Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

1975. március 7. SSOINOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászárokszállási Kossuth Tsz-ben Jól halad a tavaszi munka Januárban még mintegy ezer hektár volt a szántat- lan föld, most pedig már alig haladja meg a kétszá­zat a jászárokszállási Kos­suth Termelőszövetkezetben. Az enyhe telet kihasználva a partosabb részeken állandó­an dolgoztak a gépek, és rö­videsen befejezik a mélyebb fekvésű területek szántását is annak a 30—40 hektárnak a kivételével, amelyen még mindig víz áll. A műtrágya­szórók sem tétlenkednek. Ed­dig a búzavetés 80—90 szá­zalékán végezték el a táp­anyag-utánpótlást, és már szórják az alap mű trágyát a kukorica, a napraforgó alá is. A 180 hektár cukorrépa­föld előkészítve várja, hogy terv szerint a jövő héten megkezdjék a vetést. A ta­vaszi árpa 'földbe juttatásá­val már előbbre tartanak, eddig 60 hektáron vetették el. Ugyanakkor még több mint 300 hektár vetése van hátra, amiből 100 hektár háztáji árpa lesz. A tavaszi árpa vetését a jövő hét kö­zepére fejezi be a gazdaság. A vöröshere magja viszont már a földben várja a ke­léshez szükséges jó időt. A gazdaság megkezdte a talajok lezárását is, hogy nedvességét megőrizze. Ezt a munkát a nagy tömegű szármaradványok hátráltat­ják. Így eddig csak a földte­rület 20—25 százalékán si­került az igen fontos tavaszi munkát elvégeznie. Ezért a vetés mellett erre „állítják” a gépeket, hogy március 20- ra már ne legyen nyitott ta­laj. Az enyhe télben, jól te­leltek a pillangósok is, a fagy nem okozott károkat — ápolásukat megkezdték. Elismerés a kisújszállási sörüzemnek Országos elismerést ért el a kisújszállási söriizem el­múlt évi munkájával: a Kő­bányai Sörgyár vidéki üze­mei között a legjobb terme­lési eredményt érték el. 1975 elején négy új brigád ala­kult a Kőbányai Sörgyár kis­újszállási üzemében, ame­lyek a lakosság jobb ellátá­sa érdekében tették meg kongresszusi felajánlásaikat. A kisújszállási üzem tavaly 61 ezer hektó sört értékesí­tett, 1300 hektoliterrel töb­bet, mint 1973-ban. Me- ' gyénkhen népszerűbb lett a Pepsi Cola, ebből az üdítő­italból csaknem kétezer hek­tónyit — az 1973-asnál 700 hektóval többet — gyártot­tak. Már 1975-ben is tartot­tak kommunista műszakot és az itt kapott három és félezer forintot a kisújszál­lási gyermekintézmények tá­mogatására ajánlották fel. Küldött a megyei pärtertekezleten Rajtunk is múlik Kiss 'Emil Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnázi­umban érettségizett, majd a Tiszasülyi Állami Gazdaság ösztöndíjasaként szerezte meg a mezőgazdasági villa­mossági berendezések szere­lője oklevelet, és a katona idő letöltése után hazament Nagykörűbe. Ma a villany- szerelő brigád vezetője és a kótelki—nagykörűi Ady Ter­melőszövetkezet nagykörűi kerületének párttitkára. — A pártba 1964-ben vet­tek fel. Az öthónapos párt­iskolát három éve végeztem el, most a marxista—leninis­ta esti egyetem másodéves hallgatója vagyok. Január­ban választottak meg a ke­rület párttitkárának. Ez a munka nem ismeretlen szá­momra, hiszen 1971 óta párt- vezetőségi tag vagyok, és sok­szor helyettesítettem bete­geskedő párttitkárunkat. De azért nagyon sok új feladat­tal is találkozom. Bizony nem fér bele 8 órába, az is előfordul, hogy a késő este még az irodában talál. — Van mit javítani az alapszervezeti munkán is, sokkal többet kell törődni az emberekkel! Ne csak az le­gyen a fontos, hogy valaki a napi munkáját jól elvégzi, hanem az is, hogy utána mennyire aktív, van-e véle­ménye a dolgokról, érti-e, hogy mit miért várnak tőle, tudja-e, hogy milyen fogas­kerék ő az egész nagy gépe­zetben. Ne csak a munkát nézzük, hanem mögötte az embert is, akinek ugyanúgy meg kell mondani, hogy jól dolgozott, mint azt, hogy- rosszul. Rajtunk is múlik, — az elnökön, a főagronómu- son, a pártmunkásokon, — hogy azok, akik szívvel, lé­lekkel csinálnak mindent: szántanak, vetnek, társadal­mi munkába, gyűlésekre jár­nak, belefásulnak-e ebbe, vagy újult erővel