Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-05 / 54. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. márcltis 5. Kincskeresőben Túr kévén Látogatás Iván Sándor műtermében „Erőltetett menet” (vázlat) Pólya Pál felvétele Kincs van a túri és a kevi agyagban, írta hazájáról álmodva Finta Sándor, az óceán túlsó partjáról. Arra célzott: sehol a világon nem talált még olyan jól formázható, égethető agyagot, mint a kevi sár. Másképpen is kincset terem a kevi és a túri föld. A szélmalom se forogja már ki, mint egy nagy időkerék, hogy hány ágról szakadt, hogy hétszilvafás szegény vándorolt be Kévéről emlékezetünkbe. A két Finta, Gergely és Sándor, akik már megmérettek, az egykori Korda gyerek, az 1919-es emigráns, akinek geve elé „Sir” jelzőt akasztott, a világ művészettisztelete, Hegyfoki Kabos, az egykori kevi plébános, a modern meteorológia egyik úttörője, Finta Gergely, 1919 mártírja, — és sorolhatnánk magyar jeleseinket, akiket az elmúlt évtizedekben, években indított a kevi, túri föld. A gondolatsort a túrkevei képzőművészkor legutóbbi kiállítása indította. Ritka véletlen volna együtt ennyi tehetség?! Balgaság lenne valamit is misztifikálni, de mégis meghökkentő, hogy az évszázadok súlyát imitt- amott még mindig érző kunok 'hazájában ilyen sok a szépmíves ember. A kérdésözön Iván Sándor pedagógus-szobrász műtér- mében gyönyörűséggé olvadt. Nem lepi.be a por ezt a fáskamrából eszkábált műtermet, úgy gondolom, ha az önkifejezés legeredetibb formáit az érzés éveiben is ennyi- # re szenvedélyesen keresi Iván Sándor, aki jelenleg még amatőrszobrásznak tartja magat. A zsendülésen már túljutott, évről évre érik az időveL Az „Esőben" e. fehénpári- vány kompozíció anyai kéz •ímogatása, a Földosztó paraszt, homokkőből, a' kunok megszenvedett keménysége, a Bika, mészkőben, e föld népeinek elpusztíthatatlansa- ga. .„ így élnek bennem Iván Sándor szobrai. Honnan a formák érzete, a kővél birkózás keménységé? ö csak annyit mond: Édesanyám nagyon jókezű asszony, a nagybátyám Ba- dár Balázsnál tanúit Iván Sándor meg a Képzőművészeti Főiskolán tanult — volna, de azokban az években. amikor indult, még sokszor ott maradt az arany a sárban. De egyetemet végzett mégis, közben a különböző stúdiumok grádicsait járta. Tanár lett, ennek vallja magát ma is, — nemcsak a munkakönyvé szerint Szólamnák hittem valamikor, hogy a kövek beszélnek mondja, de hallgasd! Fogja a vésőt és a kalapácsot. Éles, fémes csattanás: „ne!” pattog vissza a kő! „Hallod, beszél a kő, tiltakozik. Engem ez izgat. Tudok-e parancsolni az anyagnak, hogy elmondja érzéseimet az embereknek.” Az „Ács” mozdulata mészkőbe Jogantatik, a Kevi madonna még anyagban van. A mai kor asszonyát álmodja... Finta Gergely talán az előd, vagy néhárty megmerevült mozdulatban Ferenczi Béni. Eldönti a jövő, hogy menynyire születik új, sehol máshol nem látott, maradandó szépség a kevi fásfeszer volt műteremben. Hamarosan önálló —kiállítást kap Iván Sándor, hogy munkája nagyszerűségével megajándékozhassa Keve népét Egyelőre csak ennyit akar. Pedagógus vagyok, aki a szépnek udvarolok, mondja. Ez is gyönyörű életprogram, ezt sein mindenkinek adta meg a túri föld. Várjuk az önálló kiállítást a nagy kevi elődök múzeumában. Tiszai Lajos Ha most Bánnék fiatal Meghalt Németh László, s hogy milyen veszteség ért bennünket, ma még nem tudjuk, azt ismerhetjük csupán, hogy halálával milyen örökség maradt ránk. Jövőre ünnepelhettük volna születésének 75. évfordulóját, de hosszú szenvedések után elragadta végül s tőlünk a halál. Az életművet, a