghettem apám mellett a műhelyben. Kilencéves voltam, amikor eljött életem legszebb napja: magam patkqltam meg egy lovat — Telek Pistát eltemettük, utána én következem. Több bognár nincs már Berény- ben. Talán azért kérte Pista, hogyha meghal, egy puskázó fúrót temessenek el vele. — Hadd tudják meg — mondta — ha egyszer ásatáskor rámakadnak, hogy itt kerékgyártó nyugszik. Molnár Imre bognármester emlékszik így vissza volt iparostársára, önmagára és a szakmára, aminek emlékét már csak egyedül őrzi Jászberényben. — Nem tudnám megmondani hány cséza, hintó, vagy féderes kocsi készült a műhelyemben. Amire pontosan emlékszem: soha nem kellett szégyenkezve elfordítanom a fejemet, amikor akár négy, akár két keréken elhajtott mellettem valaki, olyan kocsiban, amelyik az én kezem alól került ki. TOés Antal A munka és a művelődés hónapja Martfűn Gazdag programmal várja az érdeklődőket Martfűn, a Tisza Cipőgyár művelődési központjában „A munka és művelődés hónapja” címet viselő rendezvénysorozat. A fel- szabadulás 30. évfordulóját köszöntő program szervezésében részt vállalt a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ, a Bőripari Tudományos Egyesület martfűi csoportja és a Tisza Cipőgyár üzemi KISZ-bizottsága. Vasárnap az Állami Népi Együttes vendégjátéka nyitotta meg az április 12-ig tartó rendezvényt. Tegnap délután 2 órakor „Az ötven kiemelt nagyüzem életéről.. címmel, MAFILM filmbemutató volt — az alkotók közreműködésével — a szocialista brigádoknak. Fél 3-kor Radóczy Mária iparművész batik- és tűzzománc kiállítását nyitotta meg dr. Losonci Miklós művészettörténész. Ma az importanyag-takarékosság lehetőségei a cipőiparban címmel hangzik el előadás. A továbbiakban mozgalmi-, kulturális-, szakmai-, és sport rendezvényekre, tudományos tanácskozásra, vetélkedőkre, újabb kiállításokra, filmvetítésekre, bálokra kerül sor. A rendezvénysorozatot április 12-én a szocialista brigádok szellemi vetélkedőinek nyilvános döntője zárja. Rendelik a szolnoki Kossuth teret Az útfenntartó . üzem dolgozói megkezdték a szolnoki Kossuth tér rendezését. A bútorbolt előtti terület teljesen új burkolatot kap, az egykori Szekeres-ház helyét pedig betonozással megerősítik. A rendezett területen taxiállomás lesz, ahol öt Volán és hét szövetkezeti taxi kap helyet, a magángépkocsiknak pedig parkolóhelyet alakítanak ki. A 4-es úttal párhuzamosan, két méterrel szélesítik a járdát, amely mellett üvegvitrines hirdető táblákat állítanak fel. Felújítják az irodaházig terjedő belső utat is. A munkát április 4-re befejezik. A Kossuth tér rendezése után kezdődik a Hubai Ferenc, a Tisza Antal és a Tófenék utca felújítása. Több nyelven beszél egy pécsi papagáj A türelem csodája az a pécsi papagáj, amely több nyelven beszél és 160—170 szót ismer. A madárka gazdája, Ta- myridisz Nikiforoszné, évek óta fejleszti a Pityu névre hallgató, rendkívül fogékony és tanulékony törpepapagáj szókincsét. Pityu nyolc éves, ami meglehetősen magas papagájkornak számít, ennek ellenére most is szívesen és gyorsan tanul. „Anyanyelve természetesen magyar, Tamuridisznétől német, görög származású férjétől pedig görög szavakat sajátított el, s néhány szót más idegen nyelven is mondogat. Legélénkebb reggel, olyankor órák hosszat fecseg, hol csak halandzsái, hol tisztán, érthetően beszél. Legnagyobb teljesítménye a bemutatkozás: nyolc szóból álló összefüggő mondattal közli a nevét és pontos címét. „Szöveggyűjteményében” ilyen mondatok szerepelnek, mint például szomszédasszony, fütyülök a lányára! Vagy „Az én kalitkámban én vagyok az úr!” Unalmában megtanulta és utánozza az emberi nevetést. Pityu egyébként