Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-07 / 56. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 7. Tátra, Skoda, Prága, Jawa 1 csehszlovák autóipar távlatai Celluloid szalagon az atomíegyver Kétrészes történelmi film forgatása fejeződött be a Moszfilm-studióban. Témája: az atomfegyver kifejlesztése három országban, a fasiszta Németországban, az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban. Az első rész a világ tudományos életének számos hírneves és hírhedt személyiségét mutatja be az atomfegyverrel kapcsolatos munka közben, s főként a németországi próbálkozásokat, az amerikai atombomba történetét eleveníti meg a hirosimai tragédiáig. A második rész a szovjet atomfegyver megalkotásának történetével foglalkozik, azzal a munkával, amelyet Igor Kurcsatov akadémikus vezetett a Szovjetunióba. Danyiil Granyin, a film forgátókönyvírója a Lityera- turnaja Gazeta hasábjain az ábrázolt történelmi szituációról ezt írja: „országunk történetében talán első ízben függött a nép sorsa szempontjából ilyen nagy dolog a tudósoktól és elsősorban Kurcsatov személyétől. A szovjet atomfegyver megteremtése vezetett az atomzsarolás imperialista politikájának csődjéhez a „hidegháború” éveiben. A filmet a közeljövőben mutatják be Moszkvában , A cél kiválasztása” címmel. Igor Talankin négy évet szentelt ennek a nagy munkának. Kurcsatov szerepét Szergej Bondarcsuk alakítja. A mellékszereplők között is olyan hírességek vannak mint Innokentyij Szmoktu- novszkij Roosevelt amerikai elnök szerepében. Már nem szórakoztat ? Betiltotta Shirley Temple 1930-as években készített filmjeit a Brit kereskedelmi televíziós főhatóság, arra való hivatkozással, hogy az alkotások már nem alkalmasak a mai legifjabb korosztály szórakoztatására. A BBC tiltakozását jelentette be. A Daily Mail című lap kísérleti gyermekcsoportokkal bizonyította, hogy az egykori gyermeksztár filmjei „időtálló, gyönyürű alkotások”. Kétségtelen tény, hogy ma már világviszonylatban ismerik a Tatra, a Skoda, a Praga gépkocsikat, s a Jawa és a CZ motorkerékpárokat. Mint tudjuk, a mai Csehszlovákia területén az első személygépkocsi 1898-ban, az első motorkerékpár 1899-ben és az első tehergépkocsi 1901- ben készült el. Az első világháborúig nemcsak nálunk, de valamennyi iparilag fejlett államban csak egyedi darabként állítottak elő gépjárműveket. Ebben az időszakban nálunk mindösz- sze 7520 automobil készült. Az első és a második világháború között már sorozatban gyártottunk gépkocsikat, és pedig 187 427-et 25 év alatt.« Hétmillió 300 ezer gépkocsi Jóllehet a csehszlovák autóipar a háborús események következtében nem szenvedett annyi kárt, mint a harcoló országok gépkocsiipara, mégis jelentős károk érték. Ezért a háború utáni első években mindenekelőtt helyre kellett állítani a termelést, s a hadsereg és a polgári közlekedés járműveinek javítását kellett elvégezni. Az autógyártás hovatovább ígéretesen kezdett fejlődni. A hidegháború időszakában visszaesett a polgári járművek gyártása, mert elsősorban a népi demokratikus köztársaság védelmi képességének növelésével kellett törődni. A nemzetközi feszültség enyhülése után iparunk visszatért a béketermeléshez. Így elmondhatjuk, hogy a felszabadulás óta eltelt 30 év alatt Csehszlovákia 2300 ezer gépkocsit, ebből az utóbbi Í0 év folyamán egymillió 300 ezer személy- és 255 ezer tehergépkocsit és autóbuszt gyártott. Ha visszagondolunk az első háború utáni évekre, amikor az utakon nálunk aggastyán korú gépkocsik futottak, s a lakosság gyakorlatilag egyáltalán nem vásárolhatott személyautót, ez ma már csaknem hihetetlennek tűnik. Ma, amikor közútjainkon már több mint 1 millió személygépkocsi és csaknem 3 millió gépjármű fut, egészen mások a problémák, mint az ötvenes években. A mostani ötéves tervidőszak folyamán 650 ezer személygépkocsit fogunk nálunk értékesíteni. Az idén a számítások szerint 160—170 ezer személyautó kerül kereskedelmi forgalomba. Lényegesen bővült a választék is. Ma már nemcsak Skoda mintájú, de az NDK-ból, Lengyelországból, Romániából és több nyugat-európai országból behozott gépkocsit is lehet vásárolni. A gépkocsi is, mint a többi fogyasztási cikk, ami a vételt és eladást illeti, alá van vetve a piaci mechanizmusnak. A legutóbbi időkig kötött volt nálunk a személyautók értékesítése. A vásárlónak a vételár egy részét zárolt számlán, kellett elhelyeznie az Állami Takarékpénztárban. A Mototech- na előjegyzésbe vette, és amikor — általában többéves várakozás után — ráke- rütl a sor, megkaphatta a kocsit. Skoda 110-esiiől több is elfogyna A hazai termelés fokozása és főképp a Szovjetunóból való behozatal lényeges növelése következtében sikerült megszüntetni a személygépkocsik kötött piacát. De az egyes típusok iránti érdeklődés — mindenekelőtt a Skoda 110-es és 100-as, a Zsiguli, a Wartburg és a Trabant — még mindig nagyobb a kínálatnál. Ezzel szemben vannak raktáron bizonyos típusok, mindenekelőtt Moszkvics, Fiat 125 P és más márkájú gépkocsik is. A legtöbb embert érdeklik a gépkocsipiac újdonságai. Nálunk a Skoda gyár általában az őszi brnói gépipari vásáron mutatja be a közönségnek újdonságait. Az idén valószínűleg bemutatják már az új Skoda kocsit, noha sorozatgyártása csak a jövő év második felében kezdődik. Számítások szerint ez az új, korszerűsített változat valamivel több mint 1000 köbcentiméteres, erősebb motorral kerül piacra. A vállalat ezt a típust gyártja majd az egész hatodik ötéves tervidőszak folyamán, míg a hetedikben kerülne sor a KGST-országok gépkocsiiparunk integrálására, konkrétan Csehszlovákia és az NDK autóiparának együttműködésére. 5—7 lakosra egy kocJ A csehszlovák autóipar nemcsak hazai szükségletre, hanem a szocialista és a tőkésországokba való kivitelre is termel. Évente mintegy 70 ezer személy- és tehergépkocsit exportálunk, s ehhez — legkevesebb — évi 2 milliárd devizakorona értékben pótalkatrészeket. A hatodik ötéves tervidőszakban a termelés terjedelme még növekszik. Kooperációs megállapodások alapján például fényszórókat, tárcsafékeket, motorokat és más gépkocsi- felszerelési cikkeket szállítunk majd a KGST-országok autóipara részére. Tapasztalatból tudjuk, milyen fontos a gépkocsik üzemeltetése szempontjából a megfelelő szervizhálózat, amelynek tekintetében a legutóbbi időkig meglehetős lemaradás mutatkozott nálunk. Ma már állíthatjuk, hogy ami a szervizek és a javítóműhelyek kapacitását illeti, sikerült behozni a lemaradást. A hatodik ötéves népgazdaságfejlesztési tervben kitűzött feladatok már számítanak a feltételezett fejlődésre, vagyis arra, hogy átlagosan 5—7 lakosra jut majd egy személygépkocsi. A hatodik ötéves tervre jól felkészült gépkocsiiparunk. A tervelőirányzat szerint biztosítani kell a 3300 ezer személygépkocsi és 50 ezer más jármű termeléséhez szükséges kapacitásokat, s ugyancsak jelentősen növelni kell a motorkerékpárok, s természetesen a pótalkatrészek gyártását is. Ezt azonban csak a nemzetközi szakosítás és kooperáció további elmélyítésével érhetjük eL A KGST gépipari bizottságának 7. albizottsága, amely ezt az együttműködést szervezi, valóban nagy távlatokat nyit a járműipar fejlesztéséhez valamennyi szocialista országban. (Az Űj Szóból) Gasztronómia A középkori konyha A középkori Európa konyhaművészetről, étkezési szokásairól számos írásos emlék maradt fenn az utókorra. Sajnos a legtöbb könyv: a „királyok eledével,, foglalkozik, és a főúri .konyha receptjeit, gasztronómiai érdekességeit taglalja. A pómép is étkezett azonban és meglehetősen nehéz feladat a sokszor ellentmondásos képből kihámozni azt a valóságot, amely az akkori társadalom széles rétegeinek konyhaművészetét, étkezési szokásait jellemzi. Minden korban, minden országnak és mihden társadalomnak a konyhaművészete, bizonyos fokig civilizációját is tükrözi. íme néhány érdekesség a középkori Európa gasztronómiájának lapjairól. Számos szakírónak az a véleménye, hogy a gasztronómia Európában az ókori roma és gall-római idők konyhájához viszonyítva — a változatosságot illetően — visszaesett. Kezdjük a levessel. A középkor Európájában leves alatt nem egészen azt értették, amit ma is fogyasztunk. Levesnek nevezték mindazt, amit a fazékban főztek; tehát halat, húst, a répával, a borsóval vagy káposztával együtt. Érdekes, hogy a főzelékfélékben, zöldségekben a választék a római időkhöz viszonyítva mennyire visszaesett, különösen Európa nyugati országaiban. A romai idők változatos zöldség repertoárját a káposzta, a répa, a bab és a borsó élte túl. A húsokat illetően általában a vad és a hal lényegesen nagyobb szerepet kapott a középkori konyhaművészetben, mint napjainkban. A vadat megtaláljuk a királyi lakomákon éppúgy, mint a pómép asztalán. A szegényember igaz, hogy sok esetben büntetéseket kockáztatva, orvvadászat , árán jutott az ízletes vadpecsenyéhez, de hát az érdők abban az időben gazdagabbak voltak vadban és az ellenőrzés nem volt mindenütt szigorú. A hal nagyobb szerepe az étkezésben érthető. A böjtöt az egyház annak idején szigorúan betartatta, sőt néhol ellenőrizték is, hogy mi fő a fazékban. Azonkívül a hosszú böjti időszak alatt nemcsak húst, de tojást sem volt szabad fogyasztani. Itt is meg kell jegyezni, hogy a középkori Európa édesvízi tavai és folyói gazdagabbbak voltak halban, mint napjainkban. Ami az ízesítőket illeti, a középkorban ezekben elég nagy volt a választék. A só mellett megtaláljuk a mentát, a kakukkfüvet, majoránnát, ambróziát, petrezselymet, a levendulát, babérlevelet, a keletről behozott tárkonyt. Az előbbiek az enyhébb fűszerek tárházát képezték. A szegény ember fő fűszere a hagyma, mogyoróhagyma és a fokhagyma volt. A középkoriak nem szerették a friss és a túl fiatal állatot a bárányt kivéve. ízetlennek tartották a fiatal állat húsát. A húsokat általában sütötték, de többségükben inkább megőrölve, töltelék gyanánt kerültek az asztalra. A mártások nagy szerepet játszottak a középkori gasztronómiában. ízesítésükre Vörös és fehér borokat, fűszereket használtak. Európa a keresztesek jóvoltából ismerte meg a narancsot és a citromot. Amikor ez a két déligyümölcs megjelent a földrészünkön, új ízt hozott a konyhaművészetbe. A bormártást kiszorította a citrom- és narancsmártás, amellyel előszeretettel öntötték le a csirkét és a vadkacsát. A tej- mártás is ismert volt, elsősorban vadkacsa mellé szervírozták. A középkori grasztro- nómia egyik nyitott kérdése, miért nem használták főzéskor kötőanyagnak a lisztet, amely ilyen formában is jelentős szerepet játszott a régi rómaiak konyháján. Sütemények terén elég szegényes volt a választék a középkori étlapokon. A legtöbb sütemény tulajdonképpen a kenyérnek fehér sajttal, ízesítőkkel, tojással feljavított változata volt. A cukrászipar ebben az időben még gyermekcipőben járt. Az étkezéshez fehér és vörös borokat szolgáltak. A borokat áltálában növényekkel szagosították, ízesítették. Ezeket a borokat étkezés előtt és után is felszolgálták. Céljuk az étvágygerj észtés volt. Ezek voltak az ősei a közhasználatú kifejezéssé vált francia apéritifnek. a bl HA RE AB (DM Nem mindennapi takarékossági módszer Heti 36 000 lírának megfelelő kereset nem elég egy több tagú család fenntartására. Az 54 éves Walter Cornelius, angol kabinos éppen ezért furcsa takarékossági módszerhez folyamodott. Naponta két kiló lóherét és más egyéb fűféleséget fogyaszt. „Az emberek bolondnak vélnek, ha meglátják, hogy füvet eszem — jelentette ki. — Csakhogy az én fizetésemből nem telik másra.” A botcsinálta vegetáriánus csupán azt a luxust engedi meg magának, hogy mindennap megiszik egy pohár tejet. Walter Cornelius szerint: „A fű sokkal jobb ízű, ha egy csepp harmattal ízesítjük.” A világ leghosszabban telefonáló népe „Ha napjainkban azzal dicsekedhetünk, hogy minden más országnál rosszabb a telefonhálózatunk, az elsősorban a minden képzeletet felülmúlóan hosszasan telefonáló honfitársainknak tudható bev — jelentette ki az athéni posta igazgatója. Bizonyos fokig érthető az athéniek szóáradata. Görögországban ugyanis nincs időszámláló készülék, és ha valaki egész nap telefonál, akkor is csak 1 drahmát fizet. Ez nevetséges összeg, kb. 16 lírának felel meg. Ügy tűnik, hogy továbbra is szabad folyást engednek a görögök szóáradatának, mert jelentékeny beruházást igényelne az időszámláló automaták üzembe helyezése. Fizetni vagy nem fizetni? Ezzel a „hamleti” kérdéssel találta magát szembe a philadelphiai Tom Merrick, akinek a posta New Yorkból kézbesített egy számlát. Eszerint haladéktalanul be kell fizetni egy dollárt újságelőfizetés címén.'A számlán világosan kivehető a postai bélyegző: 1917. június 26. Egyébként az az újság, amelynek az előfizetési díját kérik, 37 évvel ezelőtt megszűnt. Kilencszáz tonnás mesterséges sziget A tengerparti vizeken — a még nem túl mély, de veszélyes hullámoktól ostromolt területeken — rendkívül nehéz a munkavégzés. Pedig sokféle feladatot kell megoldani, a geológiai kutatásoktól a roncskiemelésig, a víz alatti távvezetékek építéséig. A tengerfenékhez kihorgonyzott pontonok nem állják a bőszült hullámverést, lábakon álló stabil építmények — mesterséges szigetek — elhelyezésére van szükség. Nyugatnémet mérnökök tervei alapján most egy olyan mesterséges szigetet készítettek az egyik hamburgi hajógyárban, amely nyolc darab 30 méter hosz- szú acéllábával támaszkodhat a tengerfenékre, és ötméteres lépéseket téve saját erejéből helyváltoztatásra is képes. A 900 tonna súlyú, 34 méter hosszú, 23 méter széles és 3 méter vastag acélsziget még nyolcméteres hullámtornyokkal is dacolni tud. A líbiai megrendelésre készült „lépkedő szigetet” — lábai nélkül — daruk emelik rá a hamburgi kikötő vizére, hogy úszva, vontatva tegye meg útját rendeltetési helyéig. » Pompás befektetés „Biztosan valami excentrikus milliárdos ez az ember — gondolta az a két londoni vízvézetékszerelő, akiket azzal bíztak meg, hogy egy gazdag villatulajdonos fürdőszobájába arany vécékagylót szereljenek fel. Két-, ségtelen, igen kevés ember engedheti meg magának a világon, hogy fiziológiai szükségleteinek kielégítéséhez körülbelül 60 millió lírának megfelelő összeget költsön. A két vízvezeték-szerelő hamarosan rádöbbent, hogy a megrendelő a világ egvik legjobb üzletembere, aki talán mindenkinél jobban tudja, mibe érdemes befektetni a pénzt. A különleges fürdőszoba-berendezésnek hamarosan híre ment, és néhány szakértő véleménye szerint értéke meghaladja a 150 millió lírát is. És ha meggondoljuk, hogy egvet- len fillér adót sem kell fizetni utána, nyugodtan állíthatjuk, hogy százszázalékosan biztos befektetésről van sző! Pályázatot hirdetünk főkönyvelői állás betöltésére. FELTÉTEL: Számviteli főiskolai végzettség, legalább 5 éves ipari gyakorlat. JELENTKEZÉS: Tempó Ksz. Szolnok, Várkonyi I. tér 20. 4
