Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 27. P. N. Barannyikov: Nevek az emlékműn Emlékek Igorról (3.) ft Német Kommunista Párt a dolgozók védelmében Herbert Mies, a Német Kommunista párt elnöke Düsseldorfban sajtóértekez­leten kijelentette: a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugati országokban fo­kozódó gazdasági válság vi­szonyai közepette a Német Kommunista Párt a mun­kásosztály és más dolgozó rétegek létérdekeinek vé­delmét tekinti legfőbb fel­adatának. Az NKP elnöke közölte, hogy a párt programot ter­jeszt elő a foglalkoztatottság biztosítására és a munkanél­küliek haladéktalan megsegí­tésére. A Német Kommunista Párt vezetősége által kidolgozott program — mutatott rá Her­bert Mies — sürgős intézke­déseket terjeszt elő annak megakadályozására, hogy a vállalkozók a dolgozókra há­rítsák a gazdasági válság összes terheit. Ezzel kapcso­latban követelte az árak és a lakbérek befagyasztását, a tömeges elbocsátások megtil­tását, a konszernek beruhá­zási politikájának ellenőrzé­sét. Mint hangsúlyozta, az eszak-rajna-vesztfáliai dol­gozók millióinak jövője ér­dekében ki kell szélesíteni az NSZK kereskedelmi. kap­csolatait a szocialista orszá­gokkal. Elbocsátások a Daily Mirrornál Meghatározatlan időre fel­függesztették a Daily Mirror című 4,5 milliós példányszá­mú angol napilap londoni megjelenését, miután a Mir­ror lapkiadó csoport elbo­csátotta 1750 alkalmazottját. A munkaadók és munkavál­lalók között hosszabb ideje húzódó viták sztrájkhoz ve­zettek, és a lap a közelmúlt­ban a fővárosban több alka­lommal csak késve, vagy egyáltalán nem jelent meg. A Daily Mirrort Londonon kívül Manchesterben is meg­jelentetik, az itteni kiadást a munkáselbocsátások nem érintik. Vagyonmegosztás Angliában Anglia lakossága 5 száza­lékának kezében van az or­szág nemzeti vagyonának fe­le, 1 százaléka pedig a nem­zeti vagyon 25—30 százalé­kát birtokolja — közölte Joel Bamett, Nagy-Britannía pénzügyminisztériumának főtitkára egy, az adóztatás kérdéseiről tartott konferen­cián. Innrlra ^ éves. Késő ősz ItjUl nfl van, hajnali fa­gyok. Fiamnak már haza kel­lene jönni. Kinézek az abla­kon, s látom, hogy Tyimka nevű barátja cipeli a hátán, nincs rajta cipő. Kiderült, hogy cipőjét sürgősen beadta a javítóba, pajtása pedig így segített rajta. Igor 16 éves. Egész nyá­ron olyan nagy szorgalommal készült a főiskolára, hogy egészen meghökkentett ben­nünket. S egyszercsak, köz­vetlenül a vizsgák előtt le­verte lábáról a malária, láza 39 fok. Tiltakozásunk ellené­re elment vizsgázni és min­den tantárgyból jó és kitűnő jegyet kapott. Akkor győződ­tem meg első ízben arról, hogy fiam látszat-gondtalan­sága mögött nem mindennapi akarat rejtőzködött. Igor főiskolás. De még mindig gyerek. Az első órán odament hozzá Szumerkin professzor, kezét a fejére tet­te és ezt mondta: „Gyerekem, hány éves maga? Tizenhat? Fiatal, nagyon fiatal!” Igor nagyon szeretett élni, szerette a környezetéhez tar­tozó embereket. Jó sportoló volt, úszott, futballozott, röp- labdázott, jégkorongozott. Szeretett sakkozni és táncol­ni. Jóllehet, hangja nem volt iskolázott, az Akadémián rendezett estéken szólót éne­kelt, zenekari kísérettel. Ugyanakkor szívósan, kitar­tóan, fáradságot nem kímél­ve dolgozott, ha ezt a mun­ka megkövetelte. Nagybá­tyám, Sz. I. Borcsevszkij, a matematika professzora nem egyszer elragadtatással be­szélt nekem arról, hogy Igor milyen ragyogó matematikai tehetség...” A Felszabadulási Emlék­művön aranybetűkkel olvas­ható: Prihogyko I. V. száza­dos. A szovjet honvédelmi mi­nisztérium tiszti vesztesége­ket nyilvántartó osztályán egy kartonlapon a következő olvasható: „Prihogyko Igor Vjacsesz- lavovics százados, a 60. mű­szaki utászdandár törzsé­nek 2. osztályparancsnoka, aki 1919-ben született, az SZKP tagja, 1941 óta telje­sített