Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

1975. március 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Filmkrésiika Szolnokról Ahogy a művész elképzelte Látogatás az ország egyetlen szoboröntödéjében Már a műhely közepén fek­szik az óriási homoktömb. A rövid nyelvű csákányok, ka­paróvasak nyomán néhány perc múlva előbukkan tompa színeivel a bronz. Meggyor­sulnak az ütések, apránként peregnek a szemcsék. Hatal­mas a por. Hátul, a terem vé­gében légelszívó zümmög Megtisztul a törzs, a mell, s végre lekerül a fejről is az utolsó rög. Sikerült az öntés. Budapesten a Képzőművésze­ti Kivitelező Vállalat szobor­öntödéjében, új alkotás indul útjára — kézről kézre — hogy „olyan legyen, amilyennek a művész elképzelte”. Elvágott csukló és a gordonka A polcon egy gordonka fek­szik, nyakánál tövében elvá­gott csukló. Eléggé különös látvány, de pillanatok alatt előkerül a hozzá tartozó alak is. Két mozdulat, s már össze­áll Milcus Sándor Gordonkás című szobra. Ezen magyaráz­za el az öntés módját Páhli János, az üzem egyik munká­sa. — A tömör, ülő alak öntés utáni „hőtágulása” egészen más, mint a vékony gordonka nyaké. Ha egészben öntenénk a szobrot, valószínűleg meg­repedne. Nem is szólva arról, hogy a homokforma elkészí­tése így sokkal egyszerűbb. A gipsz-szobrok többségét te­hát — mielőtt a homokformát elkészítenénk — feldarabol­juk az alakjuk vagy a nagy­ságuk miatt. — Változhat-e valamit a szobor a gipsztől, a bronzig? Életet „lehelnek" — A munkánk akkor jó, ha senki sem veszi észre. A gipszhez pontosan hozzáigaz­gatjuk, tömörítjük a homo­kot. Néha napokig „pepecse­lünk” például, hogy egy szok­nya legkisebb ránca kijöj­jön... Ha én — a foxmázó —1 hozzáteszek vagy elveszek valamit a szobortól, az már „selejt” — hisz a szobrász nem azt készítette el. A kemencékből kiemelik az előmelegített formát. Sűrű barna füst száll fel az öntőgö­dörből. Égett homokszag ter­jeng. Öntenek. Pár méterrel odébb kis kocsikon a cizel- lálókhoz szállítják a „kiön­tött” szobrokat. Gál István 17 éve csiszol, reszel lélegzetet a szobor mellkasokba, tekinte­tet a bronz szemkbe. — A fém sokkal „hide­gebb” anyag a gipsznél. Néz­ze ezt a gipsz portrét — egy lágy, szelíd szemű asszony. Mellette a bronz változát, egy házsártos, matrónát ábrázol. Kis csiszolással, felületmódo­sítással ez megváltoztatható. Ilyenkor előkerül a reszelő, a tompított véső, a különböző patináló savak, .s így tovább. — Szereti a szobrokat? — Kendvenceim nincsenek, legfeljebb néhány, amivel na­gyon megdolgoztam, például Somogyi József Martinásza. Kiállításokon vagy tereken, ha viszontlátom a munkámat nyomban eszembe jut: ezen egy kis karcolás — amit a néző egyébként nem lát, — amazon egy kis gödör, amit el kellett simítani... talán ezért is tisztelnek bennünket a szobrászok. Sok művészt is­merek személyesen is. Gyak­ran kérnek tanácsot tőlünk, mert egy szobrot, annak bel­ső, tartó szerkezetét meg kell tervezni, szerkeszteni. Előfor­dul olyan is, hogy technikai­lag nem tudjuk úgy megvaló­sítani, ahogy ők elképzelték. Ilyenkor apró módosításokat kémük... De ez nagyon ritka. Szobrok mindenhova Különös üzem, az egyetlen az országban. Itt mindenből egy készül, kivéve a plakette­ket. Művészek, munkások, statikusok, tervezők dolgoz­nak együtt, tömegesen az öntőfor-ma alakján, a „mag” nagyságán, hová, mennyi fém kerüljön. Az egyik műhelyben he­gesztőláng villog. Nagy a zaj, egy köszörű sikongva törli le a hegesztés nyomait. Kilépve onnan egy kis szabadtéri ki- . állítás várja a látogatót. Öz- szemű bronzlánykák, indula­tos bronzparasztok, bronz táblák, talapzatok. Az üzem­ből évenként több száz kis­plasztika, s 50—60 nagyobb szobor indul útjára, hogy gyönyörűségüket leljék ben­nük az emberek. Hajnal József Űjabb két, rövid dokumen­tumfilm forgatásával készül­tek el a Szolnok megyei Amatőr és Dokumentumfilm Stúdió munkatársai. Tizen­három perces filmet forgat­tak Kántor Sándor, idős kar­cagi fazekas népművész al­kotó műhelyében 'és házi mú­zeumában. A film felvillant­ja a népművészet mesteré­nek több mint hat évtizedes munkásságát, a Brüsszeli Világkiállításon' nagydijat nyert alkotását, a tiszafüre­di motívumok életrekeltését. Látható a filmen a mester első önálló munkája is, az 1917-ben készült díszes kan­csó. A másik rövid film a szolnoki Szigligeti Színház művészei és a megyei Álla­mi Építőipari Vállalat dol­gozói között több éve kiala­kult munkás—művész kap­csolatok eseményeit doku­mentálja. A vállalat dolgo­zói mintegy 200 ezer forint értékű munkával segítették a színház korszerűsítését és a színész-lakások építését. A művészek körműsorokat ad­nak a munkásszállások la­kóinak, megszervezték a „teltház” akciót. Egy-egy színházi bemutatón kizárólag építőmunkások töltik meg a nézőteret. A két film első bemutató­jára március 10-én, az Álla­mi Építőipari Vállalat szo­cialista brigádvezetőinek ta­nácskozásán kerül sor. Az amatőrfilmesek újabb nagy feladaton dolgoznak, meg­kezdték a „Jubileumi króni­ka” című egy órás film for­gatását. A készülő mű Szol­nok 900. évfordulójának ju­bileumi eseménysorozatát örökíti meg a január 1-i ün­nepi tanácsüléstől az augusz­tus 20-i jubileumi emlékmű avatásáig. „Munkásportrék” Országos amatfirfilm pälyäxat Nem véletlenül idéztük a címbeli nyelvi formát, Soós Zoltán A csaj című versé­ből emeltük ki. Ez a jassz- nyelvi szó a következő ha­sonló jellegű megnevezések­kel vállalt versbeli nyelvi szerepet: halált, almás, al­ma, oltárt, kassa stb„ stb. Éppen a tolvajnyelvi szavak, a zsargonnyelvi kifejezések versbeli szerepével kapcso­latban vettük elő egy ma­gát nyelvünket szeretőnek mondó olvasónk meglehető­sen ingeiűlt hangú levelét. Azt kérdezté, mikor írok már olyan cikket is, amely­ben „a jassznyelví szavak egyértelmű kiirtását” javas­lom. Leveléhez példatárt is csatol, s ebből kitűnik, hogy elsősorban ezekre a meg­nevezésekre gondol: csaj, pi­pi (leány), sóher (szegény), kíber, hekus (rendőr, de­tektív), alma, almás (nem, nincs semmi), buli, krapek,, kégli, balhé, állati, halált, strici, öreglány stb. Levélírónk különösen el­ítéli azokat a költőket, akik a hadovát, tolvajnyelvi be­szédet, a jassznyelvi szava­kat versbeli szókká is tet­ték. Szerinte nem lehet igé­nyes költő az, aki ezeknek a kifejezéseknek helyet ad köl­teményeiben. Hogy ebben a kérdésben tisztán láthas­sunk, és így igazságosan ítél­kezhessünk, tekintetbe kell venni azt is, hogy a jassz- nyelv a magyar nyelvnek újabban egyre gyakrabban szerephez jutó eleme. Bár- czy Géza a Köznevelés ha­sábjain (1975. jan. 10.) is azt tartja, hogy ennek a nyelvi formának szótári szó­készlete is gazdagítja, táp­lálja nyelvünket, tehát egye­temlegesen nem ítélhetjük kiirtásra. Az igaz azonban, hogy a jassznyelví szavak elsősorban az ifjúság, a di­ákság szóhasználatában gyakran feleslegesen jutnak nyelvi szerephez. A költők elsősorban a tár­sadalmi háttér hiteles fes­tése miatt környezetfestő szerepükben használják fel a zsargonnyelvi szavakat. Ér­zékeltetik velük a valóság­hátteret, amelyet még a nyelvi műveletlenség is jel­lemez. Ladányi Mihály vers­részlete is ezt példázza: „Ál­latin komplett ez a világ. Akad haver, akad csaj is, ismernek mind a hekusok” (Ladányi: Két song). Soós Zoltán épp^n a jassznyelvi szavak segítségével jellemzi a helytelen útra tévedt anyagbeszerzőt, aki „a vál­lalati buksza” terhére köl­tekezik: „így mulat ez a hassa víg gyerek, s hogy meddig,, csak ő tudja, s ta­lán a kíberek” (Soós: Dal Pityuka úrról). Jól illenek % jassznyelvi szavak abba a versbe is, amelynek szomo­rú szereplői a galeri tagjai: „Kassa buli, haláli-jó buli. hülye krapek, aki nem érti eztet” (Soós: A galeri bal­ladája). Az elítélés, a megbélyeg­zés igényével és szándékával társadalmi kritikáját is meg­fogalmazza a költő azokról, akik a tolvajnyelvi szava­kat feleslegesen használják: „A penész eszi a sóher hí­meket, amíg falkájuk előtt illeget a csaj, akit magasabb cél vezet” (Soós: A csaj). Amint olvashattuk, a zsar­gonnyelvi formák, a jassz­nyelvi szavak sajátos közlő és kifejező értékükben ju­tottak nyelvi szerephez. Ha azonban nem ilyen összefüg­gésben élünk velük, akkor sem szóban, sem írásban nem adhatunk felmentést haszná­latuknak. Különösen kerül­nünk kell a jassznyelv ide­gen hangszerkezetű kifejezé­seit s a nyelvi durvaságra, a tudatos cinizmusra is valló formáit. Br, Bakos József íjMunkásportrék” címmel országos amatőrfilm pályáza­tot hirdet Szolnok 900. jubi­leuma tiszteletére a Vasutas Szakszervezet központi veze­tősége, a KISZ központi és Szolnok megyei bizottsága, az Amatőrfilmesek Országos Tanácsa, valamint a megye és a város művelődési szer­vei. A pályázat célja első­sorban az, hogy fórumot kapjanak olyan tematikus filmek, amelyeket üzemi, vál­lalati amatőrfilm klubok, szakkörök készítettek egy- egy termelőegység munkájá­rói, életéről, bemutatják a dolgozó embert, A pályázati kiírás két fS témája: „Munkások az üzem­ben”, valamint >rA. második nyolc óra”. Olyan filmalko­tások beküldését várják a rendezők, amelyek bemutat­ják a szocialista brigádmoz- galmat, a munkásdinasztiák, ifjúmunkások és a nők hely­zetét a üzemekben. Vázol­ják egy-egy üzem 30 éves fejlődését, a termelést segítő munkahelyi mozgalmakat. Hálás téma az „Alkotó ifjú­ság” mozgalom hatásának, eredményeinek feldogozása, valamint Szolnok jubileumá­hoz kapcsolódó munkaver­Március hó a római Mars istenről nyerte nevét. A Kincses Kalendárium ezen­felül még három elnevezé­sét ismeri: Kos hava, Ta­vaszelő, Böjtmás hava. Március 31 napja alatt a nappali időszak 1 óra 44 perccel növekszik az éjszaka rovására. A hónap legneve­zetesebb napja pedig 21-e: erre a napra esik a tavasz kezdete. A százéves naptár szerint március 21-ig zordon az időjárás, 22. és 23. igen hideg, végre enyhül, de reg­gelenként fagy. A magyar nép márciushoz fűződő re­gulái — évszázados tapasz­seny érzékeltetése is filmsza­lagon. ,A- második nyolc őrá” cí­mű témakörből az olyan amatőrfilmeket várják, ame­lyek bepillantást nyújtanak a munkások üzemen kívüli éle­tébe, tükrözik szociális hely­zetüket, a szabad idő hasznos eltöltését, a munkásművelő­dés követésre méltó formáit. A pályázat két fő témakö­rét a kiíró szervek két kate­gória számára hirdetik meg: a harminc éven aluli, és a 30 éven felüli alkotók részére. Az országos pályázatra szánt filmeket 1975. július 20-ig kell beküldeni a Vasutasok Szakszervezete művelődési központjának szolnoki címé­re. A forgatókönyvek nevezé­si határideje 1975. április 30, á korábban elkészült/filmeké pedig júnitis 30. A pályázat­ra beérkező alkotásokat au­gusztus 7 és 10 között Szol­nokon, az országos amatőr- film-fesztivál keretében mu­tatják be. A zsűri egy nagy­díjat és kategóriánként első díjat és második díjat ad ki. A szakmai zsűritől függetle­nül működik majd egy mun­kás, illetve ifjúmunkás zsűri is, amely a „Rólunk, szól” elnevezésű különdíjat ítéli majd oda. tálatok alapján —- így szől­nak: Március hg még akkor sem jó, fia zsákban viszik ke­resztül a határon, (a regula ezen a falu határát érti), mert a hóesés ebben a hó­napban ártalmas a vete- ménynek. Ha böjthava szá­raz (azaz márciusban nem esik), Szent-György hava (április) nedves, pünkösd hava (május) hűvös: bő bor, búza lészen. Gergely napja ritka, ha jó, Hideg, szeles, sokszoriban hó. Sándor, József, Benedek Zsákkal hozza a meléget. Tudnivalók Mars haváról Épült a két kongresszus között Mezőgazdaság iránt érdeklődő százharminc fiatal tanulhat a Kenderesen felépült új mezőgazdasági szakmunkásképző in­tézetben. Az épületben négy tantermet, egy-egy előadó- és tornatermet rendeztek be. A vidéki diákok részére diákott­hont is létesítettek 1973. július 6-án új fejezet kezdődött Mezőtúr lakóinak egészségügyi ellátásában: átadták a 12 millió 100 ezer fo­rint költséggel felépült szakorvosi rendelőintézetet. A ren­delőintézet jól felszerelt laboratóriumában modern műszerek segítik az itt dolgozó vegyészek, laboránsok munkáját. Kenderes tanácsa az «cvoshiány megszüntetésére orvos-. lakást épített A karcagi ifjúsági klub sok fiatalnak nyújt szórakozási lehe­tőséget. Képünk a magnósok klubfoglalkozásán készült, ahol a résztvevők — munkások, gimnazisták, ipari tanulók — a legújabb lemezekkel Ismerkednek

Next

/
Oldalképek
Tartalom