rendíthetetlen Ferencváros-szurkoló és ennek hajrá Fradi! hajrá Fradi! kiáltásokkal időnként hangot is ad. P isti, bár nyolc éves, a hatalom mesés őttesét szövi. Azt kérdez- m tőle, hogy mit csinálna, i ő lenne a világ ura és nöke. — Először is minden kó- )r kutyának otthont találok. Nem lenne gazdátlan les kutya, — mondta a ikrászdában két szörpölés ízben. Málnaszörpöt ivott krémest majszolt. — Aztán? — kérdeztem. — Aztán megrónám azo- it a mosolygó orvosokat, :ik vicceseket mondanak és : injekciós tűt a hátuk mö- i dugják. — És aztán? — faggattam vább. — Minden gyereknek egy tboz csokoládét hozna na- mta a posta. — Nekem nem? Anyádnak m? — Jó, nemcsak gyereknek, .nem mindenkinek. Es indenki kapna még egy le- ezjátszót, egy magnót és y színes televíziót. Senki- k se kellene dolgozni. És rsze bezárnának minden iolát. Ez Mi lenne as iskolaépületekkel meg az irodákkal7 — Az iskolákból cukrászdák lennének, a gyárakból, irodákból tornatermek, játszóterek. Mindenki egész nap játszhatna, zenélhetne. Nem lenne csengő sem, Senki se csengetne. — Az ajtón se? — Nem. Kopognának. — Még milyen intézkedéseket tennél, Pisti? — Nem engedném meg, hogy szappant csináljanak,' mert akkor nem parancsolhatnák, hogy gyakran mossam meg a kezemet. — És még? — A szegény postások sokat járkálnak a levelekkel. A postás is játsszon! — De akkor hogy kapnád meg minden nap a csokoládét? — Postagalamb hozná. — De Pisti, a galamb nem bír el egy egész doboz csokoládét! — Persze, persze. Akkora postást meghagynám. — A szappannak is maradni kell. — Szóval meg kellene tni»- dig mosnom a kezemet? — Nem azért kell a szappan, hanem a csokoládé miatt is. Csak tiszta kézzel szabad csokoládét készíteni. — Hát akkor maradjon a szappan is. — Arra sem gondoltál, hogy a csokoládé gyárban készül, tehát nem lehet mindegyiből tornatermet csinálni? — Na jó, de a legnagyobb gyárból nagy játszótér legyen. — És hogy képzeled el a böelekedéstS, — Nem kell se autó, se autóbusz. Mert mindig vigyázni kell és ontják a benzingőzt. — Jó, hogy te is gondolsz a környezetvédelemre. De a legnagyobb gyár' Csepelen van, ha helyébe egy óriási játszótér kerül, akkor olyan messzire nehéz lesz kigyalogolni. — Igazad van, autóbusz kell. Meg villamos is. — A doktor bácsikra sem szabad haragudnod, Pistikém. Amikor beteg voltál, meggyógyítottak. — Azt akarod, hogy megmaradjanak az orvosok? — Azt. — Jó, de akkor az injekciós tűt ne dugják a hátuk mögé! — Olyan sok cukrászda nem is kell, viszont idővel belátod, hogy mégis csak szükség van iskolára is. — Akkor nem is érdékel az egész. Nem akarok a világ ura és elnöke lenni. — fejezte be Pisti a csudajó világról szóló elképzelését, mégpedig mély meggyőződéssel. Palásti Lásstö CsuíiíJajó Épült a két kongresszus között A mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola tanulói korszerűen felszerelt nyelvi laboratóriumban tanulhatnak. Képünkön az orosz nyelvgyakorlatot tartó második B osztály tanulói láthatók TJ.jabb létesítménnyel gazdagodott Jászberény egészségügyi hálózata. Mentőállomást avattak 1974. október 19-én. A mentőállomás az Országos Mentőszolgálat és a városi tanács közös beruházásában 4 millió 433 ezer forintos költséggel épült. A korszerű, huszonöt személyt foglalkoztató létesítmény, hat mentőkocsi és egy tartalékkocsi üzemeltetésére alkalmas. A mezőtúri Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Új eső- kemencét építtetett, amely másfél millió forintba került. Huszonnégy óra alatt öt ven kocsi agyagot éget ki. A kiégetett, elkészült termékeket Fejes Mária ellenőrzi Szünetben, órák után sokan látogatják a tíszaföldvári Hajh nóczi gimnázium új könyvtárát