látnak a következő feladathoz. Fő­leg a fiatalokra kell odafi­gyelni, hiszen szintén rajtuk is múlik, milyenek lesznek. Azt hiszem, ezek nem helyi, hanem országos gondok, de csak akkor lehet javítani raj­tuk, ha mindenütt mindenki megteszi a: magáéi;.' És itt lát­szik igazán a munkahelyi vezetők felelőssége: fel kell készülni, fel kell nőni ezek­hez a feladatokhoz. — Nem vártam, hogy részt vehetek a megye legnagyobb politikai fórumán. Komoly megtiszteltetésnek tartom, hogy küldött vagyok. B. Gy. Kétlaki favágók A nap már lemenőben, az erdőből azonban még min­dig zaj hallatszik. Fel-fel- visít a stihl-fűrész, munká­ban a fadorong, szaporodik a „felszeletelt” akác. Dol­goznak a favágók. Nem „iga­zi, hivatásos” erdei munká­sok, hanem valamennyien tsz-tagok, a tiszaburai Lenin Termelőszövetkezet dolgozói. Szebeni Zsigmond traktoros. — Régebben a MÉK-nél dolgoztam, de már jó ide­je traktoros vagyok. A nö­vényvédő bizonyítványt azért szereztem meg, hogy a gaz­daság gyümölcsösében is hasznomat vegyék. — Hogyan lett favágó? — Télen a traktorosnak, a növényvédőnek alig van dolga, így aztán amikor szóba jött a szövetkezetben, lesz munka akácerdőben, el­mentem Jászberénybe isko­lára, ahonnan erdő- és faki­termelő szakmunkásbizonyít­vánnyal jöttem haza. — Mikor ült utoljára trak­toron? — November 21-én még ‘ szántottam. — Traktor vagy fűrész — melyiket szereti jobban? — Nem vagyok válogatós, csak az a fontos, hogy jó legyen a fizetés. Ágoston Gyula eredeti szakmája bognár, de azért a jászberényi iskolát ő is elvégezte. — Miért? — Ügy láttam, hogy a bog­nár mesterségre nincs olyan nagy szükség, mint régeb­ben, meg aztán az sose baj, ha több mindenhez ért az ember. — Nehéz a fűrész, sokat kell vele hajladozni. — Hát á műhelyben, a szalagfűrész mellett kevés­bé fáradok el, ezt viszont jobban fizetik. — Enni is kell! — Az biztos, hogy 20 de­ka szalonna és egy jó sze­let kenyér is elfogy szinte két-három harapásra. De itt ennek így kell lennie, mert különben nincs erő. Időközben körénk sereglett a brigád, leültek, rágyújtot­tak. — Melyikük maradna nyugdíjig fvágó? Az emberek egy időre el­hallgattak, gondolkodtak. Vé­gül Kiss János válaszolt. — Itt a környéken nincs gyár, a tsz-ben kell dolgoz­nunk. Én is traktoros vol­tam, de meguntam az állan­dó zötvkölődíjst, szívesen maradnék akár örökre fa­vágó. Igaz, a munka nehéz, 'e jó tiszta a levegő. Csak­hogy végül is mi parasztok vagyunk. Jön a tavasz, ha vetni kell, senki más' nem vet el helyettünk. braun „Szeletel” a fűrész Együtt a közös ügyért írta: Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztá I y vezetői e T apasztalaton nyugvó marxista—le­ninista tanítás, hogy a proletariá­tus a hatalmat csak a dolgozó tö­megek támogatásával vívhatja ki és tart­hatja meg. E tanítás lényege, hogy a mun­kásosztály és valamennyi dolgozó alapve­tő érdekei egybeesnek. Lényeges az is, hogy a munkásosztály történelmi küldeté­sét, csak forradalmi elmélettel felfegyver­zett marxista—leninista pártja vezetésével teljesítheti. Ezen keresztül biztosíthatja alapvető érdekeit, oldhatja meg kormány­zati feladatait s valósíthatja meg céljait. Pártunk a szövetségi pQlitikát két vonat­kozásban alkalmazza: a munkásosztály és más dolgozók, illetve a párt és a párton- kívüliek kapcsolataként. Ez alkalommal itt a párttagok és a pártonkívüliek viszo­nyának néhány időszerű vonatkozását tag­laljuk. ^ A szövetségi politika sarkalatos eleme a kölcsönös bizalom. Pártunk rendületlenül bízik népünkben. Meggyőződése, hogy po­litikáját népünk megérti, elfogadja. A párt­tagok és a pártonkívüliek ezt együttesen valóra is váltják. Szó szerint igaz, hogy a szocializmus építése Magyarországon nemcsak a mun­kásosztály, a kommunisták, hanem az egész dolgozó nép műve és a történelem­formáló erő maga a nép. Elmondható, hogy a nagy társadalmi cé­lok kidolgozása és megvalósítása során a pártonkívüliek aktív öntudatos tényezők. Az idősebbeknél ez a szocializmusért foly­tatott harcban megszerzett