rendkívül sokoldalú, teremtő szellem beérett gymölcsét azonban már senki és semmi nem veheti el tőlünk. Regényei az Égető Eszter, az Iszony, az Irgalom; drámái a társadalmiak és a történelmiek egyaránt műveltségünk alkotó elemei maradnak. S gondolatai is, amelyeket oly bőkezűen osztogatta, hogy legkisebb írásában is egy kész műre való tellett belőle, azok is tovább gyűrűznek majd közgondolkodásunkban, Kísérletező ember volt, irőszobája igazi műhely, élete a hasznos kísérletek évtizedei. Még ha tévedett, abban is imponáló volt nagysága. Tehetségét más kultúrák alázatos tolmácsolására is szívesen áldozta: a Karenina Anna, az ő ragyogó fordításában vált a legolvasottabb magyar regénnyé. A színházban Lorca Yermája az ő szavaival szólal meg magyarul. De pedagógiai tevékenysége is kiapadhatatlan forrása a megszívlelendő tanulságoknak. A népi írók táborába tartozott, gondolatvilágában azonban a formálódó új társadalomi a szocialista társadalom kérdései is jelentős helyet kaptak. Elsősorban az élet morális problémáira, a magatartás kérdéseire kereste a választ szikár szenvedéllyel, utánozhatatlan s9épségű prózájának lenyűgöző erejével. Az, hogy mint rendezem be az életem, függ attól, hogy’ mit gondolok az életről általában. Nos, én már nem gondolhatnék róla úgy, mint a régi jó keresztény, hogy ez a föld csak a próbatétel helye, s az élet a földöntúli élet nehéz, de örök üdvre képesítő, vizsgája. De úgy sem, mint sok mai ember, hogy a föld az élvezetek kertje, amelybe egy kis munkával, vagy ha okosabbak vagyunk, kellő helyezkedéssel, kell belépést szerezni. Én a Mindenségből indulnék ki. Mi ez a csodálatos rendet mutató s értelmetlenségével néha mégis kétségbeejtő, óriási gépezet? Ek>frt pályán rohanó tűzgolyók, a köréjük szegődött anyag bolygói csomóival, amelyek egyikén a földet ellepő penészrétegben nekem is a megbillent egyensúlyú, az orrabukást új nemzedékekbe továbblökő élet kapkodását kell végeznem a halál ellen? Vagy lehet ezt másképp is látni, a lehetőségek óriási » Munkánk, eredményeink Négy év képekben „Munkánk, eredményeink a X.—XI. pártkongresszus között” címmel, tegnap délután két órakor Szolnokon, a 633. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetben nyílt kiállítás. A hatvanhét tablóból álló kiállítás rendkívül gazdag ahyagot tartalmaz. Felöleli hazánk elmúlt négy év alatt elért ipari, mezőgazdasági, kulturális, kereskedelmi fejlődését. Bemutatja politikai életünk legfontosabb eseményeit, a hatalmas beruházásokat, a tudományos életben, a közlekedésben elért eredményeket. Külön tablón láthatók a Szolnok megyeben készült felvételek. ~A Tisza Cipőgyár, Szolnok épülő város'eszei, a mezőgazdaság gépesítése, az egészségügy terén és a gyermekintézményeknél végbe- méht fejlődés. A jól sikerült felvételek hűen érzékeltetik az országban, a megyében elért eredményeket. A kiállítás városi megnyitóján — amelyen megjelent Sándor László, a városi pártbizottság első titkára és Turóczi Ferencné, a városi pártbizottság titkára — Péter Piroska, az .intézet igazgatója mondott beszédet. A kiállítás március 11-ig naponta 10 és 17 óra között tart nyitva. Ajándékkönyvek a várkcnyi kisdiákoknak Egy külterületi iskola könyvtárának bővítéséhez kívántak hozzájárulni az OTP megyei igazgatóság lakásépítési és értékesítési osztályának dolgozói. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya javaslatára keresték meg a tiszavárkonyi általános iskola diákotthonát, és több mint harminc könyvet ajándékoztak az otthon kis lakóinak. Az osztály kongresszusi versenyvállalása volt ez is, mint a 85 órai társadalmi munka, melyet a versenybizottság értékelése szerint 233 százalékra teljesítettek, hiszen a város parkosításánál 108 órát, a mezőgazdaságban, az őszi betakarítás idején pedig további 90 órát dolgoztak. mezejének; nem azt, ami megvalósult, hanem ami ott lappang benne? A vegyipar munkása könnyen megértheti, mire gondolok. Hol volt az a sok százezernyi szerves és szervetleq, anyag, melyet a kémia és technológia idézett fel az utolsó században? Nyilván ott volt a világban addig is, csak előhivatlanul. így szunnyadt benne az élet is, amig — talán csak bolygónk kedvező viszonyai közt, de lehet, hogy mint'egy óriási karácsonyfa ághegyein, az Űr távoli pontjain — fel- gyuladt, hogy a formák végtelen változatain átszáguld- va, valahol a harmadkor közepén kipattantsa az emberi tudatöt. Az, hogy én magam is egy ilyen tudat gazdája vagyok, bár sokszor kényelmetlen, mégis csodálatos dolog. Hány milliárd tonna anyagnak nem jut csak egy idegsejt sem, s bennem ott van ez a valami, amelyben, a tetszhalott lény, a világ mintegy magára eszmél, s szövetségest keres, hogy egyre új lehetőségeket vethessen fel. Én persze nem jelentkeztem erre a munkára, s néha szívesen visszadobnám a meghívót, de ha már ember vagyok, s az életösztön úgyis rábeszél, hadd éljek azzal, amit e meghívó jelent. ♦ f KÉPERNYŐJE ELŐTT Lehetetlen nem észrevenni ezekben a hetekben, sőt hónapokban, a közelgő párt- kongresszus előkészületeinek időszakában, amikor új len-, dületet vett a közéletiség, emberek, párttagok százai, ezrei sziláinak meg, formálnak véleményt különböző fórumokon, más-más alkal-' makkor, hogy a televízió miként igyekszik bekapcsolódni ebbe; a szellempezsdítő országos' folyamatba, s ha lehet, még serkenteni is ezt a folyamatot. Megszaporodtak a képernyőn az olyan típusú riportműsorok, illetve olyan tartalmú portréfilmek, amelyekben a közösségért áldozatot vállaló kommunistákat igyekszik a televízió bemutatni. Arcok, embersorsok jutnak kamerakozelbe, száraz tények, eredmények em- beriesülnek, közvetlen módon vonzó formában a képernyőn. Arcok, embersorsok Kedd este a véletlen folytán két, de szinte egymást kiegészítő, egymás hatását erősítő műsor, a Kartávolságra, és az Emberre esküdött című program került egymás mellé. Az előbbiben a nagykőrösi konzervgyár egyik kis közösségét, szocialista brigádját mutatták be, kutatva — keresve a közösségi magatartás új vonásait, az utóbbiban szemléletes portrét rajzoltak a film készítői egy paraszt fiúból lett főorvosról, aki telve a teljes emberi élet vágyával párttitkárként és sebész-főorvosként együtt szolgálja társadalmát, a mi közösségünket; azt a közösséget, amelyben emberré lett. Ide sorolható a hét egy másik műsora is, az És eltelt négy esztendő. Figyelemre méltó az a vállalkozás is, amelyben a kamerák úgymond bejárják az ország néhány megyéjét — a mikrofonnál Szepesi György — hogy térképet készítsenek, politikait és emberit a bekövetkezett változá- * sokról, a fejlődés újabb eredményeiről. Műfajra való tekintet nélkül ezek a televíziós programok közösek abban, hogy az alkotó, teremtő ember nyugtalanságát, erkölcsi, eszmei jellemvonásait kutatják és ábrázolják a kép meg a szó együttes eszközével. Álpátosz szerencsére nem lengi be őket. A legmegfelelőbb dolgokat is az emberi közvetlenség, a természetes emberi arányok „hullámhosszán” közvetítik. Nyitott dráma Eddig megszoktuk, hogy a televízió olvasásra ingerlő propagandaműsora valóban olvasmányra nyitogatja rá a szemünket. Szépprózai alkotásokba „olvas bele” a kamera, hogy felvillantott részletekkel így csináljon kedvet a teljes mű, a könyv elolvasásához. Most figyelme körébe drámát vont be. eleve színpadi megjelenítésre szánt alkotás prókátorává szegült. A Vén-Európa Hotelt, a méltatlanul háttérbe szorult vagy talán szorított Remenyik Zsigmond modern hangvételű drámáját viszont nem a Nyitott könyv keresztmetszet sorsa illette volna meg: önálló tévéjátékként követel helyet magának a képernyőn. Az volna az igazi módja, hogy végig „elolvashassuk”. A kitűnően sikerült kóstoló ilyen irányban növelte meg az étvágyunkat. Híres szökések A XVIII. században élő Kempelen Farkas, akinek egyéb tudományos eredményei mellett egy ördögi szerkezet, a sakkozó gép szerzett világhírnevet, aligha gondolhatta, hói? még a XX. században is termékenyítőleg hat majd, méghozzá drámaírók, filmesek képzelőerejére. Hogy sakkautomatája újabb alapötletként szolgál íróknak, alkotóknak. Nem is oly rég egy magyar tévéjátékban a Szent Ilonán raboskodó Napóleont akarták vele megszöktetni, most egy francia—magyar közös produkcióban egy forradalmár, vagy legalábbis lázadó lengyel tiszt életét mentik meg vele. Persze egyik sem vezetett közelebb a titokhoz, hogy tudniillik mi is mozgatta a .különös gépezetet Ez a történet is, a lábát vesztette Woronszkijjal, csupán fantázia szüleménye. A titok felfedéséhez semmi köze. Érdekes történet, amelyből Christian Jacque, a kalandfilmek francia mestere és értője tisztes munkával kellemesen szórakoztató filmet készített alkalmazva az izgalomkeltés bevált módszereit, kifejezetten romantikus megoldásokra törekedve. V. M. Az ember azzal, hogy él, átmegy az .életkorok tájain, s postakocsija vagy TU-ja ablakából áttekintést nyer a világ kisebb-nagyobb darabjáról; utazik tehát. Az utazásban az a szép, hogy figyelmünk, amíg úton vagyunk, éberebb, mint máskor. A soha nem látott táj üde színekben csillog, a szokatlan környezet újra föladja az elkopott kérdéseket: hogy is élnek hát, milyen kapcsolatban vannak az emberek egymással. Az ifjúkor első esztendeiben az ember állapota természetszerűleg hasonlít az utasára. Hisz ő is új tájakra ér, hogy mást ne mondjunk: a felnőtt munka s szerelem tájaira. S benne is ptt van valami fürkész érdeklődés, hogy az emberek titkait megértse, a társadalmi viszonylatoknak a mélyére lásson. El kell-e kopnia ennek a figyelemnek? Lehet-e úgy élni, hogy tom- pulás helyett inkább élesedjék? Én azt hiszem (s tán tapasztalásból is tudom), hogy lehet. S hogy erre ma is megvan, sőt több a lehetőség, mint az én fiatal koromban. Az ember azzal, hogy az évek viszik, ifjúságán túl is új és új tájakra ér. S ha régen faluja csendjében vagy városkájában tán jobban megfigyelte az új hangulatokat, amelyeket a férfikor, sőt az öregkor is hoz, jóval kevesebb lehetősége volt, mint nekünk, hogy a tempó lassulását, mindig új látványokkal tartsa ébren. Ma a munka sem tapad eky helyhez; többnyire új s új környezetbe visz. S ha a világlátás alkalma a politikai akadályok miatt nem is nő úgy, mint a technika kínálná — az ember szobája lámpája alól is szervezhet kirándulásokat, s épp ezek az IBUSZ és MALÉV utak azok, amelyekben rendkívüli • a haladás. Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe. S ha utána azt kérdenék: mi az, amiért a földet a történtek után is sajnáltam itthagyni : azt mondanám, hogy olyan korból és olyan országból jöttem, amelyben a tanulás alkalma s a hozzá való kedv együtt és rendkívüli mértékben nőtt. ♦Részlet a Sajkódí esték című kötet fenti című írásából, megjelent 1961-ben». 4