katonai szolgálatot, el­esett az 1945. január 15-i üt­közetben. Eltemetve Buda­pesten, Rákosszentmihályon”. Ezután következett édes­anyjának, Jevgenyija Mihaj- lovnának régi és nem egé­szen pontos címe. Mégis ez segített megtalálni hozzátar­tozói címét. „Örömmel írok apámról, Vaszilij Jekovlevics Korja- kinról. Persze, nem sok em­lékem maradt róla. Amikor apámat ezerkilencszáznegy- venegyben behívták katoná­nak, csak tizenhét éves vol­tam. De úgy latszik, min­denkinél több emlékem ma­radt róla, s bizonyára míg élek, mindig fogok tudni ró­la beszélni és írni. Apám Közép-Oroszország- ban született egy sokgyerme­kes családban. Gróf Bob- rinszkijnél cselédeskedett. Eleinte a borjúkat legeltette, a nyári nagyobb dologidő­ben látástól vakulásig gör­nyedt a földbirtokos földjén. Télen a gróf burgonyatáro­lójában dolgozott. Bobrinsz- kijnak szeszgyára és hatal­mas burgonyaföldje volt. Tizenkilencben y;*: mekes Korjakin-család fel- kerekedett szülőföldjéről és Szibériában telepedett le. Itt apám, a tizenhét éves kom- szomolista beszolgáltatási el­lenőrként, majd a végrehaj­tó bizottság titkáraként dol­gozott. Huszonkettőben ön­ként beállt a Vörös Hadse­regbe. Katonai szolgálatot teljesített, aztán a Távol-Ke­leten tanult, 1928-ban lesze­relt és hazatért. Kezdetben a GPU munkatársaként dol­gozott, részt vett az erdők­ben rejtőzködő banditák lik­vidálásában. Arra már nem emlékszem, miféle banda volt az, de jól tudom, hogy apám bennünket gyerekeket elvitt a nagymamához, mert családunkat, akárcsak a szov­jethatalom aktív híveinek családjait is ez a banda ki­irtással fenyegetett. Nevünk rajta szerepelt a feketelistá­jukon. Apánk az eszményképünk, nekünk gyerekeknek. Meg- győződéses leninista, aki egész életét a munkának, az ügy­nek szentelte. Apa soha sem látszott kül­sőleg nagyon lelkesültnek vagy fordítva, komornak. Gyermekeivel mindig egy­forma tónusban beszélt, so­ha sem emelte fel a hang­ját. De amit akart, mindig el tudta érni. Például én egy nagyon szomorú, tragi­kus napon, 1924. január 21- én születtem. Ha fiú lettem volna, a Vlagyimir nevet ka­pom tőle, de mert lány let­tem. Rosa Luxemburg tisz­teletére a Róza nevet kap­tam. Akkoriban emlékeztek meg Rosa Luxemburg meg­gyilkolásának ötödik évfor­dulójáról. , Apa nem volt magas nö­vésű, de széles vállú ember volt. Haja sötétszőke, szeme sötétbarna. Tekintete egye­nes, nyílt, fürkésző. Ha me­rőn nézett az emberre, az illető rendszerint zavarba jött, lesütötte szemét. Nem egyszer láttam, hogy amikor apa berendelte magához va­lamelyik vétkes beosztott­ját, először nyugodtan kikér­dezte a történtekről, de az illető máris lesütötte sze­mét, és őszintén bevallotta tettét. Ugyanígy bánt a gyer­mekeivel is. Egy ujjal sem nyúlt soha senkihez, de ha­zudni soha nem tudtunk vol­na neki. Akkurátus, minden­nel törődő ember volt, s ilyennek nevelt bennünket is. Sem táncolni, sem énekel­ni nem tudott, de nagyszerű humora volt. Legfontosabb vonása mégis a figyelmesség, az emberség. Parfjonovo fa­luban egyszer a bíróság igaz­ságtalanul elkobozta az egyik egyéni paraszt lovát, tehenét, malacát, egyszóval egész kis vagyonát. Apa már régebb­ről ismerte a szegényparaszt szüleit, meg őt magát is. Le­utazott Parfjonovóba, kivett egy hét fizetetlen szabadsá­got és helyrehozta az igaz­ságtalanságot. Apánkat bátor, sőt vak­merő embernek ismertük. Amikor a hitelszövetkezetet vezette, gyakran kellett nagy summa pénzt kihoznia a vá­rosból a faluba. Volt egy pisztolya, de a kocsis is fel volt fegyverkezve. A polgár­háború után a banditák még sokáig garázdálkodtak Szi­bériában. Egyszer három lo­vas bandita rontott ki az erdőből. Az összetűzést ter­mészetesen el lehetett volna kerülni. De apám rá akart ijeszteni a rablókra. Elővet­te a csomagból a városban vásárolt hosszú szalámiru- dat, annak a kasnak a