meggyőződésen erősödött, a fiatalabbaknál az oktató-ne­velő munkánkon, a marxista—leninista vi- ' lágnézet elsajátításán, elfogadásán alapult. Harminc év alatt — ha olykor keserves ta­nulság árán is — tudatosodott, hogy a nemzet felemelkedésének útja a szocializ­mus, a szocialista országokkal való össze­fogás, a béke ügyéért folytatott harc. A szocialista meggyőződés nap mint nap szép példáit adja a hazához fűződő új vi­szonynak. Felszabadulásunk 30. évforduló­jának és pártunk XI. kongresszusának tisz­teletére kibontakozott: szocialista munka­verseny méretei imponálóak. Fellendültek a munkások, műszaki dolgozók nagy több­ségét felölelő termelési, takarékossági, újí­tási és egyéb mazgalmak. A szövetkezetek és a különböző intézmények dolgozóinak legjobbjai is kiveszik részüket a jubileumi munkaversenyből. E vállalkozások tervezői és megvalósítói a kommunisták és a pártonkívüliek. Közös munkájuknak nagyszerű eredményei van­nak. A nemzeti jövedelem 1974-re tervezett növekedését jelentősen túl­teljesítettük.” A munkásosztály, s az egész dolgozó nép szocialista internaciona­lizmusát fejezik ki a vietnami műszakok. Népünk összefogásának, a munkásosztály segítőkészségének, a termelőszövetkezeti parasztság helytállásának ragyogó példája volt a mezőgazdasági termékek őszi beta­karítása. Ismételten bebizonyosodott, hogy a két alapvető osztály testvéri összefogásá­val leküzdhetőek a legnagyobb nehézsé­gek is. A kongresszusi irányelvek nem vé­letlenül állapítják meg: „tovább erősödött hazánkban a marxiz­mus—leninizmus eszméinek befolyása. A szocialista építésben elért sikerek és a ha­tékonyabb, színvonalasabb ideológiai mun­ka nyomán szélesebb körben tudatosodtak eszméink, a szocialista magatartás normái, mélyált a társadálmi felelősségérzet...” Egyszóval az eltelt három évtized alatt milliók jutottak el politikailag a szocializ­mushoz, s mind többen azonosulnak vele eszmeileg is. Népünk szocialista öntudata jelentősen megerősödött. ,A párttagok és a pártonkívüliek politikai képzettségi szintje és világnézete közeledett egvmás- hoz. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy megvalósult már népünk eszmei egysége. Hatnak még a különböző anti- marxista, burzsoá, kispolgári nézetek, sőt számolni kell az ösztönösséggel is. Azt is » tudjuk, hogv az alapvető érdekek azonos­sága me1 lett léteznek az egyes osztályok és rétegek eltérő érdekei is. A pozitív példák azonban azt mutatják, hogy nénünk politikai és cselekvési egysé­gének további erősítéséhez a feltételek adottak. A megvalósulás egyrészt azon mú­lik, hogv pártunk miiven következetesség­gel váltja valóra a dolgozók reális igénye­it, másrészt azon, hogy mindez mennyire párosul a rendszeres és folyamatos eszmei­politikai nevelő munkával. A Központi Bizottság az eszmei-politi­kai nevelés követelményeinek meghatáro­zásakor abból indul ki, hogv a szocializ­mus t.elies felépítését s-mloőló politikánkat még következetesebben kívánjuk folytatni. Célkitűzéseinket a párt eszmei-politikai egységének további megszilárdításával ér­jük el. Ilyen körülmények között törvényszerű igény, hogy hatékonyabban érvényesüljön pártunk vezető szerepe, növekedjen a párt­tagság eszmei, politikai felkészültsége. Minden kommunista alapvető kötelessége, hogy dolgozzon pártunk politikájának el­fogadtatásáért, védelméért és példát mu­tasson a határozatok végrehajtásában. A párt politikájáról a dolgozók annak alap­ján mondanak véleményt, ahogyan annak megvalósítását látják. Az MSZMP számára elengedhetetlen kö­vetelmény, hogy a párttagság ismertesse politikánkat, eszméinket; ha kell védje meg azokat, leleplezve a polgári, kispolgá­ri, jobboldali és ultra-radikális nézeteket. Esetenként védjük meg azoktól a káros né­zetektől, hangulatoktól, magatartásbeli fo­gyatékosságoktól, amelyekkel szemben harcolnunk kell. A pártonkívüliekkel úgy folytassuk az eszmecserét, hogy megfelelő képet alkossanak szocialista távlatainkról, a politikai összefüggésekről. Sokoldalúan győződjenek meg a szocialista életmód fö­lényéről, s kapjanak meggyőző választ a társadalmi fejlődésünk időszerű kérdéseire. Pártunk soron következő XI. kongresz- szusa elfogadja az új programnyilatkoza­tot. E nagy jelentőségű dokumentum hosz- szú időre megszabja jövőnket, ezzel kap­csolatos tennivalóinkat. Világos programot ad jó feltételt biztosít a cselekvéshez, az erők egyesítéséhez. A programnyilatkozat hamarosan nyilvánosságra kerül. Az abban foglaltak megmagyarázása, a pártonkívüli­ekkel való elfogadtatása a kommunistákra vár. Nekik kell meggyőzni a pártonkívüli- eket az abban foglaltak helyességéről, szükségességéről. Amikor ezt végezzük, ezen az úton tovább erősíthetjük munkás- osztályunk példája nyomán egész népünk gondolkodásában és magatartásában a szór. cialista .vonásokat. A tudatosság, az eszmei tevékenység fejlesztése nagyobb követelménye­ket állít a párttagok elé. Nagyobb az elvárás a marxizmus—leninizmus taní­tásainak, a politikának az ismeretében, a mindennapi, munkában és a közéleti tevé­kenységben, a magatartásban, az interna­cionalista gandolkodásban. A párt sorait elsősorban a munkában élenjáró, szocialis­ta módon élő, gondolkodó nagyüzemi mun­kásokkal növeljük. A párttagsággal szem- ■ ben támasztott nagyobb követelmény biz­tos alap ahhoz,; hogy eszmei tevékenysé­günk, pártunk szervező, nevelő munkája tovább fejlődik. A párttagsággal, a pártba jelentkezőkkel szemben megnövelt köve­telmény népünk általános és politikai mű­veltségén alapszik. Ugyanakkor azt is fel­tételezi, hogy a jövőben a pártonkívüliek tudatossági szintje is tovább emelkedik. A szocializmus teljes felépítéséért folyó harc eredményessége nagymértékben függ a vezetőktől is. Éppen ezért velük szem­ben szintén fokozódik a követelmény. Köz­funkciókba, vezető helyekre csak olyan párttagok és pártonkívüliek kerülhetnek, akik meggyőződéssel vállalják a munkát, a harcot és következetesen képviselik a munkásosztály eszméit. A vezetők többsé­ge ilyen. Három évtizedes fejlődésünk si­kerei közé tartozik, hogy nálunk a pártta­gok mellett százezrével vannak ma már olyan p^rtonkívüli munkások, szövetkezeti parasztok értelmiségiek és alkalmazottak, akik megfelelnek a növekvő követelmé­nyeknek é3 nem „csak” lojálisak, hanem politikailag, szakmailag felkészültek, veze­tésre alkalmasak, akik a munkásosztály­nak, a nép ügyének harcos képviselői, megvalósítói. Hazánkban a helyzet történelmileg úgy alakult, hogy csak egy párt — a munkásosz­tály forradalmi pártja — működik. Pár­tunk így egyidejűleg vezeti, szervezi a tár­sadalom előrehaladását és ellenőrzi saját tevékenységét, mindenekelőtt a pártszerve­zeteken, a párttagokon keresztül. A helyzet ilyen alakulása miatt fontos — mondhat­nánk nélkülözhetetlen — szerepük van a pártonkívüliek nagy többségét is maguk­ban foglaló tömegszervezeteknek és moz­galmaknak. A tömegszervezetek, -mozgalmak társa­dalmi, polit'kai feladatai sokrétűek. Egy­részt közvetítik a pártonkívüliekhez a párt poétikáját és mindennapos meggyőző te­vékenységükkel kiváltják a dolgozók ak­tív tetteit, másrészt jelzik e tömegek véle­ményét társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális életünkről. Ezért népünk azt is igényli, hogv az országos és helyi problé­mákról alkotott véleményével részt vehes­sen a pártpolitika alakításában, a szoci­alista demokrácia fejlesztésében. A társa­dalmi és tömegszervezeteknek fontos köte­lességük, hogy fórumokat biztosítsanak a közös eszmecserékhez, közüggyé avassák céljainkat, cselekvési lehetőségeket ieremt- senek a közért tenni akarók számára. A szocializmus teljes felépítésének mielőbbi megvalósulása döntően pártunk marxista—leninista poli­tikájától, a párttagok eszmei-politikai ne­velőmunkájától, példamutatásától és a pártonkívüliek csele'' v ókészségétől függ. Közös ügyünket és művünket tehát csak a munkásosztály, egész népünk, a párttagok és a pártonkívüliek szoros összefogásával, erőfeszítésével valósíthatjuk meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom