Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-05 / 54. szám

# ' / 1975. március 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Már nem idegen — Hogyan telik el egy napja? — Mint a legtöbb asszony­nak. Reggel hatkor kelek. Reggelikészítés, takarítás, el­engedem a gyereket az is­kolába, aztán én is dolgozni megyek a takarékszövetke­zetbe. Az ebéd? Az étterem­ben eszem. Fél ötig dolgo­zom, akkor sietek haza, va>- csorát készítek, kikérdezem a gyerektől a leckét, ehhez ő ragaszkodik. Minden hét­főn esté marxista egyetem­re járok, egy másik estéjén a hétnek mosok, szombaton van a nagytakarítás, és bi­zony a vasalás mindig va­sárnapra, a mosogatás után­ra marad. Mert a hét többi estéjén hol vezetőségi ülés­re kell készülnöm, hol tag­gyűlési beszámolót írok, hol meg tahulok, készülök az egyetemi vizsgára. — Nem egyhangú így az élete, nem vágyik valami másra? ■— Ezt szoktam meg, és ta­lán az lenne a rossz, ha ez az egyhangúság megszakad­na. Nyáron a szabadságom alatt teljes a kikapcsolódá­som: olyankor hazautazom, vagy utazunk a szüléimhez, Szabolcs megyébe. Veronka egy csöppnyi Sza­bolcs megyei faluból került Jánoshidára, főkönyvelőnek az akkori Dimitrov Tsz-be. A szülőfaluban apjával együtt lépett be a szövetke­zetbe, kétkezi munkásként. Ki figyelt fel először a jó- eszű leányra — ki tudja? Iskolára küldték, hogy „ki­tanulja” a könyvelőséget. Csakhamar a fiatalok veze­tője lett: a DISZ titkárának választották, aztán szülei tudta nélkül — mert a val­lásos idős emberek hallani sem akartak róla, hogy lá­nyuk „hit nélkül” éljen — a kommunisták soraiba lépett. Újságban olvasta a pályá­zatot : főkönyvelőt keresnek Jánoshidára. Nem tudta, hol van ez a község, de a ma­gasabb beosztás, magasabb jövedelmet ígért Jánoshi- dán ismerkedett meg Pot- horszki Alberttel, és a meg­ismerkedést barátság, szere­lem, házasság követte. — Soha nem rkígyott visz- sza a szülőfaluba? — Itt ismertem meg a férjem, itt építettünk házat, itt szültem a fiam, nekem már Jánoshida az otthonom. És úgy gondolom, most már rólam sem gondolja senki, hogy idegen vagyok. Nem mindig volt így — de minek bolygatni a múl­tat. Volt ő állás nélkül is Jánoshidán, de 1367 óta a ta­karékszövetkezetben dolgo­zik és szereti munkáját. Csaknem tíz év kellett ah­hoz, hogy megnyerje az em­berek bizalmát. S a bizalom megszerzésének állomásait jelzik, hogy a takarékszövet­kezetben igazgatósági, fel­ügyelő bizottsági tag lett, később pártbizalmi és 1971. április 29-én választották meg először a területi p^rt- alapszervezet titkárának. — A mi alapszervezetünk­höz hetvenkét kommunista tartozik. Az összetétel? Elég heterogén: nyugdíjasok, fi­zikai munkások, a varróüze­mi. nők, a TITÁSZ dolgozói, a községi orvos dolgozik a mi kis kollektívánkban. Mert dolgozunk. Talán ezért is ra­gaszkodnak párttagjaink az alapszervezethez. Az eljáró munkások is inkább itt tesz­nek eleget párttagsági köte­lezettségeiknek. Hallaná csak, milyen érdekes viták zajlanak a politikai vitakö­rünkön, amelyet a közsé­günk fiatal orvosa vezet nagy hozzáértéssel. Sok pártonki- vüli is részt vesz az össze­jöveteleken. A pártoktatásba ebben az évben húszán kap­csolódtak be. Egy vezetőségi tagunknak az a feladata, hogy rendszeresen látogassa idős tagjainkat, és ha az öre­.................—-.....­g ek közül beteg valaki, együtt megyünk el hozzá. Olyankor viszünk egy kis cukrot, narancsot. Nem nagy értékű ajándékot, de azt hi­szem, nem is az a fontos, hanem hogy az az idős elv­társunk lássa, számon tart­juk, gondolunk rá. — Nem nehéz megtalálni azokat a témákat, amelyek­ről a taggyűlésen beszélhet­nek? Hisz hetvenkét ember, csaknem annyiféle munka­hely, érdeklőfiési kör. '■— Sokat foglalkozunk a párt belső életével, a község gazdasági helyzetével. Tud­ja mi a legnehezebb? Azt elérni, hogy mindenki, aki nincs felmentve, ott legyen a taggyűlésen. Éppen ezért minden összejövetelünkre írásos meghívót készítünk és a vezetőség tagjai, a bizalmi­ak személyesen kézbe adják minden párttagnak. Nincs is hiányzó nálunk, mert már ha így hívjuk, csak nem szegi meg, hogy nem jön el. — A beszámoló taggyűlé­sükön milyen feladatokat szabtak meg saját maguk számára? — A pártépítésben elsősor­ban a fiatalokra akarunk támaszkodni. Több fiatal kell kell párttagjaink politikai alapszervezetünkbe. Növelni műveltségét is, mert ez ösz- szefügg azzal, hogy aktívab­bak legyenek a taggyűlése­ken, hogy bátran nyilvánít­sanak véleményt. Mert higgye el, sokszor kisebbségi érzésből sem szólnak a tár­gyalt témához. És jó lenne elérnünk, hogy külön meg­hívók nélkül is mindenki el­jöjjön a taggyűlésekre. Hát többek között ezért dolgo­zunk a következő hónapok­ban. —- Ügy mondják, hogy te­rületi pártalapszervezetben titkárnak lenni bizonyos vo­natkozásokban nehezebb, mint üzemben, vagy hivatal­ban. Különösen, ha az a tit­kár dolgozó nő, édesanya, háziasszony is egyben. — Igen, de talán éppen ez a szép benne, hogy sokré­tűbb, összetettebb, hogy na­gyobb szervező tevékenysé­get igényel. És a titkár nincs egyedül: a régi harcosokra, a vezetőségre mindenben számíthatok. V. V. Nőnap Ál esi szigeten (Tudósítónktól) A tavasz , hírnöke a hóvi­rág és a ragyogó napsütél is, a nőket köszöntötte tegnap délelőtt Alcsiszigeten. A Hé- ki Állami Gazdaság központ­jában rendezte meg az idei nőnapi ünnepséget a ME- DOSZ megyei bizottsága, amelyre meghívták a megyei bizottság és a különböző munkabizottságok nőtagjait, az alapszervezetek reszorto- sait, valamint a hagyomá­nyokhoz híven néhány nyug­díjast, a mozgalom veterán­jait. Majzik Tamás, a MEDOSZ megyebizottságának elnöke üdvözölte a megjelenteket, a megemlékezést pedig Mészá­ros Mátyás, az állami gazda Ságok központja Szolnok me­gyei főosztályának igazgató­ja tartotta. A köszörltő sza­vakon túl számot adott arról, hogy a felszabadulás, de kü­lönösen az ötéves nőpolitikái határozat óta milyen intéz­kedések történtek a női egyenjogúság kiteljesedése, a nők helyzetének javítása ér­dekében. A nőnapi ünnepségen mi­niszteri kitüntetések átadá­sára is sor került. Bozsó Ist­vánná, a Középtiszai Gazdaság baromfitenyésztő­je, özv. Bató Istvánná, a Jász­sági Állami Gazdaság sza­kácsnője és dr. Gömöri Ist­vánná, a Középtiszai- Állami Gazdaság pénzügyi osztályvezetője a Mezőgazda­ság Kiváló Dolgozója kitün­tetés birtokosa lett. Ferenci Károlyné, Busza Józsefné és Kaszanyi Zsigmondné négy, illetve háromgyermekes anyák pénzjutalmat kaptak. Töröcsik Lajosné, a Jászsá­gi Állami Gazdaság baromfi- tenyésztője, a vszb nőfelelőse jó munkája jutalmaként szovjetunióbeli utazáson vesz részi. Pályázat Muiikásportrék Á cukorbetegség ellen 24 ezer embert szűrnek Karcagon „Munkásportrék” címmel országos ámatőrfilm pályá­zatot hirdetett Szolnok 900. jubileurria alkalmából a Vas­utas Szakszervezet Köz­ponti Vezetősége, a KISZ Központi Bizottsága, vala­mint Szolnok megye és Szol­nok város művelődési szer­vei. A pályázatra az üzemi vállalati amatőrfilm klubok és szakkörök mellett más klubok és egyéni alkotók is jelentkezhetnek. »„Munkások az üzemben” és „A második nyolc óra” témakörben olyan filmalkotások beküldését vág­jak, amelyek bemutatják a szocialista brigádmozgalom, a munkásdinasztiák, az ifjú­munkások és a nők. helyzetét az üzemekben, vázolják egy- egy üzem hajrminc éves fej­lődését, a termelést segítő munkahelyi mozgalmakat, vagy bemutatják a második* nyolc órát, vagyis a dolgozók szabadidejének hasznos töl­tését. A pályaműveket két kategóriában — harminc éVen aluliak és a harminc éven felüliek — bírálják el. Az amatőrfilmek beküldési határideje 1975. július 20. helye: Vasutasok Szakszerve­zete művelődési központja, Szolnok. A zsűri nagydíjat, illetve első és második díjat ad ki. Ezenkívül, ifjúmunká­sokból álló társadalmi zsűri „rólunk szól” elnevezésű kü- löndíjat ítél oda mindkét ka­tegóriában a legjobb ifjúsági filmek alkotóinak A díjakat augusztus 1, 8, 9, és 10-én Szolnokon adják át Hazánkban cukorbeteg a lakosság két százaléka. A diabetes az anyagcserebeteg­ségek egyik fajtája, össze­függésben van a túltáplált- sággal, testsűlygyarapodás- sal. A karcagi egészségügyi dolgozókat azonban nem esz­tétikai, hanem egészségügyi okok késztették arra, hogy harcot indítsanak a cukorbe­tegség ellen. Ezekben a hó­napokban Karcag teljes la­kosságát, 24 ezer embert szűrnek meg társadalmi munkában. — »Ugye megesínosod- tam ?” Az asszonyok általában' meghíznak a változás korá­ban, s amikor fogynak tíz- tizenöt kilót, esetleg még többet, boldogan újságolják családtagjaiknak, barátnőik­nek: „Lefogytam, ugye meg- csinosodtam?” Pedig nem­csak megcsinosodott, hanem esetleg meg is betegedett: talán 5—10 évvel a fogyás előtt. A csinosodás a cukor- betegség szövődményét jelez­heti. S a beteg csak akkor megy orvoshoz, amikor szö­vődménye van, hiszen a cu­korbetegség észrevétlenül je­lentkezik. A szövődmények viszont nagyon súlyosak: szem- és yesebetegségek^ Magyarországon 1500 esnbef lábát kell levágni évente ér­rendszeri betegségek miatt, de ezen bélül is vezet a cu­korbetegség. A „cukros” 10 —15 évig . sem veszi észre, hogy bteteg, de akkorra olyan érrendszeri elváltozások kő- vetkezhetnek be, hogy üsz- kősödik a láb, s az életét már csak úgy lehet meg­menteni, ha amputálják a végtagot. A karcagi rendelőintézet dolgozói a szövődmények el# akarnak menni, időben sze­retnék föllelni a betegeket Egy rendelőintézeti munka- értekezleten kezdeményezték a dolgozók a diabetes szű­rést^ s elvállalták, hogy az óriási feladatot társadalmi munkában végzik el. A járó­beteg-részleg felajánlásához csatlakozott a fekvőbeteg­részleg, a kórház dolgozói is. A rendelőintézet által ki­szűrt betegeket a kórházi osztályok kivizsgálják, keze­lik, összeállítják étrendjüket — természetesen szintén tár­sadalmi munkában. Az akció hajtóerejét a szocialista bri­gádok és a KISZ-fiatalok je­lentik. A Kátai Gábor szo­cialista brigád például a na­pokban fejezi be egy egész körzet, 8 és fél ezer ember szűrését. Lelkesen dolgoznak a körzeti ápolónők és a köz­ponti'laboratórium is. Itt kb. 200—250 vizeletmintát vizs­gálnak meg naponta társa­dalmi munkában, de a vér- cükorvizsgálatot is elvégzik a pozitív leleteknél. A szű­rést április 4-re befejezik, de (a kórházi osztályon egész évben gyógyítják a kiszűrt betegeket. Az akciót 3 orvos­ból álló bizottság irányítja. Az eredményeket föl fogják dolgozni, s tudományos szak­lapban publikálják. — „Hagyjanak békén, semmi bajom!” Esténként egészségügyi dolgozók róják Karcag ut­cáit, bekopogtatnak a házak­ba, a lakóknak kis üveget adnak át, fölvilágosítják őket teendőikről, s megké­rik őket, hogy a vizeletmin­tákat vigyék be a szakren­delőbe. Sajnos, előfordult az is, hogy egyesek idegenked­ve fogadták az egészség- ügyieket: „Hagyjanak békén, semmi bajom, nem vagyok beteg!” Pedig saját érdekük­ben legalább ennyit megle­hetnének, s így segítenék az egészségügyi dolgozók ön­zetlen munkáját Épült a két kongresszus között A tűrkevel Ványai Ambrus Közlekedésgépészeti Szakközépé iskola megyénk egyik legmodernebb technikai szemléltető­eszközökkel felszerelt iskolája. A diákoknak lehetőségük van arra, hogy az iskolában az elméleti ismereteket a gyakorlat­ban is alkalmazhassák. A fotó készítésekor a harmadikosok gépjármű-villamossági gyakorlatot tartottak Jászberény új létesítménnyel, a hátrányos helyzetben élő ta­nulók pedig az eredményes tanulás sok kedvező lehetőségé­vel, megfelelő otthonnal gazdagodtak. 1973. november 12-én átadták a 14,5 millió forint költséggel épült szakközépiskolai kollégiumot, ahol kétszáznégy diákot helyeztek el kényel­mesen Műtermes lakást kapott Papi Lajos szobrászművész a kisúj­szállási tanácstól. A város művésze eszményi körülmények között alkothat. Képünk a „honfoglalást” örökítette meg 1L !L

Next

/
Oldalképek
Tartalom