Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
1975. márefns ti SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A napokban befejezik a vöröshagyma vetését 200 hektáron a ráköczlfalvi—szájon Rákóczi Termelőszövetkezetben Energia, energia, energia! Ingyertkyfból meleg víz Egy hasznos ötlet pártfogót keres Megpezsdült a határ Vidáman süt a koratavaszi nap. Az emberek kigombolt kabátban járkálnak az utcán, a hivatalban dolgozók pedig kitárják az ablakot, hogy betódulhasson a friss levegő. A határban is megpezsdült az élet. A rét füve egyre zöldebb, a madarak sem nyughatnak, csiripelő versenyt tartanak a fákon. Az agro- nómus sem bírja az íróasztal mellett, megy ki a földekre, ahol már szántanak, vetnek, szórják a műtrágyát, készítik a fóliasátrakat. Itt- ott már ingujjban dolgozókat is látni. Eztán ekét a földbe Gombár Mihály növény- termesztési ágazatvezető mégsem vidám. A tiszajenői —vezsenyi Tiszamenti Termelőszövetkezetben tavaly 1500 hektárt öntött el a víz, a szántónak több mint a felét. A gépkocsiból mutatja, hol volt a lucerna, a búza, a silókukorica. Erről a tábláról még sikerült learatni, de a többit már elvitte a Tisza. Még most is hatalmas tölcsérekben áll a víz, nagyon nehezen szikkad a föld. A nyári gáton lánctalpas vontatja a szkréper ládát, készül az új töltés. Tóth Pál leszáll a traktor vezetőfülkéjéből. — Rettenetes érzés volt látni, amikor az árvíz elvitte a gátat. A nyáron is kijött a Tisza a földekre, novemberben is. Már második hónapja dolgozunk, hogy betömjük a szakadásokat. Úgy képzelje el, hogy négy méter 60 centi földet kellett idehordani, ahol most állunk. — Számításom szerint ennél a szakadásnál 14—15 ezer köbméter földet kellett megmozgatni ahhoz, hogy újra olyan legyen a gát, mint tavaly tavasszal — mondja Szabó Sándor. — Nekem már nem ez volt az első árvizem, hiszen a vízügynél is dolgoztam, de igyekszünk is úgy elvégezni a munkát, hogy itt ne kelljen tartani a Tiszától. — Aí aratásra készen' leszünk. A tarlóhántást már én is csinálni szeretném — indul Tóth Pál a lánctalpas felé. A pocsolyákban most még békák ugrálnak, de Gombár Mihály már a szántást tervezi. — Nemsokára elbírja a föld a traktort. Akkor aztán ekét bele, mert a szóját is el kell vetni valamikor! Munkában a vetögépek Ä közvélemény az Alföl- det nem a kiaknázható természeti kincsek leggazdagabb lelőhelyeként tartja számon, s a felsorolásban nem is igen jutunk tovább a nem túl régen felfedezett kőolajnál, földgáznál. Pedig rejt a föld mélye más energiaforrást is: a termálvizet. S mint kiderült, nem is keveset. A szakemberek azt is megállapították, hogy Magyarországon sokkal jobbak a termálvíz hasznosítása szempontjából a geológiai viszonyok, mint szerte a világon. Magyarán, míg nálunk 0 fokos felszíni hőmérsékletnél 2000 méterre kell lefúmi, hogy százfokos vizet kapjunk, addig másutt 3 ezer 500 méterre. De ez a hozzánk képest hátrányos helyzet nem zavarja az energiaéhes külföldet, és egyre nagyobb erővel kutatják a melevíz-kitermelés és -hasznosítás lehetőségeit. Francia- országban már az „elhasznált” víz visszajuttatásával, .újramelegítésével is foglalkoznak, a Szovjetunióban pedig új termálvíznyerő területeket, fedeztek fel... Magyarországon a számos jó példa ellenére (ipari, mezőgazdasági, kommunális hasznosítás) lemaradtunk a lehetőségek mögött. Ebben a lemaradásban pedig szőkébb hazánk, Szolnok megye az Alföld közepén éppen „élenjáró” — még akkor is, ha országosan jegyzett gyógyfürdőink vannak. Néhány kisebb ,melegház nyolc—tíz fűtött épület és szabadon elfolyó, gőzölgő patakok jelzik a „felhasználást”. &Ezer kút az Álföldön Ha egy gazdaság mégis rászánja magát, hogy termálkutat fúrasson, 6—8 millió forintos költséggel kell számolnia, s ezért is kevés megyénkben a termálvízfeltárás. Van azonban egy új lehetőség, mellyel a kútfúrás súlyos millióit meg lehetne takarítani. Az ötlet „gazdája” Szalóki István geológus és ez év eleje óta első támogatója az alföldi olajipari pártbizottság. Az ötlet: „ingyenkűt a gazdaságoknak!” A furcsának tűnő kijelentés azon alapul, hogy a kőolajkutatók és termelők által fúrt kutak egy része vagy már a feltáráskor meddő, azaz olajat, földgázt nem ad, vagy egy, bizonyos idő után válik meddővé — kimerül- Víz-, «varésre azonban — nagyobb részük — kiválóan akalmas. S miután ezek 1500—2000 méteres mélységbe hatolnak, belőlük nagy energiájú hévíz tör fel, ami már hasznosítható lenne. Az olajipari szakemberek szerint jelenleg az Alföldön közel ezer meddő olajkút „szunnyad”, s ebből Szolnok megyében mintegy húsz a víznyerésre várhatóan alkalmas elkészített fúrás. Az „ingyenkűt” kifejezés egyébként annyiban értendő szó szerint, hogy az adott területen levő gazdaságok, tanácsok az Országos Földtani Hivatalnak átadott kutakat térítés nélkül valóban megkaphatják. A „vízkúttá” alakítása már költséget is jelent, amely azonban pár százezer forint csupán. Hogy az elképzelés megvalósítható, példa rá az első kísérlet. Az Öcsöd határában levő meddő fúrást a helyi tsz-ek és a községi tanács egyetértésével a közelmúltban csaknem 1000 liter percenkénti hozamú hőforássá változtatták. Most már a hasznosítókon a sor. Lesz üvegház — gázfűtéssel Az öcsödiek csak a megyében levő húsz kút egyikét kapták meg. A helyi két termelőszövetkezet fóliasátras zöldségtermesztést, a tanács közfürdőt tervez. A szövetkezeteknek az új technológiára való átállás nem lesz könnyű, üzemi tapasztalatok híján. A kezdeményezés azonban mindenképpen figyelmet és segítséget érdemel, hiszen az olcsó energia-hasznosításának mo- dellgazdaságai lehetnek. A közeljövőben építenek például Rákóczifalván és Jászfényszarun, — ahol egyébként termálvíz is van — nagy alapterületű (6 hektáros) üvegházakat, amelyeknek fűtését gázzal vagy olajjal akarják biztosítani. A szakemberek számításai szerint „egymillió kalóriát 125,80 forintért nyerhetünk hévízből — ebben minden kiadás szerepel, ami a hasznosítás során felmerül”. Ugyanez fűtőolaj felhasználásával körülbelül 600 forintba kerül. Amikor a termálvíz, hasznosításáról beszélünk, elsőként említjük az üvegházas, hajtatóházas fóliasátras zöldségtermesztést. S ha erről esik szó, keserűen állapítjuk meg — de már hány- , szór! — hogy az élelmiszer- 'i gazdaság fellegvárában, Szolnok megye-székhelyén tálán a legmagasabbak a zöldségfélék árai. A kőolajipari szakemberek ajánlotta mesterséges hőforrások felhasználásával minden bizonnyal fellendülhetne a megye zöldségtermesztése. Persze könnyű örülni és egyetértőén bólogatni egy — józan ésszel nagyszerűnek ítélhető — elképzelésnek — mondhatják a bennünket zöldségszűkében tartó szövetkezetek. Nem ennyire egyértelmű azonban, ha azt nézzük, hogy, a már említett üvegházak például 180—200 millió forintba kerülnek, s akkor sem, ha tudjuk, hogy ma még igen kevés tsz bír ekkora beruházással. Ez is igaz, de az is, hogy a megoldást (és nem a kizáró okokat) keresve, az összefogás, az egyszerűbb megoldások kikísérletezése megteremthetné az „ingyenkutak” olcsó energiájának kihasználását. Ez nem is csupán a növénytermesztés „megváltását” hozhatná. Az ötlet még az év elején megszületett: húsz termálkút várja a vizével okosan gazdálkodókat. 'r I. Zs. Szorgos emberek keze nyomán jól halad a munka a jászboldogházi Aranykalász Termelőszövetkezetben. Vetik a tavaszi árpát. Rácz János traktoros még igazít egyet a vetőgép csoroszlyáin, aztán indulna, de megállítom. — Most öröm dolgozni, ritka az ilyen korai szép idő, de nem panaszkodhatom a télre sem, akkor is gépen ültem, szántottam, simítottam a földet. A tavasz azonban mégis más ... Bár az is igaz, hogy a talaj menti fagyok miatt csak 9—10 órakor kezdhetem a munkát. De naponta így is bevetem a 18—20 hektárt. Még délben sem megyek haza, inkább zacskóból ebédelek hideget, hogy haladjon a vetés. Mert nemcsak az őszön volt fontos, hogy gyorsan a földbe kerüljön a mag, hanem most is. Minél előbb elvetjük az árpát, annál jobb. Most még nedves a talaj, így ideális A jászalsószentgyörgyi Egyetértés Termelőszövetkezetben a traktorok egymás körülmények közé kerül a szem — gyorsan kicsírázik. A múlt év tavaszán is sokat fájt a fejük az aszály miatt, még az volt a szerencse, hogy akkor is korán befejeztük a vetést. — Mit tud ez a százlábú csodabogárra emlékeztető vetőgép ? — Ö, ez csak a magvezető csövek miatt látszik komplikáltnak. Persze nagyon ügyes jószág. Magyar gyártmányú, Lajta-Ackordnak hívják. Sűrített levegővel működik, 48 sort vet egyszerre — magyarázza kedélyesen. — Igaz, hogy erre nem lehet „farost” állítani, azért nekem jobban kell ügyelni a vetésre. Viszont a gazdaság „megspórol” egy dolgozót. Mindenesetre nem bánnám, ha ennek a román Universal traktornak a fülkéjében is volna olyan műszer, mint a John Deerében, amely jelzi, hogyan vet a gép. után érkeznek a szarvasmarhatelep közelében levő trágyaszarvashoz. Amíg a Rém vész kárba a tápanyag A törökszentmiklósi Gabonafelvásárló és Tároló Vállalat új, korszerű „gabona- bunkerei”' teljes kapacitással dolgoznak. A régi malomban mindössze 299 vagon gabonát tudtak tárolni, az új gabonasilók 3909 vagon gabona tárolását teszik lehetővé pótkocsi megtelik, jut egy szusszanásnyi idő a traktoroknak is. Cserfa András frissen ugrik ki a gép fülkéjéből, cigarettára gyújt. — Úgy tudom, valamikor villával terítették a trágyát? — Bizony nekem is volt részem benne. Akkor emberfeletti munkát jelentett a tavasz. A lőcsös szekérre kézzel pakoltuk a trágyát, utána kupacokba raktuk a földön, majd villával szétterítettük. De mire beszántották a lovakkal, akkorra az összes tápanyag elillant belőle. Csak az tudja, mit jelent a gép, aki a múltban is a mezőgazdaságban dolgozott. — A munka nehezét most a traktor végzi, és sokkal gyorsabban. Ahogy mi szórjuk a szervestrágyát, úgy szánt utánunk az eke, így nem vész kárba a tápanyag. Naponta 10—12-szer fordulok, 5 km-re innen trágyázunk ,a dohány alá. R fele Bözsi, fele Mari brigád — Indulhatunk Bözsi? — Gyerünk Mari! A brigád elindul a fóliasátor két oldalán. A tartóbordákról az előre megásott árokba belelóg a fólia, erre kapálják rá a földetl — Rosszkor tetszett jönni — mondja Rigó Béláné, a pusztamonostori Búzakalász Termelőszövetkezet Zó ja szocialista brigádjának vezetője. — Fúj a szél, és ha nem rögzítjük azonnal a fóliát, képes levinni a vázról. Így csak menet közben beszélgethetünk. — Mikor kerül földbe az első palánta? — Ha minden jól megy, akkor már holnap elkezdjük kiültetni a salátát. Tavaly is ilyenkor kezdtünk palántál- ni, az idén sem szeretnénk elmaradni. A két hektárba először salátát és paprikát teszünk fele-fele arányban, aztán amikor eladtuk a salátát, akkor az egészbe paprika megy. — A zöldséget hová szállítják? — Főleg exportra termelünk, de a paprikából jut itthonra is. — Egész évben a kertészetben dolgoznak? — Szeptember végén a paprikaszedéssel fejeződik be a munkánk. Utána egy kis szüret a kikapcsolódásunk, de amint az utolsó fürt szőlő is a puttonyba kerül, már készítjük is a földet a magágynak. — A brigádban csak nőket látok. — Azok vagyunk mi mindnyájan, összesen nyolcán! Egy Ilona, egy Sári, a „maradék” fele Mari, fele Bözsi. — A munkában férfiakra nincs szükség? — Elég az az egy is, aki otthon van! — nevet a brigádvezető. Jöttek volna szívesen hozzánk férfiak is dolgozni — vált komolyra —, de mi már megszoktuk együtt. Ha valamit nem bírunk egyedül, visszük ketten. — Sokszor kell hajnali háromkor kelni, csak minden második vasárnapunk szabad, szezonban még az sem. Vasárnap is öntözni, szellőztetni, kell valakinek, ezt pedig csak összeszokott brigád tudja csinálni. — És az otthoni férfi mit szól mindehhez? — Az biztos, hogy. eleinte morgolódtak a férjek, de hat év alatt volt idejük megszokni. Most már inkább kijárnak segíteni, hogy hamarabb végezzünk a munkával és hazamehessünk a családhoz. Braun — Bóna