tete­jére helyezte, amelyben ül­tek, s rákiabált a banditák­ra: „Ha közelebb mertek jönni gazemberek, mind- nyájotokat lekaszállak a géppuskával!” A banditák az alkonyi szürkületben nem tudták kivenni, mi az, ami a szánból rájuk mered, s el­tűntek. Kobakovóöan a^re­vetette magát az örvénylő vízbe, hogy megmentsen egy gyereket, holott, mielőtt odahívták volna, egy tucat férfi nem mert beugrani az örvénylő folyóba . ..” (Folytatjuk.) mh Három milliárd Mennyit érnek a magyar gyűjtők kezében lévő filaté- liai kincsek? Kiállításokon néha páratlan ritkaságokat láthatunk, de az albumok többsége csak meghitt ba­ráti körben nyílik ki. Így a bélyegvagyon összegére csak következtethetünk. Az utolsó 15 évben a Magyar Posta megközelítőleg 700 millió fo­rint értékű bélyeget adott el a szövetség tagjainak. A ko­rábbi évek eladási összege ennek csak töredéke, de ezen bélyegek filatéliai értéke sokszorosa a névértéknek. Szakértők véleményét egybe­vetve három milliárd fo­rintra tehetjük a gyűjtemé­nyek értékét. Szépség Több folyóirat ismételten foglalkozott bélyegeink mű­vészeti értékével. A véle­mények elég lesújtóak, di­vat a tervezőművészeket szidni, bár jobbak aligha áll­nak rendelkezésre. A Magyar Posta néhány nyilvános pá­lyázata csúfos kudarcba ful­ladt. A népszerű grafikusok zöme teljes érdektelenséget mutat, úgy tűnik, a bélyeg­tervezés nem eléggé kifize­tődő. A gyűjtők és a kriti­kusok is a világ minden or­szágában szidják az újdonsá­gokat, itt igazán érvényesül a „senki se lehet próféta sa­ját hazájában” elve. Ugyanis külföldön a magyar grafiku­sok munkáit nagyra értéke­lik, sőt a hazai művészek más államok részére készí­tett műveivel is elégedettek megbízóik. Az NSZK postája a kedélyek lecsillapítására a pályaműveket bélyegmére­tekben, színesben elkészíti és a közönség elé tárja. A dön­téssel így sem ért egyet mindenki, mégis a bírálók látják, hogy a posta miből választhatott. France A gyűjtő szenvedély ere­jét, a filatélia egész története bizonyítja. Mégis, most tör­tént meg először, hogy a bé­lyegek szépsége érdekében valamelyik ország még saját államiságának megjelölését is módosította. Az Albert Schweitzer tiszteletére meg­jelent idei első francia bé­lyegen ország megjelölésként csak „France” = (Franciaor­szág) szerepel. Hivatalos közlés szerint most és a jö­vőben azért nem használ­ják a korábbi République Francaise (Francia Köztársa­ság) feliratot, mer ennek hosszúsága „akadályozta a művészeket a bélyegkép megalkotásában”. A most elhagyott, felirat 1848, az első kiadás óta szerepelt francia bélyegeken, csak 1920—1950 között találkozunk Postes France megjelöléssel, sőt a német megszállás alatt egye­dül Postes szöveggel is. Csökkenő népszerűség A Mainicsi Símbun lapki­adó vállalat közvélemény­kutatása szerint meglehető­sen gyors ütemben csökkent Miki Takeo miniszterelnök­nek és kormányának népsze­rűsége. A „tiszta politika” jelsza­vával hatalomra jutott Miki- kormány támogatóinak ará­nya tavaly decemberben negyvenhét százalékos volt. A most megtartott közvéle­ménykutatás adatai szerint viszont már csak harmincki­lenc százalék támogatja a kormányt. A miniszterelnök és a kormány politikáját el­lenzők aránya a tavaly de­cemberi tizenkét százalék­ról három hónap alatt húsz százalékra emelkedett. Arra a kérdésre, hogy elé- gedett-e a jelenlegi kor­mánypolitikával, a japánok hetvennyolc százaléka nem­mel válaszolt és csupán hu­szonegy százalék fejezte ki elégedettségét Új szovjet búzafajta Az egyik szibériai mező­gazdasági kutatóintézetben új búzafajtát állítottak . elő, amelynek a Novoszibirszk 67 elnevezést adták. Az új búzafajta jól tűri a hideget, szára nem dől meg és átla­gos terméshozama hektáron­ként 40 mázsa. Intenzív trá­gyázással ez a hozam még növelhető. Az eddigi kísérle­tek azt mutatták, hogy liszt­je is nagyon