Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-05 / 54. szám

1975. március 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az egyesüléssel tíz és fél ezer hektárra nőtt a földte­rület, ezzel a lehetőségek, de a gondok is megnövekedtek a jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezetben, a há­rom gazdaságból — a volt jásziványi és a két jászapáti tsz — alakult közös gazda­ságban. Ezzel javultak a műszaki és a munkaszervezési felté­telek és ki tudták alakítani az ágazati szakosodást. Egyelőre azonban csak az állattenyésztésben. A nö­vénytermesztésben még nem tartják megfelelőnek a kö­rülményeket. Így most keA rületekre osztják a szántó­földeket és a jelenleg is ott dolgozó tagságot meghagy­ják a saját területükön. Ők jobban ismerik a helyi föld­terület adottságait. A meg­növekedett területen azon­ban jobban kihasználhatják gépeiket. A növényvédelmet pedig repülőgéppel végezhe­tik. Ezzel elérhetik a ter­melési költségek csökkené­sét és a termelés növelését. Jelenleg már zárt rend­szerben termesztik a kuko­ricát, a cukorrépát, a bor­sót és a lucernát. Ezt a há­rom gazdaságtól örökölték. Jelenleg négy állatfajtát tenyésztenek. Szarvasmarha­állományukkal a tejtermelés­re szakosodnak. A 11 ezres törzslúd-állományukat vi­szont már jövőre 15 ezerre fejlesztik. Ugyanakkor ter­vezik, hogy a későbbiekben növelik a sertés- és juhállo­mányt is. Az idén 60—65 millió forint bevételt tervez­nek az állattenyésztésből, ami mintegy 3—4 százalék­kal több, mint az egyesülés előtti három gazdaság össz- jöyedelme volt. Az egyesüléssel kiegyenlí­tődik a tagság jövedelme is, és ezzel megszűnik a ko- \ rábbi huzavona. Amíg több tsz volt a faluban, előfor­dultak olyan esztendők, amikor mindenki oda akart mennyi, ahol néhány forint­tal többet fizettek. Ez rossz hatással volt a gazdálkodás­ra. Továbbá ' kialakulnak az egységes technológiák, pél­dául a sertéstenyésztésben. Korábban a Velemi Tsz-ben egy kiló húst 4 kiló 30 de­ka takarmányból nyertek, az Alkotmányban pádig 5 kiló 30 dekából, ez a különb­ség most a szakszerűbb ta­karmányozással megszűnik. A gépek jobb kihasználá­sával és az energiatakaré­kossággal is előbbre lépnek. A tervek szerint mintegy 7 millió forintot takarítanak meg üzemanyagból és kenő­olajból. Ezt úgy kívánják elérni, hogy jobb szervezés­sel csökkentik a gépek üres­járatát és szervizműhelyt építenek, ahol állandóan el­lenőrzik a traktorok üzemr anyag-fogyasztását. Nagyobb'' gondot fordítanak a dűlő- utak karbantartására is, mert a jobb utakon kevesebb üzemanyagot fogyasztanak a gépek. A nagyobb gazdasághoz több gép is kell. Ezért több mint 11 millió forintért vá­sárolnak- gépeket. Elsősor­ban olyanokat, amelyek a termelés színvonalát jelentő­sen emelik. A több mint 2 ezer "500 hektár búza beta­karításához öt nagyteljesít­ményű E—512-es gabona- kombájnt vesznek. Várha­tóan a két Steiger Cpgár nagytraktor is megérkezik. Az egyesüléssel megnőttek a gazdaság lehetőségei, de a gondjai is. A szövetkezet ve­zetőségén és tagságán mú­lik, hogy a gondok megszűn­jenek, a lehetőségeket pedig jól kihasználják. B. Z. Küldöttek a megyei pártértekezleten A szavakkal még nehezen boldogulok A seprű mellett kezdődött Búzás Béláné munkásélete az üzemben, — segédmunkás volt — aztán folytatódott az adogatóknál, a 9 hónapig tartó szakmunkástanfolyam­nál, s elérkezett a legmo­dernebb gépig. Ez sem köny- nyű munka: egy műszak alatt 3 ezer bútorlapot emel le — föl, a gépre meg visz- sza. És ahogyan teltek az évek, úgy formálódott Erzsi­ké gondolkodása is a gyár­ról, a világ dolgairól. Mert ez idő alatt lett a kis gyár­egységből modern üzem, és lett háziasszonyból öntudatos murikás Búzásné. — Ügy is mondhatom, itt lettem értő ember is. A legdöntőbb fordulat 1971-ben következett be éle­tében — felvették a párt tag­jai sorába, és akkor lett munkásőr is. A bútorgyár asszonyaiból, lányaiból egy géppuskás női raj alakult, és Búzásné a szakasz parancs­nok helyettese. A fegyverrel épp oly jól l^ánik, mint munkagépével — lövészver­senyt is nyert — Csak a szavakkal boldo­gulok nehezen. Nagyon lám­palázas vagyok, küszködöm a beszéddel; Dehát gyakorol­ni kell, mert most, hogy alapszervezeti titkárnak vá­lasztottak, beszélnem kell a taggyűléseken. — Találkoztunk a szolnoki városi .pártértekezleten, ahol küldött volt, és tudom, hogy küldöttnek választották a megyei pártértekezletre is. — Én életemben először voltam olyan helyen, mint a városi pártértekezlet, és tényleg kitüntetésnek vet­tem, hogy ott lehetek Mint ahogy nagy kitüntetésnek tartom a megyei küldöttsé­gemet is. Nem kérek szót a megyei pártértekezleten. Az izgalomtól talán nem is jön­ne ki hang a torkomon, pe­dig lehetne miről beszélnem. Hogy sokat fejlődött a gyá­runk: tavaly már 169 millió forint körül termeltünk. Az­tán, hogy az 1972-es, a mun­kásosztály helyzetének javí­tására vonatkozó párthatá­rozat óta 3,5—15 százalék között emelkedtek a bérek a mi gyárunkban is. Bizony sokat számít, hogy megemel­kedett a pénzünk Arról is beszélhetnék hogy a mi munkásáink is bíznak a pártban, mert látják valóban a népért dolgozik De szól­hatnék arról is, hogy az ed­digieknél sokkal inkább meg lehetne kérdezni a munká­sok véleményét például a ju­talmazásokkor, a béremelé­sekkor. Ilyen gondolatok foglalkoztatnak a megyei pártértekezlet előtt. Nem kérek szót a vitában, de fi­gyelmesen hallgatom majd azokat, akik gyakorlott párt­munkások, hogy tanulhassak tőlük. Y. V. Napjaink egyszerű törté­netét azzal kezdem, hogy a kisújszállási kisdiák — egy a sok között — azt mondta szüléinek: engem a gép ér­dekel, meg a föld... Elment mezőgazdasági gépszerelő­nek. A MEZŐGÉP kisújszállási gyáregysége főművezetője- ként találkoztam vele. .. Bíró András — mert róla szól a történet — kétszer kettő négy ieazságú ember. A fold szavát már ismerte, megtanulta a gépek nyelvét, és 1962-ben beállt a satupad mellé. Most azt mondja: azért tud szót érteni íz emberekkel, Egyszerű förfévsei mert ismeri azokat, akik a munka nehezebbik végét fog? ják. A szakmáját is jól megta­nulhatta, mert 1966-ban már csoportvezető — közben két esztendeig katonáskodott — majd 1971-ben művezetőnek nevezték ki. Ennek már fele se tréfa, gondolhatta, tanúin? kell, mert a fiatal „szakik” lekö­rözik tudásban. Beiratkozott a gépipari szaközépiskolába. Már á harmadik osztályt végzi... Tanult, tanul, s közben rengeteg munkája „akadt”. 1968-tól pártvezetősági tag, küldött volt a X. kongresszu­son, 1970-től szülővárosa pártbizottságának tagja, ez év januárjától pedig alap­szervezeti párttitkár, tagja lett a kisújszállási párt-vég­rehajtóbizottságnak. Az ősszel megüresedett a főművezetői 'állás. Gondos mérlegelés után a fiatal mű­vezetőre esett a választás, így lett hat, különböző üzemrész gazdája. Megkér­deztem tőle, mi kell ahhoz, hogy valaki jó főművézető legyen. Hogy nekem ez mennyire sikerült, azt még nem tVom, felelte, de úgy gondolom: a szakmai hozzá­értés mellett az emberekkel való foglalkozás a legfonto­sabb. Türelmesnek, meggon- doltnak, igazságosnak kell lenni, mondta. Ezzel aztán, ha követve is, eljutottunk az üzemi demok­rácia kérdéséig. A megyei pártértekezleten bizonyára sok szó esik majd erről, jegyezte meg, — de kell is: nagyon fontos, hogy feltárjuk az üzemi demokrá­cia széles körű érvényesülé­sének akadályozó tényezőit. Én azt tanasztalom, folytatta, hogy ahol ai üzemi demok­rácia nem írott malaszt, ott jobban megy a munka, vidá­mabbak az emberek, a szép szónak is nagyobb a foga­natja. .. — ti — fiz olefinmű példája Három esztendő alatt hatmilliárdos beruházás egyetlen vállalatnál: rit­ka teljesítmény ez még nálunk. Ám a leni nváro­si olefinmű ünnepélyes átadása aligha csupán a szokatlanul gyors építés, az egyedi munkasiker miatt érdemli a közfi­gyelmet : magyar és szov­jet vállalatok között olyan termelési együtt- w működés jött létre, amelyben a partnerek egyikének múmiája sem képzelhető el a másik nélkül. Percekre sem szünetelhet a technikai, üzemviteli és emberi kapcsolat. A kalusi gyár vezetője Anatolij Kond- ratyenkó rövid tömör­séggel mindezt így fo­galmazta meg: „a lenin- 1 városi magyar és a ka­lusi szovjet üzem össze­kapcsolódott. Mi már együtt sírunk, vagy együtt nevetünk.” Amikor február eleji próbák során a magyar etilén megérkezett Ka- lusba — nagy pillanatot élhetett át a krónikás: megvalósult az a terv, amelyért olyan sok erő­feszítést tett mindkét partner; a magyar és szovjet mérnök, munkás egyaránt Az addig csak' papíron olvasott előnyök életközelivé, szinte kéz­zelfoghatóvá váltak. A szocialista integráció ke­retében élő példája szü­letett annak, miként le­het kétszeresen kihasz­nálni az időt, az anyagi erőt Kétségtelen: ha nem épül ilyen szerep- osztásban egyszerre két üzem — akkor hazánk­nak is, a Szovjetuniónak is egyedül kellett volna vállalnia a teljes terhet. Ezúttal ketten osztoz­tunk meg a nagy felada­ton. De a példa túlmutat önmagán. Jelzi: a KGST, a szocialista integráció — s annak keretében meg­fogalmazott komplex program —, a résztve­vők számára kölcsönös előnyöket nyújt. Ez az üzemavatás csupán egyik esemény beteljesülésére utal; mellette jónéhány, alighanem hasonló érté­kű közös munka juthat eszünkbe. Az idén látnak hozzá a szocialista orszá­gok, hogy a KGST jubi­leumi ülésén jóváhagyott terv szerint közösen épít­sék meg az orenburgi gázvezetéket. Fejlődik a közös villamosenergiai rendszer, a gépkocsigyár­tási nemzetközi koope­ráció is bővül. De ki győzheti felsorolni az egyre szorosabbra fűző- ■ dő — a szó igazi értel­mében — testvéri együtt­működés sokasodó pél­dáit, amelyek — mint a leninvárosi és kalusi vegyipari együttműködés is bizonyítja — hatamas gazdasági értéket, előnyt jelentenek mindkét fél számára. Ám mindezt aligha lehet csupán gaz­dasági mércével fölbe­csülni — az együttmű­ködés arra a folyamatra is utal, amely a szocia­lista országok és népeik egymás közötti viszonyá­ban ma már napi tény: az egymásért való össze­fogásra. M. L Gy. Épült a két kongresszus között Jelentős eseményhez kö­zeledünk. Néhány nap múl­va összeül a párt XI. kong­resszusa. A kongresszuson többek között értékelik a X. kongresszus óta végzett mun­kát, összegzik az elért ered­ményeket. A megyei Néplap eddig is — úgyszólván na­ponta — hírt, információt adott a megye fejlődő életé­ről. Most, a párt XI. kongresz- szusára készülve, lapunk is az eltelt időszak, értékelő-, szá­mot adó összefoglalását adja az olvasónak. Természetesen a lap sajátos eszközeivel: képekben elevenítjük fel a megye közelmúltjának „tör­ténetét”. A megye ipari, me­zőgazdasági, kulturális és egészségügyi gyarapodásáról mutatunk be képeket. Tesszük mindezt persze a teljesség igénye nélkül, hi­szen még egyszer beszámol­ni mindenről nem tudunk, de úgy gondoljuk, a kiraga­dott példák híven igazolják: az építő munka meghozta gyümölcsét, megyénk lakos­sága egyre több eredményt tud felmutatni. Képeket fogunk tehát lát­ni, illetve viszont látni. Ké­peket, melyek megvalósult terveinket képviselik, bizo­nyítják, s bár legtöbb he­lyen csak számokról, négy­zetméterekről, férőhelyekről tudunk írni, s a képek több­nyire épületeket mutatnak be, azért ezek a létesítmé­nyek nem önmagukat, a dolgozó, alkotó embert di­csérik. Q __ Karcagon épült hazánk legnagyobb, 3 ezer 50 vagonos gabo­natárolója. A 24 hatalmas 45 és 50 méter vasbeton silót csú- szózsalus technológiával 35 napos rekordidő alatt készítették el, 4 ezer 500 köbméter beton felhasználásával 1 Kisújszállás ipara az elmúlt néhány év alatt a várakozásokat meghaladó mértékben fejlődött. A Faipari Vállalat, a MEZŐ­GÉP Vállalat és az ipari szövetkezet melleit jó ideje termel a Férfifehérnemügyár, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, a Vasipari Vállalat, a METAFÉM Ktsz és az új téglagyár. Meg­szűnt az idevalósiak elhelyezkedési gondja. A képen is lát­ható: sok száz asszonynak adott munkát a fehérneműgyár. Az új, modern csarnokban jó körülmények között dolgoznak Megyénk mezőgazdasága az elíü* ldőa~kb»n sake* ^ej’ödött. rí”'-;? nagyobb teret h' "! a z' t i-cr 1 — er{j termeiig, a me­zőgazdaság megyénkben is — a növekvő igényeknek m"•síe­ld sen — szerivé válik. A --gt-ebb fz.-' m~i tud is. a ha­tékonyabb gazd'Ikn : is egy e jV h ere 'm.'nyrk elj-ését te- "zik lehetővé. A Tö.’kszcni’niMé-i áV-mi Gazdaság is a mo­dern mezőgazdasági nagvüz—nrk kö~3it »zerepei. A képen látható barlai sertéskombinát méltán vált megy esze. te Is­mertté IHagy taEsicilkat szánt saz eke

Next

/
Oldalképek
Tartalom