Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
SZOLNOK MTGTTT NÉPLAP 1975. március 12: Értető egyszerűséggé A rádió többnyire sorozatként jelentkező ismeretterjesztő műsorai közül példaként az elmúlt hétről most csupán kettőről szólnék. A két, egymástól témában nagyon távoleső adás ebben az írásban azért került egymás mellé, mert az ismeretterjesztés egyik legfontosabb feltételéről, a közértehetőségről akarok írni. Élet a születés után címmel új sorozatot indított a rádió. Folytatását a sikeres Élet a születés előtt című szépiának. Célja, hogy széles kórben ismertesse a tudományos kutatás legújabb eredményeit, hasznos tanácsokat adjon a szülőknek. Nos, a szándék mindenképpen dicséretes, csupán néhány apróság akad, amely kérdőjeleket von e műsor köré. Azt, hogy elvont és bonyolult dolgokról, kutatások eredményeiről is lehet, egyszerűen, mindenki számára érthetően beszélni, gondolom nem kell bizonyítani annak, aki rendszeresen hallgatja a rádiót. Legalábbis a rádiónak azokat az adásait, amelyek ebben itt-ott különböznek attól, amelyikről most szólok. Sajnos az orvosok, pszichológusok megannyi olyan idegen szót használnak, amelynek megfelelője ' a magyar nyelv szótárában is fellelhető. Olyan szavakat hallunk, mint funkció, domináns, vegetáció, és — mit tesz a szakr ember — megtudjuk, hogy a csecsemő nem lát, vagy hall, hanem „információkat vesz fel”. S ez az utóbbi, a hivata- loskodó beszédmód még veszélyesebb. Mert a tudományban csak TIT-szinten jártas hallgató az idegen szavak helyére még csak behelyettesít valamit a mondat értelme alapján, akkor viszont már zavarba jön, amikor az egyszerűbb dolgokat is szakzsargonban, körmönfon- tan közlik vele. Tudom, a műsorkészítő rádiós dolga is nehéz, hisz olyan szakértőt kellene találnia, aki képes bonyolult dolgokat is egyszerűen megmagyarázni. De aki keres... " •> \ ■ \ • • • Mint ahogy Gerencsér Ferenc A fogyasztás két világa című két sorozat műsorvezető-szerkesztője, aki talált is. Pedig ez a műsor — talán már a címe is utal rá — sokkal inkább rétegműsor. Mégis, a meghívott szakemberek, akik néha egészen szenvedélyesen vitatkoznak egymással, bonyolult, áttételes dolgokat is meg tudnak fogalmazni magyarul, könnyen érthetően. Nagyon tetszett például az a gondolat, amely észérvekkel, világosan azt bizonyította, hogy a tőkés világ csupán a fogyasztás mértéktelen növelésében érdekelt, hiszen ez biztosítja az állandó újratermelést Ugyanakkor a szocialista társadalom, amellett, hogy a munka feltételeit is igyekszik javítani, alapvetően arra törekszik, hogy a munka jellege is változzék. Hiszen átvitt értelemben az alkotómunka is egyfajta fogyasztás — egy nagyon fontos emberi igény kielégítése. ~ trömböczky — „Szívem és eszem parancsszavára Misátok” Berdi Kerbabajev neves szovjet író, számos vers, poéma, színdarab, elbeszélés és regény szerzője — Türkméniában él és dolgozik. Ö a türkmén próza megteremtője. Megkapta a „Türkménia népi írója” kitüntető címet. Állami díjas író és a Szocialista Munka Hőse. Tagja a köztársasági Tudományos Akadémiának. Nemrég töltötte be a nyolcvanadik életévét. Margarita Dmitrijeva, az APN tudósítója interjút készített Berdi Kerbabajevvel. — Berdi Muradovics, honnan veszi műveinek témáit? — Csak arról írok, amit szívem és eszem írni parancsol. Legfőbb megrendelőm az olvasó. Szinte szünet nélkül hallom a hangját: „Ber- di-aga, most erről írj nekünk .,.” Így yolt ez a „Döntő lépés” című regényemmel is, amélyben a forradalom korának -állítottam emléket. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom vihara hatalmas társadalmi változásokat hozott a türkmének földjére. Valami sosem látott új született meg abban a harcban, az életforma, a jellemek megváltoztatásában. Mindez szemem előtt ment végbe, az akkori viharos idők számos eseményében magam is részt vettem. Hőseimet sem csak úgy találtam ki, ott éltek, jártak-keltek mellettem. Aztán teltek az évek. A szegény nomád pásztorok ar- telekbe tömörültek, ahol megismerték a szabad földön végzett együttes gazdálkodás minden előnyét. Gyárak épültek. Városok nőttek fel a semmiből. A türkmé- nekből munkások, technikusok, mérnökök lettek. A munkástéma ellenállhatatlan erővel tört be hozzám. — önt a szovjet—türkmén próza megteremtőjének, szokás nevezni. A „Döntő lépés” az első türkmén regény volt. Milyen volt az út, amely elvezetett megjelenéséig? — Amíg a „Döntő lépés” című regényemig eljutottam, hosszú ideig csak orosz és szovjet klasszikusokat, valamint külföldi regényeket fordítottam. Felmérhetetlen értéket jelentett számomra a szovjet— orosz írók segítsége is, akik eljöttek hozzánk. Tanácsaikkal és kritikájukkal/a nagy irodalom országútjára irányították a kezdő türkmén írókat, közöttük engem is. — Hány kiadást ért meg eddig az első regénye? Milyen példányszámban jelentek meg más könyvei? — A „Döntő lépés” négy alkalommal jelent meg türkmén nyelven. Nemrégiben fejeződött be válogatott műveimnek hatkötetes orosz nyelvű kiadása., Műveim eddigi összpéldányszáma elérte a tízmilliót. De más türkmén írók művei is nagy példányszámban jelennek meg. Türkméniában mindenki olvas. Rég felszámolták az analfabétizmust. Pedig fél évszázada még Türkméniában ezer lakosra csupán hét írni-olvasni tudó ember jutott. — Berdi Muradovics, ön egész eddigi életét Türkméniában élte le, s jó ismerője a népe életének. De rendszeresen elutazik a köztársaság legtávolabbi vidékeire. Mivel magyarázható ez? — A türkméneknek van egy mondásuk: „Járva-kelve utat győzöl, üldögélve napot kurtítsz”. A gyapotmezökön égjük hősnőmre, Ajszoltán- ra leltem. A kőolajkutaknál a „Nebit-Dag” hőseire. Az élet ugyancsak gyors léptekkel halad előre, s ha az ember nem akar lemaradni, mindezt a saját szemével kell látnia. Itt van például a Gjaurszi völgy. Ez a völgy egyáltalán nincs messze Ashabadtól. Többször is voltam már ott. Nemrégiben még csupasz, napégette sztyeppe volt az egész. Idén aztán, amikor odautaztam, meglepetésemben felkiáltottam. A völgybe megérkezett a Karakum-csa- torna vize. Ameddig a szem ellát, smaragdzöld színben pompáznak a gyapot-, kukorica- és lucernaföldek. Mindez pedig a boldog ember kezemunkája nyomán jött létre. Hát nem olyasmi ez, ami egyenesen a művész ihletére termett? ... — A számos megtisztelő cím között, amellyel önt kitüntették, ott taló.lható A nép írója megtisztelő cím is. Mit jelent ez ön számára? — Minden kitüntetés, amivel megbecsülték munkámat. drága számomra. Mindegyik arról tanúskodik, hogy nem hiába élek, és dolgozom, hogy az olvasók magukévá fogadták könyveimet, hőseimet. A nép írója cím azonban különösen értékes számomra, mert földijeim gondolataival és eszményeivel való szoros összeforrott- ságom jelét látom benne. Hogy ezt a kitüntetést valóban teljességgel megszolgáljam, ahhoz talán még két ' olyan hosszú élet sem lenne elegendő, mint az enyém Zenés útiélmények Dalok, táncok, zeneparódiák képezik az azerbajdzsán „Gaja” Ének- és Zeneegyüttes új műsorát. A Kaukázuson-túli köztársaság híres együttese tizenötéves fennállása óta a Szovjetunió szinte valamennyi városában megfordult. — Több mint egy évig dolgoztunk új műsorunkon — mondja a ,,Gaja” együttes vezetője, Tej- mur Mirzujev. — Célunk, hogy a zene és a tánc nyelvén számoljunk be a látottakról, hallottakról. Az azerbajdzsán „Gaja” Énekés Zeneegyüttes a „Keleti lakodalom” című számot adja elő Fiatalók emléktűrája a szolnoki csata színhelyére Vasárnap délelőtt a szolnoki városi Ifjú Gárda parancsnokság szervezésében a szolnoki csata színhelyén, a Malomszögben mintegy hétszáz fiatal vett részt a forradalmi ifjúsági napok előzeteseként rendezett emléktúrán. A rendező i>r,ígárdisták mellett a város KlSZ-alapszervezeteinek, úttörőcsapatainak küldöttei és a természetjárók is részt vettek. Az egykori csatatéren összegyűlt fiatalok rögtönzött mozgalmi dalverseny után megemlékeztek a nagy tavaszi forradalmi évfordulókról. A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott Tabák Lajos, az SZMT elnöke, aki beszédében a forradalmi eszmények tiszteletére, a nemzeti múlt tiszteletére hívta fel a fiatalok figyelmét. A megemlékezés után Dinnyés József pol-beat énekes nagysikerű műsorában az elhangzott beszéd politikai tartalmát a dal nyelvén tolmácsolta a lelkes hallgatóságnak. A szabadtéri nagygyűlés befejezéseként az ifjúgárdisták vezetésével a fiatalok összegyűjtött kövekből jelképes emlékművet állítottak a szolnoki csata hőseinek, s az emlékművet jövőre megkoszorúzzák a vasárnapihoz hasonló emléktúra keretében. Harminc év —száz kötet Könyvek feisze'jadulásüiik 30. évíerioiéiára A felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére megjelenő könyvek bőséges választékában minden olvasó megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő művet. A Szépirodalmi és a Magvető Kiadó közös vállalkozásaként indul a „Harminc év — száz kötet” sorozat, amelyben az elmúlt 30 év jelentős szépirodalmi alkotásai jelennek meg újra, egységes kivitelben, egyforma kötésben. A Szépirodalmi Kiadónál jelenik meg ebben az évben például Karinthy Ferenc Budapesti tavasz című műve, Szabó Pál Isten malmai című regénye, Gyur- kó' Lászlótól a Lenin, október, Illyés Gyula válogatott drámái, Illés Béla Honfoglalás című regénye két kötetben, Do'oozy Imrének a filmről is ismert „A tizedes meg a többiek” című alkotása. Néhány példa a Magvető újdonságai közül: a „Magyar írók tanúságtétele” című antológia, Darvas József Város az ingoványon, Déry Tibor Alvilági, játékok. Nagy Lajos Pincenapló című kisregénye és Kassák Lajos Kis könyv haldoklásunk emlékére című műve. Az Európa Kiadó pontosan április 4-re jelenteti meg a „Magyar földön” című könyvet, amely szovjet írók elbeszéléseit tartalmazza Magyarország felszabadulásáról. Méltán nevezhetők évfordulós könyveknek „A győzelem könyvtára” sorozat kötetei is. öt év alatt 35 kötet lát majd napvilágot, valamennyi olyan mű, amely már ismerős a magyar olvasók előtt, s újrakiadásukat — irodalmi értékeiken kívül — tartalmuk, a szerzők hazájának a hitleri fasizmus alól való felszabadítása, az országépítő munka bemutatása indokolja. Sorozaton kívül jelenik meg az Európánál a többi közötta „Várj rám” lírai antológia, amely az idősebb szovjet költőgeneráció legszebb háborús verseit tartalmazza. Zsebkönyv-sorozatot indít az évforduló alkalmából a Gondolat Kiadó is „Magyar história” címmel. Körülbelül 25—30 kötetből áll majd a sorozat, s bemutatja a teljes magyar történelmet. P arádés Gyepű Mihály az ágya szélén ült, egyik meztelen lába- fejével vakargatta a másikat, és igen nemszeretem ábrá- zattal méregette a távolságot maga meg a szék között. Azon hevert gúnyája. Kicsit szédelgett még — második napja nyomta az ágyat. — mindazonáltal úgy érezte, éhes is meg szomjas is, két nap óta először. Üres volt a ház, a veje korán kelő ember, a városba jár dolgozni, a lánya meg a téesz baromfit dajkálja. Így van a magányosan maradt nyugdíjas öregember: magad, uram, ha szolgád nincsen. A vejéről eszébe jutott, milyen jóízűen falogatta az este a frissen megkezdett préshurkát. Akkor csak émelygő gyomorral nézte, de most megkívánta. Már nyúlt is a nadrágjáért, hogy kimegy a konyhába, amikor kopogtak. Gyorsan visszabújt. Vékony, tatárbajszú fiatalember, meg egy kisasszonyforma nyomakodott be az ajtón. A kisasszonyt mindjárt megismerte, meg is örült neki. Jótréfás kis fehérnép, benn dolgozik a járásnál, sokat furikáztatta a tsz hintáján, amikor még a bakon ült, mert hol ezt akarta megnézni, hol azt. De a fiatalembert nem ismerte. — Doktor Kiskun László — mondta az, és vizslató szemekkel körülnézett. — Csak nem beteg maga is Mihály bácsi — ijedt meg a járási leányzó. — Mér, hát még ki? — A veje, Mozsár János ma délelőtt rosszul lett a munkahelyén — mondta hivatalos hangon az orvos — a kórházi vizsgálat ételmérgezést állapított meg. Préshurka. Az öreg csak nézett. — A Janim, az lenne beteg? A préshurkátúl? — Attól, Mihály bácsi —■ bizonykodott a leány — maga is evett belőle? — Most akartam. — Hát mitől beteg? — nézett rá az orvos« — Attul, hogy tegnap reggel összetalálkoztam a Há- mész Gyuri komámmal. — Csak nem? — De. Aztán úgy berúgtunk, hogy a világomat se tudtam. Hát ha vöt így a doktor úr, tudhatja, hogy a másnapos ember még annak a fődnek is nehéz. — Az nem olyan nagy baj Mihály bácsi — mosolygott az orvos — de hogy nagyobb ne legyen, mi azt a préshurkát most elvisszük. — El-e? Aztán mér, hallja-e? — Azért, hogy a vizsgálóintézetben megállapítsák, van-e benne szalmonella. Ha nincs, akkor visszakapja. Az öreg megsértődött. — Nézze doktor úr, maga a vizsgálatot jobban tudja. De, hogy mi van a préshurkában, azt meg én tudom jobban. Magam aprítottam, csináltam tőteléket, magam gyömködtem bele, magam ákláltam össze, magam tet- , tem a kifőzőbe. Hát, hogy a fészkesbe került vóna abba a szalmavella? — Elhiszek én mindent, Mihály bácsi, de a préshurkát muszáj elvínnünk. Hol van? Az öreg hitte is meg nem is. Hetykén intett hát a fejével a konyha felé. — Kinn a hűtőszekrényben. A kisasszony már ismeri a járást. Amikor az ellenőr-leány elindult a konyha felé, az öreg komolyan megijedt. Sajnálta volna nagyon a szép préshurkát, hát más úton próbálkozott. — Ismerősforma nekem a doktor úr. Hova valósi ? — Itt lakom a szomszéd faluban, Mihály bácsi. — Na hát akkor azért. Emlékszem én, amikor még az uraságnál parádéskocsis voltam. Az orvos nevetve rálegyintett: — Ojjé, talán még a világon sem voltam akkor! — Na nem maga, hanem az apja. Vagy maga nem a Madzag Lajcsi fia? — Nem, nem, én Baranyában születtem. — Attul még lehet — rö- hentett az öreg, de mire az orvos megtalálta volna a megfelelő választ, megérkezett a préshurka. Mind a hárman elismerően nézték. Mint egy taligakerék. Lehetett vagy hat kiló. Az orvosnak hirtelen eszébe villant valami. — Meddig főzte maga ezt áz elefántot, Mihály bátyám? Az öreg felhúzta a vállát, az inge alatt megvakarat a hónalját, aztán kibökte: — Nem akarok hazudni, meg aztán értsünk szót, hát egy jó félórát. — Na látja, itt a baj, Mihály bácsi. Kevés az, nagyon kevés. Az ilyennek legalább hat óra kell. A hatalmas gömbös sorsa ezzel tulajdonképpen meg is pecsételődött. Az öreg keserves arccal nézte, hogyan készülődik hivatalos útra, a hivatalos kezek között az a sok finom falat. De nem szólt. Csak amikor az ajtóból köszöngettek vissza, hajított még egy utolsó horgot az elúszó csemege után. Tettetett vidámsággal utánuk kiáltott: — Nem bánom, hát keressék meg azt a szalmavellát. De ne ám úgy hozzák visz- sza, ahogyan elvitték, hanem lakjanak jól belőle! „ . Várhelyi Msss« I ^-^.1 ; A szalmavella