jó minőségű. Takarékossági Minden előrejelzés meg­egyezik abban, hogy az el­következő 30—40 év alatt el­kerülhetetlenül fahiánnyal kell számolni. Vonatkozik ez Svédországra is. Az előrejel- zett fahiány ebben az or­szágban régebbi mulasztások és hibák eredménye. Az or­szág déli részén az erdőket a múlt század közepéig igen nagy mértékben kitermelték, nagy erdőterületeket vettek mezőgazdasági művelésbe és eközben új erdőket alig te­lepítettek. Csak kb. 100 év­vel ezelőtt kezdődtek na­gyobb mértékű telepítések ezen a területen. Ennek az az eredménye, hogy az or­szágnak ezen a részén jelen­leg csak középkorúak az erdők. Az északi erdőkben sem gondoskodtak kellő mér­tékben a felújításról, ezért A kutatók az új búzafajta termesztését elsősorban a szibériai mezőgazdasági üze­meknek ajánlják, nagy íagy- tűrő képessége miatt. Az új búzát 1975-ben csak vető­mag előállítása céljából ter­mesztik, de 1976-ban, ami­kor már lesz elegendő vető­mag, Nyugat-Szibéria búza­vetésterületének nagy részét már ezzel a fajtával vetik be. intézkedések ezeknek az erdőknek a kor­összetétele szintén kedve­zőtlen mértékben változott neg. A várható fahiányra te­kintettel a Kincstári Erdő­igazgatóság 1975—1979. évi ötéves tervét több tekintet­ben módosították. E módosí­tások közül legjelentősebb, hogy az elkövetkező öt év alatt a kitermelést évi 1 szá­zalékkal csökkentik. Az elő­ző ötéves terv alatt a kiter­melés 6,76 millió köbméter volt, az új ötéves tervben ez 6.31 millióra csökken. De még ez is nagyobb mint a növedék, amely jelenleg hek­táronként évi 1,7 köbméter, míg a kitermelés az elmúlt ötéves terv ideje alatt hek­táronként évi 2,4 köbméter volt. A szója visszatér Több mint tizenkét millió hetnek belőle. Az ipari ere- hektáron termesztik a vilá- detű takarmánynak nélkü- gon a szóját. Emberi tápiá- lózhetetlen nyersanyaga, ki­lék gyanánt, takarmányként, vétel nélkül minden gyári az élelmiszeripar és a vegy- takarmányban szerepel. Az ipar nyersanyagaként hasz- intenzív hizlalás el sem kép- nálják fel, s emiatt óriási zelhető a pörkölt szója és a keresletnek örvend. A szója szójadara nélkül. Helyette- fontos fehérjedús, olajos síthető ugyan bizonyos ipari magvú növény, vegyi össze- melléktermékekkel, vagy lu- tétele olyan, hogy mestersé- cemaliszttel, de nem tel je­gesen húst és tejet is készít- sen. Vegyszermaradványok az élelmiszerekben talmazhatnak növényvédő- szer-maradványokat. így pél­dául 7000 gabonaminta elem­zésekor 75 százalékban ta­láltak olyan importinszekti- cidet, amelyeknek a haszná­latát az NSZK-ban már 1971-ben betiltották. Takar­mányadalékok maradványait az előírások betartása ese­teben az állati eredetű ter­mékekben nem lehet kimu­tatni. Gyógy szermarad vány o- kat csak abban az esetben lehet észlelni aá állati ter­mékekben, ha az adagolás és a vágás időszaka közötti előírt időtartamot nem tart­ják be. A MEZŐGÉP VÁLLALAT FELVÉTELRE KERES: gépírni tudó adminisztrátort, továbbá festő, lakatos, hegesztő, motorszerelő, targoncavezető, portás, éjjeliőr, férfi és női betanított segédmunkást, valamint üzemi takarítónőket. FIZETÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. JELENTKEZÉS a vállalat személyzeti osztályán, SZOLNOK, Vörös Hadsereg út 33. Az NSZK-beli oldenburgi kutatóintézet vizsgálta a nö­vény- és állati eredetű élel­miszerek vegyszermarad- vány-tartalmát. Ezek a vegy­szermaradványok a növény­védő szerekből, a takarmány- kiegészítőkből, a gyógysze­rekből, valamint az ipari emulziókból származnak. A mezőgazdasági termelőknek különös érdekük, hogy a vegyszermaradványok kép­ződésének veszélyét nyomon kövessék és minden intéz­kedés megtörténjen azoknak mielőbbi kiküszöbölésére. A növényi eredetű élelmisze­rekhez hasonlóan az állati eredetű élelmiszerek is